Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-20 / 43. szám

12 Kelet-Magyarország KULTÚRA 1996. február 20., kedd A hárfa virtuóza Nyíregyháza (KM — K. J.) — A Nemzeti Filharmó­nia felnőtt bérleti sorozatá­nak következő előadását február 29-én (csiitrötökön) este hét órától rendezik meg a nyíregyházi városi művelődési központ hang­versenytermében. A ko­molyzenei koncert házigaz­dája a Szabolcsi Szimfoni­kus Zenekar, Martos László vezényletével. A két részből álló műsor­ban klasszikusok remek­művei csendülnek fel. Az első részben hallható Gab­rieli Canzona című kompo­zíciója, majd Telemann Don Quiote-szvitje hangzik el, ezt követően pedig Han­del B-dúr hárfaversenyében gyönyörködhetnek a zene barátai. Az est vendége Kocsis Andrea hárfaművész. A ki­váló hangszeres tanulmá­nyait a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskolán vé­gezte. Diplomájának meg­szerzése után a Budapesti Hárfa Duó tagjaként kon­certezett szerte az ország­ban, fellépett számos euró­pai ország hangversenyter­meiben is. Szólóestjei voltak Auszt­riában, Olaszországban, Finnországban, Németor­szágban és Svájcban. Mes­teri játékával sok hívet szerzett különleges instru­mentumának, a hárfára hangszerelt művek inter­pretálásának. Az előadás második ré­sze is igazi muzikális cse­megét kínál. A Szabolcsi Szimfonikus Zenekar Brahms I. szimfóniáját adja elő. Szintén a filharmóniai rendezvények előzeteséhez tartozik, hogy március 5-től 13-ig a középiskolások bér­letes sorozatának keretében Kárászy Szilvia zongora- művész és Tahi Tóth László színművész Zeneszínház című műsorát mutatják be megyénk középfokú okta­tási intézményeiben. Kocsis Andrea hárfaművész Archív felvétel — KM-reprodukció Borsos Miklós... ...születésének 90. évfordu­lója alkalmából nyílt em­lékkiállítás a budapesti Kossuth Klubban. A tárlat különlegessége, hogy a nagyközönség körében el­sősorban szobrász- és éremművészként ismert Kossuth- és Munkácsy-dí- jas művész rajzos életmű­véből is bő ízelítőt ad. (MTI) Szabolcs daliája... ...Bihar remetéje címmel tart előadást dr. Csermely Tibor február 22-én 17 órá­tól a nyíregyházi Evangéli­kus Kossuth Lajos Gimná­zium dísztermében. A ren­dezvénnyel a 185 éve el­hunyt Bessenyei György emléke előtt tiszteleg a ma­gyar felvilágosodás költő­filozófusának nevét viselő irodalmi és művelődési tár­saság. (KM) Otthon... ...a hazában címmel cigány közéleti és kulturális soro­zatot indított útjára a buda­pesti Kossuth Klub. Első­ként — a múlt hét végén — Váradi Gábor festőművész kiállítása nyílt meg. (MTI) A gyógypedagógia... ...története képekben cím­mel nyílik kiállítás február 26-án 15 órakor a nyírbáto­ri Báthory István Múzeum­ban. (KM) Bessenyeire emlékezünk Nyíregyháza (KM — K. J.) — A Bessenyei György Tanárképző Főiskola köz- művelődési bizottsága és az MTA megyei Tudományos Testületének Irodalmi Szekciója emlékezéssoro­zattal tiszteleg a magyar felvilágosodás kiemelkedő költő-filozófusa, Bessenyei György munkássága előtt halálának 185. évforduló­ján. Az ünnepség február 23-án 10 órakor koszorú­zással kezdődik (a főiskola bejáratánál), majd műsorral folytatódik az intézmény könyvtárában. Beszédet mond dr. János István főis­kolai docens. A délelőtt há­romnegyed tizenegykor kezdődő, tudományos fel­olvasóülésre a 206-os te­remben kerül sor. A terve­zett program szerint hét dolgozat hangzik el; többek között: a XVIII.. századi nagykállói tógátus diákif- jakról; Kölcsey Hymnusá- nak műfajáról; a XX. száza­di olasz költészetről, Vasa- di Péter költészetéről. Elő­adók: Pál György, Csorba Sándor, Antal Attila, Jeney István, Margócsy Klára, Jánosy Zoltán, Karádi Zsolt (valamennyien a főis­kola oktatói). A csillagokig jutott el Tarsolyában van sok-sok publikáció • Gyakran hallani véleményét, szavát Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Salak­hegyek szomszédságában cseperedett és a csillagokig jutott el. Átélte a huszadik század csodáit és borzalmait, és mindvégig derűs tudott maradni. Egykori tanítvá­nyai még ma is megkeresik. A hűségből is követendő pél­dát mutatott, amikor hosz- szú évekig beteg feleségét ápolta. Nyolcvan évvel ezelőtt, Diós­győrön született M. Takács Ferenc, a nyíregyházi Kossuth gimnázium nyugdíjas tanára. Édesapja fizikai munkásként a diósgyőri gyárban dolgozott, s bizony sok nehézséggel kellett a családnak szembeszállnia, hogy fia abból a környezetből indulva egyetemi diplomáig jusson el. Köszönhető ez talán Óvári Imrének, az egykori fi­zikatanárnak, aki a tehetséges diákot támogatta, ösztönözte, a kísérleteibe bevonta. Az érettségi után természetes volt számára, hogy továbbtanul, a debreceni Tisza István Egye­temen 1939-ben kapott mate­matika-fizika szakos diplo­mát. Az idő nem volt szeren­csés, a hosszú szolgálat kato­náskodással kezdődött. Csak az élet és halál kemény próbái és némi hadifogság után állha­tott katedrára. Több városban is tanított, különösen értékes két év volt az az idő, amikor a M. Takács Ferenc híres sárospataki gimnázium­ban tanároskodott. (Előtte Hajdúnánáson és Zilahon taní­tott). A Kossuth tanára A nyíregyházi Kossuth gimná­ziumba 1947-ben került, és in­nen is ment nyugdíjba közel harminc év után, 1974-ben. Matematikát és fizikát tanított, s bizonyára nem is rosszul, hi­szen egykori tanítványai közül közel hatvanan tanultak to­vább valamilyen felsőfokú in­tézményben matematika-fizi­ka szakon. Hajdani tanítványai között ma egyetemi tanárt is találunk. — Szigorú tanár voltam, de Balázs Attila felvétele az órákat igyekeztem mindig hangulatossá tenni. Hagytam a diákokat kibontakozni, és még az is előfordult, hogy az órát ők tartották helyettem — mondja Feri bácsi. Tény, hogy a gyerekek szerették a vicce­ket is kedvelő tanárt. A szolgálat hamar eltelt, de Takács Ferenc a nyugdíjazás után is dolgozott, és ma sem pihen. — Azt szokták mondani, hogy minden, a nyugdíjazás után továbbdolgozott év öt évet vesz el az ember életéből. De azt is hallani, hogy minden nevetés néhány másodperccel meghosszabbítja az életet — mondja. Tény, hogy Feri bácsi ma nyolcvanévesen is egészséges és vidám. A tanároskodás után pedig bérelszámolást és irattá­ri munkát is elvállalt. A nagy szerelemre: a csillagászkodás­ra is ekkor jutott idő; évekig ő volt a TIT csillagászati szak­osztályának a vezetője. A csillagász Ám ez nem csupán hivatalno- koskodás volt számára, állan­dóan képezte magát, és csilla­gászati távcsövön kémlelte az eget. Előadásokat tartott, és mint a lapunk hasábjain is lát­ható, rendszeresen cikkeket ír az égbolt titkairól. Takács Ferencet azonban nemcsak a fizika és a csillagá­szat érdekli, hanem sok min­den más. Elsősorban az iroda­lom. Meglehet azért, mert a csillagászat közel áll a költé­szethez. A szép szerelmese Feri bácsit ma is ott találni a legtöbb nyíregyházi esemé­nyen, irodalmi találkozón, képzőművészeti kiállításon, koncerten. Nemcsak passzív hallgatója a programoknak, hanem gyakran hallani szavát, véleményét. Tele van tervek­kel. bizonyára tarsolyában van annyi publikáció, hogy egy könyvben is napvilágot láthas­son. Bár felesége már régeb­ben meghalt, ma is népes csa­ládja van: három gyereke és hat unokája szereti őt. Azt hi­szem, hogy boldog ember. Tanpénzekről a pénzügyminiszterrel A jelenlegi törvények nem ösztönöznek a társulásos munkavégzésre Kisvárda (V. P.) — A közel­múltban megyénkben járt Bokros Lajos pénzügymi­niszter. Ezt az alkalmat fel­használva kértük rövid be­szélgetésre, nevezetesen az oktatás pénzügyi dolgairól tudakozódtunk. O Milyen érzésekkel távozik miniszter úr megyénkből? — Ugyanazokkal a kelle­mes érzésekkel, mint amikor az ország más részébe látoga­tok. Minden ilyen találkozás alkalmat ad arra, hogy valami­lyen módon találkozzak a la­kossággal, a társadalom kü­lönböző rétegeinek képviselő­ivel. Ez egyúttal tükröt tart elém; arról, milyen az a gazda­ságpolitika, amit folytatunk. Ö A köztisztviselők illet­ményalapja 20 ezer forint. A közalkalmazottak illetmény­összege 8500forint, a létmini­mum 14 500. Reálisak-e ezek az arányok? — Ez önmagában nem je­lent semmit, hiszen ezek alap­illetményszámok, tehát ez nem jelent bér- és jövedelem- arányokat. Nekem alapvető bajom van a közalkalmazotti és köztisztviselői törvénnyel. Mégpedig az, hogy nagyon merevvé teszi a bérrendszert. Nehézkessé a felesleges mun­kaerőtől való megszabadulást. Ez annyit jelent, hogy drága az elbocsátás, illetve szinte nem lehet senkitől megszabadulni, ha az illető nem jól végzi a munkáját. Ez teljesen más sze­lekciós elv, inkább úgy mon­danám kontraszelekció ahhoz képest, mint ami a gazdaság másik felében, a vállalati szek­torban, a piacgazdaságban ér­vényesül. Nem hiszem, hogy szerencsés a huszonegyedik század fordulóján bárhol egy olyan bérrendszer, amely az életkort és a formális végzett­séget jutalmazza a tényleges teljesítmény helyett. Én fel­számolnám ezeket az alapillet­mény-rendszereket. O Van erre valami remény? —Azt gondolom: a közeljö­vőben nincs. Ezek olyan mér­tékben bebetonozottakká vál­tak és olyan mértékben részé­vé annak a kollektív alkudo­zásnak, amit az érdekegyezte­tő tanács folytat, hogy jó né­hány évnek el kell telni, amíg ez érdemben fölvethető. De gondolkodni már most is lehet és kell ezen a problémán. O Változni fog a közoktatási törvény. Változik-e a finanszí­rozás? Elsősorban a középfo­kú oktatási intézményekre gondolok, ahol sok a vidéki ta­nuló? — Ehhez nem elég a közok­tatási törvény módosítása. A közoktatási törvény keretében csak azt tudjuk megtenni, hogy a tanulólétszám helyett, mondjuk a pedagógusállás- hely-szám alapján képzett nor­matívák szerint finanszírozzuk a közoktatást. De azt, hogy a tanulók származási helye sze­rinti önkormányzatok között osszuk el az ezzel kapcsolatos terheket, bizony az önkor­mányzati törvény módosításá­val jár. Ez megint olyan kér­dés, ami felvethető és képvi­selhető, de rövid távon azt gondolom, hogy igazán nem megoldható. Az alapproblémát abban lá­tom, hogy az önkormányzati törvény nem rögzíti: mi az ál­lam feladata, mi az önkor­mányzatoké, és az önkor­mányzatokon belül melyik szintnek mi a feladta. A jelen­legi törvények nem igazán ösztönöznek a társulásos mun­kavégzésre, amelyek alapján az önkormányzatok önként összefognának egy középisko­la fenntartására, amelynek a költségét a tényleges igény- bevételek alapján osztanák vissza a helyi önkormányza­tokra. A Nemzeti Színház elhelyezéséről A legrövidebb időn belül az Erzsébet téren épülhetne fel Budapest (Kormány Szóvivői Hivatal) — A kormány meg­tárgyalta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium elő­terjesztését, amely a Nemzeti Színház végleges elhelyezésé­vel foglalkozik. Egyben hatá­rozatot hozott arról, hogy több változatban dolgozzanak ki részletes megoldási javaslatot az Erzsébet téri elhelyezésére. A színház elhelyezésével kapcsolatban különböző hely­színek merültek fel, így a kor­mány 2377/1995. határozata szerint meg kellett vizsgálni, hogy hol lehet a Nemzeti Szín­házat véglegesen elhelyezni úgy, hogy annak költségei ne haladják meg a 6 milliárd fo­rintot és az épület az építésze­ti, városépítési és műemléki szempontok mellett megfelel­jen az új színházszakmai prog­ramnak is. A vizsgálatok során az Er­zsébet téri elhelyezés mellett felmerült a Közraktár utcai építkezés gondolata, amellyel megvalósulna a hagyományos belváros déli irányú kiterjesz­tése. Ugyanakkor nem tisztá­zottak a telek megszerzésének feltételei és a bontandó épüle­tek kártalanításának költségei, továbbá a Nemzeti Színház méltó környezetének kialakí­tása ezen a környéken belátha­tó időn belül nem valósítható meg. Megvizsgálták a Vigadóhoz csatlakozó Vörösmarty téri Nemzeti Színház megépítésé­nek lehetőségét is. Ebben az esetben le kellene bontani a Vörösmarty téri irodaházat. Az ezzel kapcsolatos kártala­nítási eljárások évekig is el­tarthatnak és mintegy 2 milli­árd forintba kerülnek. Az Erzsébet téri elhelyezés mellett szól, hogy itt lehetne a legrövidebb időn belül felépí­teni az új színházat, továbbá előnyös megoldások adódnak a tömegközlekedés, a parko­lók, a közműellátás területén és egyben megoldódna az Andrássy út építészeti lezárása is. .." 11 *..-.......'■■■■■»■...(in ... Kunstpreis Berlin (MTI) — Az 1996. évi berlini művészeti díjjal (Berliner Kunstpreis) a 70 éves francia zeneszerzőt és karmestert, Pierre Boulezí tüntették ki életművéért. A kitüntetésről a Berlin- Bntndenburgi Művészeti Akadémia adott hírt, amelynek Boulez 1963 óta tagja. A 30 000 márka jutalom­mal járó díjat minden év március 18-án adják át az 1848-as forradalom áldo­zatainak emlékére. Pierre Boplez mint zeneszerző.és mint a zenei avarttgard képviselője szerzett nem­zetközi elismerést. _______________________

Next

/
Thumbnails
Contents