Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-14 / 243. szám
10 Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. OKTÓBER 14„ SZOMBAT KIOTURÁIJS MOZAIK Kié lesz a Déryné-díj? Ötvennégy színésznő és egyetlen férfi, Hofi Géza kapta meg ez idáig a pénzzel nem járó, annál inkább értékes szakmai elismerést jelentő Déry- né-díjat. A kitüntetést az egykori Film, Színház, Muzsika feltámasztásáért (is) küzdő Film, Színház Alapítvány hozta létre Déryné születésének kétszázadik évfordulóján. Tavaly öt színésznő és az ő kívánságukra egy férfi színész vehette át a kitüntetést. Most folynak a jelölések az idei díjazottak kiválasztására. Olyan nevek forognak, mint Eszenyi Enikőé, Csomós Marié, Kubik Annáé, Csavlek Etelkáé, Pogány Judité, Ráckevei Annáé, Lukács Margité, Gordon Zsuzsáé... Hogy ki lesz a boldog öt díjas az idén? Decemberben kiderül. Magyarok az Albertinában A bécsi Albertina a világ grafikusművészetének egyik legrangosabb gyűjteménye. A hatvanezer rajz és metszet alkotói között ott találjuk Raffaellót, Michelangelót, Leonardót, Rembrandtot, Dürert, Rubenst, Frago- nard-t és másokat. A gyűjtemény alapjait az 1770-es években Albert von Sachsen-Teschen herceg vetette meg abból a vagyonból, amit felesége, Marie Christine, Mária Terézia császárnő lánya vitt a házasságba. A hercegnek és utódainak, meg az 1920 óta állami vezetésnek is elhatározott szándéka, hogy kortárs művekkel gazdagítsa a gyűjteményt. Most az az örvendetes esemény történt, hogy az Albertina a Creditanstalt Wien segítségével és a bécsi Gaudens Pe- dit Galéria válogatásában húsz magyar művésztől hatvan művet vásárolhatott. így abban a gyűjteményben, amelyben Libay Károly, Munkácsy Mihály, Uitz Béla, Patkó Károly, Székely Andor metszetei képviselik a magyar művészetet, most ott lehet már Bak Imre, Deim Pál, Fehér László, Mazzag István, Nádler István és társaik munkája is. 1994 fotóban elbeszélve Harmadik alkalommal foglalták kötetbe Az Év fotóit a Pelikán Kiadó jóvoltából. Ezúttal az 1994-es esztendőről van szó. Megannyi kép már vagy még ismerősnek tűnik. Újságok lapjain, folyóiratok oldalain találkoztunk már velük. Most már történelemmé nemesültek. Riasztó és emlékező történelemmé, sok nyomorúsággal, fájdalommal és tragédiával teli eseménnyel. Meg emberi erőfeszítéssel, diadallal, győzelmekkel, sikerekkel. Vannak szép képek és vannak riasztók, naturalisztikusan részletezők, megborzongatók. Vannak, amin elidőzik az ember, és vannak, amiket gyorsan átlapoz. Ki-ki stressztűrő képessége és vérmérséklete szerint. A több mint száz, zömében fiatal szerző alkotása arról győz meg bennünket, hogy ők mindannyian fantasztikusan tehetségesek. Bállá Demeter: Házasság Kifejezési formája a fametszet Kiállítással emlékeznek Gáborjáni Szabó Kálmánra (1897-1955) Évtizedek sodrában hajlamosak vagyunk elfeledni szűkebb pátriájukban egykor fáklyaként világító művészegyéniségeket, közülük való volt a debreceni festő, fametsző Gáborj áni Szabó Kálmán is. Grafikái nemcsak Európa nagyvárosaiban szerepeltek sikerrel (Róma, Milánó, Velence, Genf, Lipcse, Amszterdam, London), hanem elismerést szereztek New Yorkban, Chicagóban, Philadelphiában és Los Angelesben is. Gáborjáni Szabó Kálmán Debrecenben született 1897. szeptember 18-án. Középiskoláit a Református Kollégiumban végezte igen nehéz életkörülmények között. Már tizennégy éves korától tanítványokból tengődött. A képzőművészeti főiskolai esztendőkben is sokat nélkülözött. Télen befagyott a víz a szobájában. A földön alvástól annyira átfázott, hogy eszméletlenül szállították be a kórházba súlyos tüdőgyulladással. Felépült ugyan, de megviselt szervezete miatt később is többször lett súlyos beteg. A képzőművészeti főiskolán tanárai igyekeztek javítani sorsán, rendszeresen vásároltak tőle grafikákat, a Szép- művészeti Múzeumba is bekerült néhány lapja főiskolás korából. Az összekuporga- tott pénzből Párizsba utazott, hetekig járta a múzeumokat, míg csak kitartott az otthonról hozott szalonna... 