Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-22 / 195. szám

1996. augusztus 22., csütörtök SPORT Csütörtökön ficánkoltak a halak Bakos Béla, az NYFC örökös tagja a Megyéért emlékplakettet vehette át ményeinek pályamestere volt, onnan ment ^gj nyugdíjba. Amire korábban kevés ideje maradt, a , *í ' horgászat, az kapja a fősze­repet, de mel­lette azért ma­rad idő a foci­ra is. — Ilyen elis- mj mérésben még fjj nem volt ré- szem, teljesen vá- | ratlanul ért a korábbi játékosoktól értesülök. Tegnap Bpi||Éfc is hallom, Né- meth nem je­tiik lent meg az ,-',1 edzésen. El­ső javalla­tom az volt, két évre el kell tiltani, vagy tartunk fe- gyeimet, vagy nem. Aztán kiderül, a klub tar­Nyíregyháza (KM - MCS) — Egy hete csütörtökön nem haj­nali három órakor kelt, ahogy nyáron mindennap megszok­ta, hanem hat óra után. Mégis sokkal izgatottabb volt, mint korábban, hiszen a megyei közgyűlés ünnepi gyűlésére in­vitálták. Ahogy a levélben je­lezték, a Megyéért emlékpla­kettet vehette át Bakos Béla, a Nyíregyházi Futball Club örökös tagja dr. Zilahi József­től, a megyei közgyűlés elnö­kétől. Nem is tudnám végigsorolni azokat a funkciókat, amelyeket a csapat mellett a városi stadi­onban betöltött: kapus, gyúró (a szódásüveggel vágta ki a sprinteket), edző, szertáros, pályagondnok, segédmunkás, igazgató, a tehetségek felka- rolója és menedzselője, ma­napság úgy is lehet mondani, a gárda mindenese. Kisebb- nagyobb megszakításokkal hétszer volt a focicsapat edző­je, ebből egyszer az NB I B- ben szerepelt a gárda. Egyko­ron a stadionban laktak, felesé­ge, Liza mami a büfét vezette, ahol minden délután szurko­lók, vezetők, játékosok érté­kelték, elemezték a nyíregyhá­zi csapat játékát. Ahogy meg­jelent termetes alakjával, azon­nal körülvették, véleményét kérték, hallgattak rá. Tizenöt évig dolgozott a stadionban, ahol a focipálya gyepszőnye­géről mindenki elismerőleg nyilatkozott. Ezután egy évti­zedig egy házzal odébb, a ta­nárképző főiskola sportlétesít­Bakos Béla elismerés, úgyhogy köszönet azoknak, akik gondoltak rám. Nagyon sokan gratuláltak az­óta, akárhova megyek, min­denhol az emlékplakett átadá­sáról kérdeznek—kezdte a be­szélgetést Bakos Béla. Nyaranta háromkor kel, ba­rátja gépkocsijával mennek ki a császárszállási tóra, ahol ál­talában délig horgásznak. A meleget már nehezen bírja, úgyhogy néha 10 órakor már nem a tavon csónakból, hanem a parttól hűvösben lesik a hala­kat. Az eddigi legnagyobb fo­gása idén egy 5,5 kg-os ponty volt, de hiába kérdeztem a ha­lakról, csak legyintett, egyre kevesebb van a tóban, folytat­ta. — A foci? — kérdezett visz- sza. — Az most gyengébben megy Nyíregyházán. Felesé­gemmel, meg az unokákkal já­rok ki a meccsre, de a hírekről főleg az újságból, meg a pályán Harasztosi Pál felvétele tozik neki, úgyhogy elég kusza a helyzet. Régebbi ismerősök, drukke­rek, játékostársak állítják meg, hívják, gyere Béla mindennap a pályára. —Nekem már nagyon nehéz a mozgás, ha a horgászás után hazajövök, már nem akaródzik kimenni a pályára — folytatta. — Két éve egy komoly, kilenc és fél órás szívműtéten estem át, az orvos nevetve mondta utána: maga nagyon jóban le­het az Istennel! Szerencsésen megúsztam az operációt, cipel­ni, futni viszont nem szabad. Marad a horgászat, oda viszont a régiek közül nem jár senki. Pokrovenszky Pali nyáron ki­költözött Tiszalökre, Groholy Miskával szombaton találkoz­tam, Csemiczky szokott meg­látogatni, ha hazajön Buda­pestről. A pályán azért jobban összejövünk: ott van Kova- csics Gyuszi, Talpas, Klénin­ger, meg a többi játékos. Óva­tosnak kell lennem, ha hideg van, az a baj, ha meleg van, az a baj. Csak 70 éves vagyok már. Negyvenöt éve él családjá­val Nyíregyházán, már régóta helybelinek tartja magát. Hiá­ba hívták vissza a fővárosba, nemet mondott, nagyon jól ér­zem magam ebben a városban, adta meg a választ. Fia Szarva­son, lánya Nyíregyházán lakik, veje az ismert fociedző, Ko­vács János, a négy unokából két fiú, két lány. — Éljük az öregifjak életét — nevetett. — Kedden Nagy Antival beszéltem a pályán, azt mondta, egy öregfiúk váloga­tott meccset szervez az 1970- 75-ben játszott korosztály szá­mára. Tiszteletbeli edzőnek hívnának meg erre a meccsre, ezeknek a fiúknak nem kell semmit mondani a fociról. A nyíregyházi fociklub örö­kös tagja. A cím azon kevesek­nek jár, akik hosszú évekig se­gítették, támogatták a megye- székhelyen ezt a sportágat. Bé­la bácsi megtiszteltetésnek ve­szi ezt a titulust, bár ahogy mondta, ebben a rohanó világ­ban ezeket a tagokat nem tud­ják összetoborozni, mert nincs egy klubhelyiség ahova beül­nének. Meg a nyugdíjas pénz­tárca is elég szűk, pedig egy jó halászlevet, vagy bográcsgu­lyást bármikor szívesen elké­szítene. A lakásukban nincsenek ki­téve a relikviák, kupák, serle­gek, érmek. Minden a fiókba került, az első osztályú plakett, a második helyezésért járó ezüstérem, archív fotók a ka­pusról. Kupából amúgy is csak egy lett volna, hiszen 1948- ban, amikor a Honvéd színei­ben játszott, a csapat megnyer­te a kupát. Az ellenfélnek egy arany Doxa, míg Béla bácsiék- nak a leszerelést ígérték be. A meccs után már öltözhettek is civilbe... Nyolc aranytól fénylő Sötétvölgy A nyíregyházi rádióstájfutók bajnoki címei • Ott lesznek az Európa-bajnokságon Nyíregyháza (KM) — Szek- szárd környékén található Sötétvölgy, amely több ok­ból is különleges hely. Egy­felől természetvédelmi terü­let, másfelől igazi arany­bánya. Utóbbi persze csak képletesen, mert a nyíregy­házi rádióstájfutók a hét végén nyolc aranyérmet sze­reztek a magyar bajnok­ságon. Mellé csordogált még négy medál az ezüstérből, emellett három bronz tet­te teljessé az éremkollek­ciót. Az igen nehéz terep nagyon ha­sonlított a közelgő bulgáriai kontinensviadal színhelyéhez, ezért úgymond rilai körülmé­nyek között vetélkedtek a résztvevők. Akiknek a dolgát még egy kiadós eső okozta áz- tatás is nehezítette. Az első na­pon az ultrarövidhullám, a má­sodikon a rövidhullám küzdel­meit rendezték. A nyíregyháziak közül az ifjúsági Cserpák Zsolt és a fel­nőtt Zarnóczai Klára mind­két kategóriában az élen vég­zett. A férfiaknál is megyénk- beliek nyertek Szedlár Ká­roly és Lukács József szemé­lyében. Az ifiknél Kocsis Gabriel­la az első napon aranyat szer­zett, a szenioroknál Orosi Já­nos az ezüst után aranyat fu- Az ifi fiúknál csak nyíregyháziak álltak a dobogóra, itt tott. Az ifjúsági fiúk alaposan az rh-eredményhirdetés: 1. Cserpák, 2. Venczel G., 3. kitettek magukért, hiszen eb- Halmay Amatőr felvétel ben a korosztályban csak nyír­egyháziak állhatták a dobogó mindhárom fokára. Eredmények, URH, ser­dülő A: 6. Nagy Szilvesz­ter. Serdülő B: 6. Papp Ádám. Ifjúságiak: 1. Cserpák Zsolt illetve Kocsis Gabriella, 2. Halmay Balázs, 3. Venczel Gábor. Felnőttek: 1. Szedlár Ká­roly illetve Zarnóczai Klára, 3. Horváth Judit, 4. ifj. Ven­czel Miklós, 7. Lukács Jó­zsef, 8. Jáger Péter. Szeniorok: 2. Orosi János, 5. Venczel Miklós. RH, serdülő A: 5. Nagy Sz. Serdülő B: 4. Papp. Ifjúsági: 1. Cserpák, 2. Venczel G., 3. Halmay, illetve 5. Kocsis. Felnőttek: 1. Lukács illetve Zarnóczai, 2. Horváth, 5. Já­ger, 8. Szedlár. Szeniorok: 1. Orosi, 4. Venczel. Az összetett csapat- versenyben a nyíregyháziak végeztek az élen. Véglegesítették a bulgáriai EB-n induló magyar csapat összetételét. A tizenkét ver­senyzőből heten (Zarnóczai, Horváth, Halmay, Cserpák, Venczel G., Szedlár és Oro­si) nyíregyháziak. Ez a jó hír egyben azt is jelenti, hogy a mieinknek sikerült olyan tá­mogatót találniuk, aki állja az utazás (repülőjegyek ára) költ­ségeit. Talán a bronzért Az ülősök Hollandiával játszanak Atlanta (KM) — Talán a bronzért játszhat a magyar ülőröplabda válogatott az atlantai paralimpián, miután csoportjában a harmadik helyet szerezte meg. A fel­tételes mód azért igaz, mert a gárda csütörtökön magyar idő szerint 21 órakor Hol­landia ellen lép pályára. A narancssárgák akár mumu­sai is lehetnének a váloga­tottnak, hiszen az 1989-es Las Vegas-i világbajnoksá­gon és az 1991-es notting- hami Európa-bajnokságon a döntőben szenvedett vere­séget a hollandoktól a ma­gyar csapat. A tavalyi Euró­pa-bajnokságon viszont a fináléba való kerülésért le­győzte a magyar csapat a hollandokat és Balogh Ist­ván gárdája végül az arany­érmet is megszerezte. Szerdán Domokos And­rással, a magyar ülőröplab­dagárda csapatkapitányá­val beszéltünk telefonon, aki elmondta, ha már a vi­lág- és olimpiai bajnok Iránt nem tudták legyőzni, a cso­portban szerették volna a második helyet megszerez­ni. Ez viszont nem sikerült, ugyanis a gárda Finnország­tól 3-0-ra kapott ki és így csoportjában harmadik lett. Ez azt is jelentette, hogy a másik csoport második he­lyezettjével, Hollandiával játszik a csapat. — A csoportmérkőzése­ken már látszott, Irán kivé­teles extraklasszist képvisel — elemezte az ellenfeleket a nyíregyházi játékos. — Amit ebben a sportágban tudni lehet, azt mind elsajá­tították. Kazahsztán, Orosz­ország és Argentína legyő­zése nem jelentett gondot, az utóbbi meccsen például rajtam kívül még két kezdő- játékost, Makarovszkyt és Mányákot is pihentette a tré­ner. A finnek elleni vereség váratlan volt, amiben talán az is közrejátszott, hogy Szabó László az orvosi vé­lemény miatt csak csereként tudott szóhoz jutni. Ráadá­sul az olimpiai falu köz­pontjában lakunk, ahol min­den éjszaka hangolnak a ze­nészek és éjfélig hatalmas bulikat rendeznek. — Megnéztük a másik csoport rangadóját, amelyet Hollandia 2-0-ról 3-2-re vesztett el Norvégiával szemben. A hollandok telje­sen elveszítették a fejüket, a norvégok egyszerűen kipör­gették őket, okosan, nyu­godtan játszottak, nem arra törekedtek, hogy hatalmas ütésekkel nyerjenek. Sze­rintem megzavarhatok a na­rancssárgák, jó sáncmunká­val, kemény támadásokkal legyőzhetők. Korábban szinte mindig legyőztek bennünket, de a tavalyi EB óta már látszik, hogy nem verhetetlenek. A nyolc kö­zött egyébként a többi páro­sítás a következő: Irán— Svédország, Norvégia-Ka- zahsztán, Finnország-Né- metország. Sajnos elég rossz ágra kerültünk a finnek elle­ni vereség után, hiszen ha nyerünk a hollandok ellen, aickor a döntőbe jutásért Irán ellen kell mérkőznünk. A válogatott egyébként a következő összeállításban kezdte a mérkőzéseket: Stirczer, Domokos, Má- nyák, Makarovszky, Szécsé- nyi, Kovács, csereként a két nyíregyházi, Szabó és Peres is szóhoz jutott. A csoport- mérkőzések utolsó meccsén éppen azért pihentette a há­rom kezdőjátékost Balogh István edző, hogy a váloga­tott csütörtökön jó erőben küzdhessen a narancssárgák ellen. Szerdán pihenőnap volt az ülőröplabda küzdel­meiben, minden csapat ki­dolgozhatta a további takti­káját. A magyar válogatott nagyon koncentrál a csütör­töki mérkőzésre, amelyen nagy csata várható. Mindkét gárda jól ismeri egymást, a pillanatnyi forma, idegálla­pot dönthet. Reméljük a ma­gyarok javára. A Bumázók nyertek Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM) — A jóval harminc év feletti átlagéletkorú Bu­mázók gárdája (Buskó László, Zomborszky György, Páll István, Máthé Csaba) nyerte szombat délután a Bujtosi Csarnok előtt meg­rendezett Converse utcai kosárlabda-bajnokság dön­tőjét. Bár az eső miatt a küz­delmek egy részét a csar­nokban kellett lebonyolíta­ni, így is jó meccseket lát­hattak a szurkolók. A Bu­mázók valamennyi gárdát legyőzve nyertek, máso­dik a McHalls, harmadik a Vihorvát Szakasz, negyedik a Bierjuk gárdája lett. A döntőbe jutott csapatok Converse felszerelést kap­tak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents