Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)
1995-12-16 / 296. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Érték és rend A fáma úgy tartja, amikor Magyarország a piacgazdaság útjára lépett, s a társadalom szembesült a kőkemény kapitalizmussal, az alapozás időszaka láttán a nyugati demokráciák csendes megjegyzést tettek: üdvözlet a fedélzeten. Az illemszerű hát- baveregetéstől azonban épp olyan messze van az egyenrangú félnek kijáró kézszorítás, mint a hajó bűzös gyomra a fényesre súrolt fedélzettől. Mert hogy nemcsak Dániában bűzlik valami, azt a náthával küszködő is érzi, s a rajkini „válámi ván” is messze áll az igazitól. A magántulajdon tiszteletének rögzítése például szabad rablások sorozatát indította el, s nem is biztos, hogy mindig törvényszegő módon. Elég csupán megtalálni a joghézagokat, a laikus úgysem igazodik el a felkészült emberek nyelvezetén. Így válhat mindennapi esetté, ha egy új cégnek az az első dolga, hogy a vállalt munkák elvégzésére befizetett előlegekből luxusautókat lízingel, miközben a szerződéseinek nem tud, talán meg sem próbál eleget tenni. A lanyhára sikerült számonkérés után a vezetők pedig csak a csillagot cserélik le az autók orráról, az eltűnt pénzből már elvegetálnak valahogy. Teszik, ha tehetik, de új oldalra lapozva a polgár ismét meggyőződhet arról, hogy a jogrendszer nem igazán követi a köz akaratát. Mert a seregtől lelépő kiskatona, aki néhány nap bolyongás után feladja magát, kap tíz év börtönt. Hát igen, fegyverrel szökött és lövöldözött is. Aki viszont megveszi a konyhakést, mert tudja, hogy másnap az autópiacról meg fog ölni valakit egy nyugati autóért, s habozás nélkül meg is teszi, vagy leszúrja az első taxisofőrt, aki az útjába kerül, nos, az kap tizenhárom évet. Csak ennyi lenne a különbség? A legtöbben nem így gondolják, de a demokrácia játékszabályaiba belefér, hogy néhány ember másként döntsön. Újabb oldal az újságban, s máris új rejtély. Egy hazai nagyvállalatnak elengedik a másfél milliárd forintos tartozását, mert úgysem tudja (akarja?) megadni, s további 60 milliárdot kap fejlesztésre. Ha valaki azt hinné, hogy ezek után a cégnél mindenki meghúzza magát, hát nagyon téved, ugyanis első lépésként 500 millió forint jutalmat fizetnek ki, mert olyan jól ment a munka. S ki kérdezi meg, hogy mindez miből finanszírozható, s hogy minderről mi a véleménye a jövedelmének felét leadózó polgárnak? A nyugati demokráciák azt is mondják, hogy a felborult értékrendek melegágyai a káosznak, de ilyen állapotok náluk is uralkodtak — úgy hatvan-hetven évvel ezelőtt. Nyéki Zsolt A KM hét végi mellélete '95. XII. 16. Dr. Matejka Zsuzsa Harasztosi Pál felvétele «« .....................................—.................. Kötelességük, hogy utánanézzenek, miből, mely kiadásokból lehetne lefaragni, jy jelenti, egy biztosítottra, egy-egy állampolgárra egy egész évre mindössze 6500 forint jut, ami a jelenlegi árak mellett két doboz korszerű antibiotikum megvásárlására elegendő. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy az infláció általában minimum harmincszázalékos, de az egészségügyben olykor még ennél is több, akkor világossá válik: a rendelkezésünkre álló pénz vásárlóértéke drasztikusan csökken. Szigorításra kényszerülünk. □ Ennek bizony kevesen fognak majd örülni... — Ez pontosan így van, és a dolog érthető is. Azt sem szabad azonban elfelejteni, ami felméréseink alapján nyilvánvaló: ma minden ötödik ember kifordul a gyógyszertárból, amikor megtudja, hogy a felírt receptekért