Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-02 / 153. szám
1996. július 2., kedd 12 Halel-Magyarország KULTÚRA Honfoglalási emlékünnepség Nyírkárász (KM) — Nyírkárász is méltó módon szeretné megünnepelni a mille- centenárium évfordulóját, és ezért honfoglalási emlékünnepséget rendez. A település életének jeles eseményére augusztus 3-án és 4-én kerül sor. Az előzetes program szerint kiállításon mutatják be Nyírkárász történelmi emlékeit, koszorúzást tartanak és ünnepi műsort rendeznek a Földvárnál. Az ünnepségre várják a település régi lakóit is; a lokálpatrióták találkozóján a polgármester is fogadja a vendégeket. Kérik, hogy akik részt kívánnak venni az emlékünnepségen és a találkozón, azok jelezzék szándékukat a polgármesteri hivatalban, vagy Simon Bélánénál (Tel: 42/443-143). Magyarosan Neveli és tárgyak Minya Károly Nyíregyháza — Az új tárgyak magyar elnevezése a nyelvművelés egyik leglátványosabb eredményének számít. Ilyennek tekinthető a maroktelefon, zsebtelefon szó a mobiltelefon helyett, s bízzunk abban, hogy el is terjed. Azonban vannak rá egyéb kifejezések is, amelyek némi stílusámyalatot is tartalmaznak. Ilyen a gúnyos sznobil, amely azoknak a kezében ciripel, akik még az autóból az illemhely felé menet is ezen társalognak. S ha például színházi előadás alatt halljuk a fontos ember státusszimbólumának a hangját, bizony akkor jogos a pejoratív bunkofon vagy tahofon elnevezés. De a fejlődés nem áll meg. a Híradó ugyanis bemutatta legújabb változatát a kartelefont. Ugyancsak a kommunikáció új vívmánya között kell említenünk a számítógépes Internet hálózaton küldött levelet, amit E-mail címre irányítunk. Kiejtve: imél, s már hallottam igei alakját is; iméleztem. Bár nem annyira közismert, de már erre is van jó magyar szó: fény posta. S végezetül egy olyan találmány elnevezését érdemes megvizsgálni, amelyről e lap hasábjain értesülhettünk. Ez a video-sétélómag- nó. Furcsa. Mert valaki vagy megy, vagy tévét néz. A kettő együtt nem megy. Nyilván ezzel tisztában voltak a gyártók, az elnevezés viszont ezt az. ellentmondást sugallja. Lehet idővel besorolható azon kifejezések sorába, amelyeknek logikátlansága a tárgy megváltozásával áll be, mint például a beton talpfa, ahol az utótag jelentésváltozáson ment át, s háttérbe SMrult az anyag (a fa), s a funkció lett ural-” kodóvá. így a video sétálómagnó szóban is a sétálómagnó nem arra utal, hogy jámi-kelni kell vele, hanem arra, hogy közvetlen testrészre illeszthető. Hírcsokor A Nyírbátorban... ...rendezendő Nemzetközi Utcaszínház Fesztivál nyitónapján, július 5-én többérdekes produkció látható. A mesterek utcájában, a Templomréten, a fesztiválkocsmában, a Nagyszínpadon, a minorita udvaron és a kollégium ebédlőjében lesz program az első nap. (KM) A vajai... ...Kastélymúzeumban rendezett Tárogatós Világtalálkozón kedden a Hiekisch Henrik Tárogató Együttes bemutatkozása mellett több ésdekes előadás hangzik el. Délelőtt J. Robert Moore professzor a Tárogató Amerikában címmel tart előadást. (KM) Angol... ...német, orosz illetve mérlegképes könyvelői, számviteli és külkereskedelmi ügyintézői tanfolyamot indít a Külkerinfó Oktatási és Továbbképző Intézet. (Nyháza, Báthory u. 15.) A Kalamajka... ...Bábszínház mutatkozik be a Sétálóutcái