Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-02 / 284. szám
10 Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. DECEMBER 2., SZOMBAT PROGRAMOK Fővárosi ősz Hangversenynaptár. Farkas Ferenc 90. születésnapja tiszteletére rendeznek díszhangversenyt december 5-én a Pesti Vigadóban. Közreműködik a Magyar Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Énekkar. Másnap a Zeneakadémián lesz Kocsis Zoltán koncertje, amelyen Bartók-darabok szerepelnek a programban. Ugyanitt december 7-én a Győri Filharmonikus Zenekar Händel Messiását adja elő a Magyar Állami Énekkar közreműködésével. OOO Nádler István képei. December 7-én nyílik a Kiscelli Múzeumban Nádler István kiállítása. Nádler egyike azon festőknek, akik a kortárs magyar festészet újra és újra megszakított történetében az állandóságot képviselik. A lírai absztrakciótól Kassák konstruktivista hagyományain keresztül a monumentális, drámai és átfogó festészetig jutott el. Február 2-ig a Kiscelli Múzeum Nádler István új nagyformátumú munkáit mutatja be. OOO Szarajevó — ostromállapot címmel kezdődött szerdán rendezvénysorozat a Műcsarnokban. Ekkor került sor Mirsad Sijaric Helybenjárás című verseskötetének könyvbemutatójára. Csütörtökön pedig e fenti címmel nyílt kiállítás, melyből felvételünkön egy részlet látható. □ □ O Felvételünk a Radnóti Színház legfrissebb bemutatóján készült. Barta Lajos: Sierelem című darabjában, a „magyar Három nővér”-ben Kulka János mellett Kováts Adél, Schell Judit és Gubás Gabi játszotta a főszerepeket, a rendező Valló Péter. Tanc- red Dorst: Merlin, avagy a puszta ország című drámáját december 8-án az Uj Színházban adják elő (rendező: Hargitai Iván), a József Attila Színház pedig Richard Harris komédiájának bemutatójára készül. Verebes István rendezi az először december 9-én színre kerülő Csupa balláb című produkciót. A Lila ákácnak pdig Árkosi Árpád a rendezője, s e darab premierje december 15-én lesz a Várszínházban. □ □ □ Táncfórum. 45 éves a miskolci Avas Táncegyüttes. Ez alkalomból adják elő kétórás repertoárműsorukat december 4-én a Budai Vigadóban. A Tóth György vezette társulat Maros- Küküllő menti táncokkal kezd, s a 35. zsoltárral fejezi be gazdag programját. December 8-án a Thália Színházban a Táncművészeti Főiskola által meghirdetett házi balettverseny döntőjére kerül sor, december 15-én pedig az Erkel Néptáncegyüttes lép fel a Budai Vigadóban. Alma utolsó randevúja Születhet-e művészet a kulturális fojtogatásban, tépelődik a rendező Dombrovszky Ádám Alma. Sziki Károly vendégrendezésével mutatkozott be idén októberben a budapesti Thalia Színház Stúdiója. A nagyszínházban Fejes Endre: Rozsdatemetőjében Csiszár Imre igazgató-főrendezőnek alkalma volt színháza szinte teljes társulatának szerepet adni, s számos kiváló alakítás tette emlékezetessé a Hábetler család történetének felújítását. Az Alma ugyanakkor tulajdonképpen monodráma, bár a rendező fontosnak tartja megjegyezni: a zongorista és a darab szerzőjének narrátorszerű közreműködése elmozdítja az előadást a mono- drámaformától. A lényegileg egyszereplős darab igen nagy lehetőség Pápai Erika számára, hogy megmutassa prózai színésznői erényeit mindazok számára, akik főképpen zenés darabokból ismerhetik őt. A címszereplő, a századforduló-századelő korának bécsi kulturális életében oly nagy szerepet játszó, a kultúrtörténetben számon tartott nő, az az asszony, akinek a közelében születtek a legjobb Mahler-da- lok, a legizgalmasabb Werfel-versek, a legszebb Klimt-festmények, az építész Gropius akkor volt igazán elemében, amikor Álma mellett élt, ekkor teljesedett ki az osztrák zeneszerző, Zemlinski is, Kokoschka is a ő közelében festette a legjobb képeit. Mit tudott vajon ez az asszony? Mi tette képessé arra, hogy ennyi „nagy” ember múzsája, a művészeti élet szervező egyénisége, szponzora lehetett? Mindez önmagában tiszteletet érdemlő teljesítmény. Mitől hát, hogy a darab Almája önmarcangoló módon vet számot életével egy nagy beszélgetésre készülve. Nagy András darabjában Alma utolsó randevúja előtt áll, s arra keres választ: mitől van hiányérzete, mitől nem érzi ő teljesnek a mások által oly gazdagnak képzelt, irigyelt életét. A rendezőt a művész léthelyzete érdekli. Miért nem teljesedhetett ki az ő tehetsége? Mit ér a művész önmagában — kérdezi Sziki. — Hát ez volna a szabadság, ez az, amit egész életében keresett? Ezért áldozta fel művészetét, festészetét, ennyi lett a zongoratudásából? Hiába szerzett ő saját maga száz dalt, az ő élete, az ő művészete nem volt fontos? Alma egy olyan világban él, ahol a őt körülvevők önnön jelentőségükkel vannak elfoglalva, amikor senki sem kíváncsi arra, amit a tehetség képes volna létrehozni. — Születhet-e művészet a kulturális fojtogatásban? Ez izgatott, amikor a darabot próbálni kezdtük — mondja Sziki Károly. □ Hogyan találkozott Nagy András drámájával? — kérdeztem a rendezőt. — A Színház című lap mellékletében olvastam. Fantasztikusan jó darabnak tarAlma szerepében: Pápai Erika tottam. Véleményem szerint Nagy András a legjobb ma élő magyar író. □ Jelenlegi színházában, Egerben Ön már rendezett egy Nagy András-darabot. Ahogy hallottam, az is ugyancsak formabontó volt. — Igen, A csábító naplója volt az. Amelyben kifordítottam a színházat, a nézők forogtak a színpad körül. □ Ön a Gárdonyi Géza Színház művésze, Debrecenben él, s lám Pesten kapott lehetőséget. Emlékszem, a Thália évadnyitó sajtótájékotatóján Csiszár Imre nagy várakozással szólt az Alma bemutatójáról. Hogyan került ez a darab éppen a Tháliába, hiszen Pápai Erika sem e színház művésze. — Pápai Erika játszott nálunk Egerben a Vízkeresztben. Ismerem a Vígszínház-beli alakításait. Szükségem volt egy ilyen jó prózai színésznőre, aki tud énekelni, mozogni is. A Tháliára azért esett a választás, mert egy speciális, jól felbontható teret kerestem. 8-10-et is megnéztem Budapesten, míg megtaláltam ezt az ideálisát. Ö Az előadásban a szerző Nagy András is a színen van. Élt-e azzal a lehetőséggel, hogy a játék részeseként aktívabban befolyásolja a rendezői munkát? A műfaj jellegéből vélhetően az is következik, hogy egy lényegében egyszereplős darabban erőteljesebben érvényesül a színész személyisége. — Tény, hogy amit eredetileg megálmodtam, abból bizonyos dolgokról le kellett mondanom. Némely részletkérdésben 2-1 arányban leszavaztak. Úgy 80 százalék valósult meg abból, amit láttatni szerettem volna. Még mindig nem mondtam le arról a 20 százalékról, de meglehet, hogy a szerzőnek van igaza, amikor azt mondja, hogy egy ponton már el kell engedni a színésznőt... □ Azt gondolnám: egy színészből lett rendezőnek ezt nem nehéz átérezni. Tényleg, látta saját magát a tv-ben, hiszen most adták Az ügynök halálának azt a sok-sok évvel ezelőtti debreceni előadását, amelyben Mensáros László (Willy Loman) egyik fiát Ön alakította. — Videóról megnéztem. Fantasztikus volt a lendület, a hit. Fiatal arccal, tele hittel megjelentem a képernyőn. Szakmailag éretlennek találtam. A színészvezetést főleg. Ma jobban meg tudnám rendezni magamat ebben a darabban. Persze, most már én lennék Willy Loman... □ Színészként nemigen hallok mostanában Önről. — Itthon nem sokat játszottam. New Yorkban, az ottani magyar színházban dolgoztam sokat. Az igazgatóváltásig amolyan főrendezőként is. Most várok az újabb lehetőségre. □ S Debrecen? Hiszen ott él. Nem is akarna a Csokonaiban fellépni? — Ez nagy hiányként van meg bennem. Évente jelentkezem ugyan, s jelzem, hogy én lennék a „legolcsóbb” színész, hiszen lakásra nekem nem kellene fizetni. De sajnos, Debrecenben nincsen rám szükség. Tény(i)leg a magyarok krónikája A szerkesztők törekvése: semmilyen politikai irányultság se domináljon Elkészült a Magyarok krónikája. Krisztus előtt 350 000-től 1994. május 8-ig, a vér- tesszőlősi előemberről szóló szócikktől a második szabad választás eredményéig ismerteti e kötet a magyarság krónikáját. A szerzők neves történészek, akiknek munkáját Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója fogta össze. Az Officina Nova könyvkiadó a Honfoglalás 1100. évfordulójára jelentette meg a „Krónika” sorozat nyolcadik kötetét. A 816 oldalas krónika csaknem 4000 szócikket tartalmaz, több mint 2000, túlnyomó- részt színes illusztráció és 120 térkép gazdagítja. Az egyes történelmi korokat egy- egy tanulmány vezeti be, amely átfogó képet ad Magyarország akkori állapotáról, nemzetközi kapcsolatairól. A könyv szinte évről évre haladva kíséri végig a magyar történelem legfontosabb mozzanatait, természetesen az olyan esztendőknek, mint 1989 — bővebb teret szentelve. Statisztikákat, táblázatokat, összefoglalókat találhatunk például a magyar törtéNagy Gábor (ISB) felvételei nelem politikai pártjairól, a határon túli magyarság történetéről, a határainkon belül élő nemzetiségekről. A szerzők tárgyilagosan próbálnak közelíteni olyan eseményekhez is, mint például a taxisblokád, amely a magyar közvéleményt ugyancsak megosztotta. A szerzői névsor is világosan jelzi: a szerkesztők arra törekedtek, hogy semmilyen politikai irányultság se domináljon, a Magyarság krónikája tényleg a magyarság tárgyilagos krónikája legyen. Glatz Ferenc, a kötet főszerkesztője így foglalta össze a vállalkozást: — Kísérletet tettünk arra, hogy közérthető módon beszéljünk mindarról, amit a szaktudomány eddig feltárt. Másfél évig dolgoztunk az anyagon, s a szakmán belül ez az első próbálkozás arra, hogy a modern médiavilág ábrázolási formájával közelítsünk a magyar történelemhez, hiszen ez ideig az írásos források álltak a középpontban, s hiányzott a tárgyi-képi anyag megjelentetésének igénye. Az Officina Nova 45 ezer példányban jelentette meg a könyvet. A kérdés csak az, hogy ennek a „Krónika” sorozat hagyományait követően nagyon szép, igényesen összeállított (Németországban nyomtatott) könyvnek a borsos ára (4500 Ft) vajon lehetővé teszi-e, hogy sok magyar családnak a könyvespolcára kerülhessen.
