Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-27 / 23. szám
1996. JANUÁR 27., SZOMBAT Napkelet • A KM HÉT VÉGI MELLÉKLETE KÖRKÉP Eperjes Károly sminkjei Ezekben a napokban Eperjes Károly Tartuffet játssza Moliere színművében, a Thália Színházban. Amikor kilép a színpadra, az arca csúf, ráncos, öreg. Eperjes mindig maga sminkeli az arcát. Nem hív segítséget, pedig igen sokszor játszott már olyan darabokban, amelyben meg kellett változtatnia az arcát, küllemét. A sminkelés mesterségére Agárdi Gábor tanította meg Szamócát, akit legnépszerűbb szerepe után sokan ma is így neveznek a színpadon kívül is. — Elégedettek a rendezők a sminkjeivel? — Mindig mértéktartó vagyok, nem engedek a túlkapásoknak. — Milyen a jó smink? — Hiteles. Az a fontos, hogy igaz, jó és szép legyen. Ha ezt nem éri el, akkor nem ér semmit. A művészetnek ugyanezek a kritériumai: az igazság, a jóság és a szépség. — Milyen ez a mostani feladat, Tartuffe megformálása? — Ez is egy nehéz szerep. Az egyik leggonoszabb szerepem. Alszent, hazug embert kell megformálnom, de örömmel veszek részt azokban a munkákban is, amelyekben a rossz megbűnhődik. Ez a darab pedig ilyen. Szól a rádió... Régi rádiókészülékekből, század ele- jiekből meg negyven-ötven éves dobozokból épített kapun léphetünk be a képes-hangos kiállításra, ahol egy emberöltőnyi rádiós történelem vár felfedezésre. Két évfordulót is ünnepel a rádiózás: december 1-jén volt hetven éve, hogy hivatalosan is megkezdődött a magyar rádiós műsorszórás, és száz esztendeje, hogy megindult a rádiózás Magyarországon. A Magyar Rádió most képekkel, dokumentumokkal, technikai eszközökkel és berendezett stúdiókkal meg gazdag hanganyaggal állt elő. S megrendezte a Néprajzi Múzeumban a Hetven éves a Magyar Rádió című, április 30-ig nyitva tartó kiállítást. Itt van mindjárt az első magyarországi stúdió korhű mása, itt a 2 Kw- os Telefunken gyártmányú adó. Megtudjuk, hogy a rádió hamar népszerű lett Magyarországon. 1927-ben már hatvanezer előfizetője volt. 1928- ban költözött a Rádió az akkori Főherceg Sándor — ma Bródy Sándor — utcai épületbe. Emlékezik a rádió régi és új munkatársaira, elnökeire, bemondókra, korai és mindmáig futó műsorokra (az Édes anyanyelvűnk például 1935- ben hangzott el először). Meghallgathatja az érdeklődő CD-lejátszóról a hetven év szünetjeleit, külföldi magyar adások szignáljait. Gombnyomásra felhangzanak nagysikerű rádióműsorok: Szepesi közvetítései, zenei betétek, színművek, rádiójátékok vagy politikai beszédek részletei. El lehetne hallgatni, akár újabb hetven évig... Kopré József kapcsolatai Kopré József költő és író többek között Móricz Zsigmond Kelet Népe című folyóiratának volt „mindenese”. Első verseskötete Nem az én világom címmel 1942-ben jelent meg, ezt további költeményeket, elbeszéléseket tartalmazó könyvek követték. A közelmúltban adták ki Lőporfüstben 1956-ban című emlékezéseit. A nemrég infarktuson átesett írót arról kérdeztük, mivel foglalkozik most, hogy már kissé jobban van. — Amikor jobban érzem magam, életrajzi könyvemen dolgozom. Megírom, hogy életem folyamán kik voltak azok a neves hazai és külföldi emberek, írók, költők, politikusok, tudósok és közéleti személyiségek, akikkel valamilyen módon kapcsolatba kerültem. Ezek száma igen jelentős, bár az esetek többségében egy emberre csak fél nyomtatott oldalt szánok, úgy gondolom, ha megvalósul, így is tekintélyes vastagságú kötet lesz. Magyarok Okucaniban Munkatársunk helyszíni jelentése Meghívó érkezett a horvátországi Oku- caniból, ahol már száz magyar katona tartózkodik: ők a szálláscsinálók. Hamarosan újabb katonák indulnak útnak, hogy az IFOR békefenntartókkal együtt óvják és vigyázzák a békét a sok harcot megélt bosnyákok, horvátok, szerbek között. Timkó Győző nyíregyházi fiúra nem volt nehéz rátalálni az okucani táborban. Amikor baj- és sorstársait kérdezve szabolcsi katonát kerestem, rögtön mutatták a sátort, amelyben Győző őrség utáni pihenőjét töltötte. Szeme hirtelen felcsillant hallva a Kelet-Magyarország szót, s rögtön az otthoniakról kérdezősködött, hazai híreket akart hallani. Majd körbe kalauzolt a tábori sátorban. — Itt alszunk vagy tízen, s csak azért mondom ilyen pontatlanul, mert valaki mindig őrségben áll vagy egyéb katonai feladatát végzi, így soha nem teljes a sátorlétszám. Én az első csoporttal érkeztem Okucaniba. Feladatom a táborhely őrzése. A sátorban nagy a zsúfoltság, de szerencsére jó meleg van, a körülményekhez képest komfortos az elhelyezésünk, ám nagyon várjuk már az IFOR barakkok elkészültét. Leginkább a hazai hírek és az otthoni ételek íze hiányzik. A feladatot, amit vállaltam, becsületesen akarom teljesíteni. Hogy mi hozott ide? Talán a kalandvágy, az ismeretlen megismerése — mondta befejezésül a szabolcsi harcos. A nyíregyházi Timkó Győző pihenőben Okucani pillanatképek Nagy Gábor (ISB) felvételei Indul az Iskolák a láthatáron Bemutatja, hogyan élnek, tanulnak a fiatalok egy másik országban Jóleső érzéssel tapasztalhatjuk, amikor a televízió kulisszái között oly sok a változás, mégis találunk olyan műsorokat, amelyeket már korábban megismerhettünk, megszerethettünk. László Jánosné, a tudományos és oktatási stúdió szerkesztője bizakodó. Bár a régi családi műsorok (a Családi kör például) eltűntek a képernyőről, több olyan programot készítenek, amelyek a stúdió hagyományaihoz ragaszkodva, a nevelésről szólnak. — Az Iskolák a láthatáron-sorozat célja, hogy megmutassa szülőknek és pedagógusoknak egyaránt, hogy milyen korszerű oktatási módszerek vannak, milyen alternatív pedagógiai törekvések — nagyon sok van belőlük — vezettek már eddig is eredményre. Hogy példákat is mondjak, bemutattuk a Kontyfa utcai iskolát, amely egyfajta munkaiskola. Ellátogattunk Szombathelyre a művészeti szakiskolába. Ez arról nevezetes, hogy a zenei tagozatos hallgatók kilencven százalékát felveszik főiskolára. Öt éve pedig már képző és ipar- művészeti tagozatuk is van. Voltunk a Po- mázi Faluház Egyesület kézművesiskolájában. Ez az iskola nyitott. Az óvodáskortól fogadják a tanulni vágyókat, akik a szövést, a korongozást, a gyékényfonást kívánják elsajátítani. A működtetőknek az a céljuk, hogy a régi kézművesmesterségeket, a különböző nemzetiségek kultúráját mind szélesebb körben megismertessék. Nyíregyházán a Dália utcai óvodát látogattuk meg, amelyet hátrányos helyzetű gyerekek számára hozták létre. Itt egy Amerikából átvett módszert alkalmaznak, amelynek lényege: tevékenységi központokban folyik a nevelőmunka — a gyerekek egyéni képességeit figyelembe véve. A többi óvodához képest a szülőkkel is eltérő a kapcsolatuk. Ők is bejárhatnak szabadon beszélgetni, sőt mosni a mosógépekkel. Aztán voltunk Budapesten a Belvárosi Tanodában, ahova csupa olyan gyerek jár, akik valamilyen oknál fogva kiszorultak más oktatási intézményekből, akik nem viselik el a hagyományos kereteket. Itt, ebben az iskolában többségük eljut az érettségiig. Csetenyén pedig egy cigányiskolában jártunk. (Ez a film versenyez majd riport-dokumentum kategóriában a februári filmszemlén.) Győrben meglátogattuk a katolikus iskolacentrumot, amely Benko- vicz Ferenc plébános kezdeményezésére jött létre. Hatéves kortól fogadják a tanulókat, s a középiskola végéig foglalkoznak velük. A következő, a februári adásban a csepeli Burattino iskola-alapítvány munkájával ismertetjük meg a nézőket. Ide fokozottan hátrányos helyzetű gyerekek járnak, akik kibuktak már máshonnan. Tervezzük már azt a műsort, amely a disputakörök zánkai versenyét mutatná be. A disputakörök valójában érvelni tanítják a gyerekeket, másfajta befogadásra, aktívabb fellépésre, önálló véleményalkotásra. — Az Iskolák a láthatáron egyéves múltra tekint vissza, az Euroklikk pedig öt éve látható... — Igen, a rendszerváltozás utáni időszak teremtette meg a műsor feltételeit. Ez valójában nemzetközi ifjúsági magazin, amely az európai televíziós társaságok összefogásából jött létre. Azt mutatja be, hogyan élnek, dolgoznak, tanulnak a fiatalok egy másik országban. A legutóbb az európai hallgatók egyesülete, az AIEE (francia betűszó), tartotta nálunk konferenciáját, fennállásának tizedik, s a magyar tagozat működésének ötödik évfordulója alkalmából. Ebben a műsorban Habsburg Györggyel beszélgettünk arról, hogy mit jelent európainak lenni. Már elkészítettük a következő adás anyagát is. Ez a farsang jegyében zajlik. A nézők megismerkedhetnek egy svéd süteménykülönlegességgel, a cseh kollégák a szexturizmusról készítettek filmet, egy francia stáb finn esküvőre látogatott, mi, magyarok pedig azt a fiatal lengyel bohócházaspárt látogattuk meg, akik fellépnek a Nagycirkuszban.
