Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-19 / 195. szám

Napkelet • A KM ünnepi melléklete Segítenek „a nép ügyvédjei” Interjú Gönczöl Katalinnal, az állampolgári jogok országgyűlési biztosával TÁRLAT Mária-szimbólumok Piéta K özel busz éve gyűjti Kátai Gé­za lelkész a Mária-szimbólu- mokat. Gyűjteményét az egyik búcsújáró helyen kezd­te el megalapozni, s ma már több ezer darabra tehető páratlanul gazdag anyaga. Festmények, szobrok, érmék, térítők és még ki tudja mi lelhető fel gazdag gyűjteményében, amelyeket gyakran kiállításokon is bemutat. Kül­földi útjain is előszeretettel vadászik az Istenszülőt szeretettel bemutató alko­tásokra, de gyakran meg is ajándékoz­zák Mária-szimbólumokkal. Kincsei között Perutól Mongóliáig sok ország­ból található Mária-emlék. Anyagából a máriapócsi galériában nyílt kiállítá­sa a napokban „Világ Világa, Virág­nak Virága ” címmel. A tárlat szeptem­ber 11-ig látható. Erdélyi Madonna Eszkimó Madonna Harasztosi Pál felvételei Jogállamban élünk. Hogy mennyire, az ab­ból is látható, hogy olykor már sokalljuk is azokat a jogokat, amelyek bizonyos ese­tekben a társadalom deviáns tagjait is — egyesek szerint fölöslegesen — megilletik. Ugyanakkor felismert, vagy korábban nem is létezett állampolgári jogainkat gyakran éri sérelem, nem ritkán éppen a hatóság és az állami hivatalok részéről. Az egyén jogérvényesítési lehetőségei pedig olykor nem éppen törvényes korlátokba is ütköz­hetnek. De jó is lenne, ha volna valaki, aki segít az ilyen helyzetbe kerül teken! A nyugat-európai demokráciákban már nem kell az ilyen intézményt kitalálni, — legtöbbjükben szószólója van az állampol­gári jogoknak, a „szegények ügyvédje”, „a hatalom ellenőre”, vagyis az ombudsman. A rendszerváltás megannyi megoldatlan problémája között aztán fölvetődött: meg kellene honosítani nálunk is a másutt be­vált ombudsman intézményét. Az Ország- gyűlés idei nyári ülésszakának utolsó nap­ján választották meg az emberi jogok szó­szólóit: Gönczöl Katalint, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, Polt Péten, az általános ombudsman helyettesét, Maj- tényi László adatvédelmi biztost és Kalten­bach Jenőt, a nemzeti és etnikai, vagyis va­lójában a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. □ Kinevezésükkel és hivatalba lépésük­kel a hatalom nem a magyar nép „jóságos atya” iránti vágyát kívánta kielégíteni? — Itt egészen másról van szó, a jogál­lamiság egyik fontos, s nálunk idáig hiány­zó intézményéről. Elég csak arra gondol­ni, hogy mennyire bonyolulttá vált napja­inkra a hatóságok és hivatalok munkája, ezzel összefüggésben az a kapcsolatrend­szer, amely őket az állampolgárokkal összeköti. Még a jogban járatos emberek sem tudnak minden ügyben pontosan és megbízhatóan eligazodni. A polihisztorok kora pedig sajnos lejárt, — szükség van te­hát egy olyan intézményre, amely köteles- ségszerűen eljár minden olyan állampolgár A magunkfajta korosodó ember néha — mindig ritkábban — elgondolkodik ebben a számunkra még ma is idegen világban, s a gondolatok egyre keserűbb ízzel szorít­ják nehéz nyelésre torkunkat. Kérdezzük, persze, hogy kérdezzük: „hogy kerültünk ide, s miért?” vagy a másik kérdés: „tu­lajdonképpen hová tartozunk?” Legyünk őszinték, és nézzünk szemébe a valóságnak: eljöttünk otthonról, tele reménységgel, fur­csa betöltetlen vágyakkal, néha, vagy ta­lán legtöbbször, ostoba álmodozásokkal — de édes jó Istenem — emberek vagyunk, s az ember mára olyan — ki mondta? Már nem tudom: „Mindig ott jó, ahol nem vagy.” De ez csak olyan mellékes megjegy­zés, mert ezt a kérdést, vagy kérdéseket ma már az idő múlott terhe miatt megoldani nem lehet, reájuk feleletet találni pedig fö­lösleges és hiábavaló nyüglődés volna. De, mint mondtam: a magunkfajta ko­rosodó ember elgondolkodik néha és a gondolatok — a határtalanság és végtelen­ség bizonyítékai — úgy röppennek szerte a világba, mint költöző madarak. Hány út­juk van, s mennyi lehetőségük a gondola­tok széles országútján — nincs tudós agy statisztikai hivatal, mely ezt valaha is rend­szerbe szedhetné, vagy kimutatást készít­hetne róla. Valamelyik nap — régi időkből, régi sze­relmemmel találkozván — az otthonra ke­rült szó. Emlékezgettünk erre-arra, s szó­közben felmerült: Tiszahát. — Te, Szívem — kérdeztem — jártál va­laha is arra? Ismered az örvényi Tisza-ka- nyart? Ismered a berceli buckákat, a to­kaji kanyargóst, a nánai „csali vizet”? ügyében, akinek valójában az állammal van vitája, a hatóság vagy a hivatal részé­ről éri őt vélekedése szerint jogsérelem. Eb­ből következik munkánk egyik alapelve is: az állampolgári biztosnak mindig ott kell föllépni, ahol a bajok erednek és ott kell keresnie az orvoslás lehetőségeit is. □ Milyen úton és eszközökkel? Dr. Gönczöl Katalin Nagy Gábor (ISB) felvétele — Mindig a leghatékonyabb beavatko­zási módot kell választanunk, de jó, ha máris leszögezzük: az állampolgári jogok biztosának nincs ügydöntő jogosítványa! Van viszont felhatalmazása a vizsgálatra, méghozzá bármely szervnél, hatóságnál, hi­vatalnál és indítványozhat felelősségre vo­nást is. Kirívóan súlyos ügyekben kérheti az Országgyűlést, hogy soron kívül tárgyal­ja az esetet, s még törvénymódosítást is ja­vasolhat indokolt esetekben. Egyúttal — ha valóban jogsértés történt — felhívja er­re a közvélemény és a jogalkotók figyel­mét, hogy a megismétlődés esélyét csök­kentse, vagy kizárja. És igyekszik a jogsér­tések megelőzését is elősegíteni, például oly módon, hogy figyelemmel kíséri a jog­szabály- és törvényalkotás folyamatát. □ Alig néhány hete működik az intéz­— Törökül beszélsz kedves. Kölyöklány és — mint mondani szoktad — városi kis- cseléd voltam még abban az időben. Nem juthattam el olyan isten háta mögötti vi­dékekre. Mi van veled? Ne könnyezz. Nem illik hozzád. Tudod, hogy utálom az érzel­gősséget. De, ha már annyira szíven ütött a szó: „Tiszahát” — nem volna okosabb: beszélj róla. Ti „öregek” (megköszöntem a megtisztelő jelzőt) még ismertétek Ma­gyarországot, de mi?... * * * Szálkáról (mert mi csak így neveztük Má­tészalkát) annak idején kocsin, vagy lóhá­ton kocogott vagy döcögött ki az ember­fia a Tiszához. A gát, mint végtelenbe kacs­karingázó, pöffedt óriáskígyó domboro­dott a part mentén. Tavaszidő tájon a gát külső és belső rézsűje olyan volt, mint ha­lászok leánygyermekeinek arca. Tele tisz­ta, illatos sokszínű virággal, örömmel és szélfútta ráncocskákkal, melyeket a tava­szi áradás később elpuhított, s leányarcból kedves asszonymosolyt formált. Manapság majdhogy „szégyen” ilyes­miről beszélni (a jófene tudja, miért?), de puskásán, nehéz hátizsákkal, vadászni in­dultunk öregapámmal. Felfelé a Tiszahát- nak, mely akkor még kacskaringósabb volt, tele kiöntésekkel, holtágakkal, apró rejtett halásztelepülésekkel, a „dögtiszák” (a csak áradáskor megtelő és egybeolvadó elláposodott, titokzatos, nádhajat növesz­tő mellékágak) a madárság százféle fajtá­jával, néhány ritkán felbukkanó, de ugyan­csak tevékeny pákászával, akik cseppnyi kunyhójukban úgy éltek, mint... na igen... mint ahogy mi az életet nem volnánk ké­mény, de már számos ügyben fordultak Önökhöz, pedig még nem is „üzemel” a panaszirodájuk. Megemlítene néhányat, példaként? — Már eléri a százat a hozzánk fordu­lók száma és kellemes meglepetésünkre kevés a túlzottan személyes jellegű és vél­hetően orvosolhatatlan panasz. Annál több a széles rétegeket érintő, mintaértékű be­jelentés, amelynek utánajárni közérdekből is fontos. Mintha a polgárok máris ráhan­golódtak volna arra a hullámhosszra, ame­lyen munkánkat tervezzük! Néhány típus­ügyet említhetek. Ilyen a szolgáltató in­tézmények működését kifogásoló panasz­csoport, amelyből rendszerint kitűnik az állampolgár védtelensége. Azaz kiszolgál­tatottsága a szolgáltatónak! Sok valósnak tűnő jogsérelem miatt várnak tőlünk or­voslást az önkormányzati iskolák bezárá­sa, szüneteltetése, átalakítása miatt, vagy az adóhatóság némely eljárását kifogásolva. □ Egykor az állampolgári bejelentéseket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz lehetett címezni. Am ez a szerv maga dönt­hette el, hogy melyik bejelentés tárgyát tartja kivizsgálásra érdemesnek. Önök is így dolgoznak? — Szó sincs róla! Kötelességünk minden elénk tárt ügyet vizsgálni. Kivételt csak az jelent, ha a panasz, bejelentés névtelenül érkezik. Ebben az esetben mérlegelhetjük, hogy hitelt adunk-e tartalmának. □ Milyen módon veheti az állampolgár igénybe a segítséget? — Remélhetőleg szeptemberben már fo­gadóképes lesz a panaszirodánk, ahol személyesen is elmondhatják az ügyfelek, hogy miben kérik közbenjárásunkat. De azt ajánlom, hogy a személyes megkeresést — értelemszerűen, hiszen időtrabló és az ügyfeleket is jobban megterhelő — csak akkor válasszák, ha úgy gondolják, nem lehet írásban összefoglalni, dokumentumok másolataival is alátámasztva a panaszt, jog­sérelmet. (Az állampolgári jogok országgyűlési biz­tosának címe: 1056 Budapest V., Tüköry utca 3. Telefon: 269-3510.) pesek elképzelni. Ma is hallom: „Esvááán! Esváááán! A ladikot”! — Hallom, tekintetes úr, hallom. Indul­hatunk? Indulhatunk. Árral szembe, óránkint vál­tott lapáttal, verejtékcsordító küszködés­sel, mindig partszélen, kerülve a sodor ra­vaszságait, mert a Tisza — nemcsak Pető­finél, hanem a valóságban is — kényes és változó hangulatú. Hol itt, hol ott kanya- rít csapdákat: homokpad vagy örvény for­májában, ahol úgy megragadhat a ladi- kos ember, mintha hurokba került vol­na. Három, néha négy napig tartott a vere­kedés — a Tisza és köztünk —, de egyet­len pillanat sem volt hiábavaló. A hirtelen­jében összetákolt nádkéve-kunyhókban va­ló fülelő alvások, a százados, vén parti füzek, melyek úgy lógatták fejüket a sekély part felett, mint gondolatoktól lenyűgözött régi bölcsek, az apró települések kacagó, sikoltozó, köszöntgető gyerekei, a részeges krákogással elimbolygó gémek, alkonyai­kor a napi élményeket károgva mesélő var- júseregek, pimaszon hangoskodó szarkák, száraz ágakon tollúkat szárítgató káróka­tonák, törpesirályok kuncogó párjai, csu­kától vagy harcsától űzött pontyok csob- banásai és rucák, récék, kacsák, nyári lu- dak tereferélő csoportjai; közeledtünk a célhoz: Tiszahát. Ott kezdődött — annak idején — Ti- szaörvénynél és a munkácsi Szamos-torko- latnál végződött. Ma már elveszett, „ren­dezett” — másként mondjam? — más ha­talmi terület, ahonnan időnként — „tetszik tudni” ránk eresztik a nagy vizet, s nincs IEOSVAY FERENC: Tiszaháti barangolás * v

Next

/
Thumbnails
Contents