Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-20 / 169. szám
1996. JÚLIUS 20., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Nándorfehérvár Belánszky-Demkó Péter reprodukciói Bene János Négyszáznegyven évvel ezelőtt, 1456 július végén a magyar történelem egyik legkitűnőbb hadvezére, Hunyadi János világraszóló győzelmet aratott a Török Birodalom felett Nándorfehérvárnál, s e győzelemnek köszönhetően a török hetven évig nem támadta meg hazánkat. Ezekben az években a törökök figyelme ismét a Balkán felé fordult. Az új szultán, II. Mohamed (1451-1481), kit a kortársak a nagy és a hódító jelzővel illettek 1453-ban elfoglalta és a birodalma székvárosává tette Bizáncot. Jelentősen megerősítette hadseregét, megszervezte a tüzérséget (amely ragyogóan helytállt Bizánc ostrománál) és rendezte a hatalmas birodalom közigazgatását. A bizánci császárok utódjának tekintve magát, Európa és Ázsia legnagyobb hatalmává akarta fejleszteni birodalmát. Először a Magyarország kulcsának tartott Nándorfehérvár elfoglalására készült. Terve nem maradt titokban, s nyugtalanságot keltett egész Európában. Látszólag megmozdult minden európai állam, pénzt, katonaságot ígértek, de ebből nem sok minden valósult meg. Itthon sem volt jobb a helyzet. Az 1455-ös rendi gyűlés minden száz porta után négy lovas és két gyalogos kiállításáról határozott és elrendelte a bárók, főpapok és nemesek személyes hadbavo- nulását, ám ezek zöme is távol maradt a harctól. A bárók közül egyedül Hunyadi János vette komolyan kötelességét, 1456 januárjában 7000, fél évvel később 10 000 jól felszerelt lovas kiállítását vállalta. Ilyen körülmények között várta az ország a török támadást. A szultán 1456 május elején indult el Bizáncból. Seregét az egykorú krónikák — erős túlzással — 100-300 000 főre becsülték, de a reális, 60-70 ezres létszám is hatalmasnak tekinthető. Július 3-án ért a vár alá, s már másnap megkezdte az „égig érő tornyokkal” bíró vár falainak lövését. Az ostromágyúk hamarosan óriási réseket ütöttek a falakon és leomlott az egyik torony is. A törökök a vár előtt húzódó sáncot betömték, s egyre inkább közeledtek a falakhoz. Tovább fokozta a nehézségeket, hogy a várban kitört a pestis. Szilágyi Mihály 5000 válogatott magyar, szerb és cseh vitézével hősiesen védte a várat, de azt is tudta, ha hamarosan nem érkezik segítség, Nándorfehérvár a török kezére jut. Hunyadi azonban 12 000 katonájával és Kapisztrán János 25-30 000 keresztesével gyorsan közeledett. Július 14-én már a vár közelébe ért. A felmentő sereg további útját azonban elállta a török hajóhad. A 200 török hajót összeláncolták, s teljes szélességében lezárták vele a Dunát. Hunyadi csak egy nagyobb és 40 kisebb hajóval rendelkezett, de a környékbeli szerb hajósoktól még vagy száz dereglyét szerzett. A fegyveresekkel megtömött kis flottillát a török hajóhad ellen küldte, maga pedig a sereg zömével a parton kísérte a dereglyéket, nehogy a török segítséget tudjon nyújtani a hajóinak. A folyón kibontakozott mintegy ötórás küzdelemben a magyarok szétszaggatták és lángba borították a vasláncokkal összekapcsolt hajókat. Megnyílt az út a felmentő sereg előtt! Hunyadi a győzelem után katonái egy részével a várba vonult, a többieket, főleg a kereszteseket a Száva szigetén helyezte el. A több tízezer keresztes a szigetről az ostromlók balszárnyát fenyegette, készen állva a támadásra. Mohamed nem csüggedt, ágyúi kettőzött buzgalommal rontották a falakat, úgyhogy néhány nap múlva a „vár inkább mezőnek látszott, mint várnak” — írta Hunyadi az ostrom utáni jelentésében. Egyheti ágyúzás után a szultán elérkezettnek látta az időt a döntő rohamra. Azért is sietett annyira, mert a török táborban is pusztított a pestis és akadozott az élelemellátás. Július 21-én késő délután a roppant török sereg megindult a vár ellen. Az élen a