Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)
1995-10-14 / 243. szám
A minőséget támogatni kell Az oktatásügy átmeneti szabályai a parlamenti végszavazás stádiumában Kállai János A magyar oktatásügy gondterhes hétköznapjai közepette könnyebbítő, mi több, szívderítő, reményt, bizakodást inspiráló események tanúi lehetünk olykor-olykor. Megyénkben sem múlt el a tanévkezdet új iskolák avatása, tan- és tornatermi bővítmények birtokbavétele nélkül. Igaz, a beszűkülés, a regresszió, a működési feltételek relatív vagy nagyon is szembeötlő romlásának szintúgy naponta tanúi lehetünk, és kedélyt borzolnak a főiskolai-egyetemi hallgatók protestálásai éppúgy, mint a közelítő lehetőségként fenyegető pedagógussztrájk markánsodó körvonalai. A minőségre apellálni ilyen vegyes kondíciók közepette már-már anakronizmusnak tűnhet. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium hiper-szuper kollégiumának diszkréten parádés avatásán dr. Szabó Zoltán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára mégis a tehetség, az elit, a kvalitásos emberfők fokozott támogatása mellett tette le a voksát. — Minisztériumunk oktatásfejlesztési, modernizációs koncepcióját sokan vitatják, kivitelezhetőségét megkérdőjelezik. Félreértelmezésére szintén (tudok példát mondani: a kényszerű, elsősorban anyagi természetű megszorítások következményeként (költségvetési elvonások, tanítók, tanárok, oktatók elobocsátása, csoportösszevonások, óraszámnövelés), a nivellálódás veszélyét említik. Történetesen azt, hogy a pénzhiány előbb-utóbb visszafordíthatatlanul az értékek degradációjához, pusztulásához vezet. Fliszem: ezek a jóslatok nem fognak beteljesedni. Meggyőződésem: az esélyegyenlőség megadására törekvés nem zárja ki a másik Szükséglet igazságát sem: a minőséget mindannyiunk kötelessége támogatni. Ezért mondhattam itt, Nyíregyházán, hogy az új kollégium átadása szimbolikusan az arra érdemes dolgok támogatását, segítését, menedzselését jelenti. □ Amikor ön itt, megyeszékhelyünkön e bizakodást sugalló gondolatokat megfogalmazta, a fővárosban még épphogy csak elcsitultak az Országház előtti tandíjas tüntetés hullámai. Mennyiben változott a helyzet a megszületett kompromisszummal? a mostani megállapodást megelőzően már majdnem minden ajánlat megfogalmazódott a szaktárca részéről. Nem jó persze, hogy mégis az utcára terelődtek a folyamatok. A főiskolai, egyetemi hallgatók könnyen mozgósíthatók, de azt gondolom: a tüntetésük saját indíttatásukból következett, nem valamelyik párt befolyásolására. Az egészet úgy, ahogy lezajlott, nem tartottam manipuláltnak. Dr. Szabó Zoltán Balázs Attila felvétele □ Ezzel, bár csak érintőlegesen, átcsúsztunk a politikum szintjére. Ön politikai államtitkára az MKM-nek; ez kötöttésgeiben terhesebb poszt, vagy éppen nagyobb teret ad a szabad véleménynyilvánításra? — Negyvenéves matematikus vagyok; 1980 óta tanítok az ELTE-n. Parlamenti képviselővé választásom óta — fizetés nélküli szabadságomat töltöm mindeközben — óraadóként foglalkoztatnak az egyetemen. De visszakanyarodva a kérdéshez: a politikai államtitkár nem köztisztviselő, mint a többi minisztériumi hivatalnok. Ezért nagyobb a szabadsága is, nyilvánosan politizálhat, kiállhat meggyőződése, a vallott nézetei mellett. A következő választásokig, 1998 májusáig magam is ezt teszem. □ A már szóba került hallgatói protestánsok mellett a közelmúlt fontos oktatás- politikai eseménye kétség kívül a nemzeti alaptanterv hatálybalépése volt. — A kormány elfogadta a NAT-ot, s így most már — csaknem hat éven át tartó hez kapcsolódó átfogó taneszköz és tankönyvreformot is. Az alkalmazás szakasza tehát 1988-ban kezdődik, és ezt követően lesz még néhány év, mert a NAT-ot felmenő rendszerben lehet csak biztonságosan bevezetni. A helyi tantervek kimunkálása, illetve adaptálása pedig nemcsak elkötelezettség, hanem anyagiak kérdése is. A közoktatás finanszírozásának reformját pontosan a minőség tendenciájának erősítése érdekében kell elvégeznünk. A jelenlegi pénzügyi szisztéma okvetlenül átalakítandó. És nem a Bokros-program miatt! Tudom, a megszorítások nem tettek jót semmilyen értelemben, területen, de túl lehet jutni rajtuk, túl lehet élni őket. A oktatásunkba, nemzetközi összehasonlítást tekintve nagy pénzeket fektetünk be. A tetemes summa bérrésze bármennyire hihetetlennek tűnik, óriási. Nyolcvan százalék körüli! Ez így nem tartható. Mivel a pedagógusok közalkalmazotti státusban vannak, értelemszerűen béremelési követeléseik sem az ő specifikus problémájukként jelennek meg. □ A sztrájkot mint végső eszközt, nem a távoli jövőben, de várhatóan be fogják vetni — legalább is, amint a pedagógus-szakszervezet prognózisából következtetni lehet. — A szakszervezetnek figyelembe kellene venni a végső eszközök bevethetőségének mérlegelésekor az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetét. Nem, korántsem azon kell civódnunk hogy négy, negyvennégy, netán négyszáznegyvennégy év politikai, gazdálkodási tévedéseinek isszuk-e a levét. Még egy szót a munkabeszüntetésről: a közhangulat ideges; ilyen légkörben sztrájkba küldeni — vélt és valós sérelmeik nyomására — mobilizálható tömegeket viszonylag könnyű. De visszaterelni a folyamatokat rendes medrükbe, az embereket a normális életvitelbe, a munkába, ez jóval nehezebb! □ A közoktatási törvény, illetve a módosításai sok problémát kezelhetőbbé fognak tenni. Hol tart a kis és a nagy csomag módosításának a folyamata? • I 1 1 ............... A nemzeti alaptanterv új korszakot jelent a magyar közoktatás történetében. vita után — a közoktatásnak végre van nemzeti alaptanterve. Ez új korszakot jelent a magyar közoktatás történetében. A döntés egy hároméves folyamat kezdete. Ez alatt az idő alatt kell elkészíteni a helyi tanterveket, s kell végrehajtani az eh— A törvénymódosítás — mint eléggé közismert — két ütemben zajlik. Az átmeneti szabályok a parlamenti végszavazás stádiumában vannak. Alig néhány nap, s várhatóan megszavazzák a kis csomagot a honatyák. A jogszabálycsoport ez időtől hatályba lép. Példaként csak, hogy mi lesz egzaktabbá általa! A tankerületi oktatási központok megszűnnek; a közoktatási intézményszerkezet átalakításának kérdései rendeződnek, bizonyos tendenciák gyorsasága mérséklődik. A nagy csomagot november-december táján nyújtjuk be a Tisztelt Háznak. Igen fontos eleme a közoktatás finanszírozási mechanizmusának az átalakítása. A pénzügyi átformálódás azt célozza meg, hogy a normatívák szerinti lebontásban a feladatarányosság legyen az egyik döntő momentum. Az árnyaltabb, differenciáltabb pénzelosztási gyakorlat a változás csak ennek kialakításával kényszeríthető ki. Ha egy szocialista párti politikust hirtelen megkérdezne valaki, mi is lesz a közelgő kongresszus napirendjén, nincs kizárva, hogy egy pillanatra zavarba jönne. Mert mostanában mindinkább az van napirenden, ami elvileg napirendre sem kerülhet a jövendő plénumon. Össztűz zúdul Horn Gyulára, és napirendügyi szakértők azt elemezgetik, miként lehetne mégis a szervezeti szabályzatot megerőszakolni, és kenyértörésre vinni az ügyet. A már elment ötök, meg a menni készülők, ki-ki vérmérséklete szerint fúj a Pénzügyminisztériumra, rajta keresztül pedig a miniszter- elnökre. Pedig hát kiút csak egy van, a hozzárendelt pénzügyminiszter lehet konzervatív Kupa, szocialista Békési, Bokros, vagy akárki akármilyen színekben, csak azon haladhat. Már ameddig bírja és vállalja a közutálatot. Aki ilyesmire szegődött be is kalkulálja, hogy egy ország haragszik majd bajuszára, vagy kopasz fejére. Am a kíséretükben levőknek nagyon hamar kényelmetlenné válik velük együtt menetelni. Hatványozottan igaz lehet ez olyan politikusokra, akik máskülönben szakszervezeti színekben szereztek korábban érdemeket. Egy „szocialista” vívmányok leépítésére elszegődött mégoly szocialista kormányban érdekvédelmi vénával tárcát vállalni enyhén szólva szerepzavar, ami előbb utóbb gondokhoz vezet. Ez lehet az oka annak, hogy Horn oldaláról távoznak a szakszervezetisek, valamint a párt belső koalíciójában balra állók. Az ilyen távozások az ilyenkor megszokott koreográfiával zajlanak. Mindenütt a körülményekben keresendők az okok, mivel a körülmények nem óhajtanak további politikai karriert befutni, a személyek annál inkább. Kellő számú távozó esetén a bizonytalankodók szerepújraosztásra gyanakodva nem bizonytalankodnak tovább. A maradók ugyanis nem vesznek részt az új stábban. A szocialisták kongresszusa lehet, hogy egy ilyen újraelosztás színhelyévé fajul, pedig nem ártana valóban a gazdasági stratégiát újra gondolni, ahogyan azt az előző összejövetel kigondolta. Ez a Horn kemény és kitartó ember, ezt még hibás döntései kapcsán is igazolta. Lehet, hogy akkor járna jól, ha kitaktikázná, hogy a szakszervezet alakuljon vissza azzá, ami a feladata. Kritizáljon és bíráljon kívülről, mert belső saját ellenzéknek lenni nem hatékony. Azoknak az érdekei, akiket képviselniük kell, soha nem szorultak rá ennyire a védelemre, mint most. Ésik Sándor AKTUÁLIS INTERJÚNK ^ Az árnyaltabb pénzelosztási gyakorlat lehet az oktatásügyi változások alapja. «• A miniszterelnök rövidesen tárgyalást kezdeményez a felsőoktatási intézményvezetőkkel, a* — A hét pontban rögzített megállapodás — a korábbi megegyezést elősegítő indítványokhoz képest — sok újdonságot nem tartalmaz. A nóvum szerintem csupán az (a szó szoros értelmében), hogy maga a miniszterelnök adott személyes garanciát arra nézvést: közreműködik a kormány és az országo^ hallgatói érdekképviseletek közötti érdemi egyeztetésekben, segíti együttműködésüket. Rövid időn belül tárgyalást kezdeményez a felsőoktatási intézmények vezetőivel annak érdekében, hogy a kiegészítő tandíjat az 1995/96. tanévben ne vezessék be. □ Úgy érzi, hogy a megállapodás nyugalmat, békét teremtett? — Igen, én így érzékelem. Mondottam: magánvélemény Össztűz
