Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-30 / 231. szám
1995• SZEPTEMBER 30., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete 11 Az ukránoknak is szállítottak • Permedétől hízik a rovar ez a föld. Úgy tűnik, közepesen. Van itt dió nagyságú gumó és férfiökölhöz hasonló egyaránt. Ha ezt a vidéket Burgonyaországnak nevezzük, talán Tímár lehet a fővárosa. (Csak a gávavencsellőiek meg ne sértődjenek.) Nos, az egykor oly híres timári Béke Tsz hatalmas telepére érkezve azt látjuk, hogy nagyüzem van. Javában tart a válogatás, a feldolgozás a gépsorok segítségével. Megnyugodva tapasztaljuk, hogy a pár lépésre lévő, hosszú burgonyatárolók hűvös félhomályában tornyosulnak a zsákok, biztonságba került a termés. Első nyilatkozónk Vasi Ferenc, a Timker Kft. ügyvezetője. Zúdítja ránk az információkat. Sorolja, hogy cége csak értékesít, de az együttműködő Tiszatim Kft. termel és szolgáltat. A burgonyaügybe így bevonják szinte az egész lakosságot. Szeptember 1-jéig export- engedélyük is volt. Jó pénzért ki is szállítottak Ukrajnába augusztus végén 220 tonnát. Lenne ott fizetőképes kereslet, de Hagyományos betakarítás Balsa mellett A szerző felvételei a magyar piac, a magyar fogyasztók védelme érdekében nincs tovább kiviteli engedély. Érthető. A Burgonyatanács is védi a hazai érdekeket — hangsúlyozza informátorunk. Aztán azzal folytatja, hogy aszály idén is volt, igaz nem akkora, mint tavaly. A vetőgumó igen drága volt. A Kleopátra, a Kondor, a Desiree, az Asterix fajták nemesek, szépek, de megkérik az árukat. A timári határban 200-220 mázsa a hektáronkénti átlagtermés. Az öntözés, a permetezés, az üzemanyag egyre drágul. A költség kilónként több mint 20 forint. Most 30 forint az eladási ár. Ugye, hogy nem sok? — kérdezi Vasi Ferenc. Nagy is a kereslet, nincs értékesítési gond. Mint a cukrot, úgy viszik a timári burgonyát a pesti kereskedők, eljut az itteni termés egy angol érdekeltségű győri üzletlánchoz is. A nyíregyházi MDF-piacra is jut néhány teherautóval. A Béke Szövetkezettől bérelt tárolókba 300 vagonnyit tesz el a kft., s a vetőgumók szakszerű tárolásáról is gondoskodnak. Prokop József, a Béke Szövetkezet elnökhelyettese, a település alpolgármestere azzal folytatja, hogy tavasszal 60-70 helybéli munkanélküli kapott az önkormányzattól segélyt, most csak 2-3. Mert a betakarítás és a feldolgozás sok embernek ad munkát. Sokan vesznek részt a betakarításban a balsai határban is. Itt találjuk Simkó Lászlót, népes családjával, illetve baráti körével. Hagyományos módon szedik kosarakba a krumplit. Simkóék kórusban panaszkodnak. Hogy a permetszer nagyon drága, de kevésbé hatékony. Majdnem dupla volt a dózis, a bogarak meg csak híztak tőle. Kistermelőnek nem áll módjában öntözni, a többi költség magas, a jövedelem szinte a nullával egyenlő. Gávavencsellőn taláfjuk Csongrádi Zoltánt, az Agrárkamara gazdajegyzőjét. Mint mondja, hat környékbeli községben fejti ki tevékenységét. Útbaigazítást, tanácsot ad bárkinek a termeléssel és az értékesítéssel kapcsolatban. Sokan nem élnek ezzel a lehetőséggel — panaszolja. Azért nyílt panaszra az ajka, mert tapasztalta, hogy sok kezdő gazdálkodó szakszerűtlenül termel. Ennek következményeként mindössze 150 mázsa az átlagtermés hektáronként. Az átlagosnál valamivel alacsonyabb az idei termés, a szakember szerint keresleti piac van. Karakó László, Gávavencsellő polgár- mestere ezt mondja: — Sok olyan ember van, akinek nincs földje, de bérelt földön burgonyát termel. A termelők költsége és haszna nincs arányban. Ám akinek munkát ad a krumpli, az már nem megy munkanélküliként a Parlament elé tüntetni. Aki ügyes, szakszerű és befektet, az megtalálja a számítását. Ilyen nálunk Kender József. A határban éppen a burgonyabetakarító kombájnát vezeti Kender József. íme a megfontolást érdemlő nyilatkozata: — Mezőgazdasági gépszerelő voltam, most vállalkozó vagyok. A földművelésügyi hivataltól pályázat útján támogatást kaptam a gépláncom kiegészítéséhez. Saját teherautómon viszem értékesíteni a burgonyát, kiiktatok néhány láncot. Nagyban csinálom. így nekem megéri. A minap Bal- kányban szereztem be az olcsó vetőgumót. Már a jövő tavaszra gondolok. A burgonya keményítőben és C-vitamin- ban gazdag, ezért is fontos népélelmezési cikk. Két éve lapunkban megírtuk, hogy Balsán európai méretű burgonyafeldolgozó üzem épül, s ez jó lesz a környékbeli termelőknek js. Még mindig nem rakták le az alapkövet... S hogy mi jó a termelőknek, meg a fogyasztóknak, azt napirendként tárgyalhatnák az illetékesek. Nábrádi Lajos B urgonyaügy van Szabolcsban. Úgy hírlik, hogy az idei termés sok is, meg kevés is. A termelők alacsonynak, a vevők még mindig magasnak tartják az árakat. Vajon a ránk következő télen elkérnek-e száz forintot a krumpli kilójáért? Vajon a termelők megtalálják-e számításaikat? Milyen a minőség? Hogy alakul a piac? Ilyen és hasonló kérdésekkel érkeztünk a legnagyobb burgonyatermelő vidékre, a homokdombokkal tarkított timári, balsai és gávavencsellői határba. Szinte félkört ír le itt a Tisza, s ez a klíma, ez a talaj ideális ennek az alapvető ' élelmiszernek a termeléséhez. Joggal nevezhetjük ezt a vidéket Burgonyaországnak. A timári helységnévtáblától kőhajítás- nyira, a kövesút közelében pirosra festett necczsákokban áll a krumpli, katonás sorrendben. A hajlongó emberek a szó szoros értelmében a forró homok alól a tíz körmükkel kaparják ki a termést. Közösen értékeljük, hogy ezen az őszön miként fizet Feldolgozás Tímáron A KM VENDÉGE A falu jegyzője Bartha Andrea Ha létezik Magyarországon olyan felmérés, amely a munkában töltött napok számát viszonyítja a táppénzes napokéhoz, ebben a felmérésben egész biztos, hogy Kovács Dezső, Tivadar megbízott jegyzője az első helyen állna. Hét hónapi megszakítással ötvenkét évig dolgozott a közigazgatásban, s a több mint fél évszázad alatt egyszer sem ment táppénzre. Igaz, egyetlenegyszer, 1957-ben az orvos mindenáron ki akarta írni, olyan influenzás volt, de végül kiegyeztek egy napi haladékban, s ezalatt az akkori jándi vb- titkárnak sikerült annyira helyrejönnie, hogy csak megúszta a betegszabadságot. Életútját ismerve lehetnek, akik vállu- kat vonogatják: szürke tisztviselő. A köztársasági elnök viszont nem így gondolkodott: érdemes és eredményes munkássága elismeréseként Kovács Dezsőt a Magyar Köztársasági Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. S valóban, nem sokan mondhatják el ma magukról, hogy egyszer, egy régebbi rendszerben már jegyzősködtek valaha, és — ha megbízottként is — jelenleg szintén a jegyzői székben ülnek! Az első állomás 1943-ra datálható. A tizenhat éves fiatalember hat elemi és négy polgári után bekerül a tarpai jegyzőségre adminisztrátornak. Szeretne ő nagyon továbbtanulni, vonzza a beregszászi felsőkereskedelmi, de édesapja a harctéren, s valakinek csak el kell tartani az édesanyát és az öt testvért. Egy év múlva megjön a frontról a gyászjelentés, s ezzel megpecsételődik a fiú sorsa: marad kenyérkereső a jegyzőségen. Szorgalmával hamarosan irodatiszti kinevezést vív ki, majd 1948-ban elvégzi Nyíregyházán a község-közigazgatási tanfo lyamot. Szülőfalujába, Tarpára kerül segédjegyzőnek, majd Ti- szakóródra, aztán Beregsu- rányba körjegyzőnek. Közben rendszerek jönnek, rendszerek mennek, s a tanácsrendszer következik — Kovács Dezső Nagyvarsányban és Jándon vb-titkárként éppúgy megállja helyét, mint tanácselnökként. Innen aztán Bereg jó néhány települését fel lehetne sorolni, ahol vb-titkárként megfordul: nevét éppúgy ismerik Barabáson, mint Kisarban, vagy Gulácson. A leghosz- szabb, s talán legszebb időszak mégis Jándhoz kötődik, hisz húsz év, s két gyermek születésének emléke nem egykönnyen feledhető... Dezső bácsi Jándról ment nyugdíjba 1987 szeptemberében. A dátumokra egyébként ma is éppúgy hónapnyi pontossággal emlékszik, mint az iskolapadban tanultakra, mert, hogy azt ki ne felejtsük a történetből, Namény- ban megszerezte a gimnáziumi érettségit, aztán kétéves tanácsakadémiára járt Buda- A szerző felvétele pestre, végül Mátészalkán elvégezte az esti egyetemet. Amikor beadta az öregségi nyugdíjigénylését, nevetve mondta kollégáinak: „most már nyugodtan hívhattok papának!” Rajta is ragadt a „papa”, pedig nyugdíjazása korántsem jelentette az aktív élet végét, még csak ezután következett Tarpa, s Kisar, ahová megbízott vb-titkárnak nevezték ki, majd Gulács, ahol — hisz újra fordult a világ! — ismét jegyző lett a beosztása. 65 évesen úgy gondolta, jó lenne már a nyugdíjasok nyugodt életét élni — kimondani ellenben még magában sem merte, hogy soha többet nem fog dolgozni... És ezt, hogy nem mondta ki, igazán jól tette, mert hét hónap nyugdíjas élet után a lánya munkanélküli lett, s ő ismét kacsintgatni kezdett a közigazgatás felé. A tivadariaknak fülébe jutott, hogy munkát keres, így lett ebben a faluban Dezső bácsiból ismét jegyző. 69 évesen Tarpáról jár át busszal — egész életében ezt a közlekedési eszközt használta, saját kocsira soha nem vágyott, ezeken a kistelepüléseken pedig a tanácsoknak nemhogy autóra, még biciklire sem futotta. „A jó jogszabály olyan, mint a buszmenetrend — szokta mondani — ügyfél és előadó egyaránt ismeri. Ha a Horthy-, Rákosi-, Kádár- és a jelenlegi rendszert össze kellene hasonlítanom, azért volt az első a legjobb, mert nem változtak örökösen a szabályok: nekünk az iskolában 1948-ban is megfelelt az 1886-os törvény! Utazás Burgonya országban'
