Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03 / 29. szám
Oktatásügyről határokon át Az idei keret 422,6 millió forint; egynegyedével több, mint a tavalyi volt MAGÁNVÉLEMÉNY Sztrádák AKTUÁLIS INTERJÚNK Nagy erők mozdulnak meg mostanában az M3- as autópálya építésének felgyorsítása érdekében: miniszterek, kormánypárti és ellenzéki képviselők, önkormányzatok lobbiznak, több megye indít összehangolt akciót a sztrádért, holott október óta kormánydöntés van a tovább építésre. Csak hát nagyon nyögvenyelős. Miközben a Nyugathoz akarunk felzárkózni, 2003(!)-ig alig több, mint száz kilométert akarnak építeni. Polgárig — onnan meg majd döcöghetnek a kamionok, üzleti Mercik még ugyanannyit az országhatárig, netán a tervezett különleges vállalkozói övezetig hazánk fő kelet-nyugati tranzitútvonalán. Egy ilyen csigatempót előirányzó döntés lényegében véglegesítené az észak-keleti országrész teljes leszakadását a központi és nyugati fekvésű területektől. Miközben célunk, hogy felzárkózzunk és közvetítő szerepet töltsünk be Kelet és Nyugat között. Ilyen utakon. Persze, vannak nálunk gyors döntések is M3-ügyben: már most tudhatjuk, hogy jövőre fizetni kell a jelenleg használt szakaszon... Hazánkban ez lesz a második fizető autópálya, bizonyítandó a régi igazságot: utolsókból lesznek az elsők. Még szerencse, hogy egy másik sztráda esetében az élbolyban vagyunk. Az információs szupersztráda csápjai már elérnek Szabolcsba is. A tanárképző főiskola számítóközpontjának munkatársai által készített „Szabinet” program csatlakozik az Internethez — legalábbis megyénk, székhely vár ősünk képernyős információit már öt kontinens több millió számítógépére hívhatják le, s hívják is. (Köztük a hetente frissített Kelet- Magyarország lapszemlét. Előfordult, hogy szombati írásunkra hétfőn már visszajelzést kaptunk — Floridából.) Hamarosan kétirányú lesz a kapcsolat: mi is láthatjuk a világot számítógépes képernyőn — akár a New York Times aznapi számát, netán a bostoni tőzsde árfolyamát. Ez a világ fejlettebb felén már most természetes. A kábeltévével összekapcsolt számítógéprendszer azonban igazi unikum, Magyarországon a nyíregyházi az első, Európában is ritkaság. A szokványos, telefonvonalon elérhető átvitel gyorsaságának ezerszerese érhető el, s ha a nyáron összekapcsolódik az Internet hálózattal, a világ legfejlettebbjei között találják magukat a számítógépet használó nyíregyháziak. Az egyik sztrádán, az információs szuperen tehát már a gyorsítósávban vagyunk. A másikat, a valóságosat a harmadik évezredben is csak kocogva érhetjük el. Marik Sándor Berki Anna főosztályvezető-helyettes Balázs Atttila felvétele Ki így, ki úgy fogalmaz, ha manapság a határainkon túl élő, összességében több milliós lélekszámú magyarság dolgairól esik szó. Vannak, akik szerint az Antall- kormány idején kevésbé látványosan, ám eredményesen tevékenykedtek az ügyben illetékesek, mások ettől merőben eltérően vélekednek. Akadnak, akik a jelenlegi állami-politikai vezetőkön kérnek számon nagyobb gondoskodást, erőteljesebb odafigyelést, foghatóbb anyagiakat, és hangoztatják: jóval kevesebb — bár hálásabb — hivatalos demonstrálásra lenne szükség. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban (MKM) a mostanit megelőző kormányzati ciklusban működött az Etnikai és Nemzetiségi Kisebbségi Főosztály, melynek egyik leágazása volt a határon túli magyarsággal, pontosabban a kapcsolatok építésével, folyamatos funkcionáltatásával foglalkozó osztály. Még 1991-ben került oda Berki Anna, aki jelenleg az MKM Határon Túli Magyarok Főosztályának (HTMF) vezetőhelyettese. E minőségében látogatott el a napokban Bakta- lórántházára, a Regionális Közoktatási Központ (RKK) programegyeztető tanácskozására. Munkájáról, fontosabb — a határom túli magyarok oktatását, művelődését az anyaországból koordináló — feladatairól kérdeztük; s egyáltalán arról: hogyan került e nehezen átfogható és kezelhető területre. — Végzettségemet tekintve magyar-francia szakos középiskolai tanár vagyok; az ELTE-n diplomáztam 1974-ben. A minisztériumban 1991-ben kezdtem dolgozni. Ezek a száraz tények. De, hogy miért éppen a HTMF-en találtam meg a helyemet, annak komoly érzelmi motívumai vannak. Erdélyből származom, Temesvár környékéről. Huszonnyolc éve repatriált a családom. Persze a kapcsolataim nem szakadtak meg a romániai magyarokkal a hazatelepülésünket követően. Sőt! A magyarnak mint idegen nyelvnek az oktatási metodikája igencsak érdekelt; ezért is vendég- tanárkodtam a bukaresti egyetemen 1982- től 84-ig. Mint pedagógus a szakmai elkötelezettségemet mindmáig megőriztem. Meggyőződéssel vallom: ahhoz, hogy az anyaországon kívüli magyar kultúra, művelődés, oktatás megtarthassa identitását, fejlődhessen, vagy „csak” megmaradjon, elsősorban pedagógusokra van szükség. Bárhonnan közelítünk e kérdéskörhöz, csakhamar kiderül: az elmaradások, a problémák oka alapvetően a tanító- és tanárhiány. □ Ezzel á gondolattal megérkeztünk az ön által irányított tevékenységi rendszer lényegéhez; a konkrét feladatcsoportokhoz. — A határon túli pedagógusképzés mint terület a munkám meghatározó része. A kihelyezett tagozatokba távoktatási központok munkálkodásának a koordinálása. Ez utóbbiakban látom a csíráit a külországokban kiépítendő magyar felsőoktatási hálózatnak. Erdélyben már több centrum létesült: Székelyudvarhelyen, Sepsiszent- györgyben, Csíkszeredán, Nyárádszerdahelyen. Szlovákiában Komáromban és Ki- rályhelmecen vannak távoktatási központok, a Kárpátalján, Beregszászon főiskolai szintű képzés folyik. A másik sarkalatos kérdés: a pedagógusok továbbképzése. A hét régióban — Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Burgenland, és a déliek: Horvátország, Szlovénia, a Vajdaság — egyaránt nagy az igény a szakmai együttműködésnek, fejlődésnek, tapasztalatcserének e szabályozott formáira. Magyarországon és a régiókban szervezzük a szakmai találkozókat. Az MKM a priori — Utasítgatni, innen oda üzengetni, beleszólni nincs értelme, szerintem nem is szabad. A régiók magyar oktatásügyében illetékeseket, érdekelteket egymás mellé kell ültetni, az igényeiket felmérni, a szakmai segítségadás lehetőségeit összehangolni. A magyar pedagógus szövetségek mindenhol megalakultak. Kuratóriumaik döntenek a támogatások lebontásáról. Elnökeik alkotják a Határon Túli Oktatási Tanácsot, melynek jómagam vagyok a titkára. A tanács jó példa a régiók együttműködésére. Az egyeztetések során igazolódott: képesek lemondani egymás javára, a juttatásokból annak a régiónak adni többet, amelyik rá- szorultabb. Burgenland, a Felvidék — hogy konkrétumot említsek — több ízben leadta támogatásai egy részét pl. a Vajdaság vagy Kárpátalja javára. □ De térjünk vissza a kiindulóponthoz: mivel tudná jellemezni, minősíteni a határon túli magyar pedagógusképzés jelenlegi helyzetét? — Jól nyomon követhető az intézményesülés folyamata. Mint már említettem: az összetartás fontos bázisai a pedagógus szövetségek. Léteznek, dolgoznak a módszertani központok. Erdélyben négy, a többi régióban egy-egy. Rájuk alapozhatok a továbbképzések, bennük jönnek létre az adatbázisok, ott kapnak helyet a