Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-23 / 225. szám
2995- SZEPTEMBER 2J., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Korona a Mecénással — száz év ürügyén A századik születésnapját ma ünneplő Korona Szálloda Kodály- termébe invitál a randevúról épp csak néhány percet késő tulajdonos. Üres az André Szabó hatalmas vásznával ékesített, diszkrét eleganciával, ízléssel berendezett szála. De miért lenne nyüzsgés? Délelőtt van, nincs még itt az ebéd ideje. Nádasdi István, a Zefirusz Holding tulajdonosa, főnöke, elsőszámú embere a fiatalosan magabiztos, de kulturáltan távolságtartó vállalkozó a találkozásunk apropójára tereli a csordogálni kezdő szópatakot: igen, centenáriumot ülnek e hét szombatján a Hotel Koronában. A Koronában. Nádasdi István A miénkben. Melyet száz esztendeje a város építtetett — a vendéglátást segítendő, a szállóvendégek pihenőhelyét megteremtendő. Alpár Ignác tervei alapján elkészült a mű, melyet az akkori városatyák tüstént bérbe adtak. Nagyot szökkenve az időben: 1948 — az államosítás, vendéglátós — vállalati — periódus nyitánya. — A Zefirusz tulajdonába — privatizáció útján — 1993-ban került a Korona. Megvásároltuk. Semmi sumák, nyertünk az árverésen, megvettük. Mivel 1983-ban újították fel a legutóbb, majdnem érthető, hogy meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Ne menjünk bele... olyan volt, túlvagyunk rajta — most ilyen, amilyennek látja. (Látom. Szép. Mit ne mondjak: gyönyörű! Legalábbis, ami már elkészült, amit már rendbe raktak, amit a tulaj [és segítői, tanácsadói] gusztusához, elképzeléseihez igazítottak...) □ Miért tartotta ennyire fontosnak az objektum — legyen bár városképileg védett, műemlék jellegű — megszerzését, ha a vak is kuksizbatta: lerobbant, diszfunk- ciós, korszerűtlen az egész? — Elődeink a város polgárainak érdekeire figyelve húzták fel e reprezentatív építményt. ’93-ban úgy éreztem, ha nyerünk az árverésen, ismét a régiek szellemében kell működtetnünk a komplexumot. Meg kell menekítnei attól, hogy ebek harmincadjára kerüljön... □ Amikor kezdett körvonalazódni a hotel vadonatúj arculata, jó páran szóvá tették: az átalakításokkal romlott a történelmi érték...? — Nem igazán értem, mire céloz! Arra persze emlékszem, hogy a mostani külső burkolat kékesszürke színe sokaknak nem tetszett, de nekünk igen. Nem szólva: a legelső „meszelés” is ilyesféle volt anno... Aztán az átalakítások. Nos, Puhl Antal — akinek a személyében remek társat találtam álmaim beteljesüléséhez — Ybl-díjas építész tervezte a rekonstrukció egészét. Külsőleg — és ezt elfogultság nélkül mondhatom — ez a megyeszékhely legszebb épülete — az új helyen kialakított főbejáratával, a kivilágításával, a színharmóniájával — mindenestül. □ Belülről sem maradtak úgy a dolgok, mint évekkel ezL előtt voltak. Motoszkál az emberben: meddig lehet elmenni a korhűség, az eredetiség feladásában, meddig nem sérülnek az értékek? — A Koronát belülről (jóllehet legszebb termeit a Casino használja mostanság) minél közelebb akartuk vinni az eredeti állapotokhoz. A szállodai rész esetében ez nem ment. Gyökeresen változtatni kellett a kényelmetlen, fürdőszobátlan, koszlott állapotokon. Most huszonöt, négycsillagos, légkondicionált szobánk van; közöttük apartmanok, elnöki lakosztály, a legmagasabb igényeket is ki tudjuk elégíteni. Igaz, mindezért falakat kellett bontani. Meggyőződésem: a város egyik nagy nyeresége ez a huszonöt szoba! □ Úgy beszél, érvel, „agitál”, mint egy tősgyökeres nyíregyházi. Méghozzá közben városszépészeti, mi több: esztétikai gubancokba is bonyolódunk. Tényleg helybeli? Netán: szorosabb szálak fűzik az építészethez, a lakberendezéshez, a művészetekhez? — Sok a kérdés, így, egy szuszra, de rendben, válaszolok, jóllehet: sohasem — most sem! — akarom magamat előtérbe tolni. Nem hivalkodsából, magamutogatásból erednek az inspirációim. Üzletember, vállalkozó vagyok, de például egy ilyen jellegű felújítási, használhatóvá, széppé tevő akcióban még- csak nem is a biznisz vezérel elsősorban. — Napkori születésű vagyok. Tizenhat éves koromig Ózdon nevelkedtem. Nyíregyházára 1975- ben költöztem. A Krúdy gimnáziumban érettségiztem. Azután következett a mezőgazdasági főiskola, utána a gödöllői Agrártudományi Egyetem; elvégeztem a budapesti „közgáz” kétéves, mérnökközgazdász szakát is. Diplomám van bőven. Hogy a művészetekkel mikor és miért kerültem közelebbi kapcsolatba? Közhelyes, de igaz mondattal tudok válaszolni: gyermekkorom óta szeretem a szépet... Szimplán hangzik, viszont ködösíteni nem akarok. A külső hatásokat — mestereket, példaképeket — sem tartom számottevőnek a vonzalom kialakulásában. Most, hogy anyagi helyzetem immár lehetővé teszi, igyekszem a magam módján „beleszólni” olyan ügyekbe, melyek tágabb értelemben a környezetünk, a városunk küllemének szemrevaFényárban — talán Alpár Ignác is örülne, ha így látná lobbá tételéhez hozzájárulhatnak. Mélységesen lokálpatrióta vagyok. Ellenőrizheti bárki: még sohasem támogattam művészi ambíciókat sem a fővárosban, sem Debrecenben, Miskolcon. Csak idehaza. Meggyőződésem: Nyíregyháza az egyik legdinamikusabban fejlődő magyar város. A jövő városa; nem sok idő kelí hozzá, hogy kiemelt szerepet töltsön be. Ebben hiszek. Ezért nem közömbös számomra, hogyan, milyen arculattal tud megjelenni a megye- székhely a hazai és a nemzetközi porondon. □ Szponzori, segítő-támogató ténykedéseiről sokan és sokfélét beszélnek. Abban többnyire megegyeznek a véleményformálók: sokat tett Nyíregyháza idegenforgalmának fellendítéséért, művelődéséért, sportjáért. — A sport és a művészetek... Igen. Ezeken a területeken ki lehet ugrani, aránylag gyorsan és mértéktartóbb befektetésekkel. A Zefirusz ötven százalékkal képviselteti magát a Nyírségi Ősz Alapítványban. Számomra nem kétséges: életben kell tartani ezt a nagyrendezvényt. Aztán — egy kicsit a múltban kutakodva — a mi közreműködésünkkel adhatta elő Benkó Sándor az evangélikus templomban a New Orleans-i Jazz Misét. Ez — jóllehet kevesen mondták ki akkor — világszenzáció volt! A Cantemus 1990-ben a támogatáIsmét van reprezentatív étterem sommal juthatott ki Amerikába; azóta világhírűek lettek. Megjegyzem: nem velük együtt utaztam. Én mint szponzor sohasem viszem magammal a családomat ezekre a turnékra... Nekem az, hogy van pénzem a művészetek, a sport és minden jó dolog menedzselésére, valójában egy út — emberi kapcsolatokon keresztül ahhoz a sokat emlegetett és vágyott: polgárosult kultúra-eszményhez. □ Említette: nyereség a városnak a Korona huszonöt elegáns, kényelmes szobája. De, azt hiszem, ebben egyetértünk: ez bizony igen kevés az idegenforgalom nagyobb mérvű beindulásához. — Keresem, változatlanul kutatom azokat a területeket, melyeken meg tudunk „villanni”. Mert most az idegenforgalomnak legfeljebb csak az üzleti variánsáról beszélhetünk. Megismétlem: sport, kultúra, nagyobb, ún. visszatérő rendezvények. Bennük kell megtalálnunk az értékeink megmutatásának az útjait. Gondolkodom például azon: egy nagy vidámparkot, több megye polgárait idecsalogató szórakoztató centrumot kellene létrehozni. Először rendbetenni a vadasparkot; megérdemelné, hiszen a nyolcvanezres évenkénti látogatottság mutatja: van rá igény. A Sóstó mint a sok-sok kiaknázatlan természeti és egyébb adottság terepe, Szatmár, Bereg káprázatos tájai, a még sokfelé ősi háborítatlan- ságú Tisza-part...Pénzt kell bele fektetni! Megfogni és forgatni minden forintot a jó érdekében! És nem lekaszálni, ellehetetleníteni azt, akinek három forinttal többje van... Én már kiemeltem annyira a fejemet, hogy az „ütések” odáig már nem érnek, viszont a derekamba még bele-beleöklöznek...Nem szeretem a kisstílűséget, a kispályás foci nem az én sportágam. Persze, ne gondolja, hogy kiváltságosnak érzem magamat. Nem, kérkedni, hőzöngeni... No, ezt meg végképp nem kedvelem. Soha sem reklámoztam magamat (a cégemet) sem a művészettel, sem a sporttal. A Korona jubileumát sem az öncélú magunk ünneplése kedvéért üljük meg. Előttem már az újabb tervek körvonalazódnak, egy továbbfejlesztett vendéglátó-idegenforgalmi komplexum kialakítása szépülő városunk szívében. Novemberben megnyitjuk a John Bull Pub-ot. Igazi angol kocsma lesz, fekete sörrel, jóféle harap- nivalókkal. Telepítünk ide egy olasz pizzériát, cukrászdát, éttermet; a pizzasütőt Nápolyból hozzuk. Befedetem a kerthelyiséget; ez lesz az első lépés, hogy visszacsempésszem az ún. nagytermes szolgáltatást a meg- ifjodó Koronába. Nagyobb tereket nyerve, megnyílhatunk a közösségi rendezvények előtt: találkozókat, esküvőket, szalagavatókat, bálokat szeretnénk a jövőben fogadni. Mert minderre szükségük van Nyíregyháza lakóinak; a polgárosodásnak ismét nekilendült városnak. Mindezért a továbbiakban is kész vagyok áldozni. EZ ÉPÜLETBEN AZ EGYKORI „KORONA" SZÁLLÓ NAGYTERMÉBEN TARTOTT NAGY HATÁSÚ ELŐADÁST A MAGYAR ZENÉRŐL ÉS ZONGORÁN BEMUTATTA II SZÉKELY NÉPDALFELDOLGOZÁSÁT KOFIÁI Y 701 TAN * V s*/ / Vw I Lé ».1 ’l 1926 NOVEMBER 6-AN A BESSENYEI KÖRMAGYAR EST-JEN c A DALOKAT BASIMDES MÁRIA ÉNEKELTE - 1972 DECEMBER 16 rElek Emil felvételei Kállai János
