Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20 / 169. szám

10____ IMipKeitL • /\ Am Hti vHjl MtLLLKLETE 199b. JULIUS 20 S20MBA1 RITMUS Slágerlista A mai sikerlistát a Rocky üzlethálózat boltjaiban (Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5., Búza tér, Kelet Áruház) eladott kazetták és CD-k alapján állítottuk össze. 1. Mr. President: We See The Same Sun 2. Dance Action: 3. 3. Bravo válogatás: 6. 4. Robert Miles: Dreamland 5. Metallica: Load 6. Dance-NRG: 5. 7. Scooter: Our Happy Hardcore 8. Padödő: Kérem a következőt! 9. Katona Klári Backstreet Boys: I. A legutóbbi rejtvény megfejtéséért a Rocky üzletház ajándékát Kiss Ilona újfehértói olvasónk nyerte. Mai kér­désünk: Korábban melyik együttes­ben játszott George Michael? Á meg­oldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! lemezfigyelő A Dance- NRG 5. al­bum mellett a Record Exp­ress másik új­donsága az immár plati- nalemezes Hip Hop Boyz együttes angol nyelvű maxi CD-je, amely­nek a címe: Party goes To­night. A Hip Hop Boyz a 3. albummal párhuzamosairkfiszísstjs. d .az. együt- . tes az anyag angol nyelvű változatát azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a hazai sikerek után a külföldi piacon is megjelenjenek. A külföldi megjelenés első darabja ez a CD, amely az itthon is legnépszerűbb dal, az Ott várok rád angol nyelvű változata. A lemezkészí­téssel párhuzamosan beindultak a kül­földi fellépések is. Az együttes nemrég jött haza az RTL-fesztiválról, ahol több szereplés mellett a Bravo német szerkesztősége egy egész napos, fotó­zással egybekötött interjúsorozatot készített az együttessel. Folytatjuk a Record Express játé­kát (a kisorsolandó kazetta a Dance- NRG 5.). A kérdés: A Double Visi­on: Knockin című kislemeze az el­múlt időszakban Európa majd min­den slágerlistáján szerepelt. Milyen nemzetiségű az együttes? 1. svájci, 2. portugál, x. spanyol. A megoldást le­velezőlapon küldjétek be a szerkesz­tőségbe! GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Kiss Ilona Nyír­egyháza, Szász Attila Vásárosna- mény. A mai feladványunk: Induljatok el a piramis csúcsától, és lépkedjetek le fokról fokra, minden mezőről vala­melyik közvetlenül alatta lévőre, egé­szen a piramis aljáig úgy, hogy az érintett mezők számának összege 56 legyen! A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Kanadai emberünk: Miska János Irodalmi karrier helyett küldetés • Egy csipetnyi Magyarország idegenben Páll Géza Él egy ember Kanadában, aki a Földműve­lési Minisztérium könyvtárhálózatának igazgatója. Emellett novellák, tanulmányok írója, műfordító, bibliográfus, kultúraszer­vező, s egy — mondhatni világviszonylat páratlan — bibliográfia összeállítója. Ez az ember a Nyírségben született, Nyírbélte- ken. Él egy ember Kanadában, s ez az em­ber minden erejével, tudásával, lehetősége­ivel a magyar kultúrát, nyelvet, irodalmat szolgálja. Ezt a mi kanadai emberünket Miska Jánosnak hívják. így jellemezte néhány találó mondattal Miska János munkásságát Mátyás István a hazánkban megjelenő Magyar Fórum 1991. szeptember 5-i számában. Talán ol­vasóink közül többen emlékeznek még a Kelet-Magyarország hasábjain is megje­lent írásaira, hisz Miska János — ahogyan a szerkesztőségben hívtuk, Miska Jancsi — lapunk elődjéhez, a Néplaphoz közvet­len szálakkal