Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-25 / 122. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete TÁRLAT Pályára készülők Sotus Szilvia: Portré zép hagyomány, hogy ilyenkor, a tanév vége felé a nyíregyházi . ^ Bessenyei György Tanárképző Ly Főiskola első-, másod- és harmadéves rajz szakos hallgatói nyilvánosság elé lépnek. Számot adnak arról, hogy nemcsak a pedagógus pályára készülődnek szorgalmasan, hanem mind techniká- sabb, rutinosabb, egyem arculatot kiformáló alkotók is. így történt ez az idén is. A főiskola kerengőjében rendezett tárlat téma- és kivtelezésheli gazdagságával lepte meg a látogatókat. A felsorakoztatott művek szinte mindegyike készítője tehetségét, mesterségbeli tudását dicsérte, s természetesen a hallgatók fejlődésén, szakmai előrehaladásán fáradozó tanszéki oktatókét is. Simon Tibor: Borítótervek Néma Mónika: Kéz Harasztosi Pál reprodukciói Más itt a gyermeki világ Nem munkál a társadalmi mimikri... • Nyíltak, szókimondóak, őszinték... Káilai János A nagydobosí Perényi Péter Általános Iskola és Diákotthon a hirtelen jött nyári délutánban teljes pompájával vár bennünket, amikor befordulunk a kastélypark gyönyörűen rendben tartott útjára. A korábban már megtapasztalt gondozottság most, hogy az intézmény országos versenyre készül, még szembeötlőbb. A messziről érkező vendégek iránti megtiszteltetés jele. Merthogy a talákozóra jönnek Zalaszentgróttól Tarho- sig, Tiszalöktől Cserhátsurányig. Szíves a fogadtatás, ennél szeretettelje- sebb talán nem is lehetne. Mindenki a szándékainkat lesi, kész nyilatkozni, megmutatni, elmondani mindent, ami ebben a különös birodalomban arra érdemes. Különös, pontosabban: más itt a világ, merthogy ebben a tanodában és kollégiumban értelmileg középsúlyos fokban akadályozott gyerekek nevelkednek. Perényi nevét viselje az iskola, s benne mindig fogyatékos gyerekek neveltessenek. „55 Perényi Péter egykori rezidenciáját, a műemlék jellegű kastélyt 1994-ben űjították fel. Túlzás nélkül: luxus körülményeket kialakítva a történelmi emlékezetű épületben. A korábbi állapotokat szinte lehetetlen felidézni... — A ’60-as évektől 1975-ig állami gondozott leánynevelő intézet volt itt — kezdi a visszatekintést Juha Pál igazgató. — Szövő, fonó, ruhakészítő szakmákat oktattak. A középsúlyos értelmi fogyatékosok otthonává 75 után vált az intézmény — foglalkoztató iskola néven. Azután, 1985-ben a foglalkoztató jelző eltűnt a cégtábláról: maradt az általános iskolai titulus, na, és a diákotthon. A rendszerváltás után a volt birtokos leszármazottja, az idős Perényi Katalin bárónő, párizsi üzlet- asszony csupán annyit kért a megyei közgyűlés elnökétől: Perényi nevét viselje az iskola, s benne mindig fogyatékos gyerekek neveltessenek, az ő javukat szolgálja itt minden... — Többszöri pályamódosítás után, 1988-ban jöttem ide igazgatónak. Óriásit változott azóta a környezet, számottevően javultak az életfeltételek. E tanévtől koedukált lett az intézmény, de ez inkább csak mint színező elem jelenik meg napi tevékenységünk feladatainak sokszínű palettáján. (Kikívánkozik az emberből — jóllehet: tudia, sejti a választ — : ugyan, mit lehet tanítani a szellemileg vísszamaradottaknak, miféle sokszínűség bontakozhatna ki a hihetetlen türelemmel elsajátíttatott automatizmusok egyhangúságából? Az itt dolgozók elkötelezett reakciója lesöpri a kételkedés morzsáit. Téves felfogás — mondjak —, hogy ezek a gyerekek betegek. Inkább: akadalyozottak — születésüktől