1922-ben — Önarckép 1930 (szénrajz) Olasz éjszaka 1930 Vaszary János és Révész Imre növendékeként — rajztanári diplomát szerzett. Egy ideig Vaszary tanársegédje a főiskolán, majd a Református Kollégium hívására visszatér szülővárosába Debrecenbe, ahol kinevezést kap a tanítóképző intézetbe. Ettől kezdve éli a művészpedagógusok ellentmondásos, küzdelmes, a gyertyát két végéről égető mindennapjait. Óriási energiák feszülnek benne, erős az erkölcsi elhivatottsága. A művészi önkifejezésben az őszinteséget, az érzelmi indíttatást tartja elsődlegesnek, rajzpedagógusként pedig arra törekszik, hogy a növendékek megfigyelő készségét fejlessze, látásmódjukat alakítsa. Bekapcsolódik a művészetszervezők tevékenységébe is, 1924-ben a debreceni Műpártoló Egyesület keretében jelentős részt vállalt a vidék első Művészháza (Szent Anna u. 5.) megteremtésében. Senyei Oláh Istvánnal közösen megalakították az Ady Társaság képzőművészeti osztályát a Dürer Céhet, belépett a Magyar Rézkarcotok Egyesületébe, amely az elkövetkező évtizedekben számos sikeres kiállítást szervezett a bécsi Kunstgemeinschafton, a Scherl- hauson át Budapestig, s a vidéki városokig. Nyíregyházán a Bessenyei Körrel közösen rendeztek emlékezetes tárlatokat (1936- 1944) a városháza nagytermében. Célkitűzésük azonos volt: a főváros művészeti centralizmusa ellen léptek fel, igyekeztek a vidéken élő művészeket megvédeni a provincializmus megbélyegzésével szemben. Eközben fokról-fokra, saját belső törvényei szerint építi művészi stílusát: maga készítette szerszámaival alakítja fadúcait, megküzdve az anyag ellenállásával. Felismerte a fában rejlő drámai erőt, a fa szűkszavú beszédéből következő balladai tömörségű, jelbeszéddé sűrített mondanivalót. Árnyérzéke, önfegyelme mindig megteremtette az egyensúlyt érzelem és értelem, folt és vonal, fény és árnyék alkalmazásában. A Jézus életéről készített fametszetsorozatával vívta ki először a szakma elismerését (1927). A grafika mellett fest, akvarelle- zik, jóllehet mindvégig fő kifejezési formája a fametszet marad. A freskófestés gondolata is foglalkoztatja, mígnem megkapja a nagyszabású megbízást: a Református Kollégium 400 éves jubileumára készítsen freskót a II. emeleti lépcsőház falára. A tíz képből álló 110 négyzetméter területű monumentális művön egyedül dolgozott (1938). Néhány évvel később az újszegedi református templom színesüvegab- lak-terveinek elkészítésére kérték fel. Két ízben nyert állami ösztöndíjat, amely lehetővé tette, hogy hosszabb időt töltsön a római Collégium Hungaricumban. (1930/31, 1938/39-s években). A szabadon áradó fény, a mediterrán táj szépsége, a tenger kékje elbűvöli, palettájának színeit ragyogóvá teszi, megváltozik metszeteinek technikája. Ott készült jegyzetlapjain az első élmény megragadó üdeségét érezzük. Felszínre kerülnek lírai adottságai. A Visioni d’Italia (Itáliai látomások) metszet sorozatában: a városrészletek, s a képbe komponált villanásnyi jelenetek — csóko- lózó szerelmespár, az utcakövezeten futká- rozó macskák, a korsóját fején vivő leány alakja — hitelesítik az élményt. Sikereket ért el a művészi kisgrafika, a címlaptervek, az illusztrációk készítése területén is sok örömet szerezve a szerzőknek és könyvgyűjtő barátainak (Sinka István: Himnuszok Kelet kapujában, 1932., Földessy Gyula: Az ismeretlen Ady, 1941. Juhász Géza: Háború, 1937. Móricz Zsig- mond: A Hortobágy lélegzete, illusztráció, 1938. „Lyka K. könyve”. Áz Ady Társaság 1940-ben nagyszabású tárlaton mutatta be Gáborjáni itáliai festményeinek, akvarelljeinek és fametszeteinek sorozatát a Déri Múzeumban, majd Nyíregyházán. Révész Imre püspök felkérésére az 1944/45-ös tanévben elvállalta a Református Kollégium igazgatói tisztét, a következő évben felköltözik Budapestre, ahol a kultuszminisztériumban kap állást, majd a képzőművészeti főiskola tanára lesz. Részt vesz az általános közoktatásügyi és művészeti reform kidolgozásában. Korábbi nyíregyházi kiállítási sikerei ekkorára érnek be, jelentős megbízást kap a Takarékpalota épületében megnyíló Csemege üzletház freskóinak elkészítésére. Rossz egészségi állapotban fogott munkához, hidegben, hiányos állványzaton dolgozott végső erejét megfeszítve. 