Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)
1995-08-19 / 195. szám
Napkelet • A KM ünnepi melléklete Segítenek „a nép ügyvédjei” Interjú Gönczöl Katalinnal, az állampolgári jogok országgyűlési biztosával TÁRLAT Mária-szimbólumok Piéta K özel busz éve gyűjti Kátai Géza lelkész a Mária-szimbólu- mokat. Gyűjteményét az egyik búcsújáró helyen kezdte el megalapozni, s ma már több ezer darabra tehető páratlanul gazdag anyaga. Festmények, szobrok, érmék, térítők és még ki tudja mi lelhető fel gazdag gyűjteményében, amelyeket gyakran kiállításokon is bemutat. Külföldi útjain is előszeretettel vadászik az Istenszülőt szeretettel bemutató alkotásokra, de gyakran meg is ajándékozzák Mária-szimbólumokkal. Kincsei között Perutól Mongóliáig sok országból található Mária-emlék. Anyagából a máriapócsi galériában nyílt kiállítása a napokban „Világ Világa, Virágnak Virága ” címmel. A tárlat szeptember 11-ig látható. Erdélyi Madonna Eszkimó Madonna Harasztosi Pál felvételei Jogállamban élünk. Hogy mennyire, az abból is látható, hogy olykor már sokalljuk is azokat a jogokat, amelyek bizonyos esetekben a társadalom deviáns tagjait is — egyesek szerint fölöslegesen — megilletik. Ugyanakkor felismert, vagy korábban nem is létezett állampolgári jogainkat gyakran éri sérelem, nem ritkán éppen a hatóság és az állami hivatalok részéről. Az egyén jogérvényesítési lehetőségei pedig olykor nem éppen törvényes korlátokba is ütközhetnek. De jó is lenne, ha volna valaki, aki segít az ilyen helyzetbe kerül teken! A nyugat-európai demokráciákban már nem kell az ilyen intézményt kitalálni, — legtöbbjükben szószólója van az állampolgári jogoknak, a „szegények ügyvédje”, „a hatalom ellenőre”, vagyis az ombudsman. A rendszerváltás megannyi megoldatlan problémája között aztán fölvetődött: meg kellene honosítani nálunk is a másutt bevált ombudsman intézményét. Az Ország- gyűlés idei nyári ülésszakának utolsó napján választották meg az emberi jogok szószólóit: Gönczöl Katalint, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát, Polt Péten, az általános ombudsman helyettesét, Maj- tényi László adatvédelmi biztost és Kaltenbach Jenőt, a nemzeti és etnikai, vagyis valójában a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát. □ Kinevezésükkel és hivatalba lépésükkel a hatalom nem a magyar nép „jóságos atya” iránti vágyát kívánta kielégíteni? — Itt egészen másról van szó, a jogállamiság egyik fontos, s nálunk idáig hiányzó intézményéről. Elég csak arra gondolni, hogy mennyire bonyolulttá vált napjainkra a hatóságok és hivatalok munkája, ezzel összefüggésben az a kapcsolatrendszer, amely őket az állampolgárokkal összeköti. Még a jogban járatos emberek sem tudnak minden ügyben pontosan és megbízhatóan eligazodni. A polihisztorok kora pedig sajnos lejárt, — szükség van tehát egy olyan intézményre, amely köteles- ségszerűen eljár minden olyan állampolgár A magunkfajta korosodó ember néha — mindig ritkábban — elgondolkodik ebben a számunkra még ma is idegen világban, s a gondolatok egyre keserűbb ízzel szorítják nehéz nyelésre torkunkat. Kérdezzük, persze, hogy kérdezzük: „hogy kerültünk ide, s miért?” vagy a másik kérdés: „tulajdonképpen hová tartozunk?” Legyünk őszinték, és nézzünk szemébe a valóságnak: eljöttünk otthonról, tele reménységgel, furcsa betöltetlen vágyakkal, néha, vagy talán legtöbbször, ostoba álmodozásokkal — de édes jó Istenem — emberek vagyunk, s az ember mára olyan — ki mondta? Már nem tudom: „Mindig ott jó, ahol nem vagy.” De ez csak olyan mellékes megjegyzés, mert ezt a kérdést, vagy kérdéseket ma már az idő múlott terhe miatt megoldani nem lehet, reájuk feleletet találni pedig fölösleges és hiábavaló nyüglődés volna. De, mint mondtam: a magunkfajta korosodó ember elgondolkodik néha és a gondolatok — a határtalanság és végtelenség bizonyítékai — úgy röppennek szerte a világba, mint költöző madarak. Hány útjuk van, s mennyi lehetőségük a gondolatok széles országútján — nincs tudós agy statisztikai hivatal, mely ezt valaha is rendszerbe szedhetné, vagy kimutatást készíthetne róla. Valamelyik nap — régi időkből, régi szerelmemmel találkozván — az otthonra került szó. Emlékezgettünk erre-arra, s szóközben felmerült: Tiszahát. — Te, Szívem — kérdeztem — jártál valaha is arra? Ismered az örvényi Tisza-ka- nyart? Ismered a berceli buckákat, a tokaji kanyargóst, a nánai „csali vizet”? ügyében, akinek valójában az állammal van vitája, a hatóság vagy a hivatal részéről éri őt vélekedése szerint jogsérelem. Ebből következik munkánk egyik alapelve is: az állampolgári biztosnak mindig ott kell föllépni, ahol a bajok erednek és ott kell keresnie az orvoslás lehetőségeit is. □ Milyen úton és eszközökkel? Dr. Gönczöl Katalin Nagy Gábor (ISB) felvétele — Mindig a leghatékonyabb beavatkozási módot kell választanunk, de jó, ha máris leszögezzük: az állampolgári jogok biztosának nincs ügydöntő jogosítványa! Van viszont felhatalmazása a vizsgálatra, méghozzá bármely szervnél, hatóságnál, hivatalnál és indítványozhat felelősségre vonást is. Kirívóan súlyos ügyekben kérheti az Országgyűlést, hogy soron kívül tárgyalja az esetet, s még törvénymódosítást is javasolhat indokolt esetekben. Egyúttal — ha valóban jogsértés történt — felhívja erre a közvélemény és a jogalkotók figyelmét, hogy a megismétlődés esélyét csökkentse, vagy kizárja. És igyekszik a jogsértések megelőzését is elősegíteni, például oly módon, hogy figyelemmel kíséri a jogszabály- és törvényalkotás folyamatát. □ Alig néhány hete működik az intéz— Törökül beszélsz kedves. Kölyöklány és — mint mondani szoktad — városi kis- cseléd voltam még abban az időben. Nem juthattam el olyan isten háta mögötti vidékekre. Mi van veled? Ne könnyezz. Nem illik hozzád. Tudod, hogy utálom az érzelgősséget. De, ha már annyira szíven ütött a szó: „Tiszahát” — nem volna okosabb: beszélj róla. Ti „öregek” (megköszöntem a megtisztelő jelzőt) még ismertétek Magyarországot, de mi?... * * * Szálkáról (mert mi csak így neveztük Mátészalkát) annak idején kocsin, vagy lóháton kocogott vagy döcögött ki az emberfia a Tiszához. A gát, mint végtelenbe kacskaringázó, pöffedt óriáskígyó domborodott a part mentén. Tavaszidő tájon a gát külső és belső rézsűje olyan volt, mint halászok leánygyermekeinek arca. Tele tiszta, illatos sokszínű virággal, örömmel és szélfútta ráncocskákkal, melyeket a tavaszi áradás később elpuhított, s leányarcból kedves asszonymosolyt formált. Manapság majdhogy „szégyen” ilyesmiről beszélni (a jófene tudja, miért?), de puskásán, nehéz hátizsákkal, vadászni indultunk öregapámmal. Felfelé a Tiszahát- nak, mely akkor még kacskaringósabb volt, tele kiöntésekkel, holtágakkal, apró rejtett halásztelepülésekkel, a „dögtiszák” (a csak áradáskor megtelő és egybeolvadó elláposodott, titokzatos, nádhajat növesztő mellékágak) a madárság százféle fajtájával, néhány ritkán felbukkanó, de ugyancsak tevékeny pákászával, akik cseppnyi kunyhójukban úgy éltek, mint... na igen... mint ahogy mi az életet nem volnánk kémény, de már számos ügyben fordultak Önökhöz, pedig még nem is „üzemel” a panaszirodájuk. Megemlítene néhányat, példaként? — Már eléri a százat a hozzánk fordulók száma és kellemes meglepetésünkre kevés a túlzottan személyes jellegű és vélhetően orvosolhatatlan panasz. Annál több a széles rétegeket érintő, mintaértékű bejelentés, amelynek utánajárni közérdekből is fontos. Mintha a polgárok máris ráhangolódtak volna arra a hullámhosszra, amelyen munkánkat tervezzük! Néhány típusügyet említhetek. Ilyen a szolgáltató intézmények működését kifogásoló panaszcsoport, amelyből rendszerint kitűnik az állampolgár védtelensége. Azaz kiszolgáltatottsága a szolgáltatónak! Sok valósnak tűnő jogsérelem miatt várnak tőlünk orvoslást az önkormányzati iskolák bezárása, szüneteltetése, átalakítása miatt, vagy az adóhatóság némely eljárását kifogásolva. □ Egykor az állampolgári bejelentéseket a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz lehetett címezni. Am ez a szerv maga dönthette el, hogy melyik bejelentés tárgyát tartja kivizsgálásra érdemesnek. Önök is így dolgoznak? — Szó sincs róla! Kötelességünk minden elénk tárt ügyet vizsgálni. Kivételt csak az jelent, ha a panasz, bejelentés névtelenül érkezik. Ebben az esetben mérlegelhetjük, hogy hitelt adunk-e tartalmának. □ Milyen módon veheti az állampolgár igénybe a segítséget? — Remélhetőleg szeptemberben már fogadóképes lesz a panaszirodánk, ahol személyesen is elmondhatják az ügyfelek, hogy miben kérik közbenjárásunkat. De azt ajánlom, hogy a személyes megkeresést — értelemszerűen, hiszen időtrabló és az ügyfeleket is jobban megterhelő — csak akkor válasszák, ha úgy gondolják, nem lehet írásban összefoglalni, dokumentumok másolataival is alátámasztva a panaszt, jogsérelmet. (Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának címe: 1056 Budapest V., Tüköry utca 3. Telefon: 269-3510.) pesek elképzelni. Ma is hallom: „Esvááán! Esváááán! A ladikot”! — Hallom, tekintetes úr, hallom. Indulhatunk? Indulhatunk. Árral szembe, óránkint váltott lapáttal, verejtékcsordító küszködéssel, mindig partszélen, kerülve a sodor ravaszságait, mert a Tisza — nemcsak Petőfinél, hanem a valóságban is — kényes és változó hangulatú. Hol itt, hol ott kanya- rít csapdákat: homokpad vagy örvény formájában, ahol úgy megragadhat a ladi- kos ember, mintha hurokba került volna. Három, néha négy napig tartott a verekedés — a Tisza és köztünk —, de egyetlen pillanat sem volt hiábavaló. A hirtelenjében összetákolt nádkéve-kunyhókban való fülelő alvások, a százados, vén parti füzek, melyek úgy lógatták fejüket a sekély part felett, mint gondolatoktól lenyűgözött régi bölcsek, az apró települések kacagó, sikoltozó, köszöntgető gyerekei, a részeges krákogással elimbolygó gémek, alkonyaikor a napi élményeket károgva mesélő var- júseregek, pimaszon hangoskodó szarkák, száraz ágakon tollúkat szárítgató kárókatonák, törpesirályok kuncogó párjai, csukától vagy harcsától űzött pontyok csob- banásai és rucák, récék, kacsák, nyári lu- dak tereferélő csoportjai; közeledtünk a célhoz: Tiszahát. Ott kezdődött — annak idején — Ti- szaörvénynél és a munkácsi Szamos-torko- latnál végződött. Ma már elveszett, „rendezett” — másként mondjam? — más hatalmi terület, ahonnan időnként — „tetszik tudni” ránk eresztik a nagy vizet, s nincs IEOSVAY FERENC: Tiszaháti barangolás * v