Programok keretében Nyíregyházán a Kossuth téren július 6-án. Eötvös Gábor... ...világhírű zenebohóc, Já- szai-díjas érdemes művész, a Magyar Köztársaság Csillagrend kitüntettje is fellép Nyíregyházán a Domus Áruház melletti Eötvös cirkuszban július 3-7. között. Énekszó a föld mélyében Rendhagyó helyszínen, a parajdi sóbányában is koncertezett a Cantemus kórus M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A hont 1100 évvel ezelőtt elfoglaló őseinkről nemcsak Magyar- országon emlékeznek meg, hanem a határainkon kívül is. A millecentenárium alkalmából Erdélyben a Seprődi János Kórusszövetség szervezett a közelmúltban nemzetközi találkozót, amelyre meghívták a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola Centenus fiú vegyes karát is. A szerepléseket, az élményeket Szabó Barnabás karnagy elevenítette fel lapunk számára. Könnyek — Egy egyhetes zenei rendezvénysorozatnak lehettünk a részesei, a fesztiválon nagyon sok erdélyi és magyarországi énekkar lépett fel. Mi a gyermekkari kategóriában szerepeltünk egyetlen magyarországi résztvevőként. Az első szereplésünk a parajdi sóbányában volt. A felszín alatt 110 méter mélyen a kitermelt só helyén templomot alakítottak ki, nagy élmény volt e nem mindennapi helyszínen énekelni. A hangversenyen szereplő kórusok közös számként Kodály ZolKorondon a fazekasok munkáit is megcsodálták a fiatalok tán: Nagyszalontai köszöntőcímű szerzeményét énekelték el. A koncertet a Himnusszal fejeztük be, amely bizony nagyon sok ember szemébe könnyet csalt. Megható volt látni, hogy bár az országhatárok elválasztják az embereket, de az azonos származás és az egy nyelv erős kötelékkel fonja össze a vendégeket és a vendéglátókat. ízes beszéd A nyíregyházi kórus a nyárád- remetei római katolikus egyház ifjúsági házában kapott szállást. Ez az épület külföldi adományok segítségével tavaly Amatőr felvétel épült fel gyönyörű környezetben, a Nyárád patak partján. A házigazda, Balázs Imre plébános mindent elkövetett annak érdekében, hogy a fiatalok ne szenvedjenek hiányt semmiben sem. — Nagyon kedvesek és ven- dégszeretőek a nyárádremetei emberek — folytatta a kórus vezetője. — Szemükben mi az anyaország egy darabját vittük magunkkal, kötődésük, ragaszkodásuk örökre bennünk marad. Fogékonyak a szépre, a jóra, nagyon tetszett nekik a fiúkórus műsora. Igyekeztünk a dalokat magyar szöveggel énekelni, hogy így is közelebb kerülhessenek a zenéhez, illetve Magyarországhoz. A tájékozódásban nagyon sokat segített a helyi általános iskola igazgatója, Lakó Árpád, aki szakszerűen kalauzolt bennünket, hiszen húsz éven keresztül idegenvezetőként dolgozott. Mi felnőttek ámulva hallgattuk az ottani szép és tiszta, ízes beszédet, ettől lenyűgözőbb már csak a táj szépsége volt. Pisztrángok Szerencsére, a szereplések mellett jutott idő kirándulásokra is. Megismerkedhettek a srácok Vármezőn az ötven tóból álló pisztrángtenyészettel, Marosvásárhelyen megtekintették a Teleki Sámuel könyvtárat és a Bolyai gimnáziumot. Felejthetetlen élmény t jelentett a Kis- Küküllő mentén tett barangolás is. Láthatták a Békás-szo- rost, gyönyörködhettek a Gyilkos-tó vizében. Ellátogattak Székelyudvarhelyre is, ahol „Erdély legnagyobb magyarjának”, Orbán Balázsnak a síremlékénél rótták le kegyeletüket a kórus tagjai. Farkaslakán Tamási Áronra emlékeztek, Korondon pedig a fazekas mesterek munkáit csodálhatta meg az énekkar. (Történeti mondáinkról (6.) A portyázó magyarok hadjáratokat indítottak Itália, Szászország, és Gallia ellen Erdész Sándor Nyíregyháza —A kalandozó magyarok tetteiről a nyugati népek krónikái is megemlékeznek. A portyázó magyar hadak szinte rendszeresen hadjáratokat indítottak Itália, Szászország, Gallia és más országok ellen, ahonnan többnyire gazdag zsákmánnyal tértek haza. Érthető, hogy a nyugati népek imáikba is belevették: „A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!” Szent Gálról elnevezett kolostor szerzeteseit az őrszemek értesítették, hogy közelednek a magyar csapatok. A szerzetesek a közeli erődítménybe vonultak. Heribald, az együgyű barát nem volt hajlandó a többiekkel elmenekülni, mondván: „Én bizony nem futok, mivel a kolostor gazdája nem adta ki még ez évre a sarura való bőrt! ” Az odaérkező magyarok számára érthetetlen volt, hogy egy barát miért áll ott az udvar közepén, miért nem futott el a többiekkel? A tisztek nem engedték megölni a barátot, hanem tolmácsot hívattak. így megtudták, hogy együgyű baráttal van dolguk. Heribald hűségesen megmutatta az üres kincseskamrájukat, majd a hordókkal teli borospincéjüket. Midőn az egyik magyar a hordót szét akarta verni, a barát így szólt hozzá: „Hagyd el, jó ember, hát mi mit iszunk, ha ti elmentek?” Jót nevettek a dolgon és a hordókat békén hagyták. Heribald szemtanúja volt annak is, hogy két magyar lezuhant a kolostor tetejéről. A magyarok elvonulása után a barátok újra birtokukba vették a Sankt Galleni kolostort. Csodálkozva hallgatták a halottnak hitt barát beszámolóját: „Higy- jétek el nekem, nem emlékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőséggel adtak.” A magyar hadak vezérei a portyázásaik során mindenkor előzetesen felmérették az ellenfél katonai erejét. Bizonytalan kimenetelű csatákba sosem bocsátkoztak. Váratlan fordulatok azonban így is előadódhattak. Például az augsburgi ütközetre készülődés közben a magyarok nem tudhatták, hogy I. Ottó német császár hatalmas felmentő serege már körülvette a Lech-mezei táborukat, az egyenlőtlen küzdelem rövid ideig tartott. Lehel (Lél) és Bulcsú vezéreket Konrád császár elé vezették. Arra a kérdésre, hogy miért olyan kegyetlenek a keresztényekkel szemben, így válaszoltak: „Mi a legfőbb Isten ostorai vagyunk, tőle küldve ostorul hozzátok!” Amikora császár azt mondta, hogy válasszanak maguknak halált, Lehel így szólt: „Hozzátok ide a kürtömet, aztán felelek neked!” Lehelnek odaadták a kürtöt és homlokon vágta vele a császárt. Előttem fogsz menni és szolgám leszel a másvilágon! — mondotta, pogány hit szerint. A császár szörnyethalt, a két vezért pedig felakasztották. Hét magyart életben hagy tak, akiket levágott füllel hírmondóként hazaküldtek. Idehaza, gyávaságuk miatt a hét gyászvitézt teljes szegénységre ítélték, akiknek halálukig koldulva kellett járniuk az országot. Mondják, hogy ők voltak az első regősök, akik a magyar vitézek hősi cselekedeteiről énekeltek. Látomások a szovjet pokolról Köztörvényesekkel volt együtt a munkatáborban • Feltámadás és kárhozat Karádi Zsolt Ritmusok Tőkey Péter rajza Nyíregyháza—Kivételes műalkotás, jellemző időben. A Hattyúk tava: A zóna című ka- nadai-amerikai-svéd-szovjet filmet a televízió — természetesen — késő éjjel tűzte képernyőre. Miközben a közszolgá- latiság jegyében főműsor időben „doktor Friderikusz”, a Vészhelyzet, a Frankenberg- kastély, a Dallas, esetleg a Família Kft. megy, addig a művészet, a tudomány, egyszóval mindaz, amiből okulni, tanulni, netán épülni lehetne, az szigorúan éjfél tájban kerül műsorba. Ideális időpont ez a gondolkodásra. Pedig Jurij lljenko munkája alapmű: költői elemekben sem szűkölködő, ugyanakkor rendkívül kemény látlelete a szovjet rendszer abszurditásainak. A forgatókönyvet lljenko Pa- radzsanovval közösen írta. De ki is volt Szergej Paradzsanov? Az örmény származású rendező a grúziai Tbilisziben született 1924-ben. Konzervatóriumban tanult, majd Moszkvában végzett a Filmművészeti Főiskolán: itt diplomázott 1951-ben. Az első nagyfilmre tizenhárom évig kellett várnia: 1964-ben forgatta az Elfelejtett hősök árnyait. A lírai szépségű, balladisztikus mesét 1969-ben követte A gránátalma színe, amelyben Száját Nova, XVIII. századi örmény költő életét dolgozta fel. E vallásos szokásokat is fölelevenítő mozi is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1974-ben szovjetellenesség és homoszexualitás vádjával letartóztassák, s köztörvényesekkel együtt munkatáborba hajt- sák.Kiszabadulása után még kétszer állt kamera mögé: 1984-ben csinálta A szurámi vár legendáját, 1988-ban pedig az Asik Keribet. Az 1989-es hattyúk tava: A Zóna a rendező börtönélményeiből táplálkozik. A film azonban nem egy az efféle tematikájú művek közül, hanem az egész szovjet élet iszonyatának döbbenetes ironikus rajza, amelyben élet és halál, feltámadás és kárhozat, líra és téboly valami szörnyű abszurd, mellesleg pedig véresen reális látomásban olvad fel. lljenko alkotása egy sikertelen szökésről szól: a fegyház- ból meglépő rabot — miután napokig rejtőzik egy már-már omladozó, ellenben iszonyú méretű Sarló-kalapács emlékmű belsejében — természetesen elfogják és félholtra verik. A smasszerek halottnak hiszik, s egy őrtársukkal a hullaházba vitetik, ahol a kótyagos ápolónő felismeri, hogy a férfi még él. A sztori itt szürrealisztikus fordulatot vesz: az öregasszony a fegyőr vérét egy ügyes szerkezet segítségével átömleszti a rab testébe, aki ettől föltámad, s fogvatartóját visszaviszi a tömlöcbe, ahol később megvilágosodik előtte, hogy nincs kiút. Felvágja az ereit, s fönnakadva a vaskerítés karóira elcsorgatja vérét. lljenko igazi főszereplője nem a szökött fegyenc (akinek a szituációja persze kafkai, hiszen nem derül ki, mi a bűne), s még csak nem is a titokzatos nőalak, hanem a rettenetes sar- lót-kalapácsot formázó gigantikus emlékmű, amelynek belseje rövid időre a hős rejtekhelyéül szolgál. A férfi a belül üreges tákolmányban üres üvegeket talál: a motívum arra utal, hogy előtte már mások is megbújtak itt. A kihagyásokkal, jelképekkel dolgozó Paradzsanov és lljenko nem hagy kétséget afelől, hogy a Szovjetunió maga a pokol. Ez a roppant tömör, szikáran reménytelen alkotás, amelyben alig akad párbeszéd, könyörtelen mementója egy ésszel fölfoghatatlan komák. Mint ahogy az volt a másik világhírű szovjet-orosz rendezőnek, Andrej Tarkovszkijnak a Sztalker című filmje is. ■ ■ \ / i r
