Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Locsolkodás Feltámadás és életesély Húsvéti beszélgetés a Nyírségi Református Egyházmegye esperesével Tavaszi napsütésben bukdácsolt a kedvünk egyre feljebb és feljebb. Már emlékeinkben sem élt a tél, pedig havas koronáját illett tisztelni, hiszen, ha megszívta magát, s lefújta a levegőt a Mátra lejtőin, bizony egy-két vödörrel több szenet kellett rakni a cserépkályhákba. A napsütés azonban csodát tesz az emberrel: megmozdítja elgémberedett tagjait. Utakra hívja, emlékgyűjtő felfedezésekre. Még inkább így van ezzel a gyermek, akit kalodába kény- szerített a tél, s ezen még az sem segített igazán, hogy a lejtőkön hosszú percekig siklott a szánkó. A március közepi zászlót lobogtató szél után a húsvét tiszta derűvel köszöntött ránk. Szép volt, biztosan .az. Bár a bányászváros, ahová közösségformálódásra toborozták az embereket, nem nagyon akart alakulni. Minden család hozta magával az elhagyott kisparaszti sorsot, vitte a lelkében a menekülés szégyenét, mert otthagyta a földet, amelyet az „önkéntesen” létrehozott termelőszövetkezetben még megművelt, de aztán ő is segített széthordani, s végül nem várta meg az újjáalakulását. Engedett a hívásnak, s elment bányásznak, öntödei munkásnak. Vitte magában az elhagyott közösség melegét, az imádság, az istentisztelet csöndjét, s az egyenes gerinccel szemlélt világot. De a bányászvárosban nem volt egyetlen templom sem, plébános vagy tiszteletes nem járta a lépcsőházakat, hogy a hívek lelkének megmentésén fáradozzon. Egy ideig még morzsolták az asszonyok a Bibliát, imádkoztak összeszorított kézzel, Karácsonykor felhangzott néhány zsoltár. Fényes napsütés ébresztett bennünket húsvétkor. Édesanyám még készülődött: megvolt a sonka, kisült a sütemény, s csodálatos színekben pompáztak a tojások is. Én magam is segítettem a festésben, hiszen volt nekem nővérem is. De nekem valahogy nem akaród- zott elmenni hazulról! Micsoda dolog becsöngetni idegen lakásokba, elmondani azokat a bárgyú locsolóversikéket, s várakozni, váltogatni a lábamat: hátha adnak valamit. Két színes tojást, esetleg egy-két forintot. Tojásból van otthon elég, az a néhány forint meg senkin se segít. Engedtem a szelíd erőszaknak, s az első esztendőben még elmentem a legrégebbi ismerősökhöz, akik velünk együtt érkeztek az „új világba”. A következőben azonban már otthon maradtam, s én magam nyitottam ajtót, ha jókedvű fiúk érkeztek, akik érdeklődve néztek körül, keresték a hölgyeket, hogy a szappanosvízzel kellően meglocsolhassák őket. Azóta is én nyitok ajtót. Nagy István Attila Sipos Kund Kötöny Elek Emil felvétele en elmagyarázza: a feltámadás olyan, mint amikor a búzamagot elvetik a földbe. Az a picike kis élettelen mag magába szívja a föld nedvességét, s egyszer csak megjelenik egy kis zöld csíra, ami áttöri a föld sötétségét, és megjelenik egy zöld szár. Amit elvetettem, az búza, ami kinőtt belőle az is búza, ugyanaz a búza, s mégis más. Azt mondja Pál, hogy így van a feltámadás is. Elvettetik romlandóságba és feltámaszta- tik romolhatatlanságba. □ A hívők egy részében is ott motoszkál a kérdés: miért vállalta Jézus Krisztus a szenvedést, ha Isten fia volt? — Jézus Krisztus nagycsútörtökön, amikor az úrvacsorát szerzetté, már tisztában volt azzal, hogy közeleg a halál, tudta: azért jött erre a világra, hogy megváltója és üdvözítője legyen ennek a világnak. Valóban sokszor nem érti a világ, miért is kellett Jézus Krisztusnak meghalni, hogy lehet az, hogy Pilátus kimondja: ártatlan és mégis kiszolgáltatja. Júdásnak is az a nagy tragédiája, hogy Jézus Krisztus engedi, hogy megfogják, megkötözzék, s keresztre feszítsék. O addig azt a Jézust látta, aki csodákat tett, aki látóvá tette a vakot, le^ Ma is ünnep a mi számunkra virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét. csendesítette a háborgó tengert, s érthetetlen számára, miért vállalja a szenvedést. Amikor Jézus Krisztust elfogják és viszik a Golgotára, Júdás akkor döbben rá aljasságára, akkor érzi át, hogy a pénzért mi mindenre volt képes, s ma is mindenre képesek sajnos az emberek. Amikor látja mit tett, visszamegy a főpapokhoz, s azt mondja, ártatlan vért árultam el. A főpapok pedig azt mondják, amit ma is mondanak, mi közünk hozzá. Júdás nem találja meg a megbánás helyét, elmegy és felakasztja magát. Valóban megdöbbentő az ember ségét, Mátyást és a többieket visszasírni. Aki igazán magyar ember, az azt akarja, hogy Magyarország megmaradjon, felvirágozzék, Magyarországon békében, boldogan élhessenek az emberek. Természetes, hogy én is ezt szeretném. De az egyháznak nem az a feladata, hogy politizáljon. A mi dolgunk és kötelességünk, hogy a feltámadás evangéliumát hirdessük. Óriási csalódás volt a zsidó nép számára, amikor Jézust bele akarták kényszeríteni egy politikai csatába. Odaálltak mellé, amikor bevonult Jeruzsálembe, de azt akarták, hogy a fellegvárba menjen, kergesse ki a rómaiakat, megválasztják királynak, s visszaáll Izrael dicsősége. Jézus nem a fellegvárba ment, nem a rómaiak ellen fordult, hanem a templomba ment, s azt tisztítja meg a kufároktól, helyreállítja az istentisztelet rendjét, és megindult az élet. Jézus azon az úton ment, amit az Isten mutatott neki, ő azért jött, hogy a bűnös ember számára — legyen az római, zsidó vagy magyar —, ha meghal, akkor bűnbocsánata és örök élete legyen. Én hiszem, hogy ma 1996-ban az egyháznak nem az a feladata, hogy politizáljon, hanem az, hogy a feltámadás evangéliumát hirdesse. A keresztyén világ nagy ünnepre készül. Olyan ünnepre, amely döntő módon meghatározza az egész emberiség életét, hiszen a feltámadásról, az örök élet reménységéről van szó. Az ünnepről Sipos Kund Köténnyel, a Nyírségi Református Egyházmegye esperesével beszélgettünk. □ A kereszthalált halt és feltámadt Krisztus a reményt, a megtisztulás lehetőségét, az új élet kezdésének esélyét hozta meg az emberiségnek. Tudunk-e, s tudtunk-e kétezer éven át ezzel az eséllyel élni? — Szerte a világon az egyik legünnepeltebb ünnep húsvét, még az is megünnepli, aki egyébként nem jár a templomba. Az embereknek a szíve, a lelke mélyén ott van a vágyakozás egy másik világ után, az után a világ után, amelyről a Biblia beszél. Amikor az Isten megnyitja János előtt a Mennyek országának kapuját, megmutatja neki azt az eljövendő világot, ahol már nem lesz könny, gyász, fájdalom, halál, hanem örökké együtt leszünk romolhatatlanságban és dicsőségben az örökkévaló Istennel. Hiszem, hogy az Isten sokkal többet készített a mi számunkra, mint ez a földi élet, amelyet ugyan jónak teremtett, aztán közbejött a bűneset, amely által az emberiség megromlott. De már ott a paradicsomban az Isten megígérte, hogy elküldi a szabadítót, a Messiást. Ennek a beteljesedése a húsvét. Karácsony, amikor megszületett Jézus, nagypéntek, amikor Krisztus meghalt a mi bűneinkért, s húsvét, amikor az Isten az egész világ előtt bizonyságot adott arról, van feltámadás. □ Minden embert foglalkoztat, van-e feltámadás, hiszen vannak hívő, kételkedő és vannak hitetlen emberek... — Nekem megadatott, hogy járhattam ott, ahol Jézus Krisztus született, munkálkodott, ahol Jézus Krisztus a csodákat cselekedte, ahol meghalt. Láttuk hol volt Pilátus székháza, a fellegvár, és hol ítélték kereszthalálra Jézus Krisztust. Voltunk Dávid sírjánál, végigmentünk azokon az emlékezetes helyeken, amiről olvasunk a Bibliában, és én azóta is abból élek, amit ott láttam, hallottam, tapasztaltam. Ám még a Szentföld látványa sem győzné meg a hitetleneket. Amikor Tamásnak azt mondják a tanítványok, hogy feltámadt Jézus Krisztus, azt válaszolja, nem hiszi el, csak ha ujjaival megérintheti a szegek helyét. Tamás a kételkedésében, a hitetlenségében nagyon őszinte volt, s azt hiszem ma is jobban szereti az Isten az őszinte kételkedőt, mint a képmutató hívőt. Néhány nap múlva újra együtt vannak a tanítványok. Megjelenik Jézus és megismétli, amit Tamás mondott: Gyere ide Tamás, nyújts ujjai- dat a szegek helyére. Tamásnak nem szükséges odamenni, nem szükséges az ujját a szegek helyére tenni, hanem odaborul és azt mondja: én Uram és én Istenem. Mit mond erre Jézus Krisztus? Boldog vagy Tamás, mert láttál, de boldogok azok, akik nem látnak és mégis hisznek. Az, hogy Jézus Krisztus feltámadt, a hívő ember számára természetes dolog, más ember viszont nem érti az egészet. Pál apostol a korintu- siakhoz írt levélben világosan és érthetőszámára, hogy az Isten fia, akinek ilyen hatalma volt, nem száll le a keresztről, nem mondja, hogy ezekért az emberekért haljak meg? Köpködik, gyalázzák, gúnyolják, ha Isten fia vagy szállj le a keresztről. De ha Jézus Krisztus leszáll a keresztről, akkor nincs megváltás. Akkor nincs az ember számára bűnbocsánat és nincs az örök élet. Sokan csak a véres Krisztust látják, és nem azt a diadalmas győztes Krisztust, aki a legnagyobb szenvedésében így tud imádkozni: Atyám bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek. Aki még ott a kereszten is édesanyjára gondol, aki nem saját magát sajnál- tatja, hanem azzal van elfoglalva, hogy van mellette egy ember, egy lator, aki az utolsó pillanatban hajlandó elfogadni az Isten kegyelmét, aki megszólítja, s azt mondja neki, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te dicsőségedre. S azt mondja neki, még ma velem leszel a paradicsomban. Még a legnagyobb szenvedésében is menteni akarja a bűnös embert. □ Húsvétkor talán azt is a legkönnyebb megfogalmazni: mi az egyház küldetése ebben az átmeneti korszakban? — Ma, 1996-ban is ünnep a mi számunkra virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét. Pontosan olyan ünnep mint ezer esztendővel ezelőtt. Amikor ezek a húsvéti események lejátszódtak, Izrael életében nagyon nehéz időszak volt. Római elnyomás volt, s természetesen a zsidók is szerettek volna szabadok lenni, szerették volna, hogy gazdag legyen az ország, és visszatér a régi dicsőség, mint ahogy mi is szeretnénk a magyarság régi dicső'' Az egyháznak az a feladata, hogy a feltámadás evangéliumát hirdesse, yj Jobban szereti Isten az őszinte kételkedőt, mint a képmutató hívőt, yy Balogh József AKTUÁLIS INTERJÚNK
