Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-20 / 93. szám
12 tárlat Kerámiák Csehovszki Árpád: Támaszkodó S zemet gyönyörködtető tárlat nyílt a múlt héten a nyíregyházi Városi Galériában. A Magyar Keramikusok Társasága által a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításra több mint húsz, — köztük Fodor Ilda és Mászáros Gábor Nyíregyházáról — művész küldte el alkotásainak legjavát. A tárlat rendkívül gazdag: plasztikák, edények, faliképek teszik változatossá a bemutatott anyagot. A hagyományos és modern technika egyaránt tetten érhető a több tucatnyi kiállított alkotáson. A tárlat május 10-ig tekinthető meg — hétfő kivételével — naponta 10- 18 óráig. A nyíregyházi zárás után a tárlat vándorútra indul, Zalaegerszeg és Hódmezővásárhely fogadja az anyagot. Fodor Uda: A tenger növényei Szemerszki Teréz: Madár-Emberpár Albrecht Júlia: Ládikó Harasztosi Pál reprodukciói _____________________________Napkelet • A KM hét végi melléklete Volt egyszer egy kulcs... Szőke Judit Hol törökülésben ült, hol kinyújtotta a lábát a szolgálati férőhely zöld franciaágyának sarkában kuporogva. Nem múlt el nyomtalanul az utolsó két év. Mozdulatai olykor idegesen rángok. Beszéd közben — pedig lehiggadt már — a történtek felelevenítésekor Eldöntötte, a lakótelepeket messze kerüli, a munkahelyéhez közel keres otthont. .99 szája gyakorta keskeny vonallá húzódott. Bizonyára a keserűség, az átélt élmények miatt. Nem is haladtunk időrendi sorrendben, rögtön azzal kezdte: a két év alatt hét tárgyaláson jártam a bíróságon (pedig soron kívüli elbírálást kaptam), s képzeld, én, én (kinyújtott ujjait a mellkasához nyomta) egy folyosón várakoztam bilincsbe vertekkel, ki tudja, lehet hogy gyilkosokkal, zsiványok- kal... Nyelt egyet. Torkán gombóccá gyúródott az emlék a felháborodással. Fiatal, egyedülálló, őszinte tekintetű, nyílt beszédű humán értelmiségi nő, az átlagnál fejlettebb igazságérzettel. 1994-ben lakást keresett. Eldöntötte, a lakótelepeket messze kerüli, munkahelye közelében kutatja fel az otthonnak valót. Egy újsághirdetés rögtön elcsábította, hiszen az ingatlan megfelelt az összes feltételnek. Igaz, a város szívében lévő „tenyér” kicsit drága volt, de a szülők vállalták, összerakosgatják az összeget. A 850 ezer forintot ki is fizettek azonnal, a maradékot pedig az ifjúsági takarékbetét különkölcsönéből tervezte fedezni. Arra nem gondolt, hogy a pénzintézeti ügyintézés (egyik megyéből a másikba) nem olyan rugalmas... No és nem fordult meg a fejében még egy s más sem ezenkívül... Ügyvéd-ellenjegyezte szabályos adásvételi szerződést kötöttek, melyben a 250 ezer forint utólagos, határidőhöz kötött kifizetése természetesen szerepelt. A kulcsokat annak rendje módja szerint megkapta. Júliusban együtt mentek el az OTP-be, ahol igyekeztek megnyugtatni az eladót arról, hogy a pénz megvan, a cash csak idő kérdése. Ekkor kezdett az eladó először dühbe jönni, mondván, nekik azonnal lett volna szükségük a második részletre, a csúszás miatt elbuktak egy üzletet, ügyvéddel, verőlegényekkel fenyegetőztek, s azt hangoztatták, hogy eladják másnak a,lakást, mert a szerződés nem is jó... Haraggal váltak el. Az eredeti határidőhöz képest két hét késéssel megjött a várva várt értesítés: mehetnek az OTP-be felvenni a pénzt. Ám az eladó többszöri keresésre sem reagált semmilyen formában. Ekkor már augusztus volt. Ügyvédje tanácsára — mást ugyanis nem tehettek — keresettel fordult a bírósághoz adásvételi szerződés érvényesítése tárgyában. Időközben azonban a lakásban elkezdte a felújítást, a helyszínen munkások dolgoztak. Alig fogtak azonban a dolgukhoz, megjelent az eredeti tulaj, elzavarta őket, s lecserélte a zárat. Novemberben derült ki, tényleg eladták mégegyszer ugyanazt a lakást, anélkül, hogy Nem bírta elviselni, hogy az ügyvédje és a bíró a feje felett tárgyaljanak. erről olvasónkat tájékoztatták volna, vagy a 850 ezer forint visszafizetése egyáltalán szóba került volna. A második vevő, aki állítólag mitsem tudott a kettős eladásról — újra csak állítólag — 900 ezret csengetett le. Ha őket jóhiszeműnek tekintjük, akkor elkövették azt a hibát, hogy nem nézték meg a Földhivatalban a tulajdoni lapot, amin már panaszosunkat vevőként bejegyezték. (Különben ezt a dokumentumot én is láttam. A lakás tanácsi volt, alig néhány hónappal az áruba bocsátás előtt vették. Egy percet sem laktak benne.) A perbe immár a második vevőt is bevonták. Ez a család felújította a nem tudni kinek a lakását, gyereküket beköltöztették, sőt barátnő-albérlőket is befogadtak. B.-t (nevezzük így: B, annyi mint balek) hozzáértő emberek figyelmeztették, akár el is vesztheti a lakást, ugyanis nem ő van birtokon belül... Egyébként nem ment még a körA két perspektíva ugvanaz: a lakás nyékre sem, először nem mert, aztán i akart. Rá kellett jönnie, milyen erősek az gei — tiszteletre méltónak találta, hogy i Nagykállóban kötött ki. Nagy megrázk tatásokat élt át, volt, amikor üvöltve jöi a tárgyalásról, volt, hogy a bíró intette rt re. Úgy érzi, bár lehet, hogy szemtelen \ de bizony közbekérdezett, mert nem b elviselni, hogy az ügyvédje és a bíró a felett tárgyalnak úgy és arról, amit ő p natnyilag nem értett. Tárgyalás tárgyalást vetett, nemegyszer az alperes meg sem jel 1995 március végén született meg az t fokú ítélet az ügyben, mely indoklásábí felperes keresetét alaposnak találta. Me lapította, hogy az eladók szerződéstől ' elállása nem volt jogszerű, ezzel megsze; KRÚDY GYULA: Az utolsó rövid szoknya Csak az nem látja, aki vak, hogy Budapesten milyen elszánt harc folyik 1930-ban, az esztendő őszén a nők világában. Megindult a régen jósolt háború a hosszú szoknya és a rövid szoknya között, még pedig olyan türelmetlenséggel, izgatottsággal, vakmerőséggel, amely a dolog természetétől fogva mindenki előtt érthető, miután a nők vívják nők ellen az 1930-as háborút. Tudomásul kell venni az őszi szoknyaháborút mindenkinek, akiben még nem aludt el végképp az élet, mint a holt emberekben. Mert arról van szó, hogy Óbudán, amíg a villamosra várunk például, még a női térdeket se közelítik meg a szoknyák hosszúságukban, mert Óbudán viselik a legrövidebb szoknyákat a főváros tíz kerületében. És Pesten, ahol a villamosról leszállunk, úgy dörzsölhetjük már a szemünket, akár a Kossuth Lajos utca sarkánál, mint Rip van Winkle dörzsölte a szemét, amikor hosszú álmából felébredt; Pesten a földig érő szoknya lett divattá, nem sokkal rövidebb idő alatt, amíg a villamos a Margit-hídon átjut, amíg a varrónők Pesten megvarrták az első bokáig érő szoknyát és megtalálták azt a divathölgyet, aki fel merte venni a régi divatot egyszerűen megsemmisítő hosszú szoknyát. A szoknya Pesten mindenütt a földig ér. Az utcán, a korzón, a szigeten, a lóversenytéren, mindazokon a helyeken, ahol delnőinket gyalogszerrel is láthatjuk, nem láthatunk mást, mint a hosszú szoknyát, mint akár abban az időben, amikor nagyanyáink még fiatalok voltak és a világon nem ismerték a térdig érő szoknyát. Még ámulva nézünk a hosszú szoknya után, amely például az Őszidíj vasárnapján csapatosan seperte a lóversenytér hervadó gyepét; még bámulunk a hölgyeken, akik olyan ügyetlenül, félszegen, szinte zavartan viselik a lábszárukat véges-végig elfedő hosszú szoknyákat, mintha egy idegen csillagból jöttek volna ide a Kerepesi út végére... még álmélkodunk a nők megváltozott járásán, amidőn a rövid szoknya viseléshez szokott férfias, szabad, hosszú lépések helyett most kedves ügyefogyottsággal, szinte Hoffmann meséiből való baba-tipegéssel, bizonytalankodva mendegélnek a hosszú szoknyában... de már nincs messzire az idő, amikor delnőink ismét meglelik a régi fogásokat, megtanulják az őszi esőben a szoknyák megemelintésének módozatát, amely annyi nyilvános kedves kacérkodásra adott alkalmat, hogy a háború előtti férfinemzedék jórészben csak a női cipősarokkal, a szoknyák alól kivillanó bokákkal fűszerezte nőkről való ábrándjait. Mily messzire volt — és van napjainkban — a kecses cipősaroktól, a bá- joló bokától a női térd, amely tegnap még megszokott látnivalója volt minden semmittevő fickónak, aki nyitott szemmel járt az utcán. Mily messzire lesz ismét a fantáziákban a női lábszár, amelynek költői és rajongói voltak addig, amíg a rövid szoknya min el nem árult a női lábszárak titkaiból, 1 rajongani többé nem volt érdemes! A rövid szoknya megint visszakerül rég korugró helyzetébe, a táncosnők, a szín mutatványosnők, esetleg a szobacicák \ nálatába, ahol mindig is volt rövid szók amíg a divat elő nem léptette a nők min napi öltözetévé. A rövid szoknya meg! maga varázslatos helyét a színművész! az orfeum-dívák, a zengeráji csillagok te: akik amúgy is mindig ugrós lépéssel, lev be emelt bokával, táncra pendülve és h lékenyen ugranak a nagyérdemű közö elé. Renz Óceánné, Carola Cecilia, akik ten először táncoltak a publikumnak be ugrós szoknyában, akikről a polgári assz ságok levették a kenyérkerestükhöz szí ges ruhadarabot: unokáikban megint vú érkeznek a közönség elé, nem kell félr hogy a lábszáruk összehasonlítás elé ki hét minden masamód lábszárával. A po nők lábikrái visszamennek a szoknyafo alá, ahonnan a XX. század hóbortja dr időre előszólította őket, hogy a század detétől amúgy is szokatlan erőfeszítésre férfiakat nyugtalanítsák. Elég baj volt ; vid szoknya nélkül is, amely baj a férfi jobban igénybe vette, mint máskor. Itt a világháború, a forradalmak, a gazdasáj szonyok, végül a tökéletes elszegényed minden vonalon. Baj volt az erkölccsel, a
