Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-30 / 231. szám
12 TÁ R LAT Kerülő Ferenc képei Olvadás / É vszakok egymásutánjában változó, ismerős, nyugalmas hangulatú, szemnek-szívnek kedves tájak sora tűnik fel leggyakrabban a buji születésű, gáva- vencsellői művésztanár festményein. Alapos, kiteljesedett mesterségbeli tudással megalkotott valamennyi. A nyíregyházi tanítóképzőben Kerülő Ferenc tanára bajdanáán Z. Szalay Pál volt, szegedi tanulmányai idején pedig Winkler László és Budai Lajos terelgette a tehetséges, szorgalmas ifjút a képzőművészet ösvényein. Festészetében eleinte több volt a formabontó törekvés, a zaklatottság; a modernizmus legkülönbözőbb stílusjegyei uralkodtak. Mára a meleg színek harmonikus használatában találta meg a művészi önkifejezés számára legmegfelelőbb eszközrendszerét. Képei ismertek szű- kebb pátriánkban, de számos kiállításon mutatkozott már be országszerte. Jelenleg Nyíregyházán, a jósavárosi görög katolikus templomban, valamint a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt. szakszervezeti könyvtárában tette közszemlére munkálkodása legújabb termését. Ez utóbbi bemutatón huszonkét tájképét — közülük válogattuk tárlatunk darabjait is — tekinthetik meg az érdeklődők október 4-ig. Tavaszi ébredés Téli dombok (részlet) Elek Emil reprodukciói Napkelet • A KM hét végi melléklete Bontják a Lefkovics-házat Rövidesen épülhet a püspöki palota Elek Emil felvétele Az utóbbi évtizedekben az Autoker boltjai voltak a földszinten, belül régebben a vakok és gyengénlátók szövetsége működött. Maga az épület majdnem százesztendős. Blau Pál építtette egy nagyváradi tervező elgondolásai alapján, a kivitelező az a Király Sándor (1840-1906), aki előzőleg a szép református templomot hozta tető alá, a Dózsa György utca 7. számú családi háza ma is egyik dísze a belvárosnak. Blau a múlt század végén a megyei vi- rilisek között a balkányi Gencsy Bélával, az eperjeskei Somlyódy Jánossal fizet nagy- gyából azonos összegű adót. Krúdy emleget egy ilyen nevű mulatós földbirtokost: alighanem róla lehet szó. A mutatós, szép házra 1899-ben kért építési engedélyt (V. B. 186. IV. 291), az elkészült háznak azonban nemsokára már más a tulajdonosa. Ez pedig Lefkovics Zsigmond, aki e század elején jött Nyíregyházára. Rőfös és vegyeskereskedő, négy év után, amikor már bizonyíthatta, hogy családját önállóan eltartja, erkölcsi szempontból kifogás alá nem esik, 1906-ban a képviselő-testület fölvetette a város polgárai közé (V. B. 181/32. Kgy. 92.) Ebben az évben tér át Lefkovics a bútorkereskedésre, de nemcsak raktárról árusít, hanem asztalos- és kárpitosmestereivel önálló bútorokat terveznek, készítenek, sőt a tízes években már lakberendezést is vállalnak úrilakok, egyesületi klubok teljes berendezésére. Ervin nevű fiát magasabb szakmai ismeretek érdekében a Majna melletti Frankfurtba küldte. A fiú az 1930. évi kereskedelmi kiállításon már két férfiszoba berendezésének tervével, kivitelezésével aratott sikert. A Háger-féle monográfia részleteket is közöl: a mándo- ki Forgách gróf részére angol ízlést tükröző hallberendezést szállítottak és két német fazonú fogadószobát. Ugyancsak itt olvasható, hogy a monoki Széchenyi-csa- ládnak, valamint a nyíregyházi gór. kát. püspöki rezidenciának is készítettek speciális bőrgarnitúrákat (188). Ezen a vidéken afféle specialitása kárpitosműhelyüknek a préselt génuai velúr aranyozott változatának használata, főleg nagyobb, oválisra kiképzett, magas támlájú foteleken: több nyíregyházi polgári lakásnak díszei ezek az elegáns nehéz bútorok a negyvenes évek elején is. Itt jegyezhető meg: biztosan többen is emlékeznek arra, hogy városházánknak az emeletén, egy kis folyosói terecskén, a könyvtárterem közelében, az udvarra lekanyarodó lépcső mellett régebben hosszú éveken át unatkozott egy ilyen, hajdan szép, génuai bevonatú fotel. Nyilván a háború után került a városházára, valamelyik elhagyatottan maradt házból: a hivatalok egyre zsúfoltabbak lettek, útban volt a nagy, nehéz fotel, ezért került a folyosóra. Már senkinek sem kellett, mert azok a magánlakások, ahol egy ilyen bútor jól érezhette volna magát, már társbérletekre osztódtak. A háború előtti városnak Glück és Su- hanesz közismert bútoráruházai mellett Lefkovics volt a rangidős: a céget alapító öregúr lehetőségeinek legvégső határáig őrizte szolid cégének jó hírét és kiszolgálta vevőit. — 1947-ben, amikor már hivatalos akták érkeztek a járásbíróságra, azokból kitűnt, hogy a 72 éves kereskedőt és 62 éves feleségét 1944. június 6-án pusztították el Auschwitzban. A Kossuth téren most 4. számot viselő ház földszintjén annak idején az utcára nyíltak a mintatermek, az udvari részen a műhelyek működtek. Áz emeleten mindig vannak bérlők, főleg ügyvédek (pl. Murányi László és István), s az ügyvédi kamra is itt székelt hosszú időn át. A nyugati tűzfalon Pál Józsefnek a Virág utcai címfestőnek hatalmas, jellegzetesen nagyívű betűi reklámozták a céget. Itt is érdemes megállni. E ház és a Korona közötti alacsony kis üzletházak az 1944. októberi harcokban elpusztultak. Bene János muzeológus történész kutatásai közben találkozott — egy német hadibeszámolóban — azzal a lo- kalizálatlan fényképpel, amelyen a hatalmas romhalmaz mögött a háttérben egy tűzfal és rajta Lefkovicsék hirdetése látható. Ebből vált világossá, hogy a felvétel a nyíregyházi harcok során készült. — Legutóbb e falon a Coca-Cola hirdetése állt, napjainkban már csak a fele látszik, s hamarosan már az is eltűnik. Századunk elején, nem sokkal e ház felépítése után kifogásolta Pisszer János, hogy helytelenül engedélyezte a mérnöki hivatal a templomhoz túlságosan közeleső frontvonalat, s hogy nem rendezték eleve impozánsabbá, tágasabbá az akkor már álló törvényszéki épülethez igazodó karéjos kiképzést. Pisszer a róm. kát. templom építkezéseinek Budapestről jött műszaki vezetője, ide házasodott — elsőként az 1904- ben felszentelt új templomban esküdött —, majdnem három évtizedig itt is lakott és fáradhatatlanul szónokolt, cikkezett, harcolt egy átgondoltabb várospolitika érvényre jutásáért. Minden fórumon tiltakozott a külterjes városfejlesztés ellen, a le- pényszerűen elterpeszkedő falusiasság ellen. így ugyanis a közművesítés megdrágul, lehetetlenné válik — mint ahogy ez be is következett. Viszont a központos irányú városfejlődés, a többszintes, telektakarékos építkezés infrastruktúrával ellátása jól megoldható, ez a jövő útja. A régi nyíregyháziak átélték, az újabbak is tapasztalhatták, hogy Pisszer Jánosnak volt igaza. Az országos szaklapokban, a helyi újságokban megjelent cikkei a mai városi illetékesek számára is tartalmaznak hasznos tanulságokat, szempontokat. Az egykor szép, mutatós Lefkovics-ház a legutóbbi időkben már szinte gazdátlanul álldogált, elhanyagolt külsőt mutatott; a kapun belépő érdeklődő még rosszabb benyomásokat szerezhetett. A házat már bontják, hogy helyén és az egészen a Buj- tos utcáig nyúló telken épülhessen a város és a megye egyik irányító szervezete számára a Debrecen-Nyíregyházai róm. kát. püspökség társszékesegyházának központi épület. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: # Farhátiék tapétáznak Farháti már a puha diktatúrában is gazdag embernek számított, az új rendszerben meg újgazdagnak. Különböző vállalkozásai folytán csakhamar a csúcsra kapaszkodott, abba az elitbe, ahol nem gond, hány forintért adnak éppen egy kiló sertéskarajt. De még az sem, hogy mennyi az ára egy vadonatúj Opel Astrának, vagy egy Volkswagen Golfnak. Már csak azért sem, mert ezek a márkák megvannak Farhátinak, és még három másik autó is, az egyikük terepjáró, ha éppen vadászni támadna kedve. De Farháti csak a pénzre vadászik, és így a terepjáró csak ott áll a garázsban, amiről a bejárónő olykor letörölgeti a port. Ezek után elképzelhető, milyen villában lakik Farháti a Pasaréten és milyen nyaralója van Balatonaligán. Aki egy kicsit is jártas az újgazdagok világában, könnyen elképzelheti, aki pedig nem, annak nem fáj- dítjuk a szívét, és nem írjuk le részletesen. Elvégre ezt az írást kisnyugdíjasok is olvashatják. Elég az hozzá, hogy Farhátinak már mindene megvan. Felesége is természetesen, meg egy tizennyolc éves fia, akinek most vette meg éppen a hetedik Honda motor- kerékpárt, hogy legyen neki a hét minden napjára egy. Igazán megérdemli a gyerek, hiszen színelégségesre érettségizett. Farháti tehát elégedett ember kéne hogy legyen, de mégsem az. Hetek óta úgy érzi, hogy megállt a fejlődésben. Kész, vége, nincs tovább. A fejlődés pedig nála azt jelenti, hogy mivel gyarapíthatná még a vagyonát. Ezen töprengenek az asszonnyal és egyszerűen nem jut eszébe semmi. Az az átkozott pénz meg csak jön, jön és nem lehet semmire sem elkölteni. — Vegyünk egy helikoptert — javasolja az asszony. — Minek? Nem tudom kihasználni. — Nem baj, csak álljon itt a kertben. Egészen jól mutat majd a bukszusok között. Arról nem is szólva, hogy Kispecé- rék megpukkadnak az irigységtől. Farháti vigyorog ezen, mert Kispecéré- ket utálja. Csaknem olyan gazdagok, mint ők, és ennek következtében van pofájuk versenyezni velük. — Látod, ez nem is rossz — mondja, és rövidesen már ott áll a helikopter a kertjükben. Csakugyan jól néz ki, de csak addig, amíg Kispecérék is vesznek egyet. — A pimaszok! — dühöng Farháti, és kezdődhet az agymunka élőiről. Mit? Mit? Mit? Hát persze, hogy egy repülőgép jöhet csak ezután, amihez föl kell építtetnie egy magánrepülőteret is. Nem számít. Kell. Legyen. Hozzá egy munkanélküli pilóta is, akit jó pénzért szerződtetnek, hogy aztán már a saját gépükön repüljenek a Hawaii szigetekre kipihenni ezt az egészet. Igen ám, de mire visszajönnek, már Kis- pecéréknek is van repülőgépük, tehát az egész művelet csaknem fölöslegesnek bizonyult. — Nem veszek többet semmit! — jelenti dühösen Farháti. — Hiába is vennék hajót, tankot, rakétát, vagy bármit, ez a gazember utánam csinálná. — De hát akkor mi legyen? — néz rá kétségbeesetten az asszony. — Ha semmivel se rukkolunk elő, még azt hihetik, hogy tönkrementünk. — Ugyan, ez nevetséges... — legyint Farháti. — Egyébként is én csak azt mondtam, hogy nem veszünk semmit, de attól még csináltathatunk valamit. — Mit? Elárulnád végre? — Tapétáztatni fogunk. — Minek? Egy éve sincs, hogy kitapé- táztattuk az egész villát. Farháti nem mond erre semmit. Feláll « Mnrgócsy József
