Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)

1996-04-20 / 93. szám

1996. ÁPRILIS 20., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete má Cseppek az emberért, az életért Dr. Béres József Elek Emil felvétele Béres József új kutatásai K eveset hallani — az esetenkénti té­vé- és újságreklámokat kivéve — a Béres-cseppekről. Méginkább a feltalálóról, dr. Béres József tudo­mányos kutatóról. Találgatások, pletykák persze keringenek a szinte fogalommá vált, világhírnévre szert tett szabolcsi kutatóról. Egyesek tudni vélik, hogy Amerikában, a milliárdosok paradicsomában él, fényűző palotában, hihetetlen gazdagságban és csak ritkán látogat haza. Mások úgy tudják a cseppek támogatásában, a Béres Részvény- társaság megszületésében bábáskodó Ja­pánban ütött tanyát. Többen egy pazar ró­zsadombi villában látták Béres doktort. Még számos változattal találkozhat az em­ber, ha Béres József neve szóbakerül. Létezik egy olyan változat is, de ezt csak a helyiek tudják, igaz a leghitelt érdemlőb­ben, hogy nem másutt, mint régi, kedvenc lakóhelyén, Kisvárdán él és dolgozik. Igaz, már túl a hetvenen, s ugyanabban a vá­lyogfalú házban lakik, amelyet jó részt sa­ját kezűleg ő épített negyven évvel ezelőtt. Béres József pedig megmaradt ugyanolyan közvetlen, barátságos, mindenkihez szíves szóval közeledő átlagembernek, mint volt korábban, a cseppek oly nagy népszerűsé­ge előtt... Labor a tengerentúl Az olvasó már minden bizonnyal kitalálta melyik a valós változat. Természetesen ez utóbbi, dr. Béres József nem vált meg sem Kisvárdától, sem a megyétől, sem az or­szágtól. Bár alig van a világnak olyan or­szága, ahol ne fordult volna meg, ne tar­tott volna előadást, ne találkozott volna az érdeklődő közönséggel. De meg sem fordult a fejében, hogy más hazát vá­lasszon magának. Valóban hívták több országba is, még a távoli földrészen, Ausztráliában is kész, berendezett kutató- intézet várta. Csak bólintania kellett volna a felkérésre. Mehetett volna a legnagyobb lehetőségek hazájába is, az USA-ba, de az igenlő választ hiába várták a tengerentúl, ez soha nem érkezett meg. Maradt a vályogfalú házban, amely szá­mára a legkedvesebb, és maradt eredeti munkahelyén, ahol jó harminc-harmincöt évvel ezelőtt a kutatásait elkezdte. Itt van néhány lépésnyire, de korszerűen felszerelt kétszemélyes laboratóriuma, ahol az egyik szomszéd megyebeli kórház vezetőinek jó­voltából a rákos emberi sejteket tanulmá­nyozza. Elmondása szerint olyan kóroko­zókat sikerült elkülönítenie, amelyek a rá­kos daganatok kialakulásában döntő sze­repet játszanak. A véletlen úgy hozta, hogy ugyanabban a kis szobában beszélgettünk a közelmúlt napokban, mint a kezdet kezdetén, az öt­venes évek végén, majd a hatvanas évek elején, amikor lapunk elsőként adott hírt a kisvárdai kutató világszenzációt ígérő felfedezéséről. Hogyan meri az egeket ost­romolni egy kis névtelen, vidéki kutató, amikor a világ több ezer, sőt több tízezer tudományos kutatójának eddig nem sike­rült térdre kényszerítenie az emberiség el­ső számú közellenségét, a rákot? Sarlatán- sággal, képzelt messiánisztikus téveszmé­vel, legjobb esetben pedig naiv, de jó szán­dékú amatőrséggel vádolták a hálálkodó levelek százait, ezreit őrző Béres Józsefet. Már gyógyszer A levelek írói gyógyulásról számoltak be, több száz olyan beteg esetében is, akikről úgymond az orvosok már lemondtak. He­teket, hónapokat jósoltak nekik, ők mégis életben maradtak. A hatvanas években százak és ezrek vették ostrom alá Béres József házát, igen sokan külföldről is ér­keztek és várakoztak, olykor napokig, he­tekig betegek, hozzátartozók, reményke­dők. Regénybe, vagy inkább krimibe illő epizódok is lejátszódtak Kisvárdán, ahol lefoglalták a kutató eszközeit, feljegyzése­it, eltiltották a munkától. De mindez