Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-07 / 209. szám

199^. SZEPTEMBER 7„ SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Japánkert a múzeumban Mitsui Sen sokat hozott magával szülőföldje lakóinak mentalitásából A igen távoli népek találkozá­sa, a történelem eddigi tanúsága szerint, mindig gyümöl­csöző, s eredménye egy-egy szép emberi arc, vagy mint ebben az esetben a kultúrák egymást termé­kenyítő hatásának szobornyoma. Mitsui Sert hosszú ideje él Eu­rópában. Nagyon sokat hozott magával a japán mentalitásból és kapott ettől a földrésztől. Gon­doljunk a nagy francia festőre Gauguin-ra, aki szintén a maori lányok között teljesítette be francia vére sugallta küldetését. Mitsui Sen a feleségével olaszul beszél, fia megtanult japánul itt Budapesten. Iker­lányai gyönyörűek. Európai tartózkodását Pietrasantában kezdte. A több mint negyedszázados nyu- gatiság kezdeteiről így vall: „Az itáliai Pi- etrasanta az Apuane márványhegység és a tenger között fekszik, a hegy lábánál egy kedves középkori városka, a kőfaragók paradicsoma. Valamikor Michelangelo is ezen a vidéken alkotott. Harmincéves vol­tam, és először hagytam el szülőföldem, amikor e kultúrtörténelmileg gazdag, a természet ajándékait élvező vidékre érkez­tem.” Az olasz kőfaragó műhelyek tanulmá­nyozása, a mediterrán kő japán vonásokat vett föl A tenger arca, a katolikus kultúr­környezet átszűrődött a messziről jött sze­mén Fekete angyal. 1976-ban váltott, és hozzánk költözött Budapestre. Családot alapított, tagja lett a Magyar Képzőművészeti Alapnak és a Képzőművészeti Szövetségnek. Fa, kő, bronzszobrokat készített és kiállított. Munkáinak talán legnagyobb po­zitívuma egy hallatlanul kifino­mult, precízen megmutatott arányrendszer. A Beszélő ember c. márványajak-em- léke, a mögötte zendülő hangívvel a kiállítás egyik legszebb darabja. Mitsui Sen márvány­ba rögzíti a pillanatot. Megformázza és ezzel átadja az örökkévaló­ságnak, a nyíló virág egy­szer és meg­ismétel­hetetlen látványát Virág, Hajtás, Rügy és szoborba rögzíti a háborgó tenger hullámait. Hul­lám I. II. A tenger egyébként is központi helyet foglal el művészetében. Nem csupán a vé­geláthatatlan víz reminiszcenciával talál­kozunk kőben, bronzban, hanem az összes kőember Akt, Torzó I. II. III. is tenger ala­kú. Nem véletlen tehát, hogy a fentebb már említett Tenger arca kompozíció, az igen színvonalas katalógus, amely ötszáz szá­mozott példányban jelent meg, címlapját díszíti. Mitsui Sen, akinek neve három forrásra utal, a bronz kiváló mestere is. Nekünk nyíregyháziak­nak különösen fel­tűnnek az anyag­ban rejlő lehetősé­geket mívesen hasz­náló kompozíciók, hiszen néhány rücs­kös, samottal cizel­lált művésztelepi mű után visszaadják hi­tünket abban, hogy a mai üres formai kísérletek mellett van még mesterség is. A bronzok közül, melyeket a lehe­tőség határain belül, tömörítetten ta­lált, e sorok írója (szubjektív véle­mény) a Férfi és nő címűt emelném ki. Mind a viszonyrendszer ábrázolása a két nem között, mind a nemi szimbólumok absztrakt ábrázolása kocka-phallosz, a szobrászi gondolkodás kimagasló példái. Eljött hozzánk Nyíregyházára Mit­sui Sen és ez a termetre törékenynek látszó, de roppant erős ember nagyon sokat hozott. Erejének forrását hit­vallása világítja meg: Jól megélt életerő, Szigorú önnevelés Őseink hagyatéka Rajtunk át a jövőnek. ” Papp D. Tibor Mitsui Sen alkotásai is azt példázzák, hogy az új világot létrehozó művész nem ismeri a lehetetlent, elevenen él benne a teremtő szándék, és a tehetsége is adott el­képzelései megvalósításához. Példa lehet erre a magatartásra a nyugtalan hullám- zású Hullám I. (bal oldalt), és a sajátos egyensúlyt árasztó Kompozíció (fent) Elek Emil reprodukciói / A KM VENDÉGE Orvos a csúcson Szőke Judit Gyógyítson egy orvos vagy kutasson? A betegágynál álldogáljon vagy a mikrosz­kóp mögött töprengjen napokig? A vagy-vagy dr. Szerafin László számára értelmezhetetlen. A nyíregyházi fiatalem­ber 1983-ban a DOTE-n summa cum la­ude végzett. Az egyetemen öt éven keresztül volt a Biofizikai Intézet Tudományos Diákkö­rének tagja, két évig demonstrátorként az oktatásban is részt vett — már akkor három díjazott pályamunkát tudhatott maga mögött. A végzés óta ugyanazon az osztályon, a megyei kórház V. számú Belgyógyászati-Haematológiai Osztá­lyán dolgozik — jelenleg adjunktus. 