Kelet-Magyarország, 1995. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1995-09-02 / 207. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Ragadozók Válaszolni a kor kihívására Sok átszervezés után még mindig vitatott kérdés: a megye vagy a régió ra: a tudósok megfigyelték, ilyenkor a bolhák tömegesen ugrálnak át az egészséges jövevényre. Nem tudom, civakodó élcsapataink felfigyeltek e a magyar politikai életben megerősödött nemzetmentő buzgalmakra. A jobb napokat látott Pozsgai által alapított szövetségre, amely meglepő összetételben terelt egymás mellé jobb napokban reménykedő politikusokat. A szomszédos vágányra minimális késéssel befutott a Torgyán-féle nemzeti gyors. Eme utóbbinak még az ablakaiból is lógnak, lévén a vezető kisgazdának a népszerűségi listán is majdnem vezető helye. A Pozsgai-szerelvényen viszont még a mozdonyon is van hely. Baj van a pampákon. Túl sok a ragadozó... Az élelemben nem túl gazdag sztyeppe csak egy bizonyos mennyiségű békés növényevőt tud eltartani, jól tartani. Az éles karmú, hegyes csőrű többi élőlény, amíg a természet bölcsessége irányítja életüket, annyit fogyaszt, hogy jusson is, maradjon is. A betegeket, a lassúakat, az élhetetleneket. Ám ha ők maguk nagyon elszaporodnak, előbb utóbb már egymást sem kímélik, hiszen az éhség nagy úr. Hát még az egzisztenciális bizonytalanság... Esik Sándor AKTUÁLIS INTERJÚNK Egy hatalmon lévő, de sok belső problémával küszködő pártnak, vagy koalíciónak nem csak a madárjósok súghatják meg a szomorú jövendőt. Elegendő, ha egy pillanatra magukra hagyják a nyomasztó gondokat, és szétpillantanak, mi zajlik köröttük. Nem kizárólag a népszerűség apadása, az elégedetlenkedők hangerejének növekedése kellene, hogy ráébressze a politikusokat a veszedelmekre. Számos más jelből bizton tudhatják: már nem csak saját maguk veszélyeztetik az általuk képviselt ügyet, mások is készülnek rájuk szállni. A dél-amerikai pampák fölött kilométerekkel vitorlázó kondor szemmel tart minden odalenn mozgó élőlényt. Ha az illető állat oda alant lassabban mozog, mert beteg, vagy sebzett, a kondor irányt vesz felé. Ha pedig már nem is mozdul, akkor nem késlekedik... Beteg társadalmi formációk körül már akkor erőre kapnak a rajtuk kívül álló politikai erők, amikor azok bajukat még csak múló náthának tekintik. A kívülállók később átalakulnak mondjuk ellenzéki kerékasztallá, és sarokba szorítják a gyengélkedőt. Visszatérve még a természettudományos párhuzamhoz egy pillanatot. Vincze István Elek Emil felvétele sód, Békés, Bács, Somogy — eltüntetése, ami gerjesztő hatású lehet az ország déli és keleti zónáinak felzárkóztatására, sőt határon túli szomszédainkra is. Meg kellene szüntetnünk a fejlett országokban működő gazdaságfejlesztő mechanizmusok automatikus átvételét, s a helyi adottságokra kellene adaptálni azokat. Elengedhetetlen az ország regionális vizsgálata, de nem erőltetve a tartomány, a körzet, azaz régió lehatárolódásokat, csak amennyiben ez nemzetgazdasági szempontból a regionális források hasznosítása miatt indokolt, illetve az érintett ön- kormányzatok (pl. megyék, települések) szándékával megegyezik. Csak ezt követhetnék a különböző területi szerveződések intézmények háttereinek megteremtése. Ebből eredően regionális intézmények létrehozása a mai keretek között nem volt indokolt. □ Ezek szerint Ön régióellenes? — Tartományi határok az ország nagyságrendje miatt nehezen húzhatók meg, annak pedig nincs értelme, hogy létrejöjjön egy dunántúli és egy Dunán inneni tartomány, mert ez tovább erősítené a differenciálódást. Nem jobb megoldás a Kelet-, Közép- és Nyugat-Magyarországi lehatárolódás sem. A megyék összekényszerítésével megalkotott régiókról több alkalommal derült ki, hogy nem működőképesek. 1920-ban Magyarországon 34 megye volt, 1923-ban 25, 1949-ben alakult ki a 19 megye, ugyanakkor 1953-ban tíz, 1956-ban 12 megye újrafogalmazásával foglalkoztak különböző összevonási kísérletek segítségével. 1990-91-ben kezdődött élőről minden. Ennyi próbálkozás után már látni kellene, hogy az átszervezési kísérletek nem segítették a területek összehangolt fejlesztését. Ezek ellenére sem tartom magam a megyék szószólójának, bár tény, hogy az elmúlt közel öt év nehéz körülményei ellenére bizonyították létjogosultságukat, inkább a közigazgatási középszint pártolója vagyok. □ Az is kiolvasható volt mondandójából, hogy nem túlságosan elégedett a fejlesztési tanácsok munkájával? — Tulajdonképpen maradhat a fejlesztési tanács intézménye, de nem hiszek az eleve elrendelésében. Szerintem szükség van erős középszintre is, melyet a tanácsok működése nem old meg, nem helyettesít, ahogyan ezt elképzelték. Meg kell határozni a középszint és a tanácsok döntési kompetenciáját, mert lehet olyan nagyságrend vagy olyan térségi konzekvenciájú fejlesztés, ami már a megyei közgyűlések hatáskörébe tartozhat. Azt gondolom, hogy a fejlesztési tanácsok tevékenységének mozgásterét a privát szférába kellene orientálni, összetételüket ennek megfelelően gazdasági szereplőkkel erősíteni. Elvinném ugyanakkor a középszintet a további önállósodás, kormányzás irányába, természetesen a megfelelő eszközrendszerrel ellátva. A megyei önkormányzati szint sokat vitatott képviseleti rendszere más módon is működhet, de a kor kihívására csak olyan jól szervezett rendszerekkel lehet válaszolni, ahol minden alkotóelemnek fontos szerepe és önállósága van. Egy éve hozta létre kísérleti jelleggel Sza- bolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében a kormány és a megyei önkormányzat a Megyei Fejlesztési Köz- alapítványt, ami megfelel a fejlesztési tanácsnak. Milyen tapasztalatok szűrhetők le az egyéves működésről? Erről beszélgettünk dr. Vincze Istvánnal, a megyei ön- kormányzat település- és területfejlesztési osztályának vezetőjével, aki Szombathelyen a Savaria Nyári Egyetemen e témakör előadója volt. O Miért jöttek létre ezek a környezetünkben szokatlan és addig ismereteién szerveződések? — A folyamatnak több előzménye van. Egyik motiváló tényező a PHARE 1993-as területfejlesztési programja, melyben az Európai Unió stratégiájához igazodva a magyar regionális politika összehangolása volt a cél. A folyamatot segítette a magyar állam, illetve köz- igazgatási struktúra helyzete, továbbá azok a politikai erők, melyek a megyei-területi önigazgatás ellen fordultak. Az előző négy évben vitatott kérdés volt, hogy a terület- fejlesztési feladatok a köztársasági megbízotti hivatalokra, vagy a megyei önkormányzatokra háruljanak, noha az önkormányzati törvény korábbi változata ezt eléggé egyértelműen fogalmazta meg. □ Mit tettek eddigi működésük során a fejlesztési tanácsok? — Pályázatokat írtak ki a fejlesztési elképzelések megvalósításának támogatására a PHARE kísérleti programalapra. Az elmúlt egy év alatt két pályázati forduló volt, az elsőben 83, a másodikban 172 pályázat érkezett. Ebből először húszat fogadtak el, ezekre 81 millió támogatást adtak, a második alkalommal 26 pályázat 180 milliós támogatást kapott. A döntéselőkészítő munka során igyekeztek a gazdaságfejlesztési prioritásokra koncentrálni, így a nyertes pályázatok nagy része az élelmiszer-gazdaság és az idegenforgalom témaköréből merített. □ Milyennek ítéli azt a rendszert, amiben ez a szervezet működik? — Több kifogásolni valót találok benne, mert úgy ítélem meg, hogy ezt a rendszert egy kicsit ránkerőltették. Konkrétan: nehéz az érdekegyeztetés a fejlesztési tanácsok keretei között az egymástól eltérő érdekeket kifejező pártok, állami képviseletek, önkormányzati szférák, vállalkozói fórumok, kamarák, társadalmi szerveződések, dekoncentrált szervek, kistérségi képviseletek között. Ellentmondások fedezhetők fel a már létező, vagy a készülő törvényi szabályozásokban. Csak egy példa erre: a megyei önkormányzatoknál dolgozó főépítészek területi hivatalhoz „tartoznak”, miközben itt a fejlesztési tanácsok hatásköre a megye területére terjed ki. Nem volt és ma sem teljesen zökkenőmentes a PHARE és az önkormányzati szféra együttműködése, ami egy kicsit az Európai Unió uniformizáló politikájára vezethető vissza. Valószínű, nem lesz kedvezőbb a kép az állami alapok decentralizációja és a hozzájuk kapcsolódó területi döntési hatáskörökből eredő konfliktusok miatt. Itt ütközik majd ki a fejlesztési tanács, a települési önkormányzat, a megyei önkormányzat vagy helyette az állam eltérő érdeke vagy érvényesíthető hatásköre. □ Ä kistérségi együttműködés legerőteljesebben Borsod, Hajdú és Szabolcs megyében jelenik meg. Vajon miért? — Nehéz megfogalmazni azokat az okokat, melyek a súrlódásmentes, olajozott működés akadályai, anélkül, hogy ne evez^ Ellentmondások fedezhetők fel a már létező, vagy a készülő törvényi ______sulyokokban. ,, zünk mélyebb vizekre, vagy másfajta szemlélettel a gyökerekhez. A legnagyobb problémák közé sorolom a határközelséggel összefüggő nemzetközi környezet minőségi szintjének nagy eltéréseit, az ország regionális válságát, amelyek a területi minőségi eltolódásokban — az ipar fejlettségében, az urbanizálódásban, a korszerű infrastruktúrák jelenlétében, az idegenforgalmi hasznosításában, a perifériás területek elrendeződésében, a főváros túlsúlyában — mérhetők. Sokszor olyan érzése támad az embernek, mintha az egész ország Budapest agglomerációja lenne. Az okok közé sorolom a spontán mechanizmusok érvényesülését, a közgazdasági irányzatokat, amelyek közül egyik a gyorsabb növekedés zálogának a fejlettebb térségek fejlesztését, a másik a tartós növekedés érdekében a fejletlenebb régiók felzárkóztatását látja. Az elmúlt évtizedekben az előző gyakorlat érvényesült, s mivel még ma sem vetették el, így a területi különbségek okozta feszültségek tovább növekszenek. □ Milyen kiutat lehet ilyen tények után keresni? » Az átszervezési------------kísérletek nem segítették a területek összehangolt fejlesztését. mm — A legegyszerűbb: meg kell szüntetni a válság forrásait. Ebben megítélésem szerint a prioritás a következő: első a közgazda- sági szemléletváltás a területi politikában és a területfejlesztés módszereiben, második a regionális feszültségek feloldása, ahol az első lépések közé tartozik a korszerű infrastruktúrák területi kiegyensúlyozása, a halmozottan hátrányos térségek bekapcsolása az ország vérkeringésébe. Ezt követheti a fehér foltok — Szabolcs, BorBalogh József a « mmmmrnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Szükség van erős középszintre is, melyet a tanácsok működése nem old meg. mm