szakkönyvtárak. Kiteljesedőben az iskolahálózat. Megalakultak az anyanyelvápoló csoportok. Bővült az egyházi, illetve az alapítványi fenntartású iskolák köre. A pedagógusképzés terén a nagyobb régiók előbbre járnak, de az induláshoz legszükségesebbek mindenhol megvannak. A Kárpátalján egészen jó a helyzet. A Munkácsi Tanítóképző Magyar Tagozata, a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítvány főiskolája Beregszászon a képzés konkrétumairól adhat számot. □ A baktalórántházi Regionális Közoktatási Központról mi a véleménye? Mióta kíséri figyelemmel a munkájukat? — A kezdetektől. Ugyan nem említettem: de a határon túli gyerekek táboroztatásának megszervezése szintén hozzám tartozik. A baktaiak, pontosabban a regionális központ amolyan tranzitállomásként működött pl. a legutóbbi, kárpátaljai árvíz idején. A Zánkára utaztatott gyerekek fogadásában, ellátásában nagy szerepük volt az ittenieknek. Baktalórántháza földrajzi helyzete — három országhatár közelében — a határon túli magyar oktatás ügyét illetően csaknem ideális. A továbbképzésekre, a gyakorlatok lebonyolítására ebben a kisvárosban (és környékén) megvannak a feltételek. A megyeszékhely sincs messze. Bizonyos, az együttműködést szolgáló munkaformáknak már hagyományai vannak. □ Végül essék szó a fentiek realizálásához kétségtelenül szükséges anyagiakról! A minisztérium összességében mennyit fordíthat a határon túli magyarság oktatás- és művelődésbeli segítésére? — Az idei keretünk 422,6 millió forint. Egynegyedével több, mint a tavalyi volt. Sok vagy kevés? Nehéz megmondani. Eny- nyi van, ezzel kell jól sáfárkodnunk. Az elmaradások, a problémák oka alapvetően a tanító- és tanárhiány. yy tást a Kárpát-medencei jellegűeknek adja meg. Jó példaként említhetem az Erdélyben immár háromszor egybehívott Bolyai Akadémiát. A sok helyszínen, huszonkét tanfolyamon lebonyolított továbbképzések iránt óriási volt az érdeklődés. Alkalmanként 1000-1200 pedagógus vett részt a különböző kurzusokon. A szlovákiai Deáki Nyári Egyetem szintén tömegeket vonzott. □ Bárhol, bármikor essék szó a határon túli magyar oktatásügyről, a pedagógushiány égető gondjait követően mindig a tankönyvek problematikáját említik. Merthogy: nincsenek, vagy nem elegendő, netán az anyaországiak nem adaptálhatók. — Nos, a munkaköri feladataim között szerepel a Régiók Magyar Tankönyvtanácsa tevékenységének a koordinációja is. Az már régen bebizonyosodott: az itthonról kivitt tankönyvek — legyenek bármilyen jók — nem pótolhatják a régiókban szü- letendőket. Az ideális az lenne, ha ott, helyben írnának könyvet arra alkalmas és érdemes szerzők. Többek között azért, hogy legyenek a Kárpát-medencei jelleget szintézisében megjelenítő kiadványok. Pl. a beregszászi helytörténeti munkát ott, Bereg-, «« .................................................... Utasítgatni, innen oda üzengetni, beleszólni nincs értelme, szerintem nem is szabad. szászon írják meg, adják ki. Régiónként már napvilágot láttak ilyenfajta füzetecs- kék — földrajzból, történelemből. Hozzáteszem: hogy ez a folyamat kiteljesedhessen, a „kinti” magyar értelmiségnek kell még határozottabban magára találnia, visszanyernie a hitét, a merészségét, a vállalkozó kedvét — nevezetesen a tankönyvszerzés dolgában is. □ Az eddig elmondottakból kitetszik: az ön munkájában az összehangoló, szervező, segítve irányító mozzanatok a dominánsak. Eszerint nincs szükség a határon túliak oktatásügyébe markánsabb „beleszólásra”? ^ Baktalórántháza földrajzi helyzete a határon túli magyar oktatás ügyét illetően ideális. yy Kállai János
