Kelet-Magyarország, 1996. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-21 / 118. szám

1996. május 21., kedd Húsz éve repül a Concorde Fiaskó vagy úttörő vállalkozás? • A hangsebesség két és félszeresével halad Ritka látvány: hat Concorde egy csoportban Archiv felvétel Budapest (MTI - Press) — A Charles de Gaulle repülőtér kifutópályán 20 évvel ez­előtt, 40 másodperc alatt el­érte a ,170 km/óra sebességet és a levegőbe emelkedett a 62 meter hosszú, karcsú, fehér madár. A televízió képer­nyőjén 250 millió néző fi­gyelte ezt a repüléstörténeti eseményt. A hangsebesség két és félsze­resével repülő Concorde csak­nem két évtizedig tartó kifej­lesztése mintegy 10 milliárd márkát nyelt el, de a csodare­pülőgép a maga idejében ne­gyed évszázaddal megelőzte a korát. A környezetvédők kifogá­solták négy, egyenként 17,4 tonna tolóerejű Rollce-Roy- ce/SNEMCA motorjának za­ját, amelyek ráadásul a három óra 45 perces New York-i re­pülés során 80 tonna kerozin égéstermékeivel szennyezik a légkört. A binacionális angol-fran­cia konzorcium 250 darab épí­tését tervezte, de végül csak 16 készült belőle, utasszámuk alatta marad a reméltnek: a két félig üres Concorde naponta 150 utast szállít az Újvilág és Európa között. Ezek főleg üz­letemberek. de Boris Becker is állandó utasaik közé tartozik. Egy Frankfurt-London/Párizs- New York repülőjegy ára 9700 márka. Az első években áradt a szemrehányás, főleg az irigy amerikaiak részéről, de a Luft­hansa vezetői és a német újsá­gok is milliárdos fiaskónak ne­vezték a 140 millió márkás repülőgépet. Alábecsülték a Concorde technológiáját, hogy teljesen új utat tört az ae­rodinamikában, nem méltá­nyolták a könnyű szerkezeti anyagok felhasználását és kiegyenlítő tartályrendszerét, amelyben a repülés során fo­gyó üzemanyagot mindig úgy szivattyúzzák át a különböző tartályokba, hogy a repülőgép súlypontja optimálisan helyez­kedjék el. Ám minden ócsárlás ellené­re a Concorde repülőgépek húsz éven át csodálatosan megbízhatónak bizonyultak. A Concorde-flotta 200 millió kilométert repült baleset nél­kül. A gépek háromszor vesz­tették el (utoljára 1993-ban) magassági kormányfelületük vagy vezérsíkjuk egy részét anélkül, hogy veszélyhelyzet keletkezett volna. A Concorde-ok továbbra is biztonsággal repülhetnek. Az első gép csak 1997-ben éri el élettartamának határát, 6700 óceánrepüléssel. Anyag- és terhelésvizsgálatok szerint technikai állapota sokkal jobb vártnál. A sztratoszféra száraz leve­gője és a hangsebesség kétsze­resével való repülésnél kelet­kező hő (külső felülete 120 Celsius-fokra melegszik) mi­nimumra csökkenti a korrózi­ós károsodást. Mivel várható utódai még csak modellként léteznek, a je­lenlegi Concorde-ok még éve­kig egyeduralkodók marad­nak, és a következő évezred­ben is repülni fognak. A Bri­tish Aerospace azzal számol, hogy kis módosítással 8500 óceánrepülésre lehet növelni a szuperszonikus gépek élettar­tamát. „A Concorde aerodinamika- ilag és technikailag egyszerű­en tökéletes”— mondta Bar­bara Harmer brit Concorde-pi­lótanő. Böngészők a kuszálódó hálón Háború a virtuális térben • A szoftvernagyhatalom és egy kis cég vetélkedése New York (MTI-Panoráma) — Adva van egyfelől