Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-23 / 302. szám
1995■ DECEMBER 23„ SZOMBAT Napkelet • A KM ünnepi melléklete Milyen ember Bokros Lajos? Körkérdés képviselőkhöz • Egy pénzügyminiszter erényei és hibái Kovács Éva Üres kamrának bolond a háziasszonya — tartja a közmondás, melyet pénzhiányos időkben ma is gyakran szoktunk idézni. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, ezek az idők mostanra mintha állandósultak volna, s múlni se akarnának. A kamra tehát üres, de milyen vajon maga a „háziasszony”, Bokros Lajos, az ország jelenlegi pénzügyminisztere? A válaszokat megyénk országgyűlési képviselői fogalmazták meg. Mádi László, Fidesz: — Bokros Lajos politikai ellenfelem, így igazán hiteles elemzője nem tudok lenni annak ellenére sem, hogy már korábban, pénzügyminisztersége előtt ismertem őt. Tragédiájának azt tartom, hogy nem abban a szerepkörben él, amelyben az ő tudása, habitusa igazán megjelenhetne. Arra gondolok, hogy a politikai erényeknek erősen híján van, miközben általam is elismerten igen hatékony és erős a szakmai és makroöko- nómiai területeken. Hibájának tartom, hogy nem kellően rugalmas, kevéssé van füle más indíttatású vagy szakmaiságú érvekre, s következetessége, ha úgy tetszik makacssága egyszerre előny és hátrány. Meggyőződésem, hogy politikusként soha nem lesz halhatatlan. Szakmai kérdésekben számos vitánk van. Legsúlyosabb kifogásom, hogy az általa alkalmazott fűnyíró elv következményei végképp megsemmisítik egy végiggondolt államháztartási reform következetes lépéseit. Végezetül szeretném hozzátenni, számomra mindezek ellenére nem Bokros Lajos az igazi fekete bárány, hanem Horn Gyula. Kiss Gábor, MSZP: — A pénzügyminiszter makrogazdasági, stratégiai kérdésekben igen járatos, s eltökélt szándéka, hogy a költségvetés állam- háztartási kiadási oldalát csökkentse, illetve úgy alakítsa, hogy a pénzek nagyobbik része a termelésbe jusson. Miután a gazdaság szigorításában igen erős ellenérdekeltségek működnek jelenleg — gondolok a kincstári, illetve a közbeszerzési törvényre —, a Bokrosprogram haszna átlátható, csak sajnos sokak magánérdekeit sérti. Bokrosnak eltökélt szándéka, hogy ezeket az érdekfalakat áttöri. A pozitívumok mellett ugyanakkor elkövetett számos olyan hibát, hogy a viszonylag kis hozadékú ügyekben — mint a tandíj vagy a családipótlék ügye — nagyon nagy politikai kockázatot vállalt, ami később jelentős ellenállást teremtett még az oly ésszerű intézkedésekkel szemben is, s ennél is súlyosabb hibákat követett el a kommunikációban. Úgy gondolom, ezeket az indulatokat megtakaríthattuk volna. Kívánatos lenne tehát részéről nagyobb politikai rugalmasság, a társadalmi reakciók számbavétele. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy Bokros Lajosnak igenis van érzéke a szociális gondok iránt, amit az egészségügy gondjainak megoldásában, az oktatás támogatásában már több alkalommal bizonyított. Mint köztudott, még pénzügyminisztersége előtt több rászoruló diákot anyagilag támogatott. Én különösen méltányolom, hogy a területfejlesztés érdekében, az elmaradott régiók, támogatásában elkötelezett, tudatában van annak, hogy évtiNagy Gábor (ISB) felvételei zedes hátrányokat kell ledolgozni, számos korábbi mulasztást pótolni. Ami a mi megyénknek fontos, e téren állami beavatkozást is lehetségesnek tart. Takács Péter, MDF: — Nehéz nekem erről a témáról higgadtan, halkan beszélni, mert a pénzügyminiszter teljesítményével, stílusával és hozzáállásával egyaránt na- gyon-nagyon elégedetlen vagyok. Ellenzéki oldalról nézve meggyőződéssel állítom, ami Torgyán József a politikában, az Bokros Lajos a gazdaságban. Mániákus fiskális, aki megszállottan szereti a pénzt saját kasszájába gyömöszölni, ráadásul ezt mindenféle felelősség nélkül teszi, mert a jelenlegi helyzetben, kormányának segítségével ezt megteheti Egy igazi államférfinek a bokájáig sem ér. Intézkedései figyelmen kívül hagyják nemcsak a társadalmat, hanem a közeli, még inkább a távoli jövőt. Történészi emlékeimből azokhoz a török könnyűlovas tisztekhez hasonlítanám, akik a rájuk bízott szolgálati birtokból két-három év alatt nemcsak a jövedelmet csikarták ki, magát a birtokot is elnéptele- nítették. Bokros is úgy van vele, ha tönkreteszi az országot, majd továbbáll, s kap másutt egy újabb szolgálati birtokot. Az, hogy ezek után mi lesz az országgal magával, az bizony már nem az ő gondja.... M. Magyar László Összeborzadunk, összerezzenünk, ha meghalljuk a rák, a leukémia kifejezéseket, pedig soha nem tudhatjuk, szervezetünkben mikor kezdenek rendellenesen működni a sejtek. Természetesen más lenne a helyzet, ha csak egy tablettát kellene bekapnunk, s másnap már egészségesen mehetnénk dolgozni, ám sajnos sok olyan betegség van, amely végigkíséri egész életünket. Különösen összeszorul a szívünk, ha súlyosan beteg fiatalokról hallunk. Még csak ismerkednek az élettel, most bontakozna ki számukra megannyi édes titok, ám a szórakozás helyett a műszerek rideg világával, a kórtermek már-már őrjítő fehérségével találkoznak nap mint nap. Ágnes 16 éves középiskolai diáklány. Mint korosztályának valamennyi tagja, élte ő is a fiatalok vidám mindennapjait, míg az idén januárban meg nem támadta egy titokzatos kór. Influenzaszerű tünetek jelentkeztek először, majd a láza is felszökött magasra. Ha gyalogolt, elgyendült a lába, nem tudott továbbhaladni. Vérvételre is elküldték, a vérkép súlyos betegségre utalt. Az orvosok először leukémiára gyanakodtak, azonban Debrecenben a csontvelővizsgálat immunbetegséget mutatott ki. Befektették a klinikára is, ahol további vérvizsgálatok vártak rá. A vizsgálatok jelenlegi eredménye szerint az izomgyulladásos autoimmun betegség támadta meg a fiatal szervezetet. Novemberben is bent feGyógyszerekkel egy életen át A szórakozás helyett a műszerek rideg világával találkoznak nap mint nap küdt Ágnes a debreceni klinikán, nemsokára pedig izomszövetmintát vesznek tőle. Mindezt átélni egy meglett embernek is kemény próbatétel úgy lelkileg, mint fizikailag, hát még egy tizenéves leánynak. — Úgy érzem, felnőttebb lettem, mint korosztályom tagjai, hiszen számomra más dolgok lettek fontosabbak — mondja a középiskola első osztályát a sok hiányzás miatt ismétlő Ágnes. — Míg a többieket a diszkó, a mozi érdekli, engem az foglalkoztat, hogy meggyógyuljak, hazaérjek egyáltalán az iskolából. Egyedül járok iskolába, ha gyengének érzem a lábam, megállók egy kicsit. Nem szoktam leülni, mert nagyon nehéz lenne felállni. Az egyik osztálytársam el szokott kísérni az autóbuszig, természetesen ez olyankor biztonságot ad. Ha a vizsgálatok miatt hiányzóm az iskolából, indigózza az elhangzottakat, úgyhogy semmiről sem maradok le. A betegség egyik tünete a minimális nyálelválasztás, így jólesik Ágnesnek az asztalra készített narancsnektár. Míg az italt kortyolgatja, az édesanyja folytatja. — Ez a betegség állandó gyógykezelést igényel, s a gyógyszerekkel teljesen tünetmentessé tehető, vagyis teljes életet lehet mellette élni. Az jó, hogy Ágnes tisztában van ezzel, ha vigyáz magára, nem lesz semmi gond. Én is úgy látom, érettebb a koránál, hirtelen lett felnőtt. Á betegsége óta nagyon otthonülő, igaz, korábban sem járt el szórakozni. Minden erejét a tanulás köti le, nagyon ráállt most a nyelvekre. ö A betegség miatt kellett-e módosítani pályaválasztást? — A korábbi elképzeléseimben az szerepelt, hogy óvónő, tanítónő leszek, mindenképpen kicsikkel szerettem volna foglalkozni — folytatja Ágnes. — Sajnos ezeknél a hivatásoknál lényeges a mozgás, így a betegségem miatt le kell mondanom róluk. Most a legmerészebb álmaimban a fordítói szakmával kacérkodom. Talán bölcsészkaron tanulok tovább, hiszen a humán tantárgyak érdekelnek. „ □ Életedben nem ez volt az első lemondás.... — Sajnos, valóban így van. Zeneművészeti szakközépiskolában szerettem volna az általános iskola elvégzése után továbbtanulni, ám egy sportbaleset miatt hetedikes koromban ínszalagszakadással mindkét kezemet műteni kellett, s ez véget vetett zongorista karrieremnek. CJ A zenének azért nem fordítottál hátat? — Otthon még sokat zongorázom, de már csak műkedvelői szinten. Hogy mit játszom, az mindig attól függ, milyen kedvem van. Az éneklés nagyon hiányzik. Tagja vagyok a Pro Musica leánykórusnak, az éneklésnek köszönhetem, hogy eljuthattam ’93-ban Amerikába, ’94-ben pedig Japánba. Ha nem vagyok kórházban, akkor el szoktam menni az énekkari próbákra, hiszen ott vannak a régi osztálytársak, a barátnők. Cl A napokban egykori iskolád jótékonysági hangversenyt szervezett, hogy segítse gyógyulásodat. Meghallgattad a koncertet? — Itthon maradtam anyával, mert nem bírtam volna elviselni, hogy nem lehetek ott a kórustársak között. Az is nagyon furcsa lett volna a számomra, hogy értem és egy másik kislány megsegítéséért énekel a leánykar, amelyhez olyan sok szép emlék fűz. Harasztosi Pál felvételei — Nem vártunk senkitől sem segítséget, épp ezért nagyon jólesett az az összefogás, amit irántunk tanúsítottak önzetlenül a számunkra ismeretlen és ismerős emberek — veszi át a szót az édesanya. — Meglepődtünk magán az összeg nagyságán is. Nagyon remélem, nem kell mindet a gyógykezelésre fordítani, s a'fel nem használt forintokat más gyermekek megsegítésére tudjuk visszaforgatni.