kötődött. Szerkesztőségünk­ben töltötte az újságíró egyetem kötelező gyakorlati évét. Számos lírai hangvételű tárcával, irodalmi riporttal, portréval gaz­dagította a megyei újságírás tárházát. Aztán visszatért a fővárosba, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre, hogy befe­jezze tanulmányait és mint diplomás új­ságíró lásson munkához, illetve folytassa közíró tevékenységét. Talán éppen szülő­megyéje lapjánál talált volna szellemi ott­honra, ha nem szól közbe a történelem. A csöndes, az erőszaknak még az árnyékától is irtózó fiatalember fegyverrel a kezében küzdött az 1956-os forradalom eszméjé­ért. A tragikus bukás után 56 decemberé­ben hagyta el az országot, hogy új hazára leljen a tengerentúlon. Ez az új haza, amely befogadta, Kanada volt, az a föld­rajzilag a föld második legnagyobb orszá­ga, amely 1956-57-ben több mint 37 ezer magyar menekültnek adott hajlékot. Kö­zöttük-volt-Miska-János is, aki új hazájá­ban keményen dolgozott, fizikai munkás­ként is, közben elvégezte az egyetemet, majd könyvtárosként helyezkedett el. Ké­sőbb ő lett a kanadai Földművelési Mi­nisztérium könyvtárhálózatának igazgató­ja. Kitartóan és fáradhatatlanul dolgozott, írt, szerkesztett, bibliográfiákat készített. Kanadában megjelent irodalmi vonatkozá­sú könyve: Egy bögre tej (elbeszélések, 1969), A magunk portáján (esszék, 1975), Kanadából szeretettel (esszék, 1989), Ca­nadian studiens on Hungarians 1889-1986 (bibliográfia 1987, kiegészítő 1995), Ethnic and Native Canadian Lite­rature (bibliográfia, 1990), Literature of Hungarian-Canadians (1991). Magyarság­ismereti bibliográfiáit, esszéit és antológiá­it számos ösztöndíjjal és kanadai állami kitüntetéssel jutalmazták. Talán száraznak tűnhetnek az iménti felsorolások, ezért következzenek inkább a személyes jellegű életrajzi töredékek Miska Jánosról, aki az 56 utáni éveket le­számítva, rendszeresen tartja a kapcsola­tot lapunkkal. Talán nem veszi rossz né­ven, ha személyes jellegű, baráti hangvéte­lű leveléből idézünk néhány mondatot, hogy az olvasó legalább egy kicsit hús-vér emberként is maga elé képzelhesse a ma már hatvanadik évét betöltött Miska Já­nost. Miska János KM-arcbív felvétel — Magunkról annyit, hogy 1956-ban házasodtunk össze, a feleségem, Maria, balti német, Észtországból, tehát némi finn-ugor rokonság is van közöttünk. Saj­nos elég későn kezdtük a házaséletet. Gye­rekeink nincsenek. Winipegben ismerked­tünk meg, ő a biológiai laborban volt la­boráns. Majd Ottawába kineveztek engem a Földművelési Minisztériumba. Maria az ottawai egyetem orvosi fakultásán lett ku­tató. 1972-ben áthelyeztettem magam a gyönyörű és emlékezetes Alberta tarto­mányba, az ottani könyvtáraink igazgatá­sára. 1983-ban kineveztek a minisztérium könyvtárhálózatának igazgatójává, s visszaköltöztünk Ottawába. Itt további nagy vállalkozások koronázták ottlétün­ket, hatalmas stipendiumokat kaptunk irodalmi bibliográfiák, antológiák, esszé­gyűjtemények kiadására. Egy 75 ezer dol­láros munkánk a torontói egyetemi kiadó gondozásában jelent meg, mely fontos ha­tárkő ma is a kanadai soknemzetiségű iro­dalom felkutatásában. 1991-ben hivatá­som magaslatán nyugállományba vonul­tam, hogy több idő legyen az irodalmi al­kotásra. 