1955. március 23-án már megtelt Budapesten a Fényes Adolf Terem Gáborjáni három évtizednyi munkásságát reprezentáló fametszeteivel és rajzaival, mikor megbénult jobb kezére és oldalára. Kérésére hazavitték Debrecenbe, még több hónapot küzdött az életéért. Június 17-én hunyt el... Már nem láthatjuk freskóit a Csemege falán, eltűnt János vitéz és Tündér Ilona alakja a Rákóczi utcai óvoda faláról és a három pillangó is ellebbent az emlékezet gyerekkori ködébe. A Jósa András Múzeum Gáborjáni Szabó Kálmán itáliai metszetsorozatának kiállításával emlékezik a művészre. Ameire a magyar névtudomány tart A nyár végén rendezték meg Miskolcon az 5. magyar névtudományi konferenciát. Nemzetközi jellege is volt, hiszen szép számmal voltak ott kárpátaljai, partiumi, erdélyi, délvidéki és felvidéki kutatók is. Magyarországról csaknem minden humán felsőoktatási intézmény képviseltette magát. A kétszáz résztvevő 161 előadást hallgatott végig. A névtudomány (idegen nevén: onomasz- tika) általános kérdéseivel számos előadás foglalkozott. Ez nem is volt véletlen, hiszen a névtan a nyelvnek az a része, amely nemcsak a szó szoros értelmében vett nyelvtannal áll közvetlen kapcsolatban, hanem másokkal is. Hogy mennyire sokoldalú ismereteket tételez fel az onomaszti- ka, bizonyítják azok az előadások, amelyek a számítógépes feldolgozással, a történelemmel, a joggal, a néprajzzal, a pszichológiával, az irodalommal, a földrajzzal, a művelődéstörténettel való összefüggéseit vizsgálták. Vizsgálták továbbá a kutatók a más nyelvekkel (kun, német, román, szerb) való összevetést, ismertették eddigi eredményeiket, vázolták a jövőbeli terveket. Hallhattunk — sokszor új és meglepő — etimológiákat mind a személy-, mind a helynevek vonatkozásában. Kétségtelenül a földrajzi nevekkel foglalkoztak legtöbben. Egy-egy helység (Gyergyószentmiklós, Ungvár) helyneveinek feldolgozása mellett dűlő- és utcanevek, víznevek, tájegységek neveinek elemzése is szerepelt a programban — akár a múltat nézzük, akár a jelenkort. A gyűjtésről is esett szó, mégpedig Pesty Frigyes 1864. évi kéziratos Helységnévtárának a közzététele, illetve a Tisza vízgyűjtő területe volt a középpontban. A személynévi szekciókban legtöbben a család- és keresztnevekről beszéltek. Itt főként egy-egy település (Csengersima, Me- zőkovácsháza) vagy tájegység (Muravidék, Völgység) neveinek elsősorban statisztikai (névgyakorisági) vizsgálata volt a cél. A ra- gadvány-, illetve a becenevek bemutatásáról, kutatásáról viszonylag kevesen beszéltek. Az egyéb kategória igen változatos képet mutatott. Csak néhány téma ebből a változatosságból: a cserkészcsapatok nevei, mozinevek, vonatnevek, csillagnevek, a vendéglátóipari egységek elnevezései, az írói névadás vizsgálata. Felhívták a figyelmet a közelmúlt eseményeinek hatására, az igen változékony névválasztásra is. Hallhattunk előadásokat régi könyvek, kéziratok névtani feldolgozásáról. így most tudtuk meg, hogy az első etimológiai keresztnévjegyzék a XVII. század közepéről való. Vizsgálták az állandó szókapcsolatokban, szólásokban szereplő neveket, s beszéltek a koreai, svéd és finn névkutatásról is. Természetesen nem maradhatott el az általános és középiskolákban megtanulandó (megtanulható) rész sem, hiszen a nevek helyesírásával, alaktani megformált- ságával, a köznév és a tulajdonnév határ- területeivel is foglalkoztak a kutatók. A konferencián a Bessenyei György Tanárképző Főiskola képviselte előadásával mind a várost, mind a megyét.
