Kelet-Magyarország, 1996. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-20 / 17. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Szárnyaszegett a kék madár Ajánlás a politikusok figyelmébe: minden politika alapja a lakás Szőke Judit Látva egyre szélesebb tár le- és összecsúszásának : matikus jelét, sajnos, kévé; tizálásnak a kijelentés, he szociális bombán. A polii még nyugodtan mondhatj soknak, csak tessenek nyu ni, de talán eljön az ideje már a döntéselőkészítés fázisában figyelembe veszik a számok tudorain kívül a társadalom legfőbb ismerőinek véleményét is. Még szerencse, hogy Nyíregyháza gazdái igénylik az információkat, a helyzetelemzést, mert rájöttek arra, hogy ezek nélkül illúzió bármiféle helyes határozat. A Ferge-tanítvány Tóthné dr. Kerülő Judit főiskolai oktató készülő kandidátusi értekezésében évek tapasztalatait, objektív megfigyeléseit ötvözte. Többek között azt az összegzést, melyet egy, az önkormányzat által megrendelt vizsgálat eredményként nemrég letett a képviselők asztalára. Beszélgetésünk során fő kutatási területét a lakáskérdést — mint ahogy az a valóságban is van — beágyaztuk napjaink magyar társadalmának legtudományosan, adatokkal szemléltetve a szegénység különböző mélységeit. Amikor a hajléktalanságról esik szó, az elszomorító, de sokkal keményebb az a helyzet, amikor az átlagember szegényedése kap nagyobb teret. Bár erről nem szívesen beszélünk, de szembe kell vele nézni, mert létezik. Mi is jobban szeretnénk nyilván a gazdagságról esettanulmányokat készíteni. □ A lakhatás, az otthonteremtés módja (melyet a szabadság kék madara szokott Tóthné dr. Kerülő Judit kor a konkrét, kifejezetten szegénységvizsgálatok mennyisége kevés, eredményei szerények. 1990-től lett a téma, a szegénység illetve folyamata, a szegényedés eléggé frekventált. 91-92-ben főleg az életszínvonalmutatók révén kerül ismét a figyelem középpontjába. 1993-ban, amikor az infláció, a munkanélküliség növekedése lelassult, akkor megint ritkábban került szóba, ám tavalyelőttől újra téma. Ami változás a tömegtájékoztatásban, az az, hogy amíg 89-90-ben általában beszéltünk a szegénységről, addig 94-től már földrajzi területekre vetítve, célcsoportonként. Tavaly óta már a volt szocialista országokkal vetik össze a magyar társadalmi változásokat. Sokan azt is mondják, hogy nem beszélni kell róla, hanem tenni ellene. Annyiban mindenképp fontos a sajtó, hogy bemutatja, miként termelődik újjá, avagy milyen elkerülési mechanizmusai vannak. Beszélni róla tehát mindenképp kell. Fel lehet dolgozni elsősorban érzelmekre hatva, és szimbolizálni) olyan pontos képet fest a társadalmi, s főleg az egyenlőtlenségi viszonyokról, mint az emberi testről a röntgenfelvétel. Vannak, akik a lakáshelyzetet a nemzeti sorskérdés rangjára emelték. Ez az oka a kitüntetett kutatói figyelemnek? — Igen. Amikor a szegénységről hallunk, úgy gondoljuk, az semmi más, mint alacsony jövedelem, illetve jövedelmektől megfosztottság. A legtöbben úgy vélekednek, hogy az a szegény, akinek nincs pénze. Ez valóban egy lényeges jellemző, ám ennél sokkal komplexebb jelenséggel állunk szemben. Hiszen ez általában egyidejűleg alacsony iskolai végzettséget, rossz egészségi állapotot, és kapcsolatoktól, információktól megfosztottságot, valamint rossz lakáskörülményeket is jelent. Mi azért foglalkoztunk a lakással, mert a szegénységen belül talán az a legtragikusabb dolog, ha valaki elveszti a lakását. Meg különben is az ember életének jelentős részét tölti lakásban. „Minden politika alap□ Főleg a városokban tipikus lett a díj- hátralékosok csoportja; ahogy tudom, elenyésző azok száma, akik önhibájukból nem fizetik a szolgáltatások díját. A nyíregyházi segítő jellegű kutatások középpontjában a díjhátralékosok voltak. Miért? — A számítások azt mutatják, hogy ha a család összejövedelmének 20 százalékát teszik ki a lakáskiadások, akkor ezt egy család átlagosan el tudja viselni. A vizsgálatok szerint ha a családban legalább egy munkanélküli vagy egy inaktív van, akkor ez a kiadás a jövedelmének 40-45 százalékát is megterhelheti. A szociális törvény bevezette a lakás- fenntartási támogatást, de az csak akkor adható, ha a családnak még nem alakult ki díjhátraléka, melynek kialakulása folyamat. Minél hamarabb jön a segítség, annál biztosabb és tartósabb a megoldás. Különböző stádiumban különféleképpen lehet és kell beavatkozni. Ha 100 ezer forintnál nagyobb összegű a tartozás, akkor az már kilátástalansággal fenyeget. A cél az volt, hogy minden család olyan segítséget kapjon, ami az ő pillanatnyi élethelyzetének legjobban megfelel. Mivel egyedi esetkezelésekről van szó, ezért a szociológiában ritkán alkalmazott, névvel, címmel ellátott kérdőíves és interjús módszert alkalmaztunk. Egyébként a lakbértartozás a legveszélyesebb, mert itt a következmény a kiköltöztetés, azaz a lakáson kívül kerülés. □ Mi volt a legmegdöbbentőbb? — Ahogy már mondtam, sokat szól a tömegkommunikáció a szegénységről, de azért mi magunk sem hisszük el, hogy a falakon belül, a lakótelepeken milyen szeHarasztosi Pál felvétele ja a lakás”. Ezt a két világháború közötti magyar szociálpolitika kiemelkedő személyisége, Hirschler Rezső állította — figyelmébe ajánlom a politikusoknak. Ha valaki elégedett a lakáshelyzetével, akkor azt kiterjeszti a politikai rendszerre is. Ez az egyik legnyomasztóbb gond, hiszen amíg az emberek simán lakáshoz jutottak, addig éreztek egyfajta létbiztonságot. Ez rendül meg azzal, hogy különösen olyan családoknál, ahol vagy munkanélküli, vagy inaktív eltartott van, jelentős terhet jelentenek a lakásfenntartás költségei. génység van. Ez a legjellemzőbb azokban a családokban, ahol van munkanélküli, s ez a sajnálatos státus egy évnél tovább tart. Ezt nemcsak a mi anyagaink, hanem országos vizsgálatok is tanúsítják. (Elképesztő az az 1994-es adat, miszerint a munkanélküliek 47 százaléka nem részesül semmilyen ellátásban.) Amikor ezt a terminust eléri a munkanélküliség, akkor válik a családok sorsa katasztrofálissá, hisz addigra felélik mind a fizikai, mind a mentális, mind a családi, baráti kapcsolatokból származó tartalékaikat, már nincs mihez nyúlni. Ez a szituáció a legtöbb esetben alacsony iskolai végzettséggel, szakmahiánnyal párosul. Készültek úgynevezett le- mondásistratégia-vizsgálatok. Ebből kiderült, hogy az üdülésről lemondás már fel sem merül, így az első helyen vannak a kulturális, s az oktatással kapcsolódó kiadások. A szegénység újratermelődésének is ez a legegyszerűbb mechanizmusa. S ha az oktatás piacosodását, a drága, főleg távfűtéses bérházakban bennszorultságot, a nulla állami lakásépítést — hogy a többiről ne is beszéljek — tekintjük, akkor azt hiszem, mindenki számára világos: ördögi a kör. MAGÁNVÉLEMÉNY Gyorsan repül Ugyan kérem, hol van már a tavalyi hó..? — szoktuk mondani akkor, ha valami rég elmúlt, régen feledésbe merült. 1995-re gondolva mondjuk már most is, pedig csak jó pár nappal vagyunk túl a szokásos újévi fogadkozásokon, az éjféli dudaszó s a pezsgőspohár mellett tett „halálosan komoly” ígéreteken. Alig három hete kezdtük a „boldog új esztendőt”... Újnak új, de vajon boldognak boldog lesz-e? A kérdés nehéz, felelőtlenség lenne az előttünk álló esztendőről ma még bármit is mondani. Mert bár csak most kezdődött és teljesen ismeretlen, információt, előzetes híreket, ígéreteket és jelzőket bőven kaptunk vele kapcsolatban. Mondják, javul majd gazdasági helyzetünk, csökken az infláció, apadni fog a munkanélküliség. Híresztelik, hogy a szigorító intézkedéseknek köszönhetően ha nehezen is, de idén végre elkezdünk már fölfelé kapaszkodni, s bár néha olyan érzésünk lesz, hogy nem fel, de sokkal inkább lefelé megyünk, ne higgyünk magunknak, higgyünk inkább nekik: a lecsúszás csak a látszat, a haladás ténye attól még tény marad. A kormányzó pártok kismértékű, de határozott javulásról beszélnek, az ellenzék ennek épp az ellenkezőjét bizonygatja. Állítja, akkor lesz majd jó ennek a hazának meg nekünk, ha mennek a mostaniak, s jönnek végre ők, az újak, — akiknek egy része persze csak elméletileg új, a gyakorlatban őket is ismerjük, mert már kipróbáltuk. Mondják, visszaszorul majd a fekete- gazdaság, fülön csípik a milliárdos csalókat, ezzel szemben azok ma is vígan élnek, s ha már szőkíteni nem tudják, vagy akarják, mert már nem éri meg, akkor találnak ki újabb ötleteket, s legfeljebb keverik az olajat. Jósolják, lesznek majd a világban kisebb nagyobb csetepaték, azért általában béke lesz, s mi a híradásokat nézve sokszor mégis úgy érezzük, egy puskaporos hordón csücsülünk, a robbanás bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Mindezek után nem csoda, ha — bár csak most kezdődött, máris olyan, mintha nyakig járnánk az új esztendőben. Igaz, ami igaz, nem sok időnk maradt az ábrándozásra, a békés töprengésre. Alig hagytuk magunk mögött az ünnepet, szinte zúdultak, s zúdulnak ránk a tennivalók, a tények. Január, február, itt a nyár...— hangzik a szólásmondás, bizonyítékául annak, milyen gyorsan repül az idő. Új év kezdődött. Talán nem csak az ígéretek éve... Kovács Éva Elképesztő, hogy a munkanélküliek 47 százaléka nem részesül semmilyen ellátásban, yy súlyosabb problémakörébe, a szegenysegbe. 0 Vannak, akik sokallják, többen meg keveslik a szegénység jelenlétét a tömegkommunikációban. Egyesek túlírásról, mások nyafogásról beszélnek, s nemegyszer elhangzik a társadalom elkedvetlenítésének vádja is. Mi az igazság, melyik a helyes út? — Szegénységről tulajdonképpen a 80- as évek végétől lehet olvasni. A szociálpolitika éppen amiatt, mert a szegénység tényét tagadta, csak olyan értelemben foglalkozott vele, hogy aki szegény, az maga tehet róla. 89-90-től kerül be a szegénység a tömegkommunikációba, viszont ak^ A volt szocialista országokkal vetik össze a magyar társadalmi változásokat. yy ^ Ha valaki elégedett a lakáshelyzetével, azt kiterjeszti a politikai rendszerre is. yy
