Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
10 ÍRÓJEGYZET Hétköznapok bölcsője Csonkaréti Károly A húsvét tavaszünnep, az élet diadalünnepe. Jószerivel a gyerekek napja, családi ünnep. Szülők gyermekeket, nagyszülők unokákat látogatnak meg, hacsak tehetik, ha nagyon nagy távolság nem választja el őket egymástól, akár lélekben, akár úton, vasúton. Ha valahol megtartották a böjtöt, most nagy asztalt terítenek. Néha bizony meg is előlegezik az ünnepet, már előző nap megszegik a sonkát (már akinek telik rá). A húsvéti tojást meg az édességeket csak vasárnap reggel kezdik keresni a gyerekek, aztán talán énekelnek is, játszanak egymással, talán a szülők is velük. Együtt a család. A templomok többnyire megtelnek húsvétkor. Aki különösen elmaradt onnét, vagy — mint mostanában egyre gyakrabban mondják — magában és a maga módján ünnepel vasárnaponként, ezen a napon díszbe öltözik, és elmegy a templomba. Megteszi alighanem karácsonykor is, meg néha nagy ünnepeken, de húsvétkor aligha hagyja ki. A nagy ünnepek mindig nagy üzeneteket hoztak. Karácsonykor a beteljesedett ígéretet, hogy megszületik a Megtartó, nagypénteken az ígéretet, hogy Jézus magára vette az emberiség bűneit, sorsát, halálát. Áldozócsütörtökön az ígéretet, hogy Jézus előre menve helyet készít az embernek a mennyben. Pünkösdkor az ígéretet, hogy föllelkesíti, átlelkesíti a hívőket. De húsvét a teljes megújulás, az újrakezdés, az élet ünnepe. Halottélménye, halálélménye mindenkinek van. Még ha nem állt is haldokló ágyánál vagy szerettének ravatala mellett. Ha máshonnét nem, hát a híradásokból jól ismerjük, szinte már megszoktuk a halált. Riasztó képek: háborúk, merényletek, ámokfutások, katasztrófák, földrengések, járványok, éhínségek. Balesetek, ócskavassá gyűrött autók, autóbuszok — talán saját élménye emlékezteti az embert, még ha nem beteg is: memento móri, gondolj a halálra. Hát a föltámadás? Az új, az örök élet? A biblia is csak egyszer beszél Lázárról, s nem tájékoztat arról, mi lett vele. A héberekhez írott levél is csak éppen említi, hogy asszonyok visszakapták halottaikat föltámadás révén. Kik, mikor, hol, miért — erről nem esik szó. S az ember is tétova, mindent örökké akarna, ami kedves neki, ami boldoggá teszi. A föltámadás legyen az élet folytatása más, jobb körülmények között. Örömünnep tehát a húsvét, a reménység kedves, szép, gazdag ünnepe, ha megérteni nehéz is. De megélni lehet. Es élni — mindennap. Gyereknek, ifjúnak, felnőttnek, szülőnek, nagyszülőnek. Még a haldoklónak is. A húsvét eredete, a pászkaünnep napokig tartott, beletartozott a köszönetmondás is a kenyérért. A mai húsvét örömünnep, a köszönet ünnepe, hogy van miért és miből élnünk, de a közösségé is, családé éppúgy, mint az emberiségé. Örömünnep, örök ünnep. Hétköznapok bölcsője. Gustave Dóré: Az angyal az üres sírnál Napkelet • A KM ünnepi melléklete 1996. ÁPRILIS 6., SZOMBAT Szépre mosakodván a Tiszában Húsvéti locsolás Balázs Attila felvétele A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásáról virágvasárnapon, kereszthaláláról nagypénteken és feltámadásáról húsvét vasárnapján emlékeznek meg. A húsvét időpontját 325-ben a niceai zsinat állapította meg a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban. Az ünnep neve is elárulja, hogy a negyvennapos böjtöt zárta le, amikor ismét lehetett húst enni. Mint a néphagyományok többsége, a húsvéti is több kereszténység előtti elemet őriz, s ezek a ta- vaszvárással és a tavaszköszöntéssel kapcsolatosak. Olyan ősi mágikus elemek és eszközök játszanak fontos szerepet benne, mint a víz, a tűz, a zöld ág és nem utolsósorban a tojás. Némelyiket azután egyházi magyarázattal, keresztény tartalommal is megtöltötték. A húsvéti ünnepkörben országszerte ismert és elterjedt szokás volt, hogy a tavasz beköszöntőnek jelképes negjelenítésére a lányok és legények énekszóval, a kezükben zöld ágakkal vonultak végig a falu utcáin. Éneklés közben felemelt karjaikkal kaput formáltak, és átbújtak alatta. Szinte elmaradhatatlan énekük volt a közismert Bújj, bújj zöld ág kezdetű. A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű szokás; egyszersmind a szentelt barkát alkalmasnak tartották gyógyításra, s főként a mennydörgés, a villámlás és a jégeső elhárítására. A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezetének megtisztítására késztette. Ilyen tisztító, javarészt praktikus, de gyakran mégis mágikus cselekedetek kötődtek a nagyhét időszakához. A nagytakarításon, meszelésen kívül ezt tartották alkalmasnak ember és állat mágikus fürdetésére és a féregűzésre. így a nagypénteki fürdésnek betegségelhárító szerepet tulajdonítottak: úgy vélték, aki nagypénteken a Tiszában megmosdik, mindig tiszta és szép marad. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélte a néphagyomány, de különösen annak a nagypénteket. Ézért ilyenkor bizonyos munkákat tiltottak. Különösen pedig a kenyérsütést tilalmazták, mert úgy hitték, hogy a családnak vízbe fúlt halottja lenne, ha nagypénteken kenyeret sütnének. Nagypéntek a szigorú böjt napja. A vallásosak (főleg a katolikusok) egész nap nem ettek, nem ittak, nem dohányoztak. A reformátusok ezen a napon semmilyen munkát nem végeztek. Ételük Túristvándiban a következő volt: szilvaleves, vajaslaska, pattogatott tengeri. A nyírségi falvakban nagyszombaton szentelték a tüzet, s e nap délutánján van a feltámadási körmenet. A húsvétvasárnaphoz ugyancsak sokszínű hagyományok kapcsolódtak. Akárcsak más nagy ünnepen, teljes munkatilalom volt. Még a trágyát sem hordták ki az istállóból. Varrni sem volt szabad. A söprést meg azzal a magyarázattal tiltották, hogy az elseperné a locsolókat. Ezen a napon jellegzetes ételeket ettek, ill. esznek ma is. A katolikus hívők húsvétvasár- nap délelőttjén templomba viszik szentelni a húsvéti sonkát, kalácsot (pászkát) tojást, sárgatúrót, bort. Ezeknek az ételeknek a maradékát nem volt szabad kidobni, legfeljebb a tűzbe vethették. (halott telkeknek szánták). Húsvéthétfő legismertebb szokása a locsolás. Ezt a napot valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték. Ez a locsolás egykori módjára utal. A húsvéti locsolkodás főként az eladósorba került leányzók szépség és egészségvarázslása volt. A vízzel megöntözött lányok tojással (piros, hímes, írott) ajándékozták meg a locsoló legényeket. Bodnár Zsuzsanna Festői híd az óhaza és Austin között Kállai János „Városunk szülötte dr. Kiss Zoltánné Deli Éva önálló kiállítása megnyílt Austinban (USA).” Ennyi, morzsányival se több, ami kiolvasható az ízlésesen komponált, az Óperencián túlról postázott meghívóból. A hírhozótól, aki egyben az angol nyelvű, nyomtatott invitációt átadja, megtudom: Éva asszony különösképpen szeretné, ha „valami” megjelenne róla, első önálló tárlatáról, művészetéről lapunkban is, mert rendkívül fontosnak tartaja a kapcsolatok őrzését, erősítését az óhazával, szű- kebb pátriánkkal — Szabolcs-Szatmár-Be- reggel —, s az őt mégiscsak alkotói pályára vezénylő nyíregyházi segítőivel, tanítóival. Csakhát, többezer kilométer messzeségből még ebben az internetes világban sem olyan egyszerű beszélgetni, nem szólva arról: jómagámnak csupán közvetett információim vannak „interjúalanyomról” — köszönhetően Kovács Zoltánné nyíregyházi amatőr festő tájékoztatásának. Más — egyelőre — nem lévén a birtokomban, azt adom közre, amit tőle megtudtam Deli Éváról. — Nyíregyházán született, 1959-ben. Gyermekéveit egy, a megyeszékhely környékén található tanyán töltötte, majd a Deli család Kisvárdára költözött. Éva ott végezte az általános iskolát. Szerencsére hamar és félreérthetetlenül megmutatkoztak kiváló képességének, tehetségének jelei: kitűnő tanuló volt, s mindemellett a rajzban, festegetésben is jeleskedett. Azután következett a középiskola: a debreceni vegyipari szakközép. Innen az út a keszthelyi Agrártudományi Egyetemre vezetett, ahol a kvalitásos vegyészjelölt elnyerte — kétéves időtartamra — a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíját. — Az ifjú hölgy élete párját, férjét a „szakma” területéről választotta: dr. Kiss Zoltán biokémikus személyében. A Min- nesotai Egyetem rákkutató professzora diplomáját a szegedi egyetemen szerzete, elismert szakemberré viszont már az Amerikai Egyesült Államokban vált. Mint kutatási területe specialistáját több nemzetközi kongresszusra hívták meg, többek között a Chicagóba, ahol égy, a daganatos betegségekkel foglalkozó szimpóziumon tartott figyelmet érdemlő expozét. — Éva — férjhezmenetelét követően — a családjának szentelte minden idejét. Saját tudományos ambícióit részben feladva, a konkrét kutatásokat abbahagyta, hogy minden percét három gyermekük nevelésének szentelhesse. A művészet vonzása viszont a megváltozott életkörülmények közepette is megmaradt. Mondhatnánk: vargabetűvel került az alkotói pályára. A sokáig csak mintegy a maga örömére raj- zolgató asszony Min- neapolisban és Austinban járt képzőművészeti kurzusokra. Majd itthon, Nyíregyházán folytatta a felkészülést a Soltész Albert vezette amatőr művészeti csoportban. Huszár István festőművész mellett egy teljes nyáron át csiszolgatta kifejezőeszközeit, technikáját, alakítgatta stílusát. Egy alkalommal így vallott formálódó festői világáról: „A realista stílus kedvelői fogják — reményeim szerint — elsősorban szeretni a kompozícióimat. Vonzódom a klasszikusokhoz, a hagyományos kifejezésmódok igazán az enyémek. A portrék, a csendéletek, ezek az én igazi műfajaim.” — Az idén aztán, márciusban Deli Éva megrendezhette első önálló tárlatát az Austin Area Art Center-ben (Austini Művészeti Központ). Mint fentebb citált vallomástöredékében jelezte: közszemlére tett műveinek témáit az ember, az emberi kapcsolatok, a szeretet, az anyaság apadhatatlan forrásaiból merítette. Csendéletein világunk hétköznapi tárgyai, környezetünk megszé- pítői (virágok, növények), a táj csodái szerepelnek. Mindig, mindent úgy ábrázol grafikai lapjain, vásznain, hogy kiderüljön: az ember a természet „szerves része”, nem fölötte uralkodó lény, s még kevésbé a környezet pusztítója, lerombolója. — A márciusi, austini „exhibiton”-nek (tárlat) — mint hírlik — sikere volt. A helyi kritika kedvezően fogadta és „tálalta” a debütáló festőnő bemutatkozását. Kiemelték képeinenk színharmóniáját, a kompozíciós biztonságot, a tájábrázoíás- ban megnyilvánuló, kiforrott valőr megjelenítését. Áz egyik amerikai lap recenzense így fogalmazott: „Bár Éva Deli első önálló kiállítását láthattuk, egyszersmind szembesülhettünk egy érett, mindig újat teremteni akaró művész univerzumával, szemléletmódjával, gondolataival. ” — Deli Éva több mint tíz éve él az Egyesült Államokban; de évente — családjával együtt — hazalátogat. Tagja a Minneso- tai Magyarok Egyesületének. Ez a szervezet sokoldalú karitatív tevékenységet folytat (példaként említhetjük, hogy Sütő András erdélyi író szemműtétéhez tetemes összeggel járult hozzá az egyesület). — Végezetül még egy aprócska adalék a kapcsolattartás, a hazához való kötődés fontosság tudatának érzékeltetéséhez: A Kiss-gyermekek — Zoltán (8), Veronika (6) és Gergő (2) — közül a két nagyobbik a múlt év nyarát a magyar nyelv, a magyarul írni-olvasni tudás megtanulásának, fejlesztésének penzumaival töltötte. Az „államokban” angol nyelvű iskolába járnak, ezért volt mindkettőjük számára felbecsülhetetlen érték. Ajándék egy aranyos tanító néni, Szabó Sándorné alapos, részletekre kiterjedő oktatói munkálkodása. Deli Éva festőművész képei társaságában Amatőr felvétel