már rég a múlté. Azóta — a kutató számításai szerint — csaknem másfél millió ember fordult meg azokon a találkozókon, ame­lyeken ő tart előadást, vagy inkább tart párbeszédet az érdeklődőkkel. Tizenöt or­szágban már gyógyszerként alkalmazzák a Béres-cseppeket, s a világ szinte minden országában forgalmazzák mint gyógyhatá­sú készítményt. Magától kínálkozik a kérdés, vajon a feltaláló hazájában, itthon miért nem kap­ta meg a gyógyszer minősítést a készít­mény? Talán még mindig nem dőlt le min­den fal a szakmai, tudományos berkek­ben, még mindig árnyékot vet valami a magányos kutatóra? — Őszintén szólva nem tulajdonítok ma már nagy jelentőséget annak, hogy a csep­pek nem gyógyszerként kerülnek a rászo­ruló emberekhez. Az a lényeg, hogy ma már mindenütt hozzáférhetők a cseppek — és az egyéb készítmények — s ez még mindig jobb, mintha évekig kellene várni a kísérleti eredményekre, a minősítésre. Talán bizonyos szempontból hátrányos is lehetne a szegényebb rétegek szempontjá­ból, ha a Béres-csepp is bekerülne a gyógy­szerek kategóriájába, mert nem lehet tud­ni, milyen áron kerülne így forgalomba, s mennyit térítene ebből az egészségbiztosí­tó, mennyibe kerülne a vásárlóknak. Igv viszont viszonylag elérhető áron bárki a lakóhelyén megveheti a cseppeket. — A készítményt drágítja, hogy az alap­anyagot Nyugatról, sőt a speciális üvege­ket is külföldről kapjuk. Hogy mégis vala­melyest közelebb kerüljünk a fogyasztók­hoz, mind több városban létesítünk a ké­szítményeinket gyártó üzemeket, ezzel, ha Issza a találmányát szerény mértékben is, de némi munkahe­lyeket is igyekszünk teremteni. Ez a törek­vésünk fokozottan érvényes a megyénkre, de van gyártórészlegünk Ukrajnában is. — Mivel Kisvárdán élek, bár záhonyi szü­letésű vagyok, ez a város a cseppek szülő­helye, szeretném az itt élő emberek számá­ra lehetővé tenni, hogy itt olcsóbban sze­rezhessék be a szükséges cseppeket. Erre akkor nyílik lehetőség, ha elhárulnak az akadályok az új, vasúton túli úgynevezett Béres-patika mielőbbi megnyitása elől, amelynek létrejöttéhez a Béres Rt. is hoz­zájárult hosszúlejáratú, kamatmentes hi­tellel, s amely a dr. Varius Kft. gyógyszer- táraként működhet majd. Ottjártunkkor még függőben volt a gyógyszertár megnyitásának ügye, mert különféle szakmai, statisztikai feltételek és azok értelmezése nem hoztak gyors ered­ményeket. Béres József mégis inkább erről beszélt szívesebben, az általa azóta is mind nagyobb erőbedobással végzett rák­ellenes kutatásai mellett. Az igen hiányzó gyógyszertár mielőbbi megnyitásával be­teg emberek százain, ezrein lehetne segíte­ni. És kell is segíteni. Azért még elmondta, hogy a már ismert készítmények — a Bé­res-csepp, a Vitaiin, a Vitakid — mellett forgalomba került egy újabb készítmé­nyük is, mégpedig a neve is jelzi a rendel­tetését, az Antifront csepp, amely a front­érzékenyeknek jelenthet enyhülést. Termé­szetesen itthon és külföldön a legnagyobb érdeklődés a Béres-cseppeket kíséri, amelyről a feltaláló még elmondta, nem csak a rák bizonyos stádiumában lehet az immunrendszer hatásos védelmezője, ha­nem számos más betegség megelőzését, il­letve visszaszorítását segítheti elő. Többek között a meddőség ellen is hatásos. Megelőző hatás — A cseppek elsősorban megelőző hatást fejtenek ki, a szervezet immunrendszerét erősíti, éppen ezért nemcsak a betegeknek előnyös, hanem az egészséges szervezetnek is, mert tartalmazza az igen szükséges ele­meket. Meddig kell szedni? A bölcsőtől életünk végéig folyamatosan, hisz egész életünkben szükségünk van legfontosabb mikroelemekre, összetevőkre, amelyeket a cseppek tartalmaznak. Magam is — egy kis bor kíséretében — mindennap meg­iszom az általam feltalált cseppeket. Páll Géza A KM VENDÉGE Életút az édenkertben Horányi Zsuzsa Paradicsomi idill fogadja a belépőt, ezer­nyi színben pompázó virágok, óriási pál­mafák, égigérő kaktuszok és békés nyu­galom. A csobogóból feltörő víz csörge- dezése veri fel csak a csendet. Közel ötezren keresik fel évente a Bes­senyei György Tanárképző Főiskola bo­tanikus kertjét, ahol megyénk növényvi­lágát, védett ritkaságait, hazánk és a tá­voli földrészek növénytársulásait is meg­ismerhetik a látogatók. A hét részből ál­ló pálmaházban elénk tárul a föld kü­lönböző pontjainak élővilága, mintha valóban Brazília esőerdeinek dzsungelé­ben járnánk. Az indákon csüngő kabala­majom a gyermeki képzelet számára még inkább szemléletesebbé teszi a tró­pusok élővilágát, csak a hangzavar, a papagájok rikácsolása hiányzik. Néhány méterrel távolabb lépünk és máris a me­diterrán tájak örökzöld növényei között találjuk magunkat. A legújabb részleget, a pozsgás növé­nyek házát a szeretet hozta létre. Aki csak tehette segített, hogy megvalósuljon ez az álom, volt aki kétkezi munkájával, volt aki adományával járult hozzá a kaktuszházhoz. Ennek a támogatásnak köszönhetően a kupola alatt ma már 2,5 ezer pozsgás növényben gyönyörködhe­tünk. A négy éve elültetett 40 centiméte­res növények, ma már az 5 méter magas­ságot is elérik. A napok­ban a gyümölcsöt ter­mő kaktuszon több száz bimbó jelent meg. A. botanikus kert vezetőjét, Boronkay Ee- rencnét nemzeti ünnepünk alkal­mából Nyíregy­háza első női díszpolgára cím­mel tüntették ki. — Három csa­lád adatott meg számomra — büszkélkedik Boronkay Fe- rencné. — Egyik a szűk család, amely igazán népes, hiszen alkal­manként 24-en üljük körbe a családi asztalt. Nagyon nagy erőt ad az a tu- Boronkay Ferencné dat, hogy léte­zik egy hely, ahonnan reggel harmoniku­san indulok, és van hová hazatérnem es­te. A másik nagy közösség a növénytani tanszék, a botanikus kert, a kedves kol­légák, a többezer meseszép növény, az ide látogató gyermekek. Örömet szerez az is, hogy az ide látogatók tudással gyarapodva, növényszeretet víve magukkal lépnek ki a kapun. A magyar főiskolák közül egyedül Nyíregyházán található botani­kus kert, az itt dolgozók ennek a tudatában dolgoznak, nap, mint nap és fejlesztik tovább a kertet. A növénytani tanszék álma volt, hogy az itte­ni hallgatók és gyer­mekek botanikus kertben is megis­merkedhessenek a tankönyvek­ből tanult növé­nyekkel, ne csak képeken lássák azokat, hanem a valóságban is tapasztalják. Az itt szerzett élmé­nyek olyan erő­sek, hogy a főis­kolán végzett hallgatók vissza­hozzák növendékeiket is. Nincs olyan nap, amelynek ne lenne egy-egy apró, pillanatnyi élménye, amely újult erőt ad számára. A harmadik családjáról, a Vöröske­reszt Szervezetéről sem feledkezik meg. Közel húsz éve a főiskolai szervezet tit­kára. Ez a nagy szövetség megtanította arra: nem ígérgetnek, nem használnak nagy szavakat, hanem olvasnak a sze­mekből és önzetlenül segítenek. Ez a gondolat, az alázatosság munkája során és az élet bármely területén mindig tá­maszt jelentett. A három közösség erőt adott a legna­gyobb nehézségek pillanatában is. Min­den akadályt legyőzött, kollégáival együtt, hogy eredményt érjenek el, és ez a csodálatos kis sziget, a botanikuskert megszületett. Szerencsésnek érzi magát, hogy ebben az épülő álomban részt ve­hetett. A további tervekből is kifogyhatatlan. Jelenleg is keresi a megoldást ahhoz, hogy a főiskolán feltörő termálvizet, ho­gyan lehetne felhasználni. Minderre azért lenne szükség, hogy az egy méter átmérőjű amazonasi tündérrózsa virág­jában is gyönyörködhessenek a látoga­tók. Már a mag kikelt, ám a víz még mindig nem kellően meleg. Minden bi­zonnyal ezen az akadályon is túllép, újabb és újabb álmokat valósít meg, hogy még szebbé varázsolja az édenkert- nek eme kis darabját. Balázs Attila felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents