Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-14 / 243. szám

A minőséget támogatni kell Az oktatásügy átmeneti szabályai a parlamenti végszavazás stádiumában Kállai János A magyar oktatásügy gondterhes hétköz­napjai közepette könnyebbítő, mi több, szívderítő, reményt, bizakodást inspiráló események tanúi lehetünk olykor-olykor. Megyénkben sem múlt el a tanévkezdet új iskolák avatása, tan- és tornatermi bővít­mények birtokbavétele nélkül. Igaz, a be­szűkülés, a regresszió, a működési feltételek relatív vagy nagyon is szembeötlő romlásának szintúgy naponta tanúi lehetünk, és kedélyt borzolnak a főiskolai-egyetemi hallgatók protestálásai éppúgy, mint a közelítő lehetőségként fe­nyegető pedagógussztrájk markán­sodó körvonalai. A minőségre apellálni ilyen ve­gyes kondíciók közepette már-már anakronizmusnak tűnhet. A nyír­egyházi Zrínyi Ilona Gimnázium hiper-szuper kollégiumának diszk­réten parádés avatásán dr. Szabó Zoltán, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium politikai állam­titkára mégis a tehetség, az elit, a kvalitásos emberfők fokozott tá­mogatása mellett tette le a voksát. — Minisztériumunk oktatásfej­lesztési, modernizációs koncepció­ját sokan vitatják, kivitelezhetősé­gét megkérdőjelezik. Félreértelme­zésére szintén (tudok példát mon­dani: a kényszerű, elsősorban anya­gi természetű megszorítások követ­kezményeként (költségvetési elvo­nások, tanítók, tanárok, oktatók elobocsátása, csoportösszevonások, óraszámnövelés), a nivellálódás ve­szélyét említik. Történetesen azt, hogy a pénzhiány előbb-utóbb visszafordíthatatlanul az értékek degradációjához, pusztulásához ve­zet. Fliszem: ezek a jóslatok nem fognak beteljesedni. Meggyőződé­sem: az esélyegyenlőség megadá­sára törekvés nem zárja ki a másik Szük­séglet igazságát sem: a minőséget mind­annyiunk kötelessége támogatni. Ezért mondhattam itt, Nyíregyházán, hogy az új kollégium átadása szimbolikusan az arra érdemes dolgok támogatását, segítését, me­nedzselését jelenti. □ Amikor ön itt, megyeszékhelyünkön e bizakodást sugalló gondolatokat megfogal­mazta, a fővárosban még épphogy csak el­csitultak az Országház előtti tandíjas tün­tetés hullámai. Mennyiben változott a hely­zet a megszületett kompromisszummal? a mostani megállapodást megelőzően már majdnem minden ajánlat megfogalmazó­dott a szaktárca részéről. Nem jó persze, hogy mégis az utcára terelődtek a folya­matok. A főiskolai, egyetemi hallgatók könnyen mozgósíthatók, de azt gondolom: a tüntetésük saját indíttatásukból követke­zett, nem valamelyik párt befolyásolásá­ra. Az egészet úgy, ahogy lezajlott, nem tartottam manipuláltnak. Dr. Szabó Zoltán Balázs Attila felvétele □ Ezzel, bár csak érintőlegesen, átcsúsz­tunk a politikum szintjére. Ön politikai ál­lamtitkára az MKM-nek; ez kötöttésgeiben terhesebb poszt, vagy éppen nagyobb teret ad a szabad véleménynyilvánításra? — Negyvenéves matematikus vagyok; 1980 óta tanítok az ELTE-n. Parlamenti képviselővé választásom óta — fizetés nél­küli szabadságomat töltöm mindeközben — óraadóként foglalkoztatnak az egyete­men. De visszakanyarodva a kérdéshez: a politikai államtitkár nem köztisztviselő, mint a többi minisztériumi hivatalnok. Ezért nagyobb a szabadsága is, nyilváno­san politizálhat, kiállhat meggyőződése, a vallott nézetei mellett. A következő válasz­tásokig, 1998 májusáig magam is ezt te­szem. □ A már szóba került hallgatói protes­tánsok mellett a közelmúlt fontos oktatás- politikai eseménye kétség kívül a nemzeti alaptanterv hatálybalépése volt. — A kormány elfogadta a NAT-ot, s így most már — csaknem hat éven át tartó hez kapcsolódó átfogó taneszköz és tan­könyvreformot is. Az alkalmazás szaka­sza tehát 1988-ban kezdődik, és ezt köve­tően lesz még néhány év, mert a NAT-ot felmenő rendszerben lehet csak biztonsá­gosan bevezetni. A helyi tantervek kimun­kálása, illetve adaptálása pedig nemcsak elkötelezettség, hanem anyagiak kérdése is. A közoktatás finanszírozásának reformját pontosan a minőség tendenciájának erősí­tése érdekében kell elvégeznünk. A jelenlegi pénzügyi szisztéma okvet­lenül átalakítandó. És nem a Bok­ros-program miatt! Tudom, a meg­szorítások nem tettek jót semmi­lyen értelemben, területen, de túl lehet jutni rajtuk, túl lehet élni őket. A oktatásunkba, nemzetkö­zi összehasonlítást tekintve nagy pénzeket fektetünk be. A tetemes summa bérrésze bármennyire hihe­tetlennek tűnik, óriási. Nyolcvan százalék körüli! Ez így nem tartha­tó. Mivel a pedagógusok közalkal­mazotti státusban vannak, értelem­szerűen béremelési követeléseik sem az ő specifikus problémájuk­ként jelennek meg. □ A sztrájkot mint végső esz­közt, nem a távoli jövőben, de vár­hatóan be fogják vetni — legalább is, amint a pedagógus-szakszerve­zet prognózisából következtetni le­het. — A szakszervezetnek figyelem­be kellene venni a végső eszközök bevethetőségének mérlegelésekor az ország rendkívül nehéz gazda­sági helyzetét. Nem, korántsem azon kell civódnunk hogy négy, negyvennégy, netán négyszáznegy­vennégy év politikai, gazdálkodá­si tévedéseinek isszuk-e a levét. Még egy szót a munkabeszüntetés­ről: a közhangulat ideges; ilyen lég­körben sztrájkba küldeni — vélt és valós sérelmeik nyomására — mo­bilizálható tömegeket viszonylag könnyű. De visszaterelni a folyamatokat rendes medrükbe, az embereket a normá­lis életvitelbe, a munkába, ez jóval nehe­zebb! □ A közoktatási törvény, illetve a mó­dosításai sok problémát kezelhetőbbé fog­nak tenni. Hol tart a kis és a nagy cso­mag módosításának a folyamata? • I 1 1 ............... A nemzeti alaptanterv új korszakot jelent a magyar közoktatás történetében. vita után — a közoktatásnak végre van nemzeti alaptanterve. Ez új korszakot je­lent a magyar közoktatás történetében. A döntés egy hároméves folyamat kezdete. Ez alatt az idő alatt kell elkészíteni a he­lyi tanterveket, s kell végrehajtani az eh­— A törvénymódosítás — mint eléggé közismert — két ütemben zajlik. Az át­meneti szabályok a parlamenti végszava­zás stádiumában vannak. Alig néhány nap, s várhatóan megszavazzák a kis csomagot a honatyák. A jogszabálycsoport ez idő­től hatályba lép. Példaként csak, hogy mi lesz egzaktabbá általa! A tankerületi ok­tatási központok megszűnnek; a közokta­tási intézményszerkezet átalakításának kér­dései rendeződnek, bizonyos tendenciák gyorsasága mérséklődik. A nagy csomagot november-december táján nyújtjuk be a Tisztelt Háznak. Igen fontos eleme a köz­oktatás finanszírozási mechanizmusának az átalakítása. A pénzügyi átformálódás azt célozza meg, hogy a normatívák sze­rinti lebontásban a feladatarányosság le­gyen az egyik döntő momentum. Az ár­nyaltabb, differenciáltabb pénzelosztási gyakorlat a változás csak ennek kialakítá­sával kényszeríthető ki. Ha egy szocia­lista párti politi­kust hirtelen megkérdezne va­laki, mi is lesz a közelgő kong­resszus napirend­jén, nincs kizár­va, hogy egy pil­lanatra zavarba jönne. Mert mos­tanában mindinkább az van napiren­den, ami elvileg napirendre sem ke­rülhet a jövendő plénumon. Össztűz zúdul Horn Gyulára, és napirendügyi szakértők azt elemezgetik, miként le­hetne mégis a szervezeti szabályzatot megerőszakolni, és kenyértörésre vin­ni az ügyet. A már elment ötök, meg a menni készülők, ki-ki vérmérsékle­te szerint fúj a Pénzügyminisztérium­ra, rajta keresztül pedig a miniszter- elnökre. Pedig hát kiút csak egy van, a hoz­zárendelt pénzügyminiszter lehet kon­zervatív Kupa, szocialista Békési, Bokros, vagy akárki akármilyen szí­nekben, csak azon haladhat. Már ameddig bírja és vállalja a közutála­tot. Aki ilyesmire szegődött be is kal­kulálja, hogy egy ország haragszik majd bajuszára, vagy kopasz fejére. Am a kíséretükben levőknek nagyon hamar kényelmetlenné válik velük együtt menetelni. Hatványozottan igaz lehet ez olyan politikusokra, akik máskülönben szakszervezeti színek­ben szereztek korábban érdemeket. Egy „szocialista” vívmányok leépíté­sére elszegődött mégoly szocialista kormányban érdekvédelmi vénával tárcát vállalni enyhén szólva szerep­zavar, ami előbb utóbb gondokhoz vezet. Ez lehet az oka annak, hogy Horn oldaláról távoznak a szakszervezeti­sek, valamint a párt belső koalíció­jában balra állók. Az ilyen távozások az ilyenkor megszokott koreográfiá­val zajlanak. Mindenütt a körülmé­nyekben keresendők az okok, mivel a körülmények nem óhajtanak továb­bi politikai karriert befutni, a szemé­lyek annál inkább. Kellő számú távo­zó esetén a bizonytalankodók sze­repújraosztásra gyanakodva nem bi­zonytalankodnak tovább. A maradók ugyanis nem vesznek részt az új stáb­ban. A szocialisták kongresszusa le­het, hogy egy ilyen újraelosztás szín­helyévé fajul, pedig nem ártana va­lóban a gazdasági stratégiát újra gon­dolni, ahogyan azt az előző összejö­vetel kigondolta. Ez a Horn kemény és kitartó em­ber, ezt még hibás döntései kapcsán is igazolta. Lehet, hogy akkor járna jól, ha kitaktikázná, hogy a szakszer­vezet alakuljon vissza azzá, ami a fel­adata. Kritizáljon és bíráljon kívülről, mert belső saját ellenzéknek lenni nem hatékony. Azoknak az érdekei, akiket képviselniük kell, soha nem szorultak rá ennyire a védelemre, mint most. Ésik Sándor AKTUÁLIS INTERJÚNK ^ Az árnyaltabb pénzelosztási gyakorlat lehet az oktatásügyi változások alapja. «• A miniszterelnök rövidesen tárgyalást kezdeményez a felsőoktatási intézményvezetőkkel, a* — A hét pontban rögzített megállapo­dás — a korábbi megegyezést elősegítő in­dítványokhoz képest — sok újdonságot nem tartalmaz. A nóvum szerintem csupán az (a szó szoros értelmében), hogy maga a miniszterelnök adott személyes garanci­át arra nézvést: közreműködik a kormány és az országo^ hallgatói érdekképviseletek közötti érdemi egyeztetésekben, segíti együttműködésüket. Rövid időn belül tárgyalást kezdeményez a felsőoktatási in­tézmények vezetőivel annak érdekében, hogy a kiegészítő tandíjat az 1995/96. ta­névben ne vezessék be. □ Úgy érzi, hogy a megállapodás nyu­galmat, békét teremtett? — Igen, én így érzékelem. Mondottam: magánvélemény Össztűz

Next

/
Thumbnails
Contents