Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-05 / 130. szám
1996. június 5., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Bemutatkozni a világ előtt A kiállítóknak minden lehetőséget biztosítani kell az üzletek megkötéséhez A Kelet-Nyugat Expón jelen lévő Agroker Rt. az OMÉK-ra is az elsők között mondott igent Elek Emil felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — Augusztus 30. és szeptember 8. között Gödöllőn rendezik a 72. Jubileumi Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeri- pari Kiállítást és Vásárt. A millecentenárium okán különlegesen nagyszabású rendezvényre megyénk is készül mégpedig önálló, egységes megjelenéssel. Az erre történő gyors felkészülés koordinálására a napokban megalakult az OMÉK Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Szervező Bizottsága. Megyénk külön megyesátorban történő OMÉK-es megjelenésének a kiállításszervezők szemszögéből kicsit renitens ötletét a GATE Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Kara kezdeményezte. Ezt igazán jó eséllyel tehette, hiszen bizonyos értelemben hazai pályán kellett a támogatást ehhez megszereznie, miután az OMÉK helyszíne ezúttal a főiskola „anyaintézménye”, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem lesz. így hát egy cseppet sem volt véletlen, hogy a megyei OMÉK Szervező Bizottság alakuló ülésének is az „emgé” adott otthont. A megye üzenete — Több dolog is indokolja a megye önálló egészként való szereplését az OMÉK '96-on — érvelt Lakatos András a megyei Agrárkamara és immár a megalakult OMÉK megyei Szervező Bizottság elnöke. — A Megyei Fejlesztési Koncepció, sőt a terv is elkészült már. amely egyúttal alapját képezi a megye kormány előtti beszámolásának, ami valószínűleg már megtörténik mire az OMÉK elkezdődik, így akkorra az is kiderül, milyen anyagi kondíciókban, támogatásban, vagy más segítségben sikerült a kormánnyal megállapodni. Az országban egyedüliként megszületett a nagy érdeklődéssel kísért Záhonyi Különleges Gazdasági Övezet kijelölése is, amelyhez befektetőket idecsábítani jó alkalomnak tűnik az élelmiszer-gazdaság gödöllői kiállítása. Ez ott egyúttal üzenet értékű is másoknak, s a fejlesztési irányainkra vonatkozóan jó támpontot nyújt. A nyíregyházi mező- gazdasági főiskola előremutató képzési struktúrájával, eredményeivel és koncepcióival — amelyek remélhetőleg kovászai is lesznek a megye gazdasági fejlesztésének — ráadásul otthon is van Gödöllőn az egyetemen. így még némi kedvezményeket is élvezhet megyénk kiállításon való egységes megjelenítésénél. Igen fontos érve a megyei szervező bizottságnak, hogy a megálmodott megyesátorban igen színvonalas körülmények teremthetők meg különösen a szolgáltatásokban. A tervek szerint, amelyeket dr. Varga Zsigmond a főiskola vállalkozás szervezési szaktanácsadója ismertetett, lesz saját információs és szolgáltató centrum, közös reklámozási, vetítési lehetőséggel. Helyben működtetnek majd, minden résztvevő számára igénybe vehető információs adatbázisrendszereket. Fajlagosan olcsóbb Kialakítanak tárgyalóhelyiségeket teljes körű szervizszolgáltatással, tolmácsokkal. Terveznek az üzletkötésekhez tanácsadó szolgálatot jogi, marketing- és pénzügyi szakemberek igénybevételének lehetőségével. Mindezek a kisebb vállalkozók számára is biztonságérzetet adhatnak és üzleti szempontból a sikeres szereplésük feltételeit teremtik meg. így e réteg előtt is megnyílik a lehetőség, hogy vállalni merjék, akár csoportosan, az ország-világ előtti bemutatkozást. Az sem utolsó szempont, hogy ebben a formában történő megyei részvétel esetén legalábbis ugyanazért a pénzért többlet szolgáltatást kapnak elsőrangú színvonalon a résztvevőink, így a fajlagos költségeket nézve olcsóbb és hatékonyabb részvételi lehetőséget tudnak a szabolcs-szat- már-beregi kiállítóknak nyújtani, mint ha azok „direktben” jelentkeznének Gödöllőre. Nagy csalódást okozna — derült ki a két szervezet elnökének aláírásával a potenciális megyei kiállítók számára elküldött levélből — az ügyet fölkarolt két fő szervezőnek, a Megyei Fejlesztési Tanácsnak és a megyei Agrárkamarának, ha a vállalkozók nem élnének azzal a lehetőséggel, amelyet ez a megyei közös kiállítás képes számukra teremteni. Több cégnél igen kedvező fogadtatásra talált az ötlet. Máris jelezte a megyesátorban való részvételét például a Sza- bolcstej, a Várda Drink, az Agroker, a Dunapack és a falusi turizmus megyei szervezete. Vannak jó néhányan, akik már szövetségüknél elkötelezték magukat az ágazati részvételre, de mégis úgy ítélik meg, hogy a megyei egységes arculatból sem akarnak hiányozni. Persze olyan jogos vélemények is elhangoznak, hogy kicsit késő indult a megyei szervezés. Ha korábban kezdődik, biztosabb lett volna a siker, ami alatt a 600 négyzetméteres sátor háromnegyedének megyei kiállítókkal való megtöltését kell érteni. Ennek ellenére a gazdasági kamarák, a mezőgazdasági főiskola, a megye-, s a megyeszékhely ön- kormányzata, a megyei fejlesztési ügynökség és a PRI- MOM' Vállalkozásélénkítő Alapítvány részvételével létrejött megyei OMÉK Szervező Bizottság rendkívül bizakodó. Június 13-ai második üléséig történő — pozitív — visszajelzés reményében ki is küldte a jelentkezési lapokat a potenciális kiállítóknak. Élni a lehetőséggel — Mindenképpen többletet jelentene a megye számára az OMÉK-en való egységes megjelenés — hangsúlyozza dr. Sinóros Szabó Botond a mezőgazdasági főiskolai főigazgatója, a szervező bizottság társelnöke —, mert megmutathatnánk, hogy képes összefogni ez a megye, meglévő értékeivel megfelelően tud bánni. A kiállítóknak minden lehetőséget biztosítani lehet ahhoz, hogy üzleteket kössenek, befektetőknek pedig nem csak pozitív képet tudnánk adni a megyéről, de megnyugtatót is arra nézve, hogy megfelelő háttérrel rendelkezünk egy gazdasági fejlődéshez. Magyar politikusokról Ha én azt tartom egy politikusról, hogy tehetségtelen, azzal még nem sértem meg a becsületét. Legföljebb a hiúságát. Extra Vasárnap, 1992. május 17. Hankiss Elemérről Erőltetett menetben kergeti a saját gondolatait, megtekeri a szavakat, nyikorgatja, mint paraszt a kenetlen szekérkereket. Mérték, 1992. szeptember 13. Az irodalmi értékrendről Nem hiszem, hogy az én általam Unyban írott novella meg a mások által New Yorkban írott novella között akkora lenne a különbség, Végh Antal mondja mint amilyen különbség van Úny és New York közt. Extra Vasárnap, 1992. április 19. írók meg a rendszerváltás Azt hittem, hogy lesz rendszerváltás, s végre nyugodtan írhatunk. Lett rendszer- váltás, s nem írhatunk nyugodtan. Kisalföld, 1993. március 8. A bankárokról Ok a politikusok meghoszszabbított, piszkos körmei. Esti Hírlap, 1996. március 1. Beismerés Nem mertem se jobboldali lenni, se baloldali, csak há- nyódok ma is mindenféle „végletek” közt, a közepit meg nem lelem. Mérték, 1992. november 15. Demokrácia vagy bankokrá- cia? Attól félek, hogy legközelebb nem a felszabadult magyar polgárság választ, hanem a pénz. Reggeli Délvilág, 1994. január 27. Diagnózis Nem a tudással, hanem a morállal van baj. Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július 4. Focidrukker Pártot még tud váltani az ember, de csapatot nem. Mai Nap, 1995. szeptember 10. A mai magyar gazdasági helyzetről Ha így folytatódik, menthetetlenül banán köztársasággá válunk. No, de hát nekünk még banánunk sincs. Pesti Riport, 1996. április 26. Szűrös Mátyásról Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. Magyar Tükör, 1993. május 12. Zöldi László gyűjtése Kilenc forint Balogh József A zt hittem, egy hét alatt megtalálnak 1 milliárd forintot, vagy ha néma pénzt, akkor azt a csekély, 78 ezer tonna mennyiségű gázolajat, ami eltűnt a MOL-tól. Tévedtem, vagy legalábbis a jó hír nem jutott el hozzám. Pedig vártam volna, mert MOL-ügyben, mióta a cég létrejött, jó hírt még nem hallottam. Abból gondolom, hogy más sem, mivel a nemzeti olajvállalat a múlt héten tartott évi közgyűlésén a kisrészvényesek is felháborodva fogadták, hogy az ezer forint névértékű értékpapírokra 9 forint osztalékot fizet a MÓL. Csoda-e, ha az eredeti kárpótoltak ezt az összeget méltatlanul kevésnek találták? Valaki azt javasolta, hogy az APV Rt., amely 58,6 százalékban tulajdonos a társaságban, mondjon le osztalékáról a kicsik javára. A szavazásnál azonban — mivel itt a nagyrészvényesek szava érvényesült—, valamennyi javaslatot elvetették, s maradt a 9 forintos osztalék. A kisrészvényeseknek. Mert — amint a hírekből tudjuk — az igazgatósági tagok a kilenc forintos osztalék mellett havonta 150 ezer forintot, az igazgatóság elnöke pedig 450 ezer forintot kap. A felügyelő bizottság tagjai havonta 115 ezer forintot, az elnök 150 ezret vihet haza. Hála istennek, van miből. Az elmúlt évet értékelő beszámoló el is árulja: a társaság 1995-ben 3,4 milliárd forint adózott eredménnyel zárt, míg 1994-ben 2 milliárd forintos veszteséget könyvelt el, így a javulás 5,4 milliárd forintot jelent. És akkor ebben nincs benne az ellopott, bocsánat eltűnt egymilliárd. Nem tudom összevetették-e eredményüket a MOL- nál azzal a néhány hete általuk kiadott közleménnyel, mely szerint azért emelik ezúttal 5 forinttal a benzin literenkénti árát, (az idén ez már legalább a negyedik emelés volt), mert hovatovább ráfizetnek. Még jó, hogy nekünk tiszta nyereség. Ha gyalog megyünk. Főnök! És a holnapit hová ragasszam...? Ferter János rajza Kommentár Nyugatra tartanak Páll Géza j-y elet nyugatra tart. A K kijelentés unalomig JL\- ismert, nincs benne semmi rendkívüli. De ezúttal nem a fejlett nyugati országokhoz való felzárkózás irányát akarja jelezni az iménti mondat. Égyre több vállalkozó szellemű, üzleti érzékkel megáldott, s természetesen megfelelő anyagi eszközökkel is rendelkező földink tart nyugatra. Elsősorban a Balaton környékét és Győr-Sopron megyét részesítik előnyben a szerencsét próbáló szabolcsi, szatmári, beregi vállalkozók. Alighanem a szűkén értelmezett patriotizmus mondatja velünk a panasznak is felfogható jelenséget. Elvégre mi rossz van abban, ha az országon belül ki-ki kedve, bátorsága és nem utolsósorban összeköttetései révén nem a szűkebb szülőhely, vagy lakóhely közelében keresi az egyéni boldogulást. Ha igaz, hogy néhány év múlva, akár az Európai Unió is tagjai közé fogadja országunkat, az unió határain belül a magyarok is bárhol munkát kereshetnek, letelepedhetnek, ha úgy gondolják más égtájakon több remény kínálkozik a felemelkedésre. E józan érvek és okoskodások ellenére is, ha ez a téma szóba kerül, egy kis szomorúság is marad az emberben. Ha sok tehetséges, a kor szellemében munkálkodni tudó ember hagyja el a megyét, ez mégis szegényei az országnak ezt az egytizenötöd részét, amelyet úgy neveznek Szabolcs- Szatmár-Bereg megye. Vakok lennénk, ha nem vennénk észre, bármennyire is itt-ott történnek erőfeszítések, hogy ne szakadjon ketté ez a kis ország, ez ma már tény. A fejlődési ütem a keleti és a nyugati országrész között akkora, hogy aligha lehet szép szavakkal dédelgetett, de nem mindig megalapozott tervekkel megállítani. Marad hát a sajnálkozás és az a remény, hátha egyszer a honvágy, no meg a keleti végeken is talán valamikor jobbra forduló lehetőségek majd hazahozzák az eltávozottakat. De félő, addig még sok víz lefolyik a Tiszán... r”=ii Nézőpont