egy szoftver-világhatalom, mely jó néhány éve gyakorlatilag vetélytársak nélkül uralja a személyi számítógépekre szabott operációs rendsze­rek és alkalmazások piacát; másfelől egy alig két éve ala­kult, néhány száz fős mun­katársi gárdával műkö­dő programfejlesztő cég, amelynek tevékenysége a pi­ac egyetlen, jól körülhatárol­ható szegmensére korlátozó­dik. Elképzelhető vajon, hogy e két vállalat kö­zött olyan késhegyre menő küzdelem alakul­jon ki, amely alkalma­sint döntő befolyással lesz a számítógépes al­kalmazások jövőjére? A Microsoft és a Nets­cape — róluk van szó — egyaránt abból indul ki, hogy ez nemcsak hogy elképzelhető, de a harc már javában tart. Szédítő sebesség Küzdelmük színtere az Internet néven ismert számítógépes világhá­lózat, fegyvereik pedig a szédületes sebesség­gel bővülő és kuszálódó háló­ban való eligazodást segítő „browserek”, vagyis böngé­szőprogramok. A tét az Inter­net kínálta lehetőségek kiak­názása feletti uralom. Mivel pedig e lehetőségek elvileg és gyakorlatilag is szinte korlát­lanok, a játszma nagyban fo­lyik, s ez a legkevesebb, amit el lehet róla mondani. A pillanatnyi pozíciókat te­kintve a Netscape vezet, nem is akármilyen fölénnyel. Az Internet virtuális terében bo­lyongó felhasználóknak több mint a 80 százaléka az általa kifejlesztett böngészőt, a Nets­cape Navigatort használja, míg a Microsoft Explorerének a piaci részesedése a tíz száza­lékot sem éri el. Egyelőre. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az informatikában a min­denkori aktuális állapotokat megelőző néhány év már tör­ténelemnek, pár éves távlat pedig ködbe vesző jövőnek számít. „Ha majd öt-tíz év múlva visszatekintünk, azt fogjuk kérdezni: mi is volt az a nagy felhajtás a Windows kö­rül?” — idézi a Newsweek Mark Andreessent. á Netscape 24 éves társalapítóját, akinek ez a megjegyzése nemcsak a helyzethez illő (tehát határta­lan) szakmai önbizalmat tük­röz, de cége üzleti stratégiájá­nak fő csapásirányára is rávi­lágít. A Netscape jövőképében ugyanis a számítástechnika szép új világa az Internet min­denirányú platformfüggetlen­ségen és nyitottságon alapuló szabályai szerint épülne fel, és kitűnően meglenne a Micro­soft nélkül. A Szilícium-völgy ügyele­tes emelkedő csillaga erőlte­tett menetben halad e cél felé, s néhány havonta hozza ki a Navigator egyre újabb válto­zatait, amelyek közül az Atlas névre keresztelt legutóbbi ver­zió már a háromdimenziós grafikák kezelését, az Interne­ten keresztül történő telefoná­lást, valamint a — külön a vi­lágháló céljaira tervezett — Java programnyelvet is támo­gatja. Gyakorlati eredmény A Microsoft élén álló Bill Ga­tes viszont harmincas éveinek végére azért lett a világ leg­gazdagabb embere, mert — nem misztikus, hanem nagyon is gyakorlati értelemben — bi­zonyítottan látnoki képessé­gekkel rendelkezik. Birodal­mának redmondí központjá­ban a múlt év elején még mindössze négy programozó foglalkozott az Internet-bön­gésző fejlesztésével. Néhány hónappal később Gates a cég vezetőihez intézett körlevelé­ben a fontossági rangsor élére helyezte az Internettel kapcso­latos fejlesztéseket, s jelenleg Redmondban már hat- százan dolgoznak az Exploreren — majd­nem annyian, mint a Netscape teljes mun­katársi állománya. De ettől függetlenül Gates alighanem már azt is megengedheti magá­nak, hogy Internet- ügyekben pihentesse legendás jövőbelátó képességeit — elég, ha a Microsoftnak a PC-s operációs rendszerek terén kivívott egyedu­ralmára támaszkodik. E rendszerek legfris­sebb hajtása, a rövid időn belül hallatlanul népszerűvé vált Win­dows 95 már beépített elemként tartalmazza a hálózati támogatást, s 32 bites rendszer lévén elvileg nem kü­lönbözik az Internet „anya­nyelvének” számító Unixtől. Leszámítva azt az apróságot, hogy ha a számítástechniká­ban kevésbé járatos felhaszná­ló szemében még az aránylag könnyen kezelhető grafikus felülettel ellátott oprendszere- ket is némi ezoterikus homály lengi körül, akkor az eleve profiknak szánt Unix maga a feketemágia. Az pedig tömeg­méretekben nem piacképes, a helyzeti előny tehát — itt is — a Microsofté. A Windows 95 beépített há­lózati funkcióinak köszönhe­tő, hogy az egyik legnagyobb észak-amerikai hálózati szol­gáltató, az America Online máris automatikusan a Micro­soft Explorerét bocsátja mint­egy tízmillió előfizetőjének rendelkezésére böngészőprog­ramként. Emellett természete­sen semmi akadálya annak, hogy az Explorert hézagmen­tesen beillesszék magába a Windows 95-be, s hírek sze­rint a rendszer következő, vár­hatóan 1997-ben megjelenő verziója már így kerül forga­lomba. Helyzeti előny De még ez sem minden, mert a Windows 95 alá írt irodai és egyéb alkalmazások garmadá­ja is könnyűszerrel „intemete- síthető’Y vagyis eljöhet az az idő. amikor a felhasználó már nem fogja érzékelni — de nem is lesz kíváncsi rá —, hogy hol végződik a Microsoft és hol kezdődik az Internet. Leg­alábbis így látja William Hen­ry Gates, akinek eddigi pálya­futása arra enged következtet­ni, hogy üzletpolitikai ügyek­ben ritkán követ el durva hibá­kat. A Netscape elszánt yup- pie-kból álló munkatársi gár­dáját azonban pontosan az a küldetéstudat fűti, hogy egy ilyen helyzet kialakulását megakadályozza. Szakértők szerint a küzdelem végkime­netelét e pillanatban legfeljebb csak pénzfeldobással lehetne megjósolni. (Cikkünk a Newsweek nyomán készült. • Aki Nyíregyhá­zán akar internetezni, célsze­rű információkat kaphat a Szab-I-Net irodájában, az Univerzum Üzletközpont har­madik emeletén.) Új könyv az Internetről, a szaporodó kínálatból Rák és aszpirin London (Reuter/MTI-Pa- noráma) — Lehetséges, hogy brit kutatók megtalál­ták a magyarázatot arra, mi­ért véd a ráktól az aszpirin. A szalicilsav-származékok fogyasztásával egyebek kö­zött felére csökkenthető a jóléti társadalmakban az egyik leggyakrabban elő­forduló rákfajta, a bélrák előfordulásának aránya. Ebből a megfigyelésből ki­indulva, a rákos sejttenyé­szeteket aszpirinnal .kezel­ve” azt találták, hogy a da­ganatos sejtek a szer hatá­sára „öngyilkosságot kö­vetnek el”. A bristoli egyetemen dol­gozó kutatócsoport a Can­cer című lapban tette közzé megfigyelései eredményét. Az apoptózis, vagyis a programozott sejthalál — az a fontos funkció, amely gondoskodik a sejtszaporo­dás keretek között tartásá­ról — a rákos sejtek eseté­ben nem működik, ezért nö­vekedésük és szaporodásuk ellenőrizetlenné válik. A szalicilsav azonban pusztu­lásra kényszerítette a feltar­tóztathatatlanul szaporodó daganatsejteket, s általában is késleltette a tumorok nö­vekedését. A kutatócsoport nagy jelentőséget tulajdonít a felfedezésnek, mert ez új távlatokat nyithat, a vastag­bél-daganatos halálozások megelőzésében. E téren ugyanis az elmúlt négy év­ben nem történt jelentős előrelépés. Tengerbiológu­sok partra ve­tett, zifioi né­ven ismert élő­lényeket pró­bálnak vissza­tolni a tenger­be a görögor­szági Messinias partjainál. A bálnák és delfi­nek rokona­ként számon tartott faj né­hány példánya — a kutatók előtt eddig is­meretlen okból — partra veti magát, ezzel saját halálát okozva AP-felvétel A villanyautók elemi gondja New York (MTI/AP-DJ) — A nagy autógyártók megkezdték a villanyau­tók piaci bevezetését, ám eddig nem jutottak mesz- szire — sem a gyártók, sem az autók. A haladás fő kerékkötői az akkumu­látorok, amelyekkel jelen­leg csak í00-400 kilométe­res távot lehet megtenni egyszuszra, túl sokba ke­rülnek, túl sokáig tart új­ratöltésük, túl nagyok és túl nehezek. A sok „túlzást” a Wall Stre­et Journal című amerikai gazdasági lap cikke össze­gezte a napokban. Eszerint amerikai mérnökök úgy vé­lik, hogy a villanyautókhoz, meglehet, sohasem készül ideális akkumulátor, egy­szerűen a probléma termé­szete miatt. Ha létezne jó megoldás, akkor mára már mindenképpen rá kellett volna bukkanni, hiszen ren­geteg idő és pénz ment el a kutatásokra. A kezdet a hetvenes évek derekára tehető, s azóta mind az amerikai kormány­zatok, mind pedig az autó­gyártó óriáscégek milliár- dokat öltek az akkumulátor kifejlesztésébe. A három legnagyobb amerikai gyár­tó, a General Motors, a Ford és a Chrysler, becslé­sek szerint egyenként fél­fél milliárdot áldozott eddig erre. Az eredmény: az ak­kumulátorok továbbra is óriásként terpeszkednek az autókban. A GM az év ele­jén mutatta be első kereske­delmi célra szánt villany autóját, amelyet ólmos-sa- vas akkumulátor hajt. A kétüléses kocsi energiafor­rása csaknem fél tonna, ha­talmas helyet foglal el, 150 kilométer után teljesen kimerül, hideg időben pe­dig nem szívesen indul. A nikkel-fém hidrid ak­kumulátor már kétszerte nagyobb „hajtótávolságú”, és nem súlyosabb. Csak­hogy igen drága: a GM 150 ezer dollárt fizetett a pro­totípusért. Sorozatgyártás esetén is még túl drága ma­radna. A harmadik változat a nikkel-kadmiumos akku­mulátor. Ez is hatalmas he­lyet foglal el, 200-300 cel­lára van szükség ahhoz, hogy a szükséges 250-300 volt feszültséget produkál­ja, emellett a kadmium mérgező, s környezeti ag­godalmakat kelt. A negyedik típusú a líti­um alapú akkumulátor. Ez mkkeles kollégájánál két­szer tovább tart, azaz az ól­mos előfutárokhoz képest négyszeres táv tehető meg vele. Olcsóbb is, könnyebb is a nikkelesnél, de ez meg gyúlékony. A jelenlegi választéknak ezzel vége — s lehet, hogy jó időre. Pedig az autógyár­tóknak hamarosan elő kel­lene rukkolni valamivel, mivel több amerikai állam­ban — Kaliforniában, New Yorkban — olyan törvé­nyeket hoztak, amelyek kö­telezővé teszik, hogy bizo­nyos százalékban környe­zetet nem szennyező autó­kat is forgalmazzanak. .TUDOMÁNY, TECHNIKA.

Next

/
Thumbnails
Contents