fogva. Akár genetikailag, akár a születés lefolytatása közben kapott sérülések miatt — gátak állnak értelmük merészebb kinyílásának útjába. És sok a csecsemőkorban elszenvedett baj is: fizikális roncsolódások, súlyos kórságok nem miiló maradványai. A kiszogáltatottság leoperálhatatlan anyajegyei. Pedig — állítják — a gyerekek taníthatók, bizonyos tudásszintek bennük ki alakíthatók, készségek — legalább az önéi látásra.) — Hetven tanulónk van — folytatódik a beszámoló — , a mienk kislétszániu gyermekotthon. Családias, bensőséges a légkör. Hat kislány (8-9 évesek), hatvanhárom fiú (7-től 18 évesig) lakja, éli, tanulja mindazt, ami körülveszi a létüket. Osztályfokokban zajlik az oktatás; az egyéni képessegek döntik el, kivel meddig lehet eljutni... Számolás es mérés elemei, az olvasás és írás alapjai, bevezetés a termelőmunkába. Tantárgyak, ha úgy tetszik, de mégsem ^ A nyolc év a tudást illetően nem jelent egyben nyolc minőségi szintet. „55 ugyanúgy. Hogy fejlődés van-e? Igen. De ezt sem szabad eltúlozni. Visszaesés szintúgy megfigyelhető. Ha a gyerekeink kizökkennek — mondjuk a nyári szünet időtartamára — az itteni miliőből, bizony nehéz a visszaállás. A nyolc év a tudást illetően nem jelent egyben nyolc minőségi szintet. A legfontosabb: a nebulóink legalább azt megtanulják: az életben tevékenykedni kell. Az öntudatlan léttel szembeni „jgresszió’' a cselekvés. Mert ulm, nézni egy kutya is tud... Az embernek ez nem lehet elég! A perényisek közül harminchárom az állami gondoskodásban részesülő gyermek; minden költségüket az állam fedezi (közel háromszázezer forint évente); a többiek magánnövendékek. A tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottság javaslatára kerülhetnek ide. Az intézményi feladatokat tíz gyógypedagógus, tizenhárom gyermekfelügyelő, két ápolónő, négy gaz- daságis, négy konyhai, öt technikai dolgozó es négy dajka látja el. A falu háziorvosa hetente kétszer rendel az otthonban, illetve szükség szerint. Elég sok a gyerekek között, aki kisebb-nagyohb szervi nyavalyával küszködik, igénylik a folyamatos és rendszeres orvosi ellenőrzést.) ^ A megélt, a végigcsinált penzum élményét kell megadni a gyermekeknek. yy — A negyvenegy fős dolgozol létszám, a hetven gyerek — mintha nem lenne arányban... Pedig, ha háromszor ennyien lennénk, mi, felnőttek, akkor sem tétlenkednénk. Munkára felkészítő tagozatunk is van: 16-17 évesek készülhetnek fel arra az időre, mikor meg kell válniuk az intézménytől. Ez a legnehezebb dolog az ege:-/ ben. (Szétnézünk a területen. A kastély mögött nyúlik el az ősfákkal benőtt park. Eper-, |uhar-, tölgyóriások meredeznek az ég felé. Sétányok, játszótér, pihenőhelyek, idilli nyugalom. Az állattartásra csak az ólak sorából, egy-egy halk mekegésből, erősebb röffentésből következtethetünk. Néptelen a tavaszi munkálatokon túljutott konyhakert is. A kis „gazdák” most éppen házon kívül vannak; kellett a hely a vendéggyerekeknek...) — Igen. Ott hagytuk abba, hogy mi lesz az innen kikerülés után. Ha van családi háttér, a felnőtt gyermek visszatér oda. Ha nem várják haza, akkor szociális foglalkoztató intézetbe kerül. A hozzánk kötődés azonban egyáltalán nem szűnik meg. — Velem történt nemrég — mereng el „Pali bácsi”. Egy volt növendékünk, a huszonhárom éves V. Z., meglátogatott a laBAKAJSZA ANDRÁS: Pünkösd öröme „Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje” piros öröm, rózsákat illatozásra serkentő öröm, tavasz-mámor, lángok lobbaná- sa — hogy Hegyen hallott tiszta szót ejtsen ajkunk. Szívük bőségéből beszélő költőink zengő kórusban magasztalják a szépen szólított tavasz-nyitogató napokat (mint Áprily): „ Jelentem a völgyemből emberek: /a mogyoró barkáról por pereg.” Igen, ilyenkor (Kányádi mondja): „a viseltes szónak is hamva van”, s egy Tóth Árpád-versben ’’gesztenyefa-pagoda” épül karcsú szavakból. Benne virág-gyertyák gyülnak, virág-kezek („halk Veronika-kezeid”) bűbájoskodnak s varázsolnak. Versből varázsolnak virágzenét, egy Szabó Lő- rinc-versből „merengő fény- és illatzenét”. Megjön május, vele jön „Mária, a májusi esték asszonya”, áhítatot hoz, örökre viruló rózsát. Idillvágyó Radnóti versdallamában „fehérlő illatokkal alkonyul”.,,... május éjen, mikor sírnak / a holdfény-hú- rú hegedűk”, fiatalok fogadkoznak: találkozunk még tüneményes versekkel, találkozunk még valaha. Soha szebb fogadal- mas föliratot, mint egy debreceni tablón: Találkozunk minden év pünkösd vasárnapján. (Igaz, idővel az évenkénti együttlét ötévenkéntire szelídült, ám a napot, pünkösd vasárnapot — midőn a Tanító tanítványai „mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen” — nem lehet feledni.) Piros pünkösd páros ünnep. Pár éve fora az. (Ánnakelőtte a Helyesírási tanácsadó szótárból is törölték a pünkösdhétfőt). Ötvenednapra érkezik a húsvét után, ha nem is feltámadási hallelujában, de áldott és szép harmadikul, mikor a Balassi- igézet szavai szerint „Neked virágoznak bokrok, szép violák”, mikor minden teremtett élő „megindul te benned.” Eme harmadikat nem előzi advent, nem készíti elő böjtidő, várakozásos mégis. A tizenegyek (Mátyással megint tizenkettek) holtig hallani vélték a jó Mester jóságos szavát: „... kérem az Atyát, és más Vigasztalót bocsát néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” És emlékeznek arra a félénk estére, a gyötrelmesen gyönyörű negyven napból az elsőre, amikor belépett hozzájuk a Föltámadott, békességet és örömet ajándékozván. Fölruházza küldötteit oldó és kötő hatalommal, lángot lehel deres ágra: „Vegyétek a Szentleiket.” Pünkösd jöttével énekre gyullad a hallgató fülemüle, tüzes nyelveken kezdenek szólni a rebbenékeny tanítványok. Kilépnek az emlékezés házából, s emésztő buz- gósággal újságolják az új tanítást, hirdetik a kezdetben volt Igét, egészen a mártíromságig. Tűzben szállt le a Törvényadó a Sinai-hegyen, hol „lángoltak, égtek a kövek”, lángnyelvek ereszkednek alá az együttlét helyén „sebesen zúgó szélnek zendülése” közben. Tűzben fogannak lázas Nagy László látomások: „Tűz, te gyönyörű, / dobogó, csillag-erejű... virrasztó igéje kell.” Három lángnyelvben, szenthárom- ságosan jelenik meg maga a (rajz) vers is. A költő, ki tűzszivárvány kíván lenni, sorsunk kimondását, követését kéri számon, verejték és vércsöppeken át. „Gyűlj ki, égi szikra lángja, / szent öröm... kezdődik a Schiller óda. Pünkösd rendelését a Pentateuchusban, Mózes öt könyvében olvashatjuk. „Számoljatok ötven napot a hetedik szombat utáni napig, és akkor mutassátok be az Úrnak az új kenyér áldozatát.” Aratási ünnep volt eredetében. Zeng ma is az aratási ének, fölzeng a zsoltár (A Sionnak hegyén) Szenczi Molnár édes és méltóságos magyar nyelvén: „A vetést szép esővel áldod, hogy bőven teremjen... A szép sík mezők ékeskednek... Villognak a szép szántóföldek Sűrű gabonákkal...” Öromünnep az ötvenedik napon, az áprilisi árpavágásé s a májusi búzáé. Örömmel telítődik Jézus példabeszédeiben is. Nagy aratásról beszél, s védelmébe veszi kalászszedő (s