1992-ben átköltöztünk Viktóriá­ba, kellemes éghajlata miatt. Ez talán a vi­lág egyik legszebb városa. S következzék most újra annak az egyébként is kézenfekvő bizonyítéka, hogy a nyugalmas évek újabb alkotásokat hoz­tak. Miska János legújabb kötetét, ame­lyet hozzánk is eljuttatott. „Többnyire magunkról” — ez a címe a gyűjteményes kötetnek, amelyről a szerző azt írja: „Ez a gyűjtemény közírói munkásságom harma­dik évtizedéből nyújt ízelítőt. Az agrárku­tató és irodalmi bibliográfiák mellett to­vábbra is érdeklődéssel tölt el fajtám, s különösen a kanadai magyarok tudomá­nyos, szellemi, művészeti és irodalmi mun­kássága. Helyet kaptak a kötetben isme­retterjesztő és könyvészeti jellegű írások is, foglalkozom a magyarságismeret gazdag bibliográfiai és levéltári anyagával, a Ka­nadában lévő dokumentumokkal, azok felkutatásával, rendszerezésével...” E legújabb kötet böngészése közben egyik méítatójának, Fáy Istvánnak, a To­rontói Magyar Újságban 1992 május 16- án megjelent véleményével azonosulhat az ember, amely szerint nagyon ritka eset, de előfordul, hogy egy tehetséggel megáldott, sikeres író lemond népszerűségéről, mert anyanyelvét és fajtájának kultúráját a tu­domány fegyverével kívánja szolgálni. Ezek közé tartozik Miska János, aki felis­merte, hogy a szétszórtságban élő írók és költők műveit fel kell kutatnia, majd tu­dományos alapossággal rendszerbe foglal­nia, hogy adataikat az enyészettől meg­mentsük. A fáradhatatlan Miska Jancsi, aki úgy érzi talán életre szólóan lelki-szellemi-ér- zelmi adósága van szülőföldje iránt, nem pihenteti a tollát. Legutóbbi levelében így búcsúzott tőlünk. — Az elkövetkező hetekben gyakran le­szek veletek a nyíregyházi emlékek írása közben. Csodálatos élmény. Képzeld, a Csendes-óceán partján, az amerikai hó­sapkás Olymposzi hegyekre kilátva, a ha­zai szép életünket krónikálja az ember. Szinte hihetetlen, de itt lebegnek az arcok, az élet hű hangok negyven év után is. Ne­héz vállalkozás ez, mint minden alkotó munka. Te is átélted ezeket a pályádon át, amikor az ember iszonyattal mered az üres papír fölé. De annál édesebb a gyü­mölcse, amikor megtelt a lap élő gondola­tokkal. Majd küldök egy példányt, ha már elfogadható állapotban iesz a fejezet... Nagyon várjuk a rólunk, a rólad, a nyír­ségi élményekről szóló könyved, amely életünk, életed része, egy darabkája. Egy csipetnyi Magyarországot építettél fel ma­gad körül, kérjük, őrizd sokáig azt a kis országot, amelyben ma már otthon is jól érzed magad. De a lélek vándorútjai, tud­juk jól, mindig visszavezetnek a szülőföld­re is, amelynek, hidd el, nekünk nagyon sokat adtál és még adsz ezután is. Értékes munkásságoddal. Valóban te vagy a mi kanadai emberünk... Egy évszázad műemlékvédelem Az első, aki a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi II. évfolyamában közreadott írá­sában „esedezett a magyar régiségek iránt”, Jankovich Miklós volt. A Nemzeti Múzeum és Könyvtár felvirágoztatója, kora kiemel­kedő polihisztora, régésze és történetkuta­tója, bibliográfus, irodalmár, a magyar szel­lemi kultúra alakítója, az 1817-ben Pesten megjelent első magyar nyelvű tudományos folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény s ké­sőbb egyesületté válva a Magyar Tudós Társaság létrejöttének előkészítője. Janko­vich azt írta: „a Nemzet szorgalmát, Tudo­mány és vitézségbeli Érdemét, következés­képpen méltóságát és Ditsőségét a’ fen tar­tott Emlékek tagadhatatlanul bizonyítják, de egyszersmind hírlelik és magasztalják” — ezért felkéri olvasóit, hogy mindennemű ingatlan és ingó régiségnek „ha igazságos lerajzolását nem, legalább környül állásos elő adását velünk közölni ne terheltesse­nek.” Ezeket a sorokat is idézi az a július vé­géig látogatható kiállítás, amely az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal (Bp. I. Tán­csics Mihály u. 1.) épületében látható, és A magyar műemlékvédelem első évszázada — 1846-1949 címet viseli. A műemlékvédelem kezdeti dátumát mégis arra az évre teszi a hivatalos emlé­kezés, amikor a Magyar Orvosok és Ter­mészetvizsgálók Társasága 1846-ban fel­hívást intézett a Magyar Tudományos Akadémiához, hogy tegyen lépéseket a ha­zai műemlékállomány, ezen belül is a pusztuló kassai dóm megmentése érdeké­ben. 1872 a következő jeles dátum, ami- koris a vallás és közoktatási miniszter lét­rehozta a Magyar Műemlékek Ideiglenes Bizottságát, majd 1881-ben a parlament megalkotta az első műemléki törvényt, és megalakulhatott a Műemlékek Országos Bizottsága. E bizottság egészen 1949-es fel­oszlatásáig teljesítette hivatását. Egyesítet­te a kor legjelesebb tudósait, építészeit a nemzeti kulturális örökség fenntartása, megmentése érdekében. Olyan személyisé­gek működtek közre, mint Henszlmann Imre, műtörténész, régész, építész, a ma­gyar műemlékvédelem elméletének meg­alapozója, Schulek Frigyes, Rómer Flóris, Pulszky Ferenc, Arányi Lajos, Steindl Im­re, Storno Ferenc, Kubinyi Ágoston, Möl­ler István, Lux Kálmán, vagy a nagyváradi püspök műgyűjtő, Ipolyi Arnold és még nagyon sokan mások is. Valamennyiük munkássága, építészeti, rekonstrukciós tervek, mérnöki rajzok, felmérések, akvarellek, részletrajzok, kézi­ratok, levelezések, kezdetleges fényképek mind ott láthatók a kiállítási termekben. Ott vannak az első műemléki helyreállítá­sok — a budavári Mátyás-templom, a Kassai Szent Erzsébet-templom, a bécsi székesegyház, a Vajdahunyad vára, a bárt­fai, a kisszebeni, a pannonhalmi, a garam- szentbenedeki és más templomok, várak helyreállítási dokumentumai. Ezeket a pu­rista (akár a rombolással is eredetivé tett) módon helyreállított műemlékeket a „tisz­ta gótika” megmentése jegyében védték. A trianoni békekötés után, mivel a helyreál­lított épületek nagy része a határokon kí­vülre került, az érdeklődés a barokk mű­emlékek felé fordult. Ekkor értékelődtek fel a kis középkori templomok (Szikszó, Csaroda), s a nagy barokk székesegyhá­zakra, a pesti egyetemi és ferences, az egri minorita és ciszterci, a győri bencés temp­lomra irányult a figyelem. Amikor 1934-ben Gerevich Tibor, a nagy műveltségű, nemzetközi kapcsola­tokkal is rendelkező szakember került a műemlékvédelem élére, megújult a bizott­ság, a szakhivatal, és felélénkült a helyre- állítási munka. Ekkor tárták fel az óbudai katonai amfiteátrumot, a székesfehérvári királyi bazilikát, ekkor folyt az esztergomi ásatás, a visegrádi erődrendszer rekonst­rukciója. És ekkor csatlakozott a magyar műemlékvédelem az Athéni Cartához; e szerint a helyreállítás során tiszteletben tartják a múlt történeti és művészeti emlé­keit anélkül, hogy bármelyik korszak stí­lusát száműznék. Ennek érdekében akár a teljes visszaállításról is lemondanak. (MTI-Press)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents