Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1996. FEBRUÁR 3., SZOMBAT 8888888888888888g888g8888888888S88gSS8gS888888888S8Üg888SSgS8B8S888SS888888SS8S8888R88»» írójegyzet Érettségi Vasy Géza Nemrégen vált közismertté az a minisztériumi vitaanyag, amelynek tárgya a középiskolai érettségi reformja. A változtatás valóban elodázbatatlan- nak mutatkozik, vissza kellene adni az érettségi rangját, s ezt elsősorban az egységes követelményszinttel lehet. De más kérdések is újraszabályozan- dóak. A leginkább nyitott kérdésnek az látszik, hogy melyek is legyenek a kötelező, illetve a szabadon választható vizsgatárgyak abban a kétszintű érettségiben, amely közép- és haladó szinten is lehetővé teszi bármely tárgyból a vizsga letételét, de csak a haladó szint jogosít szakirányú továbbtanulásra. A tervezet bárom változatot ismertet. A hagyományhoz legközelebbi A. változat négy kötelező tárgyat ad meg (anyanyelv és irodalom, történelem, idegen nyelv, matematika), további egy reál és egy bármilyen tárgy választása kötelező, két továbbié lehetséges. A B. változatban kötelező az anyanyelv és irodalom, a matematika és egy idegen nyelv, további három tárgy pedig a tantárgy- csoportokból választandó. Végül a C. változat a leginkább újszerű. Itt hat tantárgycsoport van, s csak kettő tárgy választása irányított, mégpedig az anyanyelv és idegen nyelvek, illetve a matematika- és informatikacsoportokból. További négy tárgy bármelyik csoportból választható. Aki figyelmesen elolvassa a részletes vitaanyagot, de akár csak ezt a tömör ismertetést, azonnal észreveheti, hogy a C. változat még az anyanyelvi ismereteket sem kéri kötelezően számon az érettségin. így természetesen az irodalmat sem. A történelem pedig a B. és a C. változatban is fakultatívvá válna. Az irodalomnak annyiban reményteljesebb a helyzete, hogy a művészeti tárgyak csoportBalázs Attila illusztrációja jában az egyetlen, amelyet minden középiskolában, minden osztályban tanítanak, ellentétben a képző- és zene- művészettel. Mégis meglepő, hogy a komoly pedagógiai szakértők megfeledkeznek arról, hogy az anyanyelv nem egy nyelv a többiek között, s az irodalom sem az egyik ág csupán a művészetek között, hanem valóban olyan kommunikációs készséget kifejlesztő és egyúttal emberré, nevelő stúdium, amely minden állampolgár számára nélkülözhetetlen. Nem az a fontos, hogy emelt szinten, de legalább középszinten, mert enélkül se közép-, se felsőfokon nem igazán alkalmas munkavégzésre. A történelem sem csupán az egyik a társadalomtudományi tárgyak közül. Való igaz,' a nemzeti hagyományok miatt is kényes ez a kérdés. Ám a történelem nemcsak a nemzeti, hanem az általános emberi identitástudat szempontjából is nélkülözhetetlen. Se szociológia, se zeneművészet nem válthatja ki. Volt már egy ebből a szempontból gyászos emlékű évtized, amikor nem volt kötelező a történelemérettségi. Ne kívánjuk vissza. A 18 éves fiatalnak szüksége van arra, hogy végre áttekintő képe legyen nemzete és az emberiség történelméről, hiszen enélkül felelős állampolgárrá sem válhat. Nyelvész pályatársak A határ két oldalán hetven év változásait szeretnék kutatni Minya Károly Tukacsné dr. Károlyi Margit és Pállné dr. Lakatos Ilona a tanárképző magyar nyelvészeti tanszékének docensei sok közös tanulmány szerzőjének mondhatják magukat, hisz hasonló kutatási területet választottak: a nyelvjárás és nyelvhasználat sajátosságait vizsgálják. A szociolingviszti- ka terén elért eredményeiket a szakterület legmagasabb kitüntetésével jutalmazták nemrég, a Csűry Bálint emlékéremmel és díjjal. Szakmai életútjuk párhuzamos. Mi sem kézenfekvőbb, mint az, hogy készüljön velük egy párhuzamos interjú. A válaszok azonossága és különbözősége kirajzolja e tudományterület mindennapi szükségességét. □ Mitől nyelvész a nyelvészi Vannak-e csak rá jellemző egy éniségjegye ki — T. K. M.: Jobban érdeklődik a nyelvi kérdések iránt és egyénisége válogatja, hogy a nyelv társadalmi oldalával foglalkozik, vagy a nyelv rendszerűsége érdekli, esetleg a normatív nyelvhasználat. — P. L. I.: Kell hogy legyenek olyan jegyek, ami csak rá jellemzőek. Szerintem más ember a nyelvész, mint a többi, főleg a kívülállók szemében, mert lehet, hogy egy kicsit csodabogárnak tartják. Az emberek nagy többsége aligha érdeklődik a nyelvészet iránt, természetesnek tartja nyelvtudását, ami ösztönös, de még nem elég. Lehet, hogy fölösleges luxusnak tartják a nyelvészetet mondván, hogy magyarul mindenki tud. De ez azért persze nem igaz. □ Hogyan vált nyelvésszéi Kinek vagy minek volt ebben döntő szerepei — T. K. M.: Az én életutam elég furcsa, talán mondhatom, a véletlennek volt ebben szerepe. Eredetileg külkereskedőnek készültem, már meg is volt Budapesten az állásom, azonban családi okok miatt nem foglalhattam el. Azonban humán beállítottságú voltam mindig, így aztán a tanárképző magyar-történelem szakát választottam. A főiskolán hamar bekapcsolódtam a magyar nyelvészeti diákkörbe, amiben nagy szerepe volt Bachát és Mező tanár úrnak, valamint Révay Valériának, aki a csoport patronáló tanára volt. Volt olyan időszak, hogy a diákkörrel szinte minden héten kimentünk terepre földrajzi nevet gyűjteni, így jegyeztem el magam a nyelvjárásgyűjtéssel aztán 1975-ben. — P. L. L: Szerintem az ember nem születik nyelvésznek, mindig szükség van inspiráló személyekre, tényezőkre. Nekem ez az ELTE-n megvolt. Egyébként én is, mint mindenki más, inkább az irodalom miatt mentem magyar szakra. Az egyetemen a nyelvészeti tanszék oktatói, elsősorban Benkő Loránd és C. Varga Györgyi nagyon odafigyelt a hallgatókra. Nyelvjárásgyűjtő kirándulásra minden tanár, a professzor is eljött és figyeltek bennünket, hogyan gyűjtjük az anyagot. S akikben megláttak valamit, azoknak szóltak, így nekem is, s meghívtak később a regionális köznyelvi kutatócsoportba dolgozni. így kaptam meg az „oltást”. □ Mi volt a legérdekesebb, nem várt, meglepő felfedezése kutatása soráni — T. K. M.: Az ötvenes évektől vallották a nyelvészek azt, hogy a nyelvjárások háttérbe fognak szorulni, én azonban a 80- as években is tudtam Hajdúnánáson olyan széd nem hiba, csak azt kell tudni, hogy melyik szituációban használható és melyikben nem. A tanároknak azt kell tapintatosan a gyereknek megtanítaniuk: hogy mikor kell kódot váltani, azaz a nyelvjárásiról a köznyelvire és viszont. — P. L. I.: Ez mindig nagy gond volt. Többen megírták, a legismertebb talán Illyés Gyula erről szóló műve. Úgy vélem, az utóbbi időben sokat javult a helyzet. A nyelvjárásunkra büszkének kell lennünk, őriznünk kell. A nyelvjárásban megőrzött régiségek vannak, mint például a „mensz” igealakban. A hangtani jelenséget feltétlen őrizni kell, (a kettőshangzót, a zárt e-t), hisz ezzel a beszélő hangzórendszere gazdagabb. n Mit szól ahhoz, ha egy fiatal eladó letegezi. „De jó, hogy ilyen fiatalnak nézett!'' vagy: „Kikérem magamnak!” — T. K. M.: Nem vagyok híve az általános tegeződésnek, de úgy látszik hogy az Pállné dr. Lakatos Ilona Tukacsné dr. Károlyi Margit Balázs Attila felvételei adatközlőket találni, akik olyan nyelvjárási elemeket használtak, amit más nyelvészek már régen „leírtak”. Nemrég szóföldrajzi és változatvizsgálatokat végeztünk a megye következő kilenc községében: Oros, Nyírtét, Ofehértó, Eperjes, Tiszake- recseny, Nyírlövő, Géberjén, Tyúkod és Hermánszeg. Ezek a települések a Magyar nyelvjárások atlaszának is kutatópontjai voltak, s azt vizsgáltuk, hogy azóta, az 50-es évek óta milyen változások következtek be a nyelvhasználatban. Itt szeretném megköszönni a felsorolt települések iskolaigazgatóinak, polgármestereinek, szövetkezeti dolgozóinak, a gyerekeknek és az adatközlőknek a segítséget. — P. L. L: Mindig az emberekkel való találkozás a legérdekesebb, talán ez az igazi szépsége ennek a munkának. Ami mindig meglep az az, hogy valami megváltást várnak a gyűjtőtől. Megdöbbentő, hogy elmegyünk, kérdezünk, felvesszük az adatokat és kb. öt perc múlva saját problémáikról, gondjaikról beszélnek, amire megoldást keresnek. Kívülállóként megyünk és teljesen megnyílnak előttünk. Most a legutóbbi élményem az volt, amikor egy idős néni egy szociális otthonban félrehívott, és dalokat énekelt nekem a magnóra sírva és zokogva... □ Ha egy iskolába bekerül egy olyan gyerek, aki szülőfalujának erős nyelvjárá- siasságát is magával hozza, mi a teendője a tanárnaki Főleg akkor, ha társai kinevetik, lenéziki — T. K. M.: A tanároknak azt tudniuk kell, hogy anyanyelvként az embér mindig egy .területi változatot sajátít el, s hogy ez mennyire marad meg az elsődleges nyelvében, az függ a családi környezettől, attól, hogy kik nevelik a gyereket. A közoktatásnak úgy kell elsajátíttatnia a standardot, hogy a gyerek magával hozott nyelv- változata ne sérüljön. A nyelvjárási beembernek negyvenéves korában már jólesik, mert arra gondol, fiatalabbnak nézik. — P. L. I.: Nem kérem ki magamnak, mert ezt udvariatlanságnak tartanám, de nem tegezném vissza. Nem sértődöm meg, egyébként nem vagyok híve az általános tegeződésnek. Ez ugyanis szituációhoz, emberi kapcsolathoz van kötve. A társas érintkezésben bizonyos normák mindig meghatározottak voltak. □ Ha egy jó tündér teljesítene egy szakmai kívánságot, mi lenne azi — T. K. M.: Nyerjünk meg a kolleganőmmel közösen egy pályázatot, amelynek segítségével megvalósíthatnánk szakmai álmunkat: feltérképezni azt, hogy a határ két oldalán két községben hetven év alatt milyen változások mentek végbe. Tehát egy adott nyelvi közösség egy kétnyelvű környezetben, illetőleg egynyelvű környezetben hogyan alakult. — P. L. I.: Végül is most nagyon sok mindent kaptunk a szakmától, elégedettek lehetünk. Ami hiányzik, teljesen szokványos dolog: a pénz. Mert enélkül a kutatásainkat nem tudjuk folytatni. Nem azért vagyunk a 24. órában ezzel a munkával, mert a nyelvjárások meg fognak szűnni, ez nem igaz, de lesz, ami kiszorul, s azt most kell összegyűjteni. A határon túl is. A másik kérés az idő. A jelenlegi munkánk, családunk s egyéb mellett ezt tényleg majdnem hobbiként csináljuk, és ez elég nehéz. A Kölcsey Társaság felkérésére készítette Kossuth-díjas szobrászművészünk, Meloc- co Miklós azt a remekmívű érmet, melyet a Magyar Kultúra Napján a szatmárcsekei református templomban megtartott ünnepségen adtak át az elismerés első kitüntetettjének: Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőnek. A társaság e nemes gesztussal ez időtől minden évben a magyar kultúra egy-egy reprezentánsának áldozatos és eredményes munkássága előtt kíván tisztelegni. Az érem előlapján reformkori klasszikusunk portréja, születésének és halálának dátuma, hátlapján a Kölcsey Társaság Fehérgyarmat felirat, illetve a Himnusz kez- iil dősora látható, olvasható. Kölcsey-érme
