Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-16 / 219. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Kopott fényű szabolcsi arany A szakmai jellegű ellentétek nem okoznak megoldhatatlan problémát Nyéki Zsolt Ha valaki egy megyénkre igazán jellemző szimbólumot keresne, szinte biztosra vehető, hogy a pirosán mosolygó almát választaná. Ám Szabolcs egykori aranyának fénye alaposan megkopott az elmúlt néhány évben, s a szakemberek már attól félnek, hogy gyors intézkedések nélkül ez az arany országunk más térségének kincstárába kerül. Ä hanyatlás okainak elemzését még viszonylagos egyetértés jellemzi, a válságból kivezető utat azonban eltérő módon közelítik meg a termékpálya résztvevői. Éppen ezért nehéz olyan embert megszólaltatni az ügyben, kinek elfogulatlanságát kevesen kérdőjelezik meg, de a húsz hektáron almát termesztő, az anarcsi Felső-Ti- sza-vidéki Almafeldolgozó Kft.-t vezető, s az Alma Terméktanács soros elnöki tisztét betöltő dr. Kovács Géza véleménye mindenképpen mérvadó a szakmai berkekben. □ Idén olyan furcsa helyzet állt elő, amely senkinek sem jó, a termesztő, a kereskedő s a feldolgozó egyaránt elégedetlen... — A termelésben jártas szakemberek tisztában vannak azzal, hogy e helyzet kialakulásában a tulajdonviszonyok megváltozásán kívül szerepet játszott az elmaradt fajtaváltás, a szakmai hozzá nem értés, a természeti katasztrófa (a tavalyi aszály- s az idei fagykár), s még sok más tényező. Mindezek hallatlan heterogén termőalaphoz vezettek. A nagyon sok legyengült almáskert mellett vannak kimondottan jó ültetvények, bár ezek száma nagyságrenddel kisebb. Összességében mintegy 300- 310 ezer tonna almatermés várható idén, becslések szerint ebből a megyében 120- 140 ezer tonna terem. Az ültetvények folyamatos pusztulásával ellenétes folyamat zajlott le a feldolgozói körben, ahol vimára megnyugtató megoldást ki lehetne találni, ettől függetlenül az Alma Terméktanácson belül a termelők, feldolgozók és kereskedők egyaránt keresik a hosszú távú együttműködés lehetőségét. Ellentétek persze vannak, de ezek csupán szakmai jellegűek, s nem feloldhatatlan konfliktusok forrásai. Mindhárom félnek igaza van, amikor a saját elvárásait akarja érvényesíteni, de ezek a részigazságok a szezon más-más időpontjában érvényesülnek. ................................................................. Miközben növekedett a feldolgozói kapacitás és a kereslet, kevesebb lett ____az __55 szonylag gyorsabban ment végbe a privatizáció, mely kedvezőbb lehetőségeket teremtett a termelés stabilizációjához, a fejlesztésekhez. Ez a feldolgozott mennyiség növelésén túl az előállított termék minőségének javítását is elősegítette, így javult a magyar sűrítmény világpiaci pozíciója. Tehát miközben növekedett a feldolgozói kapacitás és a kereslet, kevesebb lett az alapanyag, így alakult ki egy senkinek sem kedvező helyzet. O Hogyan élik ezt át a termékpálya résztvevői, s milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a pillanatnyi helyzet megoldásához? — A termelő azért elégedetlen, mert az elvárhatóval szemben sokkal kevesebb lesz a bevétele, de a lehetőségeikhez képest jóval kisebb eredményt érnek el a feldolgozók is. A kereskedők pedig árualaphiányra és magas termelői árakra panaszkodnak. Nem hiszem, hogy az idei szezon problémáinak rendezéséhez mindenki szá— Erre legszembetűnőbb példaként a fel- vásárlási irányárak körül kialakult vitát említeném. Bár mindenki tudta, hogy — mondjuk — a léalma ára eléri a 25 forintot, ezt rögzíteni és általános érvényűvé tenni augusztus közepén — amikor a Du- ' nántúlon még 16-17 forintért vették az almát — nem lehet. De épp úgy értelmetlen lett volna akkor a feldolgozók 18 forintos javaslatát rögzíteni, mivel napról napra emelkedett az ár. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az országban nem mindenütt károsodott egyformán az alma. Bár a nyugati országrészek ültetvényeinek hozama egyelőre nem számottevő, a dunántúli kollégák szerint az elmúlt évhez képest ott 10-20 százalékkal több alma terem. Márpedig ha ott több alma terem, az árak egy bizonyos ideig nem lesznek összhangban a Szabolcsban kialakult árakkal. □ Ezért sem sikerült megegyezni az elnökségi üléseken? hozatal és a közelmúltban bevezetett energiaár-emelések miatt. Ugyanakkor talán az zavar a legjobban, hogy az ipari és étkezési minőségű alma ára oly közel került egymáshoz, hogy ez a kevés jó minőségű almánk exportját is erősen akadályozza. Ezen túlmenően csak később derül ki, hogy a magas árigények hogyan válthatóak valóra belföldön, de az már most bizonyos, hogy a hagyományos keleti piacok nem fogadják el. Akadoznak a szerződéskötések, s így alapvető piacvesztéssel kell számolnunk. □ Reális közelségbe került- e annak a veszélye, hogy megyénk elveszíti almatermesztésben játszott vezető szerepét? — Sajnos, azt kell mondanom, igen, bár egyre nagyobb összefogást tapasztalok a térségben, hogy ez ne történjen meg. Minden politikai, gazdasági és érdekképviseleti szervezet azon fáradozik, hogy ezt a folyamatot megállítsa, de félő: minden erőfeszítés ellenére elveszítjük a hagyományos vezető termelői pozíciónkat. □ Kezelhető ez már szociálpolitikai kérdésként? — Nem igazán tartom szerencsés dolognak, ha a gazdasági és a szociális kérdéseket összevonva kezelik, bár kétségtelen, hogy minden megtermelt forint, kis plusz- jövedelem az emberek megélhetési lehetőségein javít, és ennek különösen nagy jelentősége van térségünkben. Az is köztudott, hogy e vidéken sok család költségvetése számol az alma értékesítéséből származó forintokra, tömegek foglalkoztatását és eltartását várják el az almától. De ehhez meg kell tanulni az almatermesztés igazi fortélyait, ki kell alakítani az optimális üzemméretet, egyszóval dilettánsok kezében a gyümölcstermesztés csak ráfizetést eredményez, mely az egész ágazatot visszatartja a fejlődés útján. A folyali ............................... .....'ITllilTllffnillillilMl.ilII IIIlí * 7 A látszólagos ellentéteket maga a piac oldja majd fel, mint ahogy már most is látszik, yy — Az egész vitában kellemetlen az a látszat, hogy nem született egyezség, de én úgy gondolom, a demokratikus játékszabályokat megtartva a mai piaci helyzetben ma senki és semmi nem korlátozza az áru szabad mozgását. A látszólagos ellentéteket maga a piac oldja majd .fel, mint ahogy már most is látszik. Persze később derül majd ki, kinek milyen megelégedésére szolgál. Mert, mint termelő, bosszankodom a gyenge almatermés miatt — s hangsúlyozom, nem az ár miatt! —, mint feldolgozó bosszankodom az elégtelen felMAGÁNVÉ EEMÉ NY Szakértelem Ami most történik az ország közéletében, lassanként már azt is elbizonytalanítja, akit eddig érdekelt a politika. Az állampolgár egyre idegesebb a sok szövegtől, inkább távolságot tartana a politikától, mintsem közeledne hozzá, netán aktív részese akarna lenni. Már a T. Házban zajló vita is csak elvétve ad szellemi élményt, a hallgatónak időről időre meg kell csípnie magát amikor parlamenti közvetítést hallgat, hogy biztos legyen benne: nem egy lapos politikai nagygyűlés közvetítésére kapcsolt-e át. Már-már állandósult a politikusok marakodása. Ha a kormányzó koalíció éppen nem huzakodik valaki jelölésén, akkor gondoskodik ilyesmiről az ellenzék. Itt van például a hét elejei botrány: a volt privatizációs tárcanélküli minisztert — pártjának jelölése ellenére — nem választották be a magánosítás problémáival foglalkozó, a korrupcióellenes fellépést elősegítő eseti országgyűlési bizottságba. A legnagyobb ellenzéki párt vezető tisztségviselői nyilván tisztában voltak a viszály lehetőségével, hiszen kevés miniszterüket ért a parlamentben annyi bírálat az előző ciklusban, mint mai jelöltjüket. Mégis hozzá ragaszkodtak. Ami nem jogi vagy erkölcsi hiba, csak éppen nem elegáns. Ezt bizonyítja a fogadtatás is: négy párt több, mint száz képviselője szavazott nemmel. Nem váratlan botrány tehát, arra azonban jó, hogy az érdemi dolgoktól megint olyasmi vonhatja majd el a figyelmet, amit a Nagy-ügy, a Jánosi-kérdés, a Pál-probléma, a Sólyom-jutalom után már csak gumicsontnak gondolhatunk. Közben százezrek viselik a munka- nélküliség terheit, kényszeredetten vesszük tudomásul, hogy az Alkotmánybíróság jóvoltából a betegség első 25 napjára most nem vonhatják el a táppénzt, és közben nem értjük, miként lehet az: a jövedelemadó döntő többségét még mindig a bérből és fizetésből élők fizetik, a vállalkozók zöme pedig — papíron — kevesebbet keres az alkalmazottaknál. Miközben látjuk, hogyan szakad ketté a társadalom — gazdagok és szegények nagyon eltérő létszámú csoportjára. Elképesztő, hogy majdnem kétszázezer vállalkozó egyszerűen nem teljesíti adókötelezettségeit. A jog kijátszása (pontosabban a joghézag keresése) mára össznépi társasjátékká nőhette ki magát. A rendszerváltozás idején tisztában lehettünk azzal, nem egyik napról a másikra tűnnek majd el a gondok, s épül fel egy jobb világ. Most viszont nehéz azt megérteni: parlamentünk, második koalíciós kormányunk miért nem tudja elérni, hogy huszadrangú kérdések ne vonhassák el az erőt addig, amíg alapvető feladatokat nem oldottak meg. Marik Sándor A KM hét végi melléklete '95. IX. 16. Dr. Kovács Géza: A politikai élet képviselői adósai az ágazatnak A szerző felvétele A hagyományos ültetvények jelenlegi hozamával nem vagyunk versenyképesek. •«-i .................. .. J' J matosan élénkülő telepítési kedvvel szemben a tőkekihelyezési szándék visszafogott, az integrátori szerepre vállalkozó ipar és kereskedelem még bátortalan az együttműködésben. Az idei rossz termés talán ráébreszt minden érintettet a cselekvésre, s a magas árak talán újabb kedvet csináltak a korszerű ültetvények telepítéséhez, a tudatosabb almatermesztéshez. □ A korábban közel másfél millió tonna almát termelő és értékesítő ágazat most milyen terméssel birkózhatna meg? — Azt gondolom, hogy a „csúcsra járatott” évek mennyiségének felével, mintegy 800 ezer tonnával találná meg az ágazat minden széreplője a számítását, de ehhez 3-400 mázsa hektáronkénti átlagtermést kell elérni. Ez 20-22 ezer hektáros ültetvényfelületet jelent, amely ugyan megtalálható ma is, de a hozam messze nem versenyképes. Persze még egy sor feltétel hiányzik a sikeres almavertikum megteremtéséhez, legelsőként említeném mindjárt a tulajdonjogi viszonyok rendezését, de ezzel már a politikai élet képviselői adósai az ágazatnak.
