Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-21 / 249. szám
Napkelet • A KM ünnepi melléklete 1995. OKTÓBER 21., SZOMBAT Márai Sándor reneszánsza Márai Sándor Archív felvétel Nagyszabású eseménysorozatot szentel Márai Sándornak a Magyarországi Francia Intézet. Erre kitűnő alkalmat szolgáltat az a tény, hogy az író Béke Ithakában című regénye a közelmúltban jelent meg franciául Éva Barre fordításában. A „Könyvek ideje 1995” rendezvény keretében maga a fordító is itt lesz a programon. Bár Márai 1947 után 1989-ben bekövetkezett haláláig nem foglalhatta el itthon az őt megillető helyet, napjainkban már az egyik legolvasottabb magyar író világszerte. Művei jelentek meg Németországban, Hollandiában, Spanyolországban, Svédországban, Olaszországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Dániában, Svájcban és Finnországban, de Franciaországban sem ez lesz az első munkája. Magyarország elhagyása után Márai élt Párizsban és Németországban, majd egészen San Diegoban bekövetkezett haláláig az Egyesült Államokban. Nagy német lapoknak volt tudósítója, Thomas Mann, Gide, Cocteau baráti köréhez tartozott. Műveit az elmúlt években végre újra kiadták, s így a fiatal magyar olvasók is megismerkedhetnek a Csutora, a Sértődöttek, a Válás Budán, A gyertyák csonkig égnek, illetve a Sirály című munkáival, illetve naplójának részleteivel. Márai a kultúrák egymásra hatásának egyik szimbóluma, amint azt egész életműve tükrözi. Foglalkoztatta a Duna menti civilizációhoz való tartozás, e térség népeinek szolidaritása, illetve szembeállítottsága. Művei üzenetének tragikus aktualitást adnak a Közép-Európában jelenleg is tomboló viharok. Az október 24-én megrendezésre kerülő Márai emlékezésen előbb 15 órától kerekasztal-beszélgetés lesz Márai időszerűségéről. Éva Barre: Hogyan fordítsunk Márait?, Szegedy- Maszák Mihály: A száműzetés Mára- inál, Hubay Miklós: Hogyan tekint Márai saját korára?, Németh G. Béla: Márai a magyar irodalomban, Kulcsár-Szabó Ernő: Márai és a modernség, valamint Georges Kassai: Márai és Franciaország címmel tart előadást, majd a Béke Ithakában című mű bemutatása következik. ’56 Budapesten Archív felvétel Egy eltemetett múlt feltárása Beszélgetés Litván György igazgatóval az 56-os Intézet céljairól Az október 23. előtti héten immár rendszeresen sor kerül a 56-os Intézet frissen megjelent kiadványainak bemutatására. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy az igazgatót, Litván Györgyöt kérdezzük. Először az intézet megalakulásának céljairól. — Az 56-os Intézet egyidős voltaképpen a rendszerváltással — hangzott a válasz. — A Nyilvánosság Klub 1989. tavaszi ülésén vetődött fel, hogy egy ilyen kutatóintézetet létre kellene hozni. Ott már alakult is egy előkészítő bizottság. Király Béla a Nagy Imre temetésén mondott beszédében is hangoztatta ennek fontosságát, hiszen egy eltemetett múlt fel- támasztásáról és részleteiben való feltárásáról volt szó. Generációk nőttek fel úgy, hogy erről az időszakról csak hamis információkat tudhattak. 1990-ben mondatott ki az intézet létrehozása és a Magyar Tudományos Akadémia segítségével 1991-ben jött létre egy akadémiai kutatóhely formájában. A már addig is létezett Oral History Archívum hanganyaga is beépült a mi munkánkba. Ez a közéletben, a politikában részt vevő számos személyiséggel készített interjúk gyűjteménye volt. Ma már 500 fölött van ezek száma. Nagy részük ilyen-olyan módon kapcsolatban van az 56-os időszakkal. Emellett a Történelmi Igaságtétel Bizottság történeti szekciója is bekapcsolódott a munkába. □ Függetlenek tudtak-e maradni a politikai csatározások során? — Az intézetnek teljes mértékben sikerült megőrizni a függetlenségét. Némelyik 56-os szervezettel, pontosabban a tagsággal persze kapcsolatot kell tartanunk, hiszen nem szakadhatunk el az 56-os események résztvevőitől. Politikai akciókban azonban természetesen nem veszünk részt. És természetesen azokkal keressük a kapcsolatot, akik az események tárgyilagos feldolgozásában hajlandók velünk együttműködni. Sajnos, vannak olyanok, akik csak egy idealizált vágyképet tudnak elfogadni. □ Van-e akadálya a dokumentumokhoz való hozzájutásnak? — Sajnos, ez ma is komoly probléma. A Parlamentben idén elfogadott levéltári törvényben ugyan már van előrelépés, hiszen azt sikerült — részben nekünk is — kiverekedni, hogy az 1990 előtti időszakban ne 30, hanem 15 év legyen az úgynevezett lejárati határidő. Tehát a 15 évnél régebbi iratok titkossága, védettsége így megszűnt. Márpedig ez roppant fontos számunkra, hiszen a perek, az egyéb utórezgések később történtek és a mi intézetünk tulajdonképpen egy jelenkor-kutatóintézet, amely nem szorítkozik pusztán 1956 vizsgálatára. Mindezek mellett a titokvédelmi törvény és a személyiségi jogok védelme továbbra is igen gyakran gátat szab a kutatásoknak. Mindenesetre fokozatosan javul azért a helyzet, sőt a külföldi kutatásokra is mód nyílik. □ Ahogy tudom: a televízió éppen ezekről számol majd be október 23-án. si eset című szatírája osztotta meg. (Gogol Revizorára hasonlít a történet: egy vidéki borellenőrt tévedésből miniszternek hisznek, és vele próbálják megoldatni a városka aktuális problémáit.) A pártközpont dolgozóinak levetítették a filmet, s annak tervezett bemutatatása komoly felháborodást keltett, így „a kérdést ismerő funkcionáriusok és párttagok” szerint közönség elé engedése nagy veszélyt jelentene, mert lehetőséget és bizonyos fokú legalitást adna művészeti területen a jobboldali elemek és irányzatok előretörésére. Két évre zárták dobozba Fábri Zoltán Bolond áprilisát és Apáthi Imre Játék a szerelemmel című filmjét. Mindkettőt azért, mert a bebörtönzött Mensáros László volt a főszereplő. A bemutatásukat tiltó, elhalasztó dokumentumok azonban nem erre, hanem „művészi gyengeségekre” hivatkoztak. De nem feltétlenül járt jobban az a film sem, amelyet bemutattak a mozikban. Má- riássy Félix Külvárosi legendája az angyalföldi munkások életét mutatta be. A film eredetileg az ötvenes években játszódott volna, de a cselekményt végül „visszahelyezték” a harmincas évekbe. „A város peremén élők” kiszolgáltatottságáról, nyomoráról szóló filmet rögtön bemutatása után dühödt kritikák érték. A bemutató után két héttel a József Attila Művelődési Házban gyűltek össze a kerület dolgozói a XIII. kerületi pártszervezet meghívására, hogy a film alkotói, Máriássy Félix rendező és Máriássy Judit forgatókönyvíró je— Igen, a legutóbbi moszkvai kutatások eredményei roppant izgalmasak. Rainer János és Vásárhelyi Miklós a szovjet legfelsőbb pártvezetés vitáiról készített munkafeljegyzéseket dolgozta fel, s ezekből például kiderült, hogy 1956-ban egyáltalán nem volt előre eldöntve a beavatkozás kérdése. Erről a kutatásról is hamarosan elkészül a kötetünk, de valóban a televízió ünnepi műsorában már esik szó róla. □ Az intézet évről évre számos kiadvánnyal rukkol elő. Most szintén elkészült kettő. — Valóban, eddig mintegy 30 kötetünk