Kelet-Magyarország, 1996. február (53. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-13 / 37. szám
12 Kdet-Migyaroruág 1996. február 13., kedd KULTÚRA Uj irodalmi lexikon Nyíregyháza (KM) — Az 1994-ben megjelent Új magyar irodalmi lexikon szerkesztősége megkezdte a mű átdolgozását. A tervek szerint a második, javított, bővített kiadás a jővő év karácsonyára kerül a könyvesboltokba. Az első és a készülő második kiadás szerkesztője, Péter László szegedi irodalomtörténész elmondta: több mint 300 irodalomtörténész, tanár dolgozott az első kiadáson. A szerzők ezekben a napokban kapják meg levonatban az első kiadást, hogy elvégezhessék a szükséges kiegészítéseket, javításokat, helyesbíthessék az esetleges elírásokat. A szerkesztőség kéri mindazokat, akiknek észrevételeik, javaslataik vannak a lexikon átdolgozásával kapcsolatban, hogy azokat mielőbb küldjék meg az Akadémiai Kiadó lexikonszerkesztőségének címre: Budapest, PL 245., 1519. Tirpák ünnepi tervek Nyíregyháza (KM) — K. J.) — A Szlovák Kisebbségi Önkormányzat vezetősége, a Nyírségi Tirpák Kulturális Egyesület, a Tirpák Népzenei Együttes, valamint a bokrok képviselői a napokban programegyeztető megbeszélést tartottak a vajdabokori művelődési házban. A tanácskozáson elkészült a tirpákok millecente- náriumi rendezvényeinek menetrendtervezete. Eszerint: lesz nagyszabású életmódkiállítás; lesznek népzenei és néptánc műsorok, a kézműves hagyományokat felvonultató kiállítások és élő bemutatók. A szervezők szeretnék, ha a megyeszékhelyre, illetve más, nagyobb településekre beköltözött tirpákok (a fiatalabb nemzedékből is) bekapcsolódnának az eseményekbe. Várják tehát mindazok jelentkezését, ötletét, segítségét, akik hajlandóságot, kedvet éreznek a megyénkben élő szlovák kisebbség kultúrájának ápolása, hagyományainak továbbvitele, aktív művelése iránt. Keressék Bánszki Jánossá) (telefon: 432-251), illetve Mészáros FerencceA (tele- lefon: 06-60-357-899) a kapcsolatot! Hírcsokor Újabb... ...bemutatóra készül a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. A Szent Johanna című színmű premierjét február 24-én láthatja a közönség. A darabot Verebes István rendezi. (KM) A Kolombusz... ...című musicalt négy alkalommal láthatják az érdeklődők a nyíregyházi művelődési központban. A sikerdarabot a Mandala Dalszínház február 14-én és 15-én játssza. (KM) Régészeti... ...feltárások az M3-as autópálya nyomvonalán címmel tart Kurucz Katalin előadást a Jósa András Múzeumban február 27-én 17 órától. (KM) Számítógép-kezelői... ...tanfolyam és angol nyelv- tanfolyam indul kezdők és haladók számára Nyíregyházán a városmajori közösségi házban. (KM) Több vetélkedőre... ...is sor kerül a nyíregyházi Kölyökvárban. A Móra- szavalóverseny első fordulóját február 14-én, szerdán l4 órától, a honismereti vetélkedőt pedig február 15- én, csütörtökön 12 órától rendezik meg. (KM) Magyarosan Nembeszéd Minya Károly Nyíregyháza (KM) — Kétségtelen, sok hölgyben fog ellenérzést kiváltani ez az írás, azonban máris előrebocsátom: az alábbiak tudományosan be vannak bizonyítva. De miről is van szó? Nos, a férfiak és a nők beszédéről, még pontosabban annak különbségéről. Természetesen nem csak olyan szélsőséges dolgokra kell gondolni, hogy az amerikai indián nyelvek némelyikében a férfiak mindig egy szótaggal többet mondanak, mint a nők. Ronald Wardaugh Szoci- olingvisztika című könyvében ennél általánosabb tételeket is megemlít. Azt például, hogy a férfiak beszédét tekintik normának általában, és ennek alapján ítélik meg a nőkét. Ez a társadalomban fennálló hatalmi viszonyt tükrözi, ahol is a férfiak a dominánsak, a nők pedig alárendeltek. Viselkedésük azért ilyen, mert már neveltetésük során ez volt a minta. Természetesen tévés az a nézet, hogy a nők beszéde közönséges, tele van pletykával, romlott, logikátlan, üres. Az viszont igaz, hogy vegyes társaságban a férfiak többet beszélnek, mint a nők. Témáját tekintve az előbbiek elsősorban üzletről. politikáról, jogi kérdésről és sportról, az utóbbiak pedig a társas életről, a könyvekről, az ételekről és az életformákról szólnak szívesebben. Azt is megfigyelték, hogy a férfiak hajlamosak elmagyarázni a dolgokat a nőknek miközben leereszkedőek velük, a nők viszont inkább mentegetőznek és kérdeznek társalgáskor. Igaz? Nem igaz minden? Kell ezért nyelvi emancipációs hadjáratot indítani? Nem tudom. Döntse el mindenki maga. Honfoglalás, országalapítás A család és a munka a honfoglalóknál • A kenyérsütéstől a szappanfőzésig Vadászatra induló magyarok (A kisbényi templom oszlopfőjéröl) KM-reprodukció László Gyula Budapest — A családi élet rajzához hozzájárult egyik székelyföldi tapasztalatom. Édesapám szülőfalujában, Abásfalván (Udvarhely vm.) a kis falu lakossága szegekben települt, egy-egy rokoncsalád házai csoportokat alkottak a falu térképén. Ezeket a csoportokat ugyanabban a sorrendben megtaláljuk a falu temetőjében. A temető tehát a halott falu. Ugyanezt találtam az avarok (onugorok) és Árpád magyarjai temetőiben is. Házassági szokások Árpád magyarjainak legalább egy csoportja (törzs) nagycsaládi temetőket hagyott maga után. Újabban Madaras László felteszi, hogy ez a temetkezési mód csak a földrajzilag jól körülhatárolható területre jellemző. (Nyírség. Bodrogköz). Ez érdekes kutatásoknak alapjává válhat, s talán törzseink településének meghatározásához vezethet. A nagycsalád emlékei az egész magyarságnál megvannak s én változatlanul ebben látom kis lélekszámú temetőink magyarázatát. Arról van ugyanis szó, hogy népünknél a csökevényeiben még ma is kimutatható egykori nagycsaládi rendszer pontosan megfelel annak, amit Árpád magyarjainak temetőiben tapasztalhattunk. Középütt fekszik az íves sírsorban a leggazdagabb férfi, akinek bal oldalán az egyre szegényedő férfisírok következtek, jobb oldalán pedig ugyanilyen szegényedő rendben a nők feküdtek. A férfiaknál az elszegényedést a fogyó nyilak (nyílcsúcsok) jelezték. A keleti népeknél a nyíl ugyanis nemcsak harci- és vadászeszköz, hanem egyúttal a közösben (a hatalomban) való részesedés jelképe is, mjnt például a Székelyföldön a közös erdőből mindenki annyit kap, ahány nyílra joga van. A honfoglalás kori temetőkben nagyjából azonos a férfi és a női sírok lélekszáma, ami egynejűségre vall. Érdekes módon a magyar házassági szokásokról feltűnően gazdag korai írásbeli adtaink vannak. Ihn Ruszta, X. századi arab tudós, mohamedán kereskedők tanúvallomásai alapján például a következő, kedvesnek mondható tudósítást őrizte meg számunkra: „Leánykérés alkalmával az nálunk a szokás, hogy amikor a leányt megkérik, vételárat visznek a leány gazdagságával arányban, több vagy kevesebb állatot. Amikor a vételár meghatározására ösz- szeülnek, a leány atyja a vőlegény atyját saját házába viszi, és mindent összegyűjt, amije csak van cobolyból, hermelinből. nyestből és a róka hasán lévő prémből, a brokát ruhahuzatokkal és mindenféle bőrrel egyetemben: tíz bőrruhára valót, és egy szőnyegbe göngyölítve a vőlegény atyjának lovára kötözi és hazaküldi őt. Akkor az mindent elküld neki (a leány atyjának), amire csak szükség van az előre megállapított hozományhoz: állatot, pénzt, ingóságokat, és akkor hazaviszik a leányt". (Czeg- lédy Károly fordítása.) Ennél pontosabb leírást aligha kívánhatunk. Az alkudozás emlékét mai napig őrzi nyelvünk: eladó leány és vevő (vő)legény. De arról is tudunk egykorú forrásból, hogy a házasságkötés szertartásai közt szerepelt a színlelt leányrablás is. Szent István törvénye (II. 25.) ugyanis így szól: „Ha ki a vitézek közül rút. szemérmetlen, valamely lányt az ő szüleinek engedelme nélkül rablana feleségül, parancsoljuk, hogy adja vissza a lányt a szülőknek, ha mindjárt valami erőszakot mívelt volna is rajta; és a rabló tíz tinóval fizessen a rablásért, jóllehet aztán meg is békéljen a leány szüleivel. Ha pedig valamely szegény, vagy közrendű ember indul ilyen cselekedetre, tegye jóvá a rablást öt tinóval. (Tagányi Károly nyomán.) Férfi, női munka A családon belüli munkamegosztást a nagycsalád feje, illetőleg felesége szabta meg. Természetesen külön volt a férfi és külön a női munka. A családok általában önellátóak voltak, a kereskedelem a házidolgokra nem terjedt ki, inkább csak fűszerekre, illatszerekre, szövetekre számíthattak, de kenyérsütésről, szappanfőzésről vagy háziállatok neveléséről az asszonynépnek kellett gondoskodni. Á férfiak munkájában már több segítséget nyújtottak a mesteremberek, mert például az öv, a lószerszám, a nyereg, az íj, a kengyel, a szablya, az ékszerek bizony külön mesterembereket követeltek. Az áruk a vá- sámapokon cseréltek gazdát. Néha messziről jött árukkal találkozhattunk, például a kétélű kardokat Ausztria területén dolgozó mesterek hozták, a nyeregkészítőknek, íjasoknak. kovácsoknak és több fontos cikknek itthon is voltak mesterei. Szükség is volt rájuk, mert például az ekét sem készítették otthon, a vasalásuk külön szaktudást kívánt. A férfimunka zömét a nagyállattartás alkotta, de például a jurtái 1 ítás női munka volt. akárcsak az aratás sarlóval. De már a nyomtatás, a szérűn való munka és a vadászat férfiemberre várt. Külön mesterség volt a juhászé, nemkülönben a halászé, pákászé. A férfiember állt az ekeszarva mögé, a csép- hadaró is az ő kezében volt. A törött edényeket nem dobták el, hanem gyűjtötték a kemencék sározásához, a törött sarlóból kapatisztító, sőt borotva készült. A leégett házakból az utolsó szegig elvittek minden használhatót, ezért olyan szegényes a telephelyek ásatása. Az élet a téli és nyári szállások közt oszlott meg. A téli szállás volt az állandóbb, ezekből lettek a falvak, a nyáriakból pedig a tanyavilág fejlődött ki. A háziállatok részét ridegen tartották. az istállózásra csak később. a téli szállásokon tértek át. Első formáit nyilván a szalmakazlakból alakított enyhe- lyek képezték, az itt tartott állatok egyúttal fel is élték telente az „istállóikat”. Állataik: ló, szarvasmarha, disznó, baromfi, juh. kecske és az őrző kutyafajták. Hintófelvonulás, erőpróba A mátészalkai könyvtár A szerző felvétele Bodnár István Mátészalka (KM) — Megyénk több településén méltó módon kívánják megünnepelni a millecentenáriumot. Van, ahol már meg is kezdődött a hosszú ünnepségsorozat, máshol pedig a terveket készítik. A mátészalkai polgármesteri hivatalban éppen az e célból összehívott bizottság tervezgetett, amikor ott jártunk. Fü- löp István alpolgármester és Fodor Miklós, a bizottság elnöke tájékoztatott a tervekről. Nos. Szatmár fővárosában több képzőművészeti kiállítással kezdődik az ünnepségsorozat. Gáli Gábort, Molnár Attilát és Macskássy Izoldát kérik fel, hogy a művelődési központban rendezendő tárlaton szerepeljenek önálló kiállítással. Természetesen számítanak a diákság aktivitására, több iskolában is vetélkedők, műsorok gazdagítják a programot. A legjobb csoportok, a legtehetségesebb diákok szerepelnek majd az augusztus 20-i főünnepségen. Megkoszorúzzák a székely hadosztály emlékművét is, és akkor helyezik majd el az építendő, új görög katolikus templom alapkövét. Látványosnak ígérkezik a Gacsaly Pesta erőfitogtató vetélkedő is, amelyre kifejezetten erős emberek hivatalosak. Rönkdobálás, kamionhúzás és más próba várja azokat a csodálatos férfiakat, akik a muszklijukkal akarnak büszkélkedni. Még látványosabb lesz a hintófelvonulás, amelyen főleg a múzeum tulajdonát képező hintők parádéznak majd. A régi világ hangulatát idéző járművek nemes paripák kíséretében vonulnak majd végig a városon. Stílusosan szintén augusztus 20-án látható majd az István, a király című rockopera, a Mandala Dalszínház előadásában. Mint már mi is hírt adtunk róla, ekkor avatják majd a Hét vezér elnevezésű szoborkompozíciót a város központjában. Honfoglaló őseinket idézik fel a szobor alakjai. A művet Bíró Lajos készíti, s a munkálatok már javában folynak. Külföldi vendégek is hivatalosak az ünnepségre. A holland testvérváros küldöttei mellett minden bizonnyal ott lesz a munkácsi és a nagykárolyi delegáció is. Múzeumbövités (MTI-Panoráma) — A New York-i Modern Művészetek Múzeuma mintegy 50 millió dollárért megvásárolt három szomszédos épületet, amelyek révén csaknem kétszeresére növelheti kiállítótermeinek területét. Az újonnan megvett 19 emeletes Dorset szálloda és a két kisebb téglaház 25 ezer négyzet- méterrel növeli meg a múzeumot. Az átalakítás költségei a vételárral együtt több százmillió dollárra rúgnak majd, amely összeget névtelenségük megőrzését kívánó művészetbarátok kis csoportja gyűjtött össze. Az épületeket a jelenlegi lakók még öt évig bérlik a múzeumtól, s csak azután kezdődhet meg az újabb öt évig tartó átalakítás. A múzeum vezetése már hosszú ideje próbálja megoldani a szűkös alapterület okozta problémákat: most — a 35 ezer négyzetméteren — csak a a műkincseknek egyszerre csak 10 százalékát tudják bemutatni. t