szultán válogatott katonái, a janicsárok lendültek rohamra. Hamarosan betörtek a külső várba, sőt egyes csapatok már a belső vár nagy főterén harcoltak. Válságos pillanatok voltak! Maga Kapisztrán is a küzdőkhöz sietett. Magyar és török emberfeletti bátorsággal harcolt. Hunyadi mindenütt ott volt, ahol a legnagyobb a baj, személyes példájával bátorságot öntve katonáiba. Nehézlovasságával kétszer is kiverte a magukat már győztesnek hivő janicsárokat a várudvarról. A harcok szünetében pedig hajóra szállt és újabb keresztes csapatokat hozott be a várba. Éjfél felé újra rohamoztak a törökök. A janicsárok most is betörtek a várba, mások pedig a falakat vívták. A belső vár falán harcolt Hunyadi régi katonája, Dugovics Titusz. Észrevette, hogy egy hatalmas termetű janicsár már a próféta zöld zászlaját készül kitűzni a vár fokára. A vitéz katona rávetette magát a törökre, s mert másképp nem bírt vele, átkarolta és zászlóstul együtt magával rántotta a mélybe... Amikor Hunyadi látta, hogy az ostromlók fáradtak, lovasságával ismét rájuk csapott, kiűzte őket a várból, sőt a falakon túl is üldözte-őket. A-védők teljes .győzelmet arattak. A török sereg színe-virága elesett vagy megsebesült. A pasák már a visszavonulást javasolták a szultánnak, de ő még várt. A magyarok is súlyos veszteségeket szenvedtek, ezért Hunyadi szigorúan megtiltotta, hogy katonái engedélye nélkül rácsapjanak a törökre. A keresztesek azonban nem engedelmeskedtek e parancsnak. Július 22-én délután egy kis csapatuk, amelyik az előző nap nem harcolt, átkelt a Száván és megtámadta az anatóliai hadtest táborát, melyet a várból kirohanó keresztesek segítségével sikerült elfoglalni. Erre a szultán a ruméliai hadtest lovasságával megindult a győztesek ellen, védtelenül hagyva féltett ágyúit. Hunyadi, felismerve a hirtelen jött lehetőséget, lovasságát összeszedve rácsapott az oszmán ágyúállásokra, a „a tűzokádó sárkányokat” megfordította, amelyek most már a törököket bombázták. Időközben a várból kitört lovasság a törökök jobbszárnyát támadta. A két tűz közé szorított oszmánok nem sokáig állták a sarat, súlyos veszteségeket szenvedve megfutamodtak. Futott a sereg, futott a sebesült szultán is, dárda érte a combját, visszahagyva ostromgépeit, kincseit, 24 000 elesett török katonát. „Ilyen eredménnyel harcolt a törökök császára a magyarokkal Nándorfehérvár vára alatt. És őt, aki hencegő lélekkel és gőgös szemmel uralkodni akart az egész földkerekség felett az Isten ítéletére egy parasztokból álló sereg... legyőzte. És ő, aki sok kürt és sok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött, szomorúan, az éj csendjének leple alatt, gyalázatosán futott el.” — írta a kortárs, Thúróczy János: A magyarok krónikájában. --------. . A győztes hadvezér azonban nem sokáig élvezhette a siker gyümölcseit; a pestis őt is elérte, s néhány napos szenvedés után, alig három héttel élete legnagyobb diadala után, augusztus 11-én Zimonyban elhunyt. Harcostársa, Kapisztrán János, csak két hónappal élte túl, október 23-án halt meg az újlaki ferences rendházban. A világraszóló győzelem emlékére rendelte el a pápa, hogy ezentúl minden délben, minden templomban konduljanak meg a harangok! Csalogató vendégváró Páll Csilla S í HM — A hitüket és bizalmukat vesztett embertársaimnak szeretném megmutatni, hogy a magyar nép igenis tehetséges és ebben a mai nehéz helyzetben is meg van a módja a felemelkedésnek — ez az ars poeticának is illő megfogalmazás Kórik- né Terebes Mária gondolata, aki családjával együtt — bár most Tiszalökön él — a szatmári térségben nevelkedett és az itt kapott élmények és tanítások mélyen meghatározták későbbi életét. Itt melegszívű, segítő szándékú és vendégszerető emberek élnek és ez motiválta arra, hogy ha egyszer az élete során módjában áll, megmutassa ezt másoknak is. A Falusi Turizmus