jelent már meg. A Petőfi kör vitáinak dokumentumait például hét kiadványban adtuk ki. Szerkesztettünk egy történeti olvasókönyvet, amivel az érettségizőknek, s persze a történelemtanároknak is segítséget akartunk nyújtani. Évkönyvet jelentetünk meg. Éz tulajdonképpen a folyóirat funkcióit szolgálja, hiszen tartalmazza a kutatási területünkbe vágó legfontosabb tanulmányokat, dokumentumközléseket, recenziókat, bírálatokat. Feladatunknak tartjuk ugyanis, hogy ami 1956-ról és e témakörben megjelenik, arról véleményt formáljunk. A másik most megjelenő — sajnos e pillanatban még nyomdában lévő kötet a Hatalom és társadalom címmel Debrecenben megrendezett jelenkor-történeti konferencia anyagát tartalmazza. Cl Mit gondol, pontosabb-e már az átlagember képe a magyar forradalomról? — Csak remélni tudom, hogy hatással tudunk lenni a köztudatra. Vannak biztató jelek, de sajnos például az 56 körüli vi- askodások nagyon sokat ártottak a forradalom emlékének. A fiatalok nemzedékéből sokan nem is kíváncsiak erre a korszakra, és még mindig élnek torz nézetek. Mindez azonban csak mégjobban megerősít bennünket abban, hogy még pontosabban tárjuk fel az 1956-os magyar forradalom történetét, hatását. lenlétében „beszéljenek arról, ami szívükre, lelkűkre nehezedett a film megtekintése óta”. Az ankét hozzászólói csalódásuknak adtak hangot, és a film pesszimizmusát kárhoztatták, amely — a sokszínű élet sötét oldalait gyűjtötte csak össze, meghamisítva a munkásosztály múltját, életét. — A gyűlés „eredményeként” az MSZMP XIII. kerületi bizottsága és a kerületi tanács végrehajtó bizottsága közös állásfoglalást adott ki az „öntudatos dolgozók véleményére támaszkodva” A film műsorról való levételét javasolták, és ez a javaslat a felsőbb párt- és állami szerveknél hamar meghallgatásra talált. Litván György Nagy Gábor (ISB) felvételei A dobozba zárt kritika életre kél A Politikai Bizottság egyik 1957. szeptemberi ülésén több film engedélyezéséről, illetve betiltásáról határoztak. Áz eltüsszentett birodalom (Banovich Tamás erősen „áthallásos” mesefilmje a zsarnok királyt legyűrő juhászról) és a Keserű igazság ekkorra már dobozba került. (Várkonyi Zoltán filmje a társadalomkritikai realizmus egyik legerőteljesebb darabja egy építővállalat vezetőjének szakmai hozzáértése miatt bekövetkezett balesetéről szól. Politikai okokból a baleset miatt azonban nem a hibát hibára halmozó igazgatót, hanem a katasztrófa elhárításáért mindent megtevő főmérnököt tartóztatják le.) A Gerolsteini kaland (Farkas Zoltán habkönnyű operettfilmje) elleni legfontosabb kifogás az volt, hogy a főszerepet a letartóztatásban lévő Darvas Iván játszotta. (Ráadásul ekkor volt a mozikban műsoron a Bakaruhában, szintén Darvas főszereplésével. Ezt a filmet még a színész letartóztatása előtt mutatták be.) Keleti Márton futballszatírájának, a Csodacsatárnak a forgatókönyvét az 1956. előtti irodalmi ellenzék egyik vezetője, Mé- ray Tibor írta. Nevét mind a plakátokról, mind a főcímlistákról törölték, maga a film azonban — igaz, átdolgozva, de megjelenhetett. (A kinti mérkőzései után Nyugaton maradt és ezáltal „nemkívánatos” szereplővé vált Puskás Öcsivel leforgatott jeleneteket Szusza Ferenccel forgatták le újból!) Ugyanígy közönség elé kerülhetett végül a Gerolsteini kaland is. Az átvételi bizottságot Kalmár László A nagyrozsdá(Részlet az 1956-os Intézet „Évkönyv 1995” című most megjelent kiadványából) ÉVKÖNYV 1995 ||§pl ; ' MÉÉI * s' lg $56-osftöézet