mennyit kell(ene) fizetnie, ráadásul 42,5 százalékuk nem megy vissza orvosához, hogy más, olcsóbb gyógyszert írasson, inkább maga dönt arról, szedi Ha a szlogen szerint mozgásban az üzlet, akkor az egészségügy egyszerűen bombaüzlet! Csakhogy erről sajnos szó sincs, pedig ekkora mozgás talán az élet egyetlen területén sem tapasztalható, mint éppen itt. De komolyra fordítva a szót is elmondható, nemigen panaszkodhatnak mostanában az egészségügyben dolgozók vagy éppen a különféle egészségügyi szolgáltatásokat igénybe venni kényszerülők, a betegek, hiszen e területen szinte naponta történik valami. Mint most, épp a gyógyszerforgalmazás, illetve a receptfelírás terén, ahol január elsejétől igencsak radikális változásokra lehet számítani. Dr. Matejka Zsuzsa, országos főgyógyszerésszel a változásokról, s azok várható hatásáról, a következményeiről beszélgettünk. □ Tetszik, nem tetszik, el kell fogadnunk, amit a statisztika bizonyít: gyógyszerevő nemzet vagyunk. Magyarországon indokolatlanul magas a különféle patikaszerek fogyasztása, s ez a fogyasztás ráadásul szakmai szempontból is rossz. — Ezek sajnos valóban tények. Mértéktelenül sok gyógyszert eszünk. Ha nem akarunk teljes csődöt, akkor a spirálként emelkedő gyógyszerfogyasztást, az erre fordítandó kiadásokat legfőbb ideje, ha nem is visszaszorítani, de legalább megállítani. A növekedés ugyanis rendkívüli. 1990-ben tizennyolcmilliárd forintot fizetett gyógyszerekre az akkori biztosító, kétmilliárdot pedig maga a lakosság. 1995- ben az eddigi adatok szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 70 milliárd forintot, a lakosság pedig 30 milliárdot költött gyógyszerekre. Látható, a biztosító, azaz az állam négyszer, a lakosság pedig tizenötször többet fizet a patikákban ma, mint fizetett mondjuk öt esztendővel ezelőtt. Tény az is, erre az évre az Ország- gyűlés a költségvetésben 67,5 milliárd forintot határozott meg gyógyszertámogatásra. A számok nyelvére lefordítva ez azt vagy nem szedi a gyógyszereket. Tudomásunkra jutnak olykor igen cifra esetek, azaz visszaélések. í\z egyik megyei felmérésnél kiderült, halott orvos írt fel folyamatosan gyógyszereket, s akadt olyan köz- gyógyellátási igazolvánnyal rendelkező, aki egyetlen hónapban öt különböző orvosnál járva összesen 2800 szem gyógyszert íratott magának. Mindezek után az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kötelességének érezte, hogy utánanézzen, miből, kiadásait növeljük, hanem az, hogy a gyógyszerfogyasztást ésszerűsítsük, okosabban költsük el a rendelkezésre álló összeget. □ Ezt az ésszerűsítést szolgálják azok az új rendeletek is, melyek a receptírásra vonatkoznak? — Igen. Január elsejétől csakis az új, úgynevezett vonalkódos receptekre lehet a patikákban tb-támogatással kiszolgálni a gyógyszereket. Akik másfajta receptet visznek, azok bármilyen gyógyszerért a teljes árat kötelesek fizetni. Ez az újfajta recept nem csak a támogatás igénybevételére jogosít, de nagyban segíti majd azt a számítógépes adatfeldolgozást, amelyre az OEP január elsejétől elszánta magát, amely nem csak az orvosra, de a gyógyszerre, a biztosítottra is kiterjed. A számítógépek segítségével naprakészen tudni lehet majd, melyik orvos milyen és mennyi gyógyszert ír fel betegének, egy-egy beteg milyen és mennyi gyógyszert fogyaszt. Ha ugyanis el akarjuk kerülni, hogy a kiadások drasztikus növelése miatt egyes gyógyszerek árát akár száz százalékkal kelljen emelni, akkor szükség van az eddiginél nagyobb szigorra. Ma Magyarországon a csecsemőtől