Kelet-Magyarország, 1995. augusztus (52. évfolyam, 179-205. szám)

1995-08-12 / 189. szám

1995. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT gyelö szemek Magánnyomozók startja a jog porondján N emcsak a kikapós feleségeket, férjeket szeretnék szemmel tar­tatni megfelelő anyagiakkal is rendelkező honfitársaink, hogy a félrelépést dokumentálni tudják, de gyak­ran azt is jó tudni, milyen kondíciókkal ren­delkeznek a leendő üzleti partnerek. A fil­mekben érdeklődéssel nézzük a magánnyo­mozók tevékenységét, akik törvényes és/vagy törvénytelen eszközökkel, de igye­keznek minden információt megszerezni megbízójuknak. Ilyenkor bátor, s nem rit­kán nagy kockázatokat vállaló hősnek tűn­nek a magánnyomozók, akik általában si­kerrel teljesítik — viszontagságok és kalan­dok közepette — a megbízást. Hazánkban a törvény megszületett, de a végrehajtási utasítást még nem ismerik az érintettek, érdemes azért kissé körülnézni, hogyan vélekednek a magánnyomozásról, annak feltételrendszeréről. Annyi már az első beszélgetésekből nyil­vánvalóvá vált, hogy az információs iro­dákhoz megyénkben elsősorban anyagi jellegű kérésekkel fordultak eddig az ügy­felek, akik nem véletlenül kíváncsiak leen­dő üzleti partnerük vagyoni helyzetére, adósuk jövedelmi viszonyaira, elsősorban tehát üzleti illetve céginformációk jelentet­ték az eddigi munkát. — Nem lesz ez másként a jövőben sem, — jegyezte meg az egyik nyíregyházi cég vezetője, aki szerint az effajta munkához a szakmai alapot és tudást az egykori — im­már nyugdíjba vonult — rendőrtisztek ad­hatják. A 87/1995-ös kormányrendelet, ami szeptember elsején lép hatályba, az egyéni valamint a társas vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékeny­ségre terjed ki. Ezek a tevékenységek csak személyre szóló rendőrhatósági igazolvány birtokában végezhetők, megfelelő képesítés birtokában. A követelmények — érthető okokból — szigorúak, nem kis feladatot jelent majd a tanfolyamok megszervezése és elvégzése, s nem kevés pénzbe ke­rül majd az érintetteknek. Csupán a vizsgák díja több tízezer forintra rúg, nem beszélve a 300 órás tanfolyam költségeiről. A magánnyomozók ese­tében szinte biztosnak látszik, hogy zömük egykori rendőrökből áll majd. — Véleményem szerint megyénként 1-2 magánnyomozói iroda működik majd hosszabb távon — értékelt az inkább in­kognitóban maradni kívánó cégtulajdonos — elsősorban a megyeszékhelyen, esetleg vidé­ki kirendeltségeket fenntartva. Jónak tartom, hogy törvény szabályozza ezt a tevékenysé­get, bár vannak vitatható ele­mei is. Tudomásom szerint az Alkotmánybíróság elé kerül annak a cikkelynek tartalma, amelyik szerint az irodáknak nyilvántartást kell majd vezetni az ügyfelek adatait is rögzítve, s ezekbe a rendőrök betekint­hetnek. (Ugyanez az ügyvédi praxisra nem vonatkozik.) Megítélésem szerint ez árt an­nak a bizalmi viszonynak, ami ki kell alakuljon a megbízó és a megbízott között. Annyi bizonyos — állítják a szakemberek — hogy a szabá­lyozásra szükség van, még ak­kor is, ha a magánnyomozó­nak gyakorlatilag nincs több joga, mint az átlagembereknek. Legfeljebb hozzáértése, szakmai tapaszta­lata — s ideje a kutatómunkára. Nem kell ugyanis azt hinni, hogy itt van már a Ká­naán, hiszen a filmbeli kollégákkal ellen­tétben nem lesz joga a magyar magánnyo­mozónak például arra, hogy lehallgató ké­szülékeket vagy rejtett kamerát helyezzen el a megfigyelni kívánt személy lakásán vagy irodájában — be kell ugyanis tartani a törvényeket, s az említett dolgok tör­vénytelenek. — Mire lesz egyáltalán