1988-ban belgyógyászatból, 1991-ben klinikai haematológiából, 1993-ban pe­dig klinikai onkológiából tett szakvizs­gát jeles eredménnyel (sajnálja, hogy az utóbbi szakterülettel kevesebbet tud fog­lalkozni. Eleinte, 1987-től, hobbiból végzett olyan tevékenységet, mely jócskán túl­megy a gyakorló orvos munkáján. Olyannyira bátorságot kapott a publiká­láshoz is, hogy az elmúlt években tíz első- szerzős és több társszerzőként jegyzett közleménye jelent meg hazai szakfolyói­ratokban. Ezekből nyolc elsőszerzős dol­gozat kapcsolódik szorosan kandidátusi értekezése témaköréhez. A nemrég el­nyert tudományos fokozathoz vezető munka mondhatni ez idő tájt érlelődött. A sejteknek nemcsak a felépítése, ha­nem a működése, változása is izgatja. osztályvezető főorvostól (a megyében ők ketten a vérképző szervek betegségeivel foglalkozó szakorvosok), aki minden tö­rekvését támogatta, s mindvégig biztat­ta. Az osztályon egyébként olyan gyógy­szereket használnak, melyek nyugaton is alkalmazottak. Módszerei iránt máris érdeklődés mu­tatkozott — a vizsgálatai folytán elért eredmények java része hazánkban újdon­ságnak számít —, s ami miatt nagyon boldog: a kidolgozott szisztémák jól használhatók a praxisban is. A napi drá­mák, az emberi nyomorúságok láttán, az elvártnál sokkal több kórházban, ügye­letben és a tudományos munkával töl­tött idő után jólesik hazamenni a család­hoz. Szerafinék három gyereket nevelnek — a betoppanó idegen számára is érez­hető harmóniában. Szívesen (a legtöbbször sóhaj­tozva) nézegeti a térképeket — maga is gyakorló turista, sőt több annál. A havas hegyek, a csúcsok a szerelmei. Ám kény­szerpihenőn van mostanság a há­góvas és a csákány... Dolgozni ke­rékpáron járok — mondja — s már csusszan is ki a száján: ez szá­momra a primer cardialis prevenció. Elég vele egy órát beszélgetni, na nem mintha bőbeszédű lenne, hogy megál­lapítsa az ember: ez a szerény, megfon­toltan beszélő, izgalmas intellektusú fia­talember nem takarékoskodik magával. Olyan, aki számára a legnagyobb hajtó­erőt a tervek, a feladatok jelentik — ahol a rutin semmi, ahol csak a tudás és a szenvedély számít. Dr. Szerafin László inssbrucki egyetem belklinikáján, ahol folytatta laboratóriumi vizsgálatait. 1992-ben ugyanitt a Soros Alapítvány ösztöndíjával egy hónapon át a haema- tológiai részleg és az onkológiai ambu­Harasztosi Pál felvétele ismeret, a tudás... A doktor úr a kérdé­sekre bólintott, igen, a kutatáshoz sok pénz is kell. Az egyéni erőfeszítés mellett sok segítséget kapott a kórház laborató­riumától és a főnökétől, dr. Jakó János Kandidátusi értekezésének a tumormar- ker meghatározása a fő témája. Forgatva a kezemben a vaskos dolgozatot, ilyen „hallottam már valahol” szavakat olvasok mint szelén, neopterin, trip- tofán, lipidhez kötött sziálsav, en­zimek, szabad gyökök... A doktor úr ezek kombinált számítógépes meghatározásának hasznosságát is vizsgálta. Az értekezés témaköréből született közleményekkel és előadá­sokkal 1989-ben a Magyar Onkológu­sok Társasága Nagygyűlése Ifjúsági Fó rumának különdíját, 1990-ben egy má sik pályadíjat nyert el. 1992-ben a Ma gyár Belorvosi Archívum legjobb közleményének díját kapta meg. Eckhardt professzor, a neves hazai onkológus, akadémi­kus is felfigyelt az ambició­zus fiatal orvos mun­káira — három hónapot töl­tött az lancia munkájával ismerkedett. Rendsze­resen tart előadásokat hazai regioná­lis és országos tudományos fó­rumokon, és több alkalom­mal szerepelt nemzetközi haematológiai kongresszu­sokon is. Vajon hogyan lehet nagy felszerelésigényes kutatásokat ilyen ered­ménnyel végezni egy vidé­ki közkórházban? Hi­szen bizonyára kevés, hogy meg­ír r m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents