Kelet-Magyarország, 1996. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1996-09-25 / 224. szám
1996. szeptember 25., szerda 0— K«M»OSTA Fórum olvasóink leveleiből Égőcsere, munkában a Titász szakemberei Sor az utcán Nemrég költöztem Debrecenből Nyíregyházára, pontosabban a Jósavárosba. Első bosszúságom az ebben a városrészben működő kis postán akadt. Szeptember 9-én 18 órakor elmentem befizetni a csek- keimet. A sor vége kint állt az utcán, bent megállapítottam, hogy két ablak van nyitva, az egyiknél a pénzt lehetett befizetni (itt állt a sor kb. 10 métert!), a másiknál csak bélyeget árultak. Gondoltam, másnap reggel 8-kor eljövök újra. De akkor is ugyanaz a kép fogadott, 8.15-kor két ablaknál volt ügyfélkiszolgálás: a pénzbefizetés egy ablaknál, a másiknál bélyeg stb. árusítás. Valahogy ez az egész rugalmatlanságra vall; hó elején miért nem lehet két ablaknál pénzt befizetni? Egyébként igen kicsi az ügyfélváró, levegőtlen ennyi ember számára! Régen kinőtte már ez az ún. kis posta magát ebben a kb. 20-25 ezres városrészben. Elnéztem, nem messze kb. 50 méterre van egy jó nagy tágas, üres helyiség, át kellene költöztetni ide a postát, kulturáltabb és gyorsabb ügyintézést is megérdemelne ez a városrész. Aki ennek a városrésznek az illetékes felelőse valamilyen szinten, jó lenne, ha felszólalna az ügy előmozdítása érdekében! Ugyanis ez a csigalassúságé ügyintézés már kezd a lakók idegeire menni! Szabó László, Ungvár sétány 13. Nem fizet, fázzon! A Nyírtávhő Kft. — a lépcsőházakban kifüggesztett tájékoztatás szerint — csak akkor kapcsolja be a fűtést, ha garanciát kap azoktól a lépcsőházaktól, lakástömböktől, ahol magas a tartozás. A Nyírtávhő Kft. tehát szeretné áthárítani a felelősséget azokra a lakástulajdonosokra, akik rendesen kiegyenlítik tartozásukat. Más szóval: a fizetők hassanak oda (jól megválogatott szavakkal, esetleg tettekkel, ha nem akarnak fázni), hogy az adósok fizessenek. Ez teljesen helytelen, s a becsületes fizetőkkel szemben ellenséges álláspont. A lakótársak nem boríthatják fel a békés viszonyt. Nem nyúlhatnak lakótársuk zsebébe. És helyettük sem fizethetnek. Törvényes úton kell eljárni! A Nyírtávhő Kft. a figyelmen kívül hagyott felszólítások után pereljen. A bíróság hozzon olyan döntést, mely szerint a kft. leválaszthatja a lakást a távfűtésről, amíg a tartozással kapcsolatos egyezség létre nem jön. Erre van lehetőség! Minden radiátoron található egy elzáró kilincs. Csak azt kell levenni, s olyan zárfélét helyezni rá, amely lehetetlenné teszi — rongálás nélkül — a beindítást. A ki- és bekapcsolást pedig a kft. az adós számlájára írná. Véleményem szerint az ilyen lehetőség tudata magában véve is elegendő lenne ahhoz — a fizetésképtelenek kivételével —, hogy egyesek ne halmozzák a tartozásukat felelőtlenül. Ki téríti meg a megfázással járó lehetséges betegségek költségeit? Fázzon az, aki nem fizet! A. B. Nyíregyháza Váratlan kiadás Nyolcvan év feletti nyugdíjasok vagyunk. Életünk javát leéltük, mindig szorgalmasan dolgoztunk, úgy gondoltuk, ha megöregszünk, békében, nyugalomban telnek el hátralévő éveink. Sajnos nem így történik. Az utóbbi időben sorsunk egyre nehezebb, már a napi megélhetés is gondot jelent, hát még egy-egy nem várt nagyobb kiadás. Hamar beköszöntött a tél, sikerült beszerezni a szenet, de kiderült, hogy a régi vegyestüzelésű kazánunk javíthatatlan. Arra képtelenek vagyunk, hogy egy újat vásároljunk, ezért örömmel vennénk, ha valaki fel tudna ajánlani részünkre egy használt, olcsó kazánt. (Telefon: 42/491-781) Név és cím a szerkesztőségben Iskolákban nem Mint a város lakója én is kritikus szemmel (valószínű, hogy egyoldalúan) figyelem a helyi önkormányzat tevékenységét. Tudomásul véve a város anyagi helyzetét, megértem és elfogadom a megszorító intézkedéseket, de az e heti eseményt nem tudom „megemészteni”. Az időjárás jóvoltából a múlt héten, valamint a hét első napjaiban hűvös volt az idő, kellett volna a fűtés. A távfűtéses lakások fűtésével. illetve az itt kialakult helyzettel nem foglalkoznék, annál inkább az oktatási intézmények ez irányú állapotával. Az önkormányzat szerint minden intézmény megrendelheti a fűtést, illetve fűthet amennyiben azt anyagilag ki tudja gazdálkodni, de külön keretet erre nem biztosít. Ismert az oktatás anyagi helyzete. Még ez is elfogadható, de nem vagyok képes megérteni azt, hogy ezen eseményekkel párhuzamosan a hét elején az önkormányzat épületében megindult a fűtés. A helyzetet nem minősítem, az önmagáért beszél. Szíjártó János, Nyíregyháza Hozzuk vissza a harangokat Az utóbbi hetek talán legmeg- rendítőbb írását olvashattam a Kelet-Magyarországban (VII. 10.) Bakajszct András tollából. Már a címében ott gunnyaszt a lemondó szomorúság, a „nincs mit tenni” tehetetlensége. Elmentek a harangok is — mondja lehorgasztott fejjel. Nagygéc véglegesnek tűnő romlásáról ír a szerző, idézve Nagy László A Zöld Angyal c. költeményének súlyos versmondatait, s a zsoltárok máig érvényes perlekedését. Idézi a pusztulást, ami immáron országosjelenség, s hiába fogjuk be fülünket-szemünket, akkor is létezik ez a néma, vádló zokogás. S ilyenkor Cs. Szabó László egyik mondása jut eszembe: „Csak annak hi- gygyék el a falu fájdalmát, aki előbb a költészet vizéből ivott”. Bakajsza András talán túl sokat is ivott ebből a keserű vízből és én nagyon értem az ő fájdalmát. Ez a szerencsétlenségbe taszított kis falu két költőt indított útjára: Kis Ferencet és Várkonyi Anikót. Mindketten halottak. Kis Ferenc, „a fekete költő”, ahogyan őt Nagy László nevezte, József Attila barátja volt. A szegények költője, nem a szegénységé. A népköltészet egyszerűsége sajog föl minden sorából: Édesanyám meg az öregisten, ketten / a tanúk rá, hogy Nagygéc községben születtem —/ öreg vályogházban virradt a szép nap rám, / ezerkilencszáznyolc farsang- vasárnapján! Akkor még szóltak a harangok. Akkor még egymással beszélgető emberek éltek. Akkor A nagygéci templom még az értékrend nem züllött káoszba. Várkonyi Anikó is megindí- tóan hűséges vallomással emlékezik szülőfalujára: „A Szat- már megyei Nagygécen születtem, 1942-ben. Ébben a babonákkal, mesékkel zsúfolt kisvi- lágban töltöttem életem első évtizedét: a természettel egy ütemre lélegezve, szülőföldem egyszerű embereinek példáján nevelkedve. Tőlük tanultam a számomra legfontosabbat is: a csín, a szép rend szeretetét”. Ha élne, hogyan siratná el faluját Kis Ferenc és Várkonyi Anikó? Versük vészharangjára odafigyelnének-e ebben a pénzhajszás, idegbajos országban? Nem! De nem hiszem, mert nem hihetem, hogy csak verseikben, vallomásaikban él tovább bölcsőhelyük s nem a való életben is. Nem hihetem, hogy végleg a romlás angyala ragadja el a házat, a temetőt, s a templomot. Mert ha hinném, meg kellene kérdeznem magamtól s minden, magyarul érző embertől: — mivégre vagyunk a vilá- KM-illusztráció gQn ha faI. vainkat, harangjainkat se tudjuk megőrizni? Minek élünk, ha Isten hajlékát hagyjuk leromboltatni az idővel? De ennél drasztikusabb, személyekhez szóló kérdéseim is lennének! Amikor Nagygéc a romlás partjára jutott, miért nem segítettek azok, akiknek ez módjukban állt volna, sőt kutya kötelességük lett volna? Hol voltak, illetve vannak a BM illetékesei? Hol téblábol a vidék parlamenti képviselője? Hol tétlenkedik a megyei közgyűlés? Hol gyártja a dokumentum dokumentumait az önkormányzatok szövetsége? Hol volt az egyház? Hol és mit ígérgetnek híveiknek a kereszténységre fölesküdött pártok? És hol bóklásznak a hívek? Hol mennydörögnek az országmentésre készülődő magyarok? Hol illegetik magukat a falusi turizmust ajánlgató szervezetek? Gondolom, az említett intézményekben ügyködő urakat és hölgyeket azért fizetik, hogy megoldják a keletkező problémákat, jelen esetben Nagygéc problémáját. De nem tették meg s nem teszik meg, mert az ő noteszukban Nagygéc nem „tétel”, mint ahogy nem volt „tétel” más kisebb-nagyobb magyar falu se. S már hallom is a papagájrikácsolást: — nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz...! Nem igaz! Van pénz. Csak azt kilopták, már akik tehették, a társadalom zsebéből. A közpénz most magánkéjt szolgál. De egyetlen dolog még segíthet: a lelkes összefogás. A falusi embertől ez sose volt idegen, hiszen kalákában épített föl egész utcákat. A saját bőrén megtanulhatta: a kormányra, a politikusokra, a gyanús újgazdagokra — akik gátlástalanul menetelnek a politikai hatalom felé — nem számíthat. Ellenükre kell hát renoválni mindent, s ellenükre kell visszahozni a harangokat. A hátrány még nem, de a semmittevés végzetes lehet. El kell fordulnunk a hitvány pártpolitikától, mert az a hazugok és a korruptak ördögi játszmája. Ilyen játékra nincs idő. Ezért fejezem be Móricz örökérvényű figyelmeztetésével: Ne politizálj, építkezz! Nagygéc akkor újra állni fog. Magyar József, Nyírbátor [ • j A gépjárműadóról... ...szóló módosított 1991. évi LXXXII. tv. 12. §-aelső bekezdése alapján az adó alanya a gépjármű forgalmi engedélyében az év első napján feltüntetett személy és ő köteles a tárgy évben az adót megfizetni. Ez a jogszabályi változás 1996. január elsejétől lépett hatályba (1995. évi XCVIII. tv.) — válaszoljuk K. 7.-nak Ti- szalökre. A telefon-... ...előfizetési díjának megállapítása a mindenkori hatályos Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium rendelete alapján történik. Ezt a díjat a távbeszélő rendszer üzemeltetéséért, felügyeletéért, karbantartásáért valamint a hibaelhárításért kell fizetni—tájékoztatjuk Sz. Istvánt Nyíregyházán. A tizenhatodik... ...életév betöltése után húszéves korig csak abban az esetben folyósítható családi pótlék, ha a gyermek alapvagy középfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul — üzenjük Z. Jánosáénak Mátészalkára. Az 1994. évi... ...XLI. tv. 16. §-a6. bek. értelmében: a csatlakozó gázvezeték és a fogyasztói berendezés, valamint a gázkészülékhez kapcsolódó égésterméket elvezetőrendszer üzemképes és biztonságos állapotban tartása az ingatlan tulajdonosának, használójának feladata — válaszoljuk P. Istvánnak Nyíregyházára. Ismét visszavették Nyíregyháza, Lónya (KM-T. K.) — Kétségbeesett levelet küldött szerkesztőségünkbe D. S.-né Lónyáról. Kisebbik fia a nyíregyházi élelmiszeripari szakmunkásképzőbe jár, de sajnos, pótvizsgára szorult augusztus végén. Amikor bement a javítóvizsgát letenni, közölték vele, hogy kollégiumot sajnos, nem kaphat. Az édesanya elpanaszolta: Lónya és Nyíregyháza majdnem száz kilométer, képtelenség lenne naponta bejárni az iskolába. A család anyagi helyzete nem engedi meg, hogy drága albérletben lakjon a gyerek a tanulmányai idején. Halász Zoltán, a nyíregyházi élelmiszeripari szakmunkásképző intézet igazgatója kissé másképp látta a helyzetet. Elmondása szerint több alkalommal fe- gyelmezetlenkedett panaszosunk fia. Említ olyan esetet, amikor a kollégiumból az egyik diák összecsavart lepedőn akart leereszkedni, s D. S. is részese volt a történteknek. (Az édesapa is tud a történetről, őt hallgatva úgy tűnik: másképp játszódott le az „ügy”.) Az igazgató úr levelet írt a családnak, amelyben arról tájékoztatja a szülőket, hogy a kollégiumi helyet bizonyos feltételekhez köti. S ebben nem csupán a szociális helyzetjátszik szerepet, hanem a tanuló magatartása, szorgalma, a közösség életében betöltött szerepe. Természetesen azt is írta, hogy amennyiben a gyerek leteszi a vizsgát és megígéri: az iskolában és a kollégiumban támasztott követelményeknek eleget tesz, ad még neki esélyt az újrakezdésre és nem sújtja a családot a nagy anyagi terhet jelentő albérletkereséssel. Lónyán már örül a korábban kétségbeesett asszony, mert az augusztus utolsó és a szeptember eleji napok meghozták a megoldást D.- ék nagy problémájára. A szerény ház ajtajában a félj, a feleség és az idősebbik fiúk fogad. Panaszosunk láthatóan megnyugodott, mivel fiát visszavették a kollégiumba. Igaz, nem sikerült letennie a pótvizsgákat, ezért újból kezdi a gyermekük az első osztályt. Mint mondják, néhány tapasztalattal gazdagodtak ők is. Természetesen tudnak arról, hogy fiúk korábban egy-két kamaszcsínybe keveredett, de hát melyik gyerekkel nem fordul elő ilyesmi? — kérdik. Pedig azt hitték, minden a legnagyobb rendben lesz, első félévben ugyanis három dicsérettel indult a fiúk. A gondok később kezdődtek. Sorolják a család anyagi helyzetét, az anya nyugdíjas, gyakran szorul orvosi kezelésre és nagyon drága a gyógyszer. Mutatják a tájékoztatót, amit az iskola küldött, mi mindent kell beszerezni a tanév elején. A precíz lista becslés szerint legalább öt ezer, a tankönyvekre és egyéb kiadásokra szintén ötezret kellett bevinni. A szülők nagyon szeretnék, ha gyermekük megszerezné itt a hentes szakmát. Még azon az áron is, hogy újra kell kezdenie a tanévet. Az igen alacsony egy személyre jutó családi jövedelem sem a napi utazgatást, sem az albérletet nem tenné lehetővé. Az ügy végül is nyugvópontra jutott. D. S. ismét beülhetett a szakmunkásképző első osztályába, elfoglalhatta helyét a kollégiumban, a szülők is megnyugodtak, az igazgató rugalmasan intézte a hirtelen támadt rendkívüli eseményt. Azt nem lehet mondani, még a kutyát sem érdekli Harasztosi Pál felvételei
