Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-05 / 183. szám

10

FŐVÁROSI

NYÁR

A festő grafikái

Molnár-C. Pál grafikusi munkássága ugyanolyan sokrétű és gazdag, mint festészete. Ezekben a napokban a budapesti Széchényi Könyvtárban láthatók a művész rajzai, fametszetei, illusztrációi. Ami azért is különleges, mert Molnár-C. Pál, aki annyi irodalmi művet illusztrált, ebben a műfajban még soha sem rendezett kiállítást.

A század húszas-harmincas éveiben az Est lapokban — Az Estben, a Pesti Naplóban és a Magyarországban — szinte naponta jelentek meg rajzai. Illusztrálta Bródy Lili, Illés Endre, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és mások tárcáit. A Mondadori cég nemzetközi pályázatát elnyerve illusztrálja egy New York-i bibliofil

Molnár C. Pál Cyrano de Bergerac sorozatából

társaság számára Szent Ferenc virá- gocskáit. 1933-ból való Cyrano fametszet sorozata, amellyel sorra nyeri az elismeréseket Budapesten, Milánóban, Varsóban, később a párizsi világkiállításon. S Benvenuto Cellini életének megelevenítésével elnyert egy amerikai illusztrációs pályázatot, Shakespeare Coriolanusának illusztrálására.

Grafikusi tevékenységének a háború vetett véget. Az ostrom alatt lebombázták a műtermét, megsemmisültek szerszámai, a maga készítette fametszőkések. A művész ezután abbahagyta a rajzolást, a fametszést. Csak 1957-ben vette elő immár másodszor Benvenuto Cellini mester életét, illusztrálás céljából. (

Dőry Virág kivár

Évek óta nem láthattuk színpadon és filmen, pedig mindig öröm, ha felbukkan a képernyőn, amikor a hatvanashetvenes években készített filmeket vetítik.

Dőry Virág —.amikor már nem lehetett a hamvas-naiva — új színházi szerepkört választott magának. Jelmezeket tervez, nem is akármilyeneket. A legjobbak nemzetközi megmérettetésén, a négyévenként Prágában sorra kerülő látványtervezői kiállításon is bemutatták alkotásait.

— Úgy érzem magam, mint egy sportoló, amikor elérkezett végre az Olimpiára. Négy évvel ezelőtt, mint szemlélődő, kint voltam a fesztiválon. Akkor még nem volt „múltam”, csak egy-két darab volt mögöttem, megfogadtam, négy év múlva ott leszek. Sikerült. Több jelmezemet jelölték, így a Kriptaőrhöz készültet — a darabot Taub János rendezte és szerepelt Olaszországban is a Kafka-fesztivá- lon —aztán a Verebes István rendezte Éjjeli menedékhely jelmezeit, és a Bugyogóét, amely a Radnótiban ment. Ezeket választotta ki a zsűri. Most fejeztem be Tom Stoppardnak egy darabját, amelyet Valló Péter rendez a Pesti Színházban, s nagy szeretettel és örömmel készítettem a Madách Színház nyári produkciójához — Tolnai Klári a főszereplő, s a darabot Szirtes Tamás rendezte — a jelmezeket. Jövőre egy Shakespeare-da- rabban is feladatom lesz, és egy Al- bee-műhöz is közreműködésemet kérték.

— Nem hiányzik a színpad?

— De, nagyon. Sokszor eszembe jut, s remélem, ki tudom várni a nekem illő szerepet. Jól érzem magam így is. Színpadon vagyok.

Napkelet • A KM hét végi melléklete

mmBmmmmmmimímmmmsggmmmsmmmmimmmmmmmmmmgm

1995. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT

Kéző István

íj " m s » .• ' .• í

Most, midőn befejeződött a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának rendezvénysorozata, s egyúttal kezdetét vette a nyári színházi szezon, talán nem lesz hátrányunkká, ha visszapillantunk a település színháztörténetének első évtizedeire.

Az első ilyen jellegű események bizonyára a honi színjátszás megerősödésével egy időben kerültek sorra. A reformkor kezdetét követően többnyire vándortársulatok szórakoztatták a nagyérdeműt. Jelentősebb színház a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti, valamint a debreceni és a kolozsvári művészeké. Ez utóbbiak is gyakran kerekedtek fel, s mutatták be repertoárjukat a nagyobb városokban. így Kis- várda e tekintetben szóba sem jöhetett, ide közép- és kistár- sulatok jutottak el. Megjegyzendő, hogy a korabeli útviszonyok sem csalogatták a művészeket. Az 1830-as évek végén „színügyi” jellemzését jól érzékelteti a kortárs mondatai: „Ha színész került a városba, és a színkörben kedves volt a publikum, az egylet inasa összehordta a

Mazsorettek a várban

Kovács Levente (Nagyvárad) a fesztiválon

Harasztosi Pál archív felvételei

hangszereket és szerszámokat, és az egyleti tagok zenéje tölté be a felvonás közeit.”

Az említett egylet a Casinó-egylet volt, melynek saját műkedvelő társulata is létezett. Ők építették a Várkertben az első színpadnak nevezhető deszkaalkotmányt. Néhány név a tagok sorából: dr. Réz- ler György, Hrabovszky Guidó, Erőss György, Farkas Ida, Pilissy László, Kastaly Ferenc.

Az eddig ismert első társulata, mely Kisvárdán fellépett, Láng Boldizsáré. Ők 1844-ben az Ungvár-Munkács-Tiszaúj- lak-Nagykálló-Nyíregyháza-Tokaj-Sáros- patak-Kisvárda-Nagykálló-Nyíregyháza útvonalon mozogtak és játszottak. Egy évvel később Tiszaújlak-Beregszász-Nagy- kálló-Nyírbátor-Kisvárda-Nagykál- ló-Tállya-Abaúj szántó-Tállya-Sátoralja- újhely-Ungvár a települések sorrendje.

A Láng-féle középtársulat 7-15 fő közt mozgott, ki-kiváltak egyének a csapatból, s más trupphoz szegődtek. Az első és a második fellépés között a repertoár szinte teljesen kicserélődött. 1844-ben műsoron tartották pl. Nagy Ignác Tisztűjítás, Szigligeti Ede: Szökött katona, Két pisztoly, Zsidó c. darabjait, Vahot Imre: Országgyűlési szállás és Még egy tisztújítás c. műveit.

1845-ben láthatta a közönség Czakó Zsigmondi Kalmár és tengerész, Obernyik Károly: Örökség, Degré Alajos: Eljegyzés álarc alatt c. alkotásait. A legfrissebb darabokat vjtték színre Lángék, így igyekeztek a közönség kedvében, s nem utolsósorban a saját érdekükben tevékenykedni. Kisvárdán három helyárat különböztettek meg, csakúgy mint a nagyobb teremmel rendelkező más településeken: I. hely 50 krajcár,

II. hely 25 kr., III. hely 15 kr.

Nézőcsúcsot a Szökött katona hozott, ám ezzel együtt is csak 669 fő látta all fellépést. Nyíregyházán, ahol a lélekszám mintegy hétszerese volt a kisvárdainak, a színház 9 előadást vállalt, össznézőszám 682 volt.

1845-ben egy másik port is szolgálta Tháliát a településen, Abday Sándor színtársulata jelentette a kínálat színesítését.

Működési helyül a színházaknak — az említett Várkerten kívül — az Eördögh Dániel tulajdonában volt ún. Aranyszarvas vendéglő kínálkozott.

A szabadságharc bukását követően a színjátszás sem fejlődhetett töretlenül. Vár- dára alig-alig jutott színtársulat, inkább az agarászbálok vonzották a környék előkelőit. Néhány műkedvelő társulat fellépése azonban évek múltán is emlékezetes volt, pl. az 50-es években előadott Schiller-mű, a Haramiák. Az egyik szerepet az erre bujdosó és nevelősködő Szegfi Mór alakítotaz

csota. Ő íróként volt ismert az adott korban. Az 1860-as években kezdett a kisvárdai színházi élet is mozgalmasabbá válni. Az ún. Ilosvay-féle házba, a korábbi Eördögh-fé- le vendéglőbe — melyet akkor éppen csak „Danyi”-ként ismert a közönség, egyre gyakrabban gördült be a színészek szekere. 1861-ben pl. Balogh Károly színigazgató részére bocsátottak ki hivatalos igazolást: „...melyben elő adatik, hogy valamint ő, úgy társulata magokat a közönség teljes megelégedésekre viselték és az előadások kielégítők voltak.” Gyakran visszatért társulatával ide Hubay Gusztáv és Havi Mihály is. Tóth Ede, a későbbi színműíró, szintén Kisvárdán kezdte sanyarú-színész pályáját. Sárospatakon tanult, majd 1864. február 8- án elhagyta a kollégiumot, Tokajba ment, de ott nem nyert színészi alkalmazást. Elgyalogolt hát Kisvárdára, itt végre teljesült a vágya: február 11- től színlaposztó lett Fejér károly színtársulatánál, majd Lantos Ede álnéven kisebb szerepeket is játszott. Az évtized utolsó éveiből az 1869-ben itt fellépett Szathmáry Károly és Váczi Vilma játékát kell kiemelnünk.

Áz 1870-es években további előrehaladás tapasztalható a kultúra ezen területén. Az 1859-ben épített Eisenberger Dávid-féle házba, az ún. Nagyvendéglőbe, annak is az emeletén lévő tánctermébe tette át székhelyét a mindenkori fellépő színház. Nyáridon az udvaron található kocsiszínt alakították át színházzá. Ezen lehetőségeken túl természetesen még ott volt a Várkert kínálta színpad is.

Évről-évre jöttek a színészek, váltakozó sikert és ennek megfelelő bevételt aratva. Ezekben az években szerepelt itt Egressy Gábor daliás fia, Ákos. Főleg Shakespea- re-darabokat játszott, de Tóth Ede: Schneider Fánijából és Szigeti József: Csizmadia mint kísértet c. művéből is vállalnia kellett a direktor-színésznek a reá eső részt.

A mind sűrűbb vendégszereplések egyikéről adott hírt a Szabolcs c. lap 1875. évi 46. száma. Ebből megtudható, hogy néhány napja színészek vannak Kisvárdán, az érdeklődés csekély. A sikertelenség okait a jó darabok hiányában, a kevés díszletben és a színészek nem elég magas színvonalú játékában adta meg a cikkíró.

Az általános kép azonban nem ez volt. Egyre több társulatot vonzott Kisvárda jó hírneve. Ezek egyike volt a Lászy Vilmos irányítása alá tartozó társulat. Ők kezdték meg a településen az operettelőadások bemutatását. A Nap és Hold volt az első darab, melyet a publikum e műfajból hallhatott. Jöttek aztán sorra a továbbiak: Kis herceg, Kapitány kisasszony stb. Az említett előadások sztárjai: Liptay Laura, a vidék egyik legnépszerűbb operett és népszínmű énekese, valamint Németh József, a Népszínház későbbi művésze, aki szép baritonjával és humoros játékával Kisvár- dát is meghódította. (Folyt, köv.)

Marosvásárhelyi magyar színészek kisvárdai színpadon Balázs Attila archív felvétele

I MWM' * ---------------1

„Színészek rannak Kisvárdán...”

Kisvárda színháztörténetébef (1 Já