az aggastyánig minden ember évente 31 doboz gyógyszert szed, miközben a szlovákok 14-et, a csehek és lengyelek 20- at fogyasztanak. □ Mi lesz a leginkább rászorulókkal, a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező betegekkel? Nekik számítaniuk kell-e változásra? — A tervek szerint a közgyógyellátási lista is változik, konkrétumokat, részleteket még nem tudok. H A betegek gyógyulni szeretnének, miközben az orvosok az ésszerűségben, magyarán a spórolásban, az olcsóbb gyógyszerek felírásában érdekeltek. Nem fordulhat elő, hogy az olcsóbb gyógyszertől lassabban gyógyul a beteg, így a spórolásból nem sok minden marad? • « ...................... , ........ Biztos vagyok abban, a lakosság döntő többsége megérti érveinket: érdekeiket szolgálják. ^ — Állítom, szó sincs arról, hogy terápiás igénytelenségre biztassuk az orvosokat, mi inkább választási lehetőséget kínálunk nekik. Eddig a doktorok nemigen tudtak arrób hogy a gyógyszernek ára van, s amikor megírnak egy receptet, valójában pénzt utalványoznak az illetőnek. Az új rendszer egy tükör lesz, amibe időnként nem árt majd belenézni. Munkájukat szeretnénk azzal is segíteni, hogy összeállítottunk egy úgynevezett gyógyszerterápiát, amelyet neves szakemberek, professzorok készítettek. Ezek a terápiás ajánlások betegségcsoportonként hozzák a szóba jöhető készítményeket: megmondják miből lehet választani egy felsőlégúti.betegség, miből a szívritmuszavar esetén. A lista készítőinek személye garancia arra, hogy ők nem a rosz- szabb és olcsóbb, hanem a hatékonyabb és kevésbé drága gyógyszerekből válogattak. Biztos vagyok abban, a lakosság döntő többsége megérti érveinket, s belátja, hogy szándékaink a fölös kiadások csökkentését, valójában mindnyájunk érdekeit szolgálják. mely kiadásokból lehetne lefaragni, a gazdálkodáson ésszerűsíteni. 3 Kíváncsian várjuk mindannyian, mire jutottak. — Elsőként a gyógyszerek árszínvonalát vizsgáltuk, s meg kellett állapítanunk, a struktúra szélesedésével, az új, nyugati patikaszerek megjelenésével ugrásszerűen nőttek az árak. Tény ugyanakkor, hogy a biztosítónak nem sok lehetősége van a választék befolyásolására. A Népjóléti Minisztériummal közösen a gyógyszerkereskedelmi árrést is vizsgáltuk, s bár a tervek szerint 1996-ban még nem, azután e téren is lesznek változások. A takarékosság módja a gyógyszerfelhasználás felülvizsgálata is. Mint fentebb mondtuk, a gyógyszerfogyasztásban hazánk szomorú elsőbbségre jutott, s nem csak sok gyógyszert szedünk, rosszul is fogyasztunk. Egyes orvosságokból a szükségesnél lényegesen kevesebbet, másokból elképesztően sokat. Egy példával megvilágítva: Európában elsők vagyunk az öngyilkosság terén, mégis igen kevés ilyen jellegű gyógyszer, úgynevezett antidepresszáns fogy. Mértéktelenül magas ugyanakkor az antibiotikumok fogyasztása. Idén csak az efféle gyógyszerek^ Célunk hogy a gyógyszerfogyasztást ésszerűsítsük, okosabban költsük el a pénzt, re 18 milliárdot költöttünk, az összköltség harminc százalékát. A gyógyszerfogyasztás terén a franciákkal vagyunk egy színvonalon, s aki kicsit is figyeli a híradásokat, az látja, hogy a hetekig tartó francia sztrájkok épp az ottani kormány azon szándékát akarják megakadályozni, amelyeket a tb átalakítására terveznek. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, mindezen tények és gondok ellenére célunk nem az, hogy megvonjunk és emeljünk, ezzel a betegek Kovács Éva AKTUÁLIS INTERJÚNK Gyógyszerevők vagyunk A most bevezetett szigorítás a valódi betegek érdekeit szolgálja
