Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-21 / 249. szám

1995-OKTÓBER 21., SZOMBAT Napkelet • A KM ünnepi melléklete Akinek meghasadt a szíve Márványtáblát kap Rácz István, Nyíregyháza 56-os vezetője S okáig a feledés homálya fedte Rácz István életútját. Csupán 1994-ben jelent meg róla elismerő közlemény. Halálának körülményeit és időpont­ját pedig csak 1995. júniusában tisztázta a Jósa András Kórházban megőrzött kórtör­téneti adatainak szakszerű feltárása. Esze­rint a börtönből három év után feltételesen kiengedett és a gimnáziumi tanítástól eltil­tott Rácz István még 1966. augusztus 1-jén délután békésen haladt kedvelt Panni robo­gójával a Katona utcán a Hatzel tér felé. Kö­rülbelül 16 órakor hirtelen nagy fájdalmat érzett a jobb lábában, a deréktájon és az al- hasban. Még le tudott lépni a kismotorról. A mentők először a II. számú belgyógyásza­ti osztályra vitték, ahol a jobb csípő verőe­rének (aorta iliaca externa) rögösödését té­telezték fel, és ezért a sebészeti consilium után 20 óra 50 perckor felvételre került a sebészeti osztályra. Nyomban megoperál­ták, de az ér megnyitásakor (arteriotomia) vérrögöt nem találtak. A halál rövidesen, 1966. augusztus 2-án 21 óra 30 perckor be­következett. A másnap elvégzett kórbonco­lás tárta fel az alapbetegséget: a főütőér (aorta) tágulata és repedése; a szövődmé­nyek: vérömleny a szívburokban (320 ml) és tüdőgyulladás voltak. A kifejező magyar nyelv az ilyen esetekre mondja: meghasadt a szíve! (a szívsebészet fejlődése révén ide­jekorán elvégzett űn. preventív érpótlással ma már megmenthetők az ilyen betegek). Ismeretes, hogy Rácz István a Vasvári Pál Gimnázium francia-magyar szakos ta­nára és 1956. október 26-november 3. között a nyíregyházi Városi Munkásta­nács elnöke volt. Fokozott felelősségérzete miatt már a forradalom alatti permanens helytállás is nagyon megviselte szervezetét. Ránk hagyott pompás önéletrajzában (33 oldalnyi) erről így írt: „Idegeim szinte a végsőt citerálták, de nem engedtem... Az akarat győzött. Végre november 3-ára rendet teremtettünk.” Emellett még to­vább rongálták Rácz István egészségét a rendőrségi kínzások (1956. november 7.), a Szovjetunióba történt elhurcolás (Ung- vár; 1956. novem­ber 8-december 5.), az idegőrlő 7 hónap az ÁVH nyíregyházi pené­szes magánzárká­jában, s végül a börtönökben (Vác, Budapest) leült három év. Már az ungvá­ri rabságból tör­tént hazaszállítá­sa (előbb Debre­cenbe) és átmene­ti szabadon bo­csátása után: „idegrendszerem felmondta a szol­gálatot. Nagykál- lóban kötöttem ki; ahol napokon keresztül önkívü­leti állapotban voltam. Egy hónapi gondos ápolás talpra állított.” Jobb karja és lába azonban már nem volt a régi. A nagykállói megyei elme- és ideggyógyintézet iratai szerint 1956. de­cember 10.-1957. január 21-e között ápolták súlyos depresszió és féloldali fejfá­jás (hemicrania) miatt. Kórházi felvétele­kor csak 60 kg volt a testsúlya, mert a szovjet elhurcolás alatt 18 kilogrammot fo­gyott. Tehát testileg-lelkileg és anyagilag is tönkretették. A börtönből történt 1960. április 1-jei szabadulása után a jobb alsó végtag érszű­külete miatt a családja „meglepte” egy Panni robogóval, amellyel élete utolsó éve­iben tudott közlekedni (kijárt Tiszavasvá- riba az elemi iskolába tanítani). Hogy miért repedt meg végül a forradal­már szíve? Ismerjük a humán genetikából, hogy a kötőszövet veleszületett gyengesége mellett még a tartós idegrendszeri feszült­ségek (kínzás, éheztetés, a feleség és a gyermekek hiánya, a létbizonytalanság, az élethivatástól való eltiltás) és a következ­ményes magasvérnyomás (hypertonia), mind-mind elősegítik az érfalak szakadé- konnyá válását. Végletes esetben bekövet­kezhet a főütőér kitágulása (aneurysma), majd a harántirányú megrepedése (ruptu- ra) és az érfal rétegeinek hosszanti szétvá­A rab Rácz István „fekvési engedélye” 1959-ből, ízületi betegsége miatt Rácz István tanár 60 éves korában lása (dissectio). Régen ez hirtelen és fatálisán jelentkezett, s élőben ritkán ismerték fel. Életének első 23 évét Erdély­ben töltötte, s csak az üldözések és az ismételt katonai behívás miatt szökött át Magyarország­ra. Kitűnő tanár volt és önálló egyéniség. Szabadelvű felfogását a rendszer nem tolerálta, csak Nagykállóban 24-szer indítottak ellene fegyelmit. Kizárólag a szü­lői házzal összhangban kívánt nevelni, s nem áltatta növendéke­it a hamis jelmondatokkal: „Az leszel, amit akarsz.” Küzdött a tanári tekintélyelv ellen is. Sze­rette a diákokat. Barátként kezel­te a szintén erdélyi származású és fél cigány Dandos Gyula, IV. gim­nazista diákvezért, aki járt hozzá. Emellett kifejezetten művészié­lek is volt, aki gyönyörűen festett és verseket írt. Maga „készítette” a munkástanács bélyegzőjét is. Még élő rabtársai (Hegedűs B. András, Rausz Jó­zsef, Stingl József, dr. Zimányi Tibor stb.) ma is szeretettel beszélnek „Pista bácsi­ról”. Ugyanis megvénült a börtönben. Jel- lemes ember volt. Hiába ment le a lakásá­ra 1956. november 4-én a megyei pártve­zér, Rácz István tanár úr a leghatározot­tabban elutasította a Kádár-rendszert. Pe­dig csak fel kellett volna mennie másnap is a városházára, s folytatni Nyíregyháza vá­ros vezetését. Nem tehette, mert a néptől kapta a megbízatását. Ezután már úgy te­kintett magára, mint „egy a milliók közül, akinek a politika tönkre tette az életét.” Most már márványtábla is őrzi emlékét a volt Vasvári Pál Gimnázium (Vasvári Pál u. 16.) főbejáratánál. Fazekas Árpád Vagyonelkobzással is nehezítették a 629-624 számú elitéit családjának az életét. íme a részletfizetési kedvezmény a km vendége A népmüvószat elkötelezettje Bodnár István Életfadíjjal tüntették ki a közelmúltban Puskásné Oláh Júlia népművészeti szak­előadót, a nyíregyházi művelődési köz­pont Népművészeti Stúdiójának a veze­tőjét, a Népművészeti Egyesület megyei titkárát. A rangos kitüntetést a népmű­vészek közül ő kapta egyedül az idén az országban. A népi iparművész nem elő­ször kapott elismerést, harmincéves te­vékenykedése során kétszer vette át a ní­vó-díjat, eredményes textil munkásságá­ért a Gránátalma-díj arany, ezüst és bronz fokozatot kapta, az általa vezetett stúdió pedig kiváló együttes lett. Sokoldalú ember. A textil megszállott szerelmese. Míves munkák kerültek ki a keze alól, elsősorban kézi hímzés és szö­vés: szőttesek, lakásdíszítő termékek, fu­tók, térítők, kendők. Oly sikeresen sajá­tította el a textilfestés, batikolás művé­szetét, hogy még az álomvárosból, Hollywooodból is kapott megrendelést. Meglehet, nem egy világhírű színész az általa festett selyemből készült kosztüm­ben ékeskedett. A megrendeléseket egy Londonban élő üzletembernek köszön­hette, aki égy kiállításon látta az általa évek során több szakágban több százan bontakoztathatták ki tehetségüket a me­gyében. Az elsősorban a művelődési há­zakban indított képzések mellett még a nevelőotthonok pedagógusai részére is indult kurzus. Azóta több otthonban működnek műhelyek. Néhány évvel ez­előtt megkezdték egyes szakágak vezető­inek a képzését, 1992-től pedig akár szakmunkás-bizonyítványt is lehet sze­rezni a különböző képzéseken. Népsze­rűek lettek a nyári táborok. Többek kö­zött Puskásné ötlete volt, hogy a határon túli alkotókkal is érdemes volna felvenni a kapcsolatot, hisz ezzel mindenki jól járna. A gondolatot tett követte, az idei Nyírségi Őszön már a harmadik nemzet­közi kézműves-találkozót rendezték, amelyen már nemcsak a közeli országok képviselői, hanem nyugat-európai alko­tók is részt vettek. Puskásné Oláh Júlia tele van tervek­kel. Jövőre olyan nemzetközi kézműves tábort szeretne szervezni Nyíregyházán, amelyre meghívnák all testvérváros népművészeit. A találkozó jó alkalmat teremtene a kitekintésre, a kapcsolatok bővítésére. A találkozó megrendezésére és az ezt követő kiállítás jól kapcsolódna a millecentenárium megünnepléséhez. fl| rá, milyen értékek szunnyadnak a me gyében. Ez indította el a zsűrit, hogy or .■■■ szágos pályázatot, kiállítást is ér- ;s lenne szervezni. így lett! első Országos Népművé- ti Kiállítás rendezési jogát íregyháza nyerte el. 1973- í rendezték az első megle- n gazdag tárlatot, és 1989- az utolsót Nyíregyházán, kis vihart kavarva került szágos seregszemle 1990- Budapestre, ahol 1996- ban a harmadik feszti­ig, vált rendezik majd. A mozgalom len- dülete nem állt meg. ||| A nyolcvanas évek I elejétől nemcsak a 'I textilesek kapcsolód- - 1 tak be a szervezett munkába, hanem fa- , I zekasok, bőrműve- sek, csont és szarufa- ragók, bútorkészí­tők, kovácsok, népi tele ékszerkészítők és több mesterség műve- és a fiatal vállalkozók szá- li képzést szerveztek, az au^a^utvai. í uuaoat, gét szívesen osztotta meg máso több szakkört alakított és vezetett. Érdeklődése csakhamar a nép­művészet felé fordult. Az 1970-. j es évek elején alakult meg Buda- j pesten az Ifjú Népművészek Stú- j diója, amelyre az ország összes j olyan alkotóját meghívták, akik | elkötelezték magukat a népmű- * vészét mellett. Megyénkben is nagy érdeklődés mutatkozott gaz­dag örökségünk, a tiszta forrású népi művészet iránt. Sok tehetsé­ges alkotó készített fi- gyelemre méltó alko- . tást, amely akár kiál- M lításra érdemes volt. || A mozgalom kiváló M lehetőségnek bizo- Jll nyúlt a búvó népi fii értékek felkutatá- sára, gyűjtésére, Ennek láttán * szervezték meg • Puskásné vezetésé- Puskásné Oláh Júlia vei az első megyei H népművészeti tárla­tot, amelyet aztán rendszeresen több kö­vetett. A budapesti zsűri ekkor döbbent

Next

/
Thumbnails
Contents