Országos szervezetének alelnöke korábban reklámosként, majd marketingiroda-vezetőként is önállóan dolgozott, szereti a kreatív, sok feladatot, élményt adó munkát és az újszerű kihívásokat. Egy véletlennek köszönheti közelkerúlését a falusi turizmushoz. Évekkel ezelőtt az akadémia és a Pécsi Regionális Kutatóközpont egy intenzív menedzserkurzust hirdetett meg, ahová pályázati úton lehetett bejutni. Nagy élmény volt számára ez az időszak, mert a pályamunkában leírtak megegyeztek azzal a globál menedzselési módszerrel, amit az ENSZ-FAO szakértők, mint Nyugat-Európában már jól működő — fejlesztési módszert ismertettek. A kurzus végén alakították meg az ország minden részéről érkező menedzserek az említett egyesületet, majd Kórikné immár hazaérkezvén, a megyei szervezetet. A következő évben Ti- szalök adott otthont a második kurzusnak, ahol idegenforgalmi szakemberek, minisztériumi tisztségviselők és FAO- szakemberek voltak jelen. A hálózat szervezésekor — mondja Mária — ötven házból csak öt volt piacképes szintű: így kezdődött el egy hosszú, nehéz időszak a felkészítés érdekében. Esetenként két évet is igénybe vett, amíg egy vendégfogadó minden tekintetben megfelelő színvonalú lett. Falusi turizmus hálózatában, mely- Kórikné Terebes Mária nek mára már országosan igen jó híre van, „a vendég a király”. Igyekeznek mindent megtenni, hogy jól érezze magát, kellemes környezetben pihenjen és elégedetten távozzon. Azon voltak, hogy folyamatosan gerjesszék a mozgalmat az egész országban. Ehhez a televízió is partner volt — a 93- ban készült Vendégváró című tizennégy részes oktató filmsorozatban Mária volt az egyik főszereplő. A kitartó, szinte szenvedélyes munka eredményes lett: jelenleg lefedve az egész országot 74 tagszervezetet számlálnak. Mindeközben Kórikné is képezte magát. Szaktanácsadóként segítséget nyújt a vállalkozóvá váláshoz a hozzá fordulóknak, oktat, előadásokat tart, tanulmányutakra jár Ausztriába, Németországba, Dániába és Svédországba, ahol sokat tanult és ennek nyomán nagy perspektívákat lát a falusi turizmusban. Most azon fára- d o z i k , hogy a szemléletet és hitet Elek Emil felvétele átadja másoknak is, hogy megpróbálják az ő szemével látni a régióban rejlő fejlődési lehetőséget. Ez ma nem könnyű feladat... Az a véleménye, hogy ha a pestieket és általában a városi embereket sikerül lecsalogatni vidékre, csökkenhet a város és a falvak közti ellentét, könnyebben megértik egymást. Azt persze senki nem állítja, hogy a falusi turizmus csoda, de az biztos, bogy több mint szobakiadás. Segíthet a családoknak a több lábon állásban. Hiszen a szállásadáson kívül a saját termelésű javaikat is értékesíthetik, így az anyagilag bizonytalanná váló emberek helyzetén is lehet enyhíteni. Jelenleg tizenegy önkormányzattal dolgozik a Tiszatér TÉT egy Phare által is támogatott komplex idegenforgalmi fejlesztési programon. Abban a térségben a közös vonzerő a Tisza, a folyó és a mellette lévő zöld folyosó adja a fejlődési lehetőséget — kitűnő adottságok vannak a nomád és gyermektáborok, a vízi bázisok, bioházak, vízi és lovastúrák, helyi és vándorkiállítások, üdülőfaluk szervezéséhez. A TITUSZ Térségi Turisztikai és Marketing Iroda a térség idegenforgalmi vállalkozások létrehozására, képzésére, szaktanácsadásra és piacra juttatására szakosodott, miközben készítik a térség adottságait és szolgáltatásait bemutató invitatív és informatív útikönyvet, mely tájékoztatja a térségbe érkező turistát. — Akkor érzem jól magam, ha mosolyogni látom az embereket. Fontosnak tartom, hogy a szakma elismerje a falusi turizmust. Égy alulról szerveződő civil szervezetet kell elfogadtatnunk, s ez csak akkor megy, ha mindenben igyekszünk a legjobbak lenni és szakszerűen felkészülve minőséget kínálunk. .1 X A nándorfehérvá Emlékére kondulnak meg délben a harangok A KM VENDÉGE
