Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-13 / 137. szám
KULTÚRA 1996. június 13., csütörtök Könyvtárosoknak Nyíregyháza — (KM) — A Kelet-Magyarország 1996. május 22-i, illetve 28-i számában megjelent Könyvtáros szemmel a NAT-ról című cikkemben közölt információk némi pontosításra szorulnak. A közoktatási törvény módosításának legújabb szövegváltozata szerint, a kötelezően foglalkoztatott alkalmazottak körébe nem minden iskolatípusban értendő egy fő függetlenített könyvtáros. Az általános iskolák számára elegendőnek tartják a könyvtárostanár félállásban történő foglalkoztatását. A középiskolák továbbra is alkalmazhatnak egy könyvtárostanárt. Nem kell különösebb jövőbe látó képességgel rendelkeznünk ahhoz, hogy előre sejtsük: a NAT követelményeinek megvalósítása háttérbe fog szorulni. Mindezek ellenére továbbra is buzdítom a kollégákat, éljenek a több helyen is meghirdetett továbbképzési lehetőségekkel. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a Megyei Pedagógiai Intézet szervezésében 1996. június 24-27. között induló tanfolyamra könyvtárostanárok is jelentkezhetnek, illetve várjuk is jelentkezésüket. (Lapunkat Zsoldosné Cselényi Gyöngyi szakértő tájékoztatta.) Hírcsokor Pezsgő... ...kabaré-koktél várja ma este 21 órától a szórakozni vágyókat a nyíregyházi Városi Művelődési Központban. Fellépnek: Antal Imre, Mikó István, Sáfár Anikó, Rátonyi Hajnal, Boros Zoltán. Zenei vezető: Szentirmai Ákos. (KM) Huszadik... ...alkalommal rendezik meg az általános iskolai fizikatanárok országos ankétjét és eszközkiállítását június 25- től 27-ig Nyíregyházán. Az Operaház... ...Failoni Kamarazenekara gálakoncencertet ad a velencei La Fenice Színház újjáépítésének támogatására. A hangversenynek június 18-án a Vili. kerületi Bródy Sándor utcai intézmény lesz a helyszíne. Az est műsorán Mendelssohn Versenymű hegedűre, zongorára és zenekarra, illetőleg Pergolesi Stabat Mater- e hangzik el. (MTI)' Jubileumi... ...díszhangversennyel kezdődik június 22-én, s a július 9-i kürtös záróhangversennyel fejeződik be a XX. Békés-tarhosi Zenei Napok eseménysorozata, amely a hagyományokhoz híven a második világháború után majdnem egy évtizedig működő első magyar állami énekiskola, a Bartók Béla és Kodály Zoltán szellemében alapított, s Gulyás György által vezetett tarho- si tanintézet hagyományait igyekszik ápolni. (MTI) Nemzetközi táncverseny Szeged-Orosháza (MTI) — Nemzetközi nyitott társastáncversenynek ad helyet a hétvégén Szeged és Orosháza: a 144 magyar, olasz, osztrák, cseh és román pár június 14-én, pénteken a Tisza-parton, szombaton és vasárnap pedig a békési városban lép közönség elé. A szakmai besorolástól függetlenül szervezett korosztályos táncversenyen a külhoni ifjúsági és felnőtt táncosokon kívül 24 hazai tánckör képviselői lépnek parkettre. Az újszegedi városi sportcsarnokban pénteken délután kezdődik a táncverseny első része, míg a második fordulót szombattól Orosházán, az Eötvös téri iskola • sportcsarnokában rendezik. Ibrányban a közelmúltban megkeresztelték az eddig anonim általános iskolát. A tanodát Árpád fejedelemről nevezték el. Az ünnepélyes névadón felavatták az Árpádot ábrázoló, monumentális domborművet (képünkön). A fából faragott, két méter magas oszlopokra függesztett, 1,2 méter átmérőjű tábla a szlovákiai Várhosszúréten élő és munkálkodó Ullman István alkotása Gosztonyi Tibor felvétele X . Tánccsinálók reflektorfényben Az alkotóesten nem voltak „vérre menő tétek", csak örömteli táncok A Kállai Kettős néptáncegyüttes Amatőr felvétel (archív) Páll István Nyíregyháza — Indulj el egy úton címmel a közelmúltban nagysikerű folklórműsornak tapsolhatott a viszonylag kisszámú közönség a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. A műsor parádés volt, a fellépők az ország több helyszínéről érkeztek. Akik ott voltak — főleg ismerősök, barátok, a közönség soraiban helyet foglaló éppen bemutatkozás előtt vagy után lévő táncosok — igazán jól szórakoztak. Rendhagyó volt a műsor, hiszen a hangsúly nem a színpadon fellépő együtteseken, hanem az általuk előadott produktumok szerzőin, a koreográfusokon volt. Az átlagközönség ha egy színvonalas, jól előadott néptáncot lát, akkor rendszerint a szólótáncosnak és az együttesnek tapsol, s eszébe sem jut, hogy koreográfiát is lát. Nem tudatosul benne, hogy a táncosok munkáján kívül létezik egy (vagy esetleg két) olyan szakember is, aki az eredeti folklóranyagot színpadra komponálta (hasonlóan, mint a zeneszerzők dallamainak hangszerelését végző muzsikusok), meghatározta, hogy melyik táncos mit csináljon, hová lépjen, milyen figurát alakítson. Háttérben Nem szokott tapsolni a koreográfusnak. mint a színielőadás után esetleg a függöny elé citált rendezőnek. Nincs mindig kiírva a neve a plakátokon, mint amazoké. Sokszor szürkén, háttérben maradva izgulhat, hogy az előadók visszaadják-e az ő elgondolásait, útmutatásait. Jómagámnak alkalmam nyílt korábban is nyomon követni egy-egy „mű” megszületését (Balázs Gusztáv kollégám készítette fel éppen a Ki mit tud?-ra Richárd fiát), s tapasztalhattam a táncos és a koreográfus cseppet sem köny- nyű, s nem vitáktól mentes együttdolgozását a kezdeti lépésektől a teljes befejezésig. S ha arra gondolok, hogy ez egy képzett táncos esetében sem „diadalmenet”, akkor milyen megfeszített munkát, figyelmet követel egy csetlő-botló. a néptánc rejtelmeibe éppen- hogy belekóstoló gyerek színpadra állítása! És ez még csak egyetlen apró táncos, s hol van még az egész csoport? Mikorra, mennyi odafigyeléssel, gyakorlással, verejtékes munkával áll össze egy alig tíz perces produktum? Szerencsére ezen a színházi estén nem voltak „vérre menő” tétek, a táncosok és a koreográfusok is igazi felszabadult örömmel vettek részt a játékban. Játékot írok, hiszen a hangsúly itt és most nem az együtteseken volt, hanem a koreográfusokon, akik a műsor első részében még csak munkáikon keresztül voltak jelen (igaz, a műsorszámok között meg is szólaltatták őket a Móricz Zsigmond Színház profi műsorközlői, s így nekik is alkalmuk nyílt reflektorfénybe állni. A velük készült röpinterjúkat több-kevesebb lámpalázzal fogadták, ami azt jelzi: hogyha táncról van szó, inkább otthon érzik magukat a színpadon!) S jött a finálé, ahol maguk is táncra perdültek; megmutatták, hogy nemcsak tanítani tudják a táncokat, hanem maguk is kiválóan művelik e műfajt. Remekeltek Röviden a műsorról: igazán jól összeválogatott repertoárt láthattunk a nagykállói, budapesti, debreceni és nyíregyházi együttesek jóvoltából. A Margaréta, a Duna, a Főnix, a Hajdú, az Igrice, a Jósa, a Kis-Bartók, a Kállai Kettős és a Nyírség néptáncegyüttesek főleg megyei anyagot adtak elő, de szlovák táncok is színesítették a táncok sorát. Izgalmas volt összevetni a Kállai kettős dallammotívumaira készült tánc kétféle megközelítésű feldolgozását: (Ratkó Lujza és Szilágyi Zsolt koreográfiája részben eltért egymástól a nagykállói Kállai Kettős és a Nyírség együttes előadásában), a budapesti Kis-Bartók gyermekcsoport Aki nem lép egyszerre című gyermekjátékfeldolgozása pedig egyenesen frenetikus volt. Nem kevésbé volt mulatságos és aranyos a Margaréta Tyúkültetés című produkciója (engedtessék meg egy félig-meddig laikustól egy ilyen jelző használata). A „nagyeggyüttesek” igazi profi módon mutatták be táncaikat. Ha nem is emelek ki közülük senkit, ez nem azt jelenti, hogy produkciójuk nem volt magas színvonalú, hanem az est kimondott céljáról, a koreográfusok bemutatkozásáról kellene itt bővebben szólni. Értékteremtők De mit is? Hiszen fentebb is megint a „nézőbetegségbe” esik a kritikus is, amikor ismét csak az előadókról emlékezik meg. Pedig Ratkó Lujza, Csu- rák Ildikó, Kácsor István, Bis- tey Attila (a gálaest „kiagyalója”), Dede Zoltán, Szilágyi Zsolt, Demarcsek György és a csak munkáján keresztül jelen lévő Balázs Gusztáv olyan parádés munkát végeznek (végeztek). Az, hogy Varga Gyula kiváló néprajztudós tudományos előadásnak is beillő ismertetést is tartott a megye néptánchagyományainak gyűjtéséről, csak jobban kiemelte a koreográfusok munkájának értékét. Versek a nincstelenség bugyraiból A zagyvarékasi tanyavilágból indult, most Miskolcon él Karádi Zsolt Serfőző Simon azok közé az írók közé tartozik, akik úgy vélik: az irodalom közösségi beszéd, a vers nem pusztán a lélek belső tájairól, hanem egy nép sorsáról is szól. „Múltunkról, a mindenkori jelen tudatosításáról, használni akarásáról nem mondhat le a vers” — nyilatkozta egy 1983-as interjújában. Ez a kijelentés tömören villantotta fel Serfőző ars poeticáját. Azt a szándékot, amely szerint az írás a megszenvedett igazság mindenkori kimondása. Tudósítás a történelmi „alulnézet” perspektívájából. Serfőző három évtizede sorjázó köteteiben (Hozzátok jöttem, 1966, Nincsen nyugalom, 1970, Ma és mindennap, 1975, Büntetlenül, 1982, Holddal világítottunk, 1984, Veszteségeink gyűlnek, 1989, Elsötétül arcom, 1990, Jövőt írni, 1949) olyan életmű épült, amelyben az élettapasztalat a maga nyers valóságában fogalmazódott meg. Úgy teremtett költői világot, hogy mert költőietlen lenni: számára a közölt tartalom fontosabb volt, mint a zenei forma, így vált a lírájának jellegadó rétegévé a nyelvi ko- párság. A zagyvarékasi tanyavilágból induló, az ingázó segédmunkás-létet is megélő, végül Miskolcon megtelepedő, s a Hetek tagjaként bemutatkozó költő legutóbbi kötetében, a Félország, félvilágban 1960 és 1995 közötti munkáiból közölt válogatást, amelyben megidéződik az útra bocsátó táj illúziótlan szemlélete, a tönkretett vidéki Magyarország szegénysége, a kiszolgáltatottak és rászedettek nyomorúsága. Serfőző Simon lírai oeuvre- je a nincstelenség kietlenségében magukra hagyottan tá- molygó emberek reménytelen életéről hozott hírt. A nélkülözés bugyraiból felröptetett versekben a költő nem ítélkezett: az általa festett portrék mély ráncaiban a Kádár-kor ellentmondásai, a társadalmi fejlődésről szóló hivatalos politika és a tárgyilagosan vizsgált valóság kettőssége mutatkozott meg. Az életmű arany- fedezete a szerző sorsa: a kóborlások, az albérletek, a munkásszállások, később miskolci népművelési előadóként a „létező szocializmus” anomáliáinak megtapasztalása sűrűsödött verssé műhelyében. A Félország, félvilág ciklusainak felépítése nem követi az összeállítások rendjét: a régebbi könyvek egyes művei helyének megváltoztatásával új kontextusok jönnek létre. Serfőző mindig is a „sovány tanyákból, / panaszos hodá- lyokból, sárólakból, avas / sarakból, a petéző piszokból, krákogtató / porból, az országrázó kátyúkból” (Édestestvéreim) menekülőkkel, az „ingázó sorsúakkal, / e földekről / szerteriasztott / barakk- és al- bérletlakókkal” (Hegyekre kiállva) vállalt rokonságot. Az osztályostársaiért, később az egész országért érzett odaadás juttatta el a nép, a nemzet ügyeinek vizsgálatához (Büntetlenül, Még utána is, Holddal világítottunk, Feledésből az emlékmű, Hiába sulykolták), így válik Serfőző Simon a „hi- tebicsaklott, szorongó nép” (Résein e hazának) szószólójává. A költő nyolcvanas évektől kezdődő történelmi érdeklődésének ‘ megélénkülésével párhuzamosan megszaporodtak a társadalmi állapotokat, az erkölcsi züllést gyakran publi- cisztikus hevülettel ostorozó művek (Veszteségeink gyűlnek, Egykék országa, A mának él, Nem hív semmi, Egyre távolibb). A Félország, félvilág záró ciklusa tartalmazza az újabb verseket. Ezekben a beszélő megőrzi korábbi magatartását, bár megsokasodnak a számvetést tartalmazó költemények (Nem voltam, Mi után futok. Más látná). Serfőző válogatása felmutatja a József Attila, Illyés Gyula, Sinka István, Nagy László, Ratkó József szellemével rokon sorsvállaló költészet alakulástörténetét. Mitológia Nyíregyháza (KM B. I.)- Az idei könyvhét egyik legnagyobb meglepetése Jánosi Zoltán Nagy Lász- lóról szóló műve volt. A szerző korábban már pró-: zsíróként és költőként is bemutatkozott, most pedig egy hatalmas irodalomtörténeti munkával jelentkezett. A közel 500 oldalas könyv nem hagyományos monográfia (életrajz és pályakép), hanem Nagy László mitologikus költői világának bemutatása az egyetemes és a magyar irodalomtörténet összefüggés rendszerében. A nagy terjedelmű munka a gazdag Nagy Lász lóirodalomban Tüskés Tibor, Görömbei András, Kiss Ferenc, Vasy Géza és Tarján Tamás kötetei után is sok meglepetést, új kutatási eredményt tartogat olvasója számára, s időben is a legjobbkor érkezett, amikor mintha megfeledkezni ; kezdenénk Nagy László életművének jelentőségéről, kivételes költői teljesítményéről. \ főiskolai tanár könyvének bemutatójára a szerző és a kiadó Serfőző Simon jelenlétében az Irodalmi Kávéház június 16-i összejövetelén, vasárnap Ki-kor kerül sor Nyíregyházán. a TIT Székházban,
