Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-27 / 175. szám
1996. JÚLIUS 27., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Munkácsy kát vásárolt, modelleket fényképeztetek titkárával, Écsy Ferenc Józseffel. Szegedre Tisza Lajos és Mikszáth Kálmán kísérte el, aki így írta le a Felsőtanyai Központban tett látogatást: „Ki volt adva a rendelet a pusztai kapitányoknak, hogy ami jóképű férfinép vagyon köröskörül, az mind ott legyék... gyönyörű típusok akadtak: ős-arcok, szőrrel benőve egészen a szemig, csontos, körteképű kunok, laposfejű tatárok, pogácsaképű besenyők, széles, girbegurba fiziognómiájú, zömök termetű magyarok, apró, mélyen bentülő szemekkel... A fotográfus ott volt velük, és rögtön lekapta, amelyik megtetszett a nagy művésznek”. Visszatérve műtermébe 1891 novemberétől 1892 áprilisáig dolgozott a nagy kartonon, majd a színvázlaton, nyáron kezdte el festeni a nagy vásznat Pataky Lászó és Halmi Artúr segítségével. 1893-ban a Párizsi Szalonban mutatta be. Rákosi Jenő lelkes tudósítást küldött a Budapesti Hírlapnak, szerinte „ez a kép lesz a millennium szemefénye”. A Honfoglalás-t már Párizsban bírálni kezdték politikai szempontból: nem tetszett a szlávok Árpád előtti hajlongása, hódolata. A bírálat később Budapesten a másik oldalról nyilvánult meg: A festők, kritikusok kifogásolták, hogy Munkácsy frissen, lazúrosán festette meg az általa Árpád-nak nevezett művet. Ezek hatására elbizonytalanodott MTl-Press reprodukciók és 1893 tavaszán egy új, 210x625 cm-es változatot készített (ezt vásárolta meg Szeged a közművelődési palota számára). Ettől kezdve az izgatta, hogy milyen lesz a mű hatása a teremben, és mennyire kell elképzelésén módosítani. Sokat vívódott, végül kiállíttatta Párizsban, George Petitnél 1893 decemberében. Borús idő lévén a tetővilágítás tejüvegeit kiverette a kritikusok jelenlétében. A Honfoglalást — vagy ahogy Ő nevezte, az Árpád-ot — útnak indította Pestre 1894 január végén. Ő kerülő úton érkezett meg: a kép reprodukcióját elvitte Kossuthnak, Turinba. Pesten politikai viták fogadták a képet, ebből következően az elhelyezést is vitatták. Steindl Imrét is meggyőzték, hogy álljon ellent a felsőház üléstermében való felállításának. Hiába volt Jókai Mór, Tisza Lajos és Munkácsy tiltakozása, a hatalmas mű egy kisebb terembe került, ahol sem a nyilvánosság, sem a rálátás nem volt biztosítva. Szerencsésebb lett a „feles” változat sorsa. Az 1893 tavaszán festett művet Szeged város vásárolta meg Munkácsától 1895-ben 21 000 Ft-ért. Később Munkácsyné még egy szénvázlatot is adott mellé, s mindkét mű folyamatosan látható a szegedi kultúrpalotában (ma Móra Ferenc Múzeum). A nagy Honfoglalás egyszer kapott méltó helyet és nyilvánosságot: 1952-ben, a Műcsarnokban rendezett Munkácsy-kiállításon önálló teremben mutatták be. E festménynek már a formátuma is gondot okozott. Szerencsésebb lett volna hármaskép, triptichon formában megtölteni a 4,5x13,5 m-es felületet. A szalagszerűen megfestett tömegjeleneten a fatörzsek, zászlórudak és sátrak képezik a szervezőerőt, jó ritmust alkotva. Balra a magyarok állnak a hét törzsfőnökkel, középen a hódolók csoportja vizet, földet, füvet hozva, jobbra lóháton Árpád látható. A bal oldal és a középtér zsúfolt, kevesebb alakkal többet mondhatott volna a festő. A követek alakja túlságosan beleolvad a magyarok gyűrűjébe, s az sem szerencsés, hogy nincsenek a megemelt terepen, a lovon ülő Árpád látómezejében. Mindezek ellenére reprezentatív mű a Honfoglalás. Nagy jellemzőerőről, típusalkotásról tanúskodik. Árpád körül a kor több magyar nemesére és művészére ismerni (Árpád előtt Jókai arcát viseli a lovon ülő vezér, mögötte Munkácsy-arcú vitézt látni). Munkácsy saját, talán kissé naiv magyarság- és történelemszemléletének állított itt emléket: a szomszédokat, partnereket tisztelő jó diplomatát és a nyugodt, magabiztos vezért ábrázolta főalakjában. Nem véletlen, hogy mindvégig Árpád címmel illette festményét. Nemzeti példaképet teremtett, a dicső múltat ábrázolta, a Vö- rösmarty-féle eszményt. A színgazdag, jói tagolt reprezentatív festmény megérdemelné, hogy eredeti helyére kerüljön a megfestés után 103 évvel, a honfoglalás 1100. évfordulóján. A Párizsban élő Munkácsy Mihály gyakran látogatott haza. Már a Milton bemutatója után, 1878-ban is ünnepelték, különösen így volt ez a Krisztus Pilátus előtt sikere után, 1882 februárjában. A régi Műcsarnokban (ma Képzőművészeti Főiskola) állították ki a képet, amelyet 80 ezer ember látott egy hónap alatt. Áz egyesített főváros elsőként választott díszpolgárt Munkácsy személyében. Az ünnepségsorozaton megjelentek a főnemesek, az egyházi személyiségek és a művészek, köztük Liszt Ferenc és Jókai Mór. Az író kezdeményezte, hogy bízzák meg Munkácsyt nagyméretű freskókkal és pannókkal a már álló vagy most tervezendő középületek számára. Munkácsy vállalta, hogy megfesti a Tudományos Akadémia palotája számára a Mátyás király tudósai és művészei körében című pannót. Tre- fort Ágoston arra kérte fel, hogy oltárképet fessen a budavári koronázási templom számára. Jókai fontosnak tartotta, hogy már most gondoskodjanak a parlament díszítéséről, és annak nagytermébe Munkácsy fesse meg a honfoglalást. Ekkor még freskóról volt szó. A tervekből csak az utóbbi valósult meg tíz év múlva. Munkácsy bizonyítani akarta, hogy jártas a magyar történelemben, és méltó emléket akart adni hazája parlamentjének. Különösen sarkallta, hogy saját területén küzdjön meg szakmai ellenfelével, Székely Bertalannal, akinek óriási gyakorlata volt már a történelmi festészetben. Biztosra vehetjük, hogy a készülő Feszty-körkép is ösztönözte. Nagy lelkesedéssel, de naivul fogott Munkácsy a témához. Levelezésbe kezdett a kortárs történészekkel, régészekkel, írókkal, festőkkel, tőlük kért adatokat, leírásokat. 1891-ben gyűjtőútra szánta el magát: szeptember-októberben bejárta Erdélyt, Miskolc és Szeged környékét. RuháA Honfoglalás $2. Kürti Katalin A KM VENDÉGE Fél évszázad a katedrán — Annál nagyobb boldogság nem létezik, mint amikor egy másik embertársunkon segíthetünk. Ezáltal részesévé válhatunk munkájának, eredményeinek — vallja Borka Sándor, aki fél évszázadot töltött a katedrán. Több generációt nevelt, oktatott. Nem is egy olyan család akad a megyében, amelynek a legidősebb tagját a nagyapát, az édesapát és az unokát is tanította. Kevés embernek adatik meg, hogy ötven éven át tanítson, közéjük tartozik Sanyi bácsi, hiszen még 74 évesen is tanít a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában. Szellemileg és fizikailag sem érzi, hogy elszaladtak mellette az évek, pedig már 14 éve nyugdíjas. Pedagógusként ugyanúgy dolgozik, mintha ötvenéves lenne. Négy évvel ezelőtt már nem akartak órát adni neki, azonban Hargitai István a jelenlegi igazgató és a kollégák közbenjárására maradhatott továbbra is a Széchenyiben és taníthatott. Az egészség megőrzése érdekében rendszeresen kocog, kerékpározik. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen ötven évvel ezelőtt közgazdaságtudományi szakon végzett, majd tanári diplomát is szerzett. Magyar állampolgárként tanult, s mi sem volt természetesebb, mint az, hogy a II. világháborút követően Magyar- országon telepedjen le. Élete színtereként Nyíregyházát választotta. Pályakezdőként három tanár óraszámában dolgozott. Az országos tanulmányi versenyeken több tanítványa ért el helyezést, az első pénzügyi tanulmányi versenyen diákja, Kupeczki Sára lett a győztes. A diákok és az élmé nyék révén megszerette a tanári pályát. Eletelve, hogy segítsen embertársain, hiszen ennél nagyobb öröm nincs az életben számára. Ki segítsen rajtunk, ha mi magyarok nem támogatjuk egy- Borka Sándor mást. Büszke arra, még egyetlen egy tanítványa sem bukott meg, pedig nem könnyű tantárgyakat tanított. A pénzügyi számvitel és a közgazdaságtan nem tartozik a közkedvelt tárgyak közé. Az érettségiken általában kimagasló átlagokat értek el diákjai. Tavaly a gazdasági és jogi ismeretekből 4,8 volt osztályának az átlaga. Nem rossz... Úgy véli a jó eredményeknek az a titka, hogy a diákokat mindig emberszámba vette, értelmes lényeknek tekintette őket. A tanáron is múlik tanítványát milyen módon vezeti rá a tanulásra. Mindig jó vázlatot ad, megmagyarázza a részle- Balázs Attila felvétele teket, s a diákok otthon dolgozzák ki saját szavaikkal a tételeket, így vizuálisan is tanulnak. Igyekszik önbizalmat adni tanítványainak, ha szükséges megdicséri őket milyen értelmesen, logikusan gondolkodnak, s ez általában növeli teljesítményüket. Osztályfőnöki óráinak egyik fő témájaként szerepelt az életre nevelés. Még azt is tanította lányainak, hogyan kell a férjekkel bánni. A lányok mindig bizalommal fordultak hozzá, olyan problémákat osztottak meg vele, amit csak bizalmas barátnőkkel beszéltek meg egyébként. Az osztálykirándulások mindig különösen nagy élményt jelentettek diák és tanár számára egyaránt, s a túra során oldottabb légkörben szereztek új ismereteket szülőföldünkről. A harmadikosokkal külföldre is utaztak, bejárták a fél világot, megismerték más népek kultúráját, életét, s ez a fiatalok szemléletét, életfelfogását is alakította. Egy-egy külföldi út alkalmával a nyelvtanulás fontosságára is fény derült. Mivel több nyelven beszél, sohasem volt szükségük tolmácsra. A múlt felelevenítése közben is a jövőt tervezgeti, felkészült a nyugdíjas évekre, azonban bízik abban szeptembertől még taníthat, majd 75 évesen búcsút mond a katedrának... L íz r> » * Résziét a nagy műből: Árpád
