Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-27 / 99. szám

AKTUAUS INTERJÚNK A toplistások nem ácsorognak A naményi Interspan Kft. évek óta a legjobb magyar cégek között szerepel Mattié Csaba Évek óta a magyar cégek toplistáján sze­repel a vásárosnaményi Interspan Kft., amelyet 1988-ban a svájci Kronospan, va­lamint az Érdért és a Skála alapított. Az emelkedő tendencia mennyire lesz folya­matos, jut-e több százmillió forint a beru­házásokra és a cég mennyire konkurense a Kronospan-csoport többi tagjának? — kér­deztük dr. Kelemen Miklóst, a vá sárosnaményi Interspan Kft. ügy­vezető igazgatóját. — Az Interspan azon cégek kö­zé tartozik, amely 1988-tól, az in­dulás első hónapjától kezdve folya­matosan eredményes volt. A tulaj­donosok bíznak bennünk, elisme­rik eredményeinket és a fejleszté­sekhez szükséges jelentős anyagi erőt minden évben megszavazzák számunkra. Induláskor 135 ezer köbméter forgácslapot gyártot­tunk, ebből 60 ezret felületkezel­tünk, idén 180 ezer köbméter fa- forgácslapot termelünk, s ebből már 110 ezret felületkezelünk. Je­lentős az előrelépés. □ Nem érezte soha, hogy a sváj­ci Kronospan tulajdonosa, Kainál úr csak piacot akart vásárolni a vá­sárosnaményi gyár megvásárlásá­val? — Ismerem ezt a honi szisztémát: a külföldi gyárat vesz, leépít, visszafejleszt, majd bezárja a ka­put. Nálunk pont fordítva volt minden és egy pillanatig sem ér­ződött az, hogy a visszafejlesztésen gondolkoznának. Ezt bizonyítja a jelentős előrelépés. Bár külföldi többségi tulajdonú vegyes vállalat vagyunk, amely a Kronospan-csoporton belül önállóan működik, de például Nyu- gat-Európában egyfajta konkurenseként je­lentkezünk Kaindl úr többi cégének. A svájci tulajdonosnál ez egy természetes do­log. Szerinte a piacon kell eldőlni, hogy el­adható-e a forgácslap és mennyiért. Ugyan­akkor a földrajzi fekvésből és a gazdasági helyzetből adódóan az Interspan legfőbb kereskedelmi partnerei Kelet- és Dél-Euró- pában találhatók, valamint ide tartoznak a környező országok. tósor beruházási koncepciójának kidolgo­zását. □ Szinte ismert szlogen az Interspannál: az az ember, aki áll, az csak külsős lehet és nem belső dolgozó. Tehát olyan a mun­katempó, amely állandó munkát követel. Ugyanakkor mennyire igaz az, hogy az egy főre jutó termelési érték még elmarad a Kronospan többi gyárához képest? — Az az elvünk, hogy annyi dolgozót foglalkoztassunk, amennyi a feladatok el­Dr. Kelemen Miklós Elek Emil felvétele ^ A cégünk alapításától kezdve folyamatosan tudta a termelési értékét növelni. yy □ Mennyire határozza meg a svájci több­ségi tulajdonos a fejlesztés irányát és eb­ben milyen partnerre talál a két magyar tu­lajdonosban? — A Kronospan-csoport többi gyárában Kaindl úr az egyedüli tulajdonos, a főbb kérdésekben ő dönt. De kikéri szakembe­rek véleményét. Az információm szerint ezek a gyárak a nyugat-európai átlagnál is gyorsabban fejlődnek. Ügy érzem, ugyanez a tendencia az Interspanra is vo­natkozik, hiszen a ’90-es évek elején egy beszűkülő gazdaságban a cégünk folyama­tosan tudta a termelési értékét növelni és minden évben jelentős pénzeszközt fordí­tott fejlesztésre. Szerencsénkre ebben a két magyar tulajdonos is partner, ők is támo­gatják ezeket az elképzeléseket. A volumen- bővülés mellett nőtt a termékválasztás és ez egyben a színpaletta növekedését is je­lentette, hiszen a felületkezelt lapoknál több száz színből választhat a vevő. A leg­utóbbi közgyűlés pedig felhatalmazott ar­ra, hogy kezdjük meg egy harmadik gyár­látáshoz szükséges, sem többet, sem keve­sebbet. Ha egy emberrel is több van, az legalább másik négyet is fenntart. Erre pe­dig nincs szükségünk. Nincs maximálva a bérköltségkeret, de igen szigorú gazdálko­dást kell folytatnunk ezen a téren. Ezt már megszoktuk, ma már ez természetes. Min­denkinek adott a feladata és ha ezt el akar­ja végezni, akkor nincs ideje ácsorogni. Természetesen nem csak a gépi beruházás szerepel az éves tervben, hanem a dolgo­zók szakmai fejlődéséhez szükséges anya­giak is rendelkezésünkre állnak. Az itt dol­gozóinkat folyamatosan továbbképezzük annak érdekében, hogy azokkal a műsza­ki, gazdasági, kerskedelmi, piaci ismeretek­kel rendelkezzenek, amelyek a gyártás irá­nyításához is szükségesek. A fluktuáció szinte minimális, a dolgozóink a környe­zeti átlag dupláját keresik nálunk. n Amikor beindult a gyár, akkor a ho­ni eladások nagy része elsősorban az álla­mi bútorgyáraknak, a szintén állami épí­tőipari cégeknek történtek. Ezek a cégek azóta a padlóra zuhantak és nagyon sok ** Valamennyi megye szinte minden városában márkaboltot nyitottunk. ** 90 ezer köbmétert, idén már 150 ezer a cél. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy iga­zodtunk a kisvállalkozások igényéhez. Va­lamennyi megye szinte minden városában márkaboltot nyitottunk a helyi partner­rel, emellett több mint száz olyan vállal­kozóval kötöttünk partneri szerződést, amely árusítja az Interspan forgácslapjait. A megyénkbeli és a budapesti eladások­kal elégedettek vagyunk, a többi megyében viszont szeretnénk növelni az eladásokat. Ezeken a helyeken kevesen isme­rik azt, hogy milyen széles körben lehet felhasználni a faforgácslapot. Ezen a területen viszont fokozni kell a marketingtevékenységet. □ Mennyire tudják folyamatosan beszerezni az alapanyagot vagy ép­pen a bővülő termelés miatt függő­ségi viszony alakult ki az Interspan és a fafeldolgozás között? — Magyarországon egy évben hat-hétmillió űrméter fát termelnek ki, ebből az Interspannak 600 ezer űrméterre van szüksége. A nyersfa hazai kínálata szűkös. Megfelelő piaci munkával viszont úgy ítélem meg, hogy hosszú távon megoldó­dott a gyártás alapanyag-ellátása. A keleti országokból az import igen megdrágult, a csillagászati szállítá­si költségek miatt már nem éri meg a behozatal. A Nyírerdő Rt.-vel kö­zösen erdősítési programot szeret­nénk beindítani, amely számunkra a még megnyugtatóbb alapanyag­ellátást jelenthetné. □ Információink szerint jelentős anyagi támogatást nyújtanak a vá­rosnak, de olyat is lehet hallani Vá- sárosnaményban, hogy néhány ren­dezvény, előadás, sportesemény azért marad el, mert az Interspan nem segít ebben. — A régi rendszerben szinte valamennyi cég hozzájárult a város kulturális, sport és oktatási fejlődéséhez. Most viszont úgy ítélem meg, hogy kevés olyan cég van a vá­rosban, amely nagyobb összegű támoga­^ Több mint 60 millióval segítjük a várost, ami úgy érzem, igen jelentős. tást tud nyújtani ezekre a célokra. Az biz­tos, hogy sokkal több segítségre lenne szük­ség, de a cégek gazdasági helyzete ezt nem engedi meg. Emiatt több olyan kezdemé­nyezés pénz hiányában nem valósul meg, ami korábban természetes volt. Az Inter- span az iparűzési adót, az szja ittmaradó ré­szét, szakmunkásképzési alapot, alapítvá­nyi pénzt, a pénzbeni és az eszközökben nyújtott támogatást egybevéve több mint 60 millióval segíti a várost, ami úgy érzem, igen jelentős. Viszont még ilyen kis város­ban és ekkora szegénységben sajnos ez is kevés. Ha vannak ilyen észrevételek, azok elsősorban információhiány miatt hangzot­tak el. □ Megmarad-e továbbra is ez a növe­kedési trend? — A fejlesztéseinket a jövőben töretle­nül továbbvisszük. Tavaly egy olyan re­konstrukcióba kezdtünk, amely a minősé­gi paraméterekben jelent előrelépést. Emel­lett egy új termékcsaláddal is jelentkezünk idén a piacon, a lekerekített élű forgácsla­pokkal, amit a szakma posztformingként ismer. A beruházások megvalósításában je­lentős könnyebbséget jelent, hogy ez a te­rület is a záhonyi különleges gazdasági öve­zethez tartozik. Mindez számunkra jelen­tős kedvezményeket nyújt. kicsi alakult helyettük. Mennyire tudta kö­vetni ezt az új piaci igényt a cég? — Manapság nincs olyan vállalat, amely húsz-harmincezer köbméter faforgácsla­pot használ fel, helyettük kis volument igénylő, de számtalan sok apró üzem jött létre. Mindez az átalakulás természetes ve­lejárója, amelyhez szerintem jól igazodott az Interspan, hiszen a felszámolási döm- ping közepette folyamatosan tudta a hazai piacon eladásait növelni. Tíz évvel ezelőtt MAGÁNVÉLEMÉNY Paradoxonok ■■ Nem úgy van az, 11 szegény,^ ^ a leg'­N nélküli. Aki va­'MTI-------"MM lóban és tartó­san az. Ha sok az ilyen családban a gyerek, és esetleg még kénytelenek nyugdíjas családtagokat is eltartani, előáll az úgynevezett mély szegénység. Logikus tehát, aki a szegénység ellen akar fellépni, annak a munkanélkü­liség ellen kell tennie. Habár van el­lene spontán védekező út is: a regiszt­rált munkanélküliből nem alkalma­zott lesz, hanem vállalkozói igazolvá- nyos. A hagyományos munkaválla­lói így válik laza szálon kötődő, mo­dern bedolgozói pozícióvá — minden kiszolgáltatottságával együtt. Hasonlóan paradox helyzet, hogy miközben a közfogyasztás egyes terü­letei teljesen összeomlanak, az egyre gazdagodó középrétegek a magánfo­gyasztásban gyorsan megteremtették a maguk feltételrendszerét és kikerü­lik a közfogyasztást (lásd alapítvá­nyi iskola — adóból leírható, magán- rendelések hálózata...). Az egyik ol­dalon tehát van egy adófizetőképes réteg, mely azonban mindent elkövet, hogy kibújjon a közterhek alól, ezál­tal azoknak kellene megfizetniük a közfogyasztást, akiknek amúgyis ki­csi az adófizetőképességük, ennek kö­vetkeztében omlik össze a közfogyasz­tás, aminek folytán meg a gazdagab­bak nem akarják igénybe venni... Nem a napokban volt az MSZP- kongresszus, de Békési László felszó­lalása felett még mindig nem tudtam napirendre térni. Nem óhajtott tiszt­séget vállalni a pártban. Azért nem vállalkozik erre — érvelt —, mert ta­pasztalata szerint a politizálás ma a hatalom és a pozíció megszerzéséről és megtartásáról szól, no meg túl sok benne a félrevezetés, a képmutatás, amiben ő nem érezte versenyképesnek magát. Hm... Mindig csak figyeltem, sohasem firtattam, vajon mennyire vetkőzteti ki az embert személyiségé­ből a hatalmi szerep, vajon miért tű­nik el a politikai sleppek közötti kap­csolatokból az „egy hajóban evezünk, tehát haver vagy” miatt a morál, va­jon mi hajtja azokat, akik a pártpro­tekciók hajhászása helyett a közjó és az igazság nevében fáradoznak? Sok­szor az az érzésem, hogy a karrieré­pítésben és a kötelékrendszerben a vá­lasztók már nem is annyira fontosak, sőt érdektelenek. Csak a választások közeledtével s csakis addig csodálkoz­nak rájuk: óh, persze, jé... Azon a látszólagos ellentmondáson meg aztán tényleg fölösleges diiny- nyögni, hogy a hírek megelőzik a döntéseket. Azt tudhatjuk rég, hogy a hazugság már rég körbekerülte a földet, mikor az igazság még a cipő­fűzővel szöszmötöl. Szőke Judit v

Next

/
Thumbnails
Contents