jogosítványa a magánynyomozói irodáknak? — Ha valakinek a tartózkodási helye nem ismert, de valamiért ki akarják deríte­ni, ha azt kell megvizsgálni, hogy mond­juk egy állattartásra vállalkozó személy rendelkezik-e a megfelelő feltételekkel, hozzáértéssel, ha arra kíváncsi a megbízó, hogy leendő ügyfele korrekt üzleti partner volt-e a korábbiakban, illetve életképes-e vállalkozása akkor az irodához fordulhat­nak. De akkor is, ha örökségi, vagyoni ügyben kell adatokat beszerezni, vagy ha egyéb céginformációra van szükség. Persze attól sem zárkóznak majd el a magánnyo­mozók, ha személyi megfigyelést kell foly­tatni. — Kölcsönadtam hárommillió forintot, de nem adja vissza az illető. Kérem, tíz százalékért hajtsák be. Vállalják? — Ez nem ilyen egyszerű — hangzott a válasz — hiszen a törvényességre is figye­lemmel kell lenni, a magánnyomozó, ha jogszerűen jár el, nem lehet verőlegény. Azt is tudni kell, uzsorakamatról volt-e szó, vagy tisztességes kölcsönszerződésről. Vannak módszerek, melyek alkalmazásá­val a tisztesség sem sérül, olykor az éssze­rű meggyőzés is sikerre vezethet. Megnéz­zük az illető vagyoni helyzetét, hogy a nem­akarás vagy a fizetésképtelenség húzódik meg a háttérben, mert ha a végrehajtás vagy a polgári per eredményt hozhat, ak­kor azt javasoljuk, de ha úgy sincs mit le­foglalni, akkor fölösleges idő és pénzpa­zarlás lenne folytatni az ügyet. Az esetek többségében sikerül kompromisszumos megoldást találni, így az ügyfél is elége­dett, s az ellenfél sem ágál különösebben. — A törvény azért van, hogy betartsák — vélekedett egy másik iroda tulajdonosa, aki szintén kiterjeszti tevé­kenységét a magánnyomozás­ra. — Eddig — kis túlzással — a tarka kutya is kapott cég- alapítási engedélyt, örvende­tes, hogy szakmaisághoz kötik ezentúl. Más kérdés persze, hogy az adott időhatáron be­lül meg lehet-e szerezni a szakképesítést, mert kissé rö­vidnek tűnik az idő. Persze nyilván előnyben lesznek azok az irodák, ahol könnyűszerrel alkalmaznak egykori rendőrö­ket. De vitathatatlan: felérté­kelődik majd a szakemberek szerepe, s ez a minőségi mun­ka javára billenti majd a mér­leget. Aki jól dolgozik, az megmarad, a többi kihull a rostán. A törvény tehát megszüle­tett, mondhatni: szabad a vá­sár. S miképp a puding próbá­ja az evés, a magánnyomozó­ké az elvégzett munka lesz, immár törvényes keretek között. Vélhető­en nem a magányos farkasok időszaka kö­vetkezik (mint gyakran a filmeken) inkább a csapatmunka kerül előtérbe. Hamarosan táblák sora jelzi majd a magánnyomozói irodák létét, érdemes lesz majd körülnéz­ni, meddig, s miképp tudnak majd a felszí­nen maradni. Kováts Dénes Szűcs Róbert illusztrációi A KM VENDÉGE Európa irodalmi színpadán Tóth Kornélia Kétszeresen bizonyítania kellett mint el­sőgenerációs értelmiséginek. Egyrészt a földműves család falun maradt tagjai­nak: még nem felejtett el kapálni, kaszál­ni, másrészt a tudományok megyei fel­legvárának számító tanárképző főisko­lán, valamint a tárca szakbizottságában: nem véletlenül doktorált, és vezeti az irodalom tanszéket a régió legnagyobb felsőoktatási intézményében. Pál György tanár úrral most egyfajta visszapillantás­ra vállalkozunk, keressük életének azo­kat a kulcsfontosságú eseményeit, ame­lyek meghatározták a pályafutását, ala­kították jellemét, formálták pedagógus- képző és tudományos tevékenységét. Alapító tagja a tanárképző főiskolának, több mint három évtizedet töltött a jövő pedagógusainak oktatásában. A földműves szülők a kétkezi munka becsületét, a föld szeretetét hagyták rá útravalóul. A hatgyermekes família húsz hold földön termelte meg a család ke­nyerét, de ez épp elég volt ahhoz, hogy apját kuláklistára tegyék és egyszer s mindenkorra elzárják a továbbtanulás útját az érdeklődő fiúcska elől. Egykori tanára, Toldi Manyika életre szóló könyvélménnyel ajándékozta meg, ami­kor kezébe adta Illyés Gyula: Puszták népe című szociográfiai munkáját. Noha a nagykállói Pál családnak soha nem kellett olyan nyomorúságos körülmé­nyek közt felnevelnie a gyermekeit, mint a cselédeknek, azért az osztálytársaihoz Harstánytanyára, Fischmanntanyára ellátogató fiú döbbenten tapasztal­ta a könyvben olvasottak hiteles­ségét. Még egy okkal több, hogy tanulni akart mindenáron. Tel­jesen ismeretlen jótevő, egy pe­dagógus, — aki később igazga­tó az első munkahelyén — ajánlólevele segítette be a Kos­suth gimnáziumba. A ragyogó érettségi után egyből felvették a debreceni egyetemre. Előbb az 5-ös iskolában, majd a Vasvári gimnáziumban taní­tott, s még huszonéves korában lehetőséget kapott az induló fő­iskola tantestületébe bekerülni. A saját jegyzetein és a szel­lemi szabadgyök- jein kívül a vilá­gon semmi nem állt ren­delkezésre a főiskolá n. Koncepciókat fogalmaztak meg, saját ke­zűleg válogat­ták a könyv- p^l György tár alapjául szolgáló köteteket. A tanárképző főisko­la igen hamar rangos szerepet töltött be a Szabolcs-Szatmár-Bereg művelődésé­ben, százával indította útjára a pedagó­gusokat, akikből krónikus hiány mutat­kozott a megyében. Szakmai rangot jelentett, hogy a legfelső irányító fórum, az iro­dalmi szakbi­zottság tagja lett. A TIT irodalmi szakosztályának elnöke, a Magyar Irodalomtörténe­ti Társaság Tagja és annak megyei elnöke, vándorgyű­léseket, előadássoroza­tokat szervezett tavaly a határontúli magyar irodalomról. Ré­szese volt az élet által ki- kényszerített változások­nak: a ma­gyart először a népműve­léssel, majd a könyvtár szakkal, a gyors-gép­írással, ké­sőbb az ide­gen nyelvekkel párosították. Pál tanár úr a huszadik század magyar irodalmát vá­lasztotta kutatási szakterületéül, s nem Szűcs Róbert felvétele véletlenül doktorált a fiatal Illyés világá­ból. A puszták népe kitörölhetetlenül a leikébe vésődött... A kárpátaljai magyarság sorskérdései­vel, irodalmával akkor került közelebbi kapcsolatba, amikor két hónapig ven­dégtanárként oktatott az ungvári egyete­men. Kovács Vilmos, Bállá László, Fodó Sándor munkásságát, kulturális köntösbe öltöztetett, a magyarság megmaradásáért folytatott küzdelmét nyomon követhet­te. Később is gyakran publikált szakmai folyóiratokban a kárpátaljai irodalomról. Családja harmonikus háttérrel ajándé­kozta meg. Felesége szintén magyar-tör­ténelem szakos tanár, a 3-as iskolában tanít. Nagyobbik lányuk, Andrea a Köl­csey gimnáziumban állt katedrára, a ki­sebbik, Zsuzsa viszont pszichológus lett. A felvételin kijelentette: három bölcsész mellé kell egy pszichológus... Eredeti elképzelése szerint Pál György még egy évet tanítani szándékozott. Ám a főiskolán végrehajtott létszámcsökken­tést látva, nem akarta, hogy fiatal kollé­ga kényszerüljön búcsúzni, ezért egy év­vel hamarabb állt fel a székéből. Nyug­díjban a legsürgősebb tennivalójának a nagykállói református latin gimnázium történetének megírását tartja. Elkalan­doztunk Wittenbergig, ahol kállói diá­kok tanultak. 1501-ben már említést tesznek az első oskolamesterről. A civili­zált Európa színpadán vagyunk, ahol a paraszti származású értelmiségi kereste és találta meg a helyét... Napkelet • A KM hét végi melléklete ||gJ|g[||J^Bn!

Next

/
Thumbnails
Contents