Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-29 / 177. szám
MÚZSA 1995- JÚLIUS 2% SZOMBAT Babits Mihály Esti kérdés Az iskola millenniuma Szellemi honfoglalásunk ezer éve • Erkölcsi töltés, önbizalom, hit Az illusztrációt az AP hírfotójának felhasználásával készítette Ferenczi István re. Nem akarom, hogy a kamera benézzen a lepedő alá, amely alatt ott rejtőzik a kislány parányi teste. De egy kéz megelőzi a gondolataimat, és fölemeli a fehér lepedőt. Az arca, látjuk az arcát. Kicsi, eltorzult, többé nem emberi arc, kócos feke-- te hajfürtök keretezik, a szeme félig nyitva. A halál közelképét látjuk. Aztán vágás, kis koporsó egy kis gödörben. A riportnak vége. Három percig tartott az egész. Egy pillanat múlva rájövünk, hogy családi tragédiának voltunk a szemtanúi, amit pár órával azután vettek fel, hogy a család elvesztette a gyermekét. Az egész tragédia a kamerák előtt játszódott le. Egyedül a halál pillanatának nem voltunk tanúi. (Egy snitt kívülről: ahogy a gránát eltalálja a tetőt. Aztán belülről: a kislány lezuhan a székről, lassítva, mintha repülne. Egy darab sütemény kiesik a kezéből, és elgurul a földön. Ez az. A riporter elégedett.) Persze, miért is ne? Most már ezt is kibírjuk. Mindent a dokumentálás jegyében, amelyben olyan rendíthetetlenül hiszünk. Valójában talán egyedül ez az, amit még nem láttunk. Láttunk már fej nélküli testeket, amint disznók és kutyák lakmároz- nak belőlük, széttépett testrészeket, amelyek senkihez, semmihez sem tartoztak, csontvázakat és félig szétrohadt koponyákat. Láb nélküli gyerekeket, orvlövészek által agyonlőtt csecsemőket. Nemi erőszak tizenkét éves áldozatát, amint elmondja a történeteket a kamerának. Boszniában napról napra jól dokumentálják a halált. Szarajevóra egymillió lövedék hullott. A városban nyolcvanezer gyerek van körülzárva, ami Szarajevót a világ legnagyobb gyermekbörtönévé teszi. Közülük ötezer meghalt vagy meggyilkolták. Ötven évvel ezelőtt így szenvedtek a zsidók, ma főként a muzulmánok. Emlékszünk mindenre, és ebből az emlékezésből született annak az ötlete is, hogy mindent gondosan dokumentálni kell. A gyalázatos múlt többé nem ismétlődhet meg. Mégis megismétlik azok a nemzedékek, melyek az iskolában tanultak a koncentrációs táborokról és a halálgyárakról, nemzedékek, melyeknek a szülei megesküdtek, hogy ez többet nem ismétlődhet meg, Európában legalább nem, mivel Európa emlékezete eleven. Mit változtattak akkor a világon mindezek a dokumentumok? és mit változtatnak most, és mi az eredménye a halál tudatos, precíz nyilvántartásának? A legnagyobb változás bennünk, hallgatókban, nézőkben játszódott le. Hinni kezdtünk a tulajdon szerepünkben, hogy mi a közönséget alakítjuk, mintha a háború színház volna. Lassan és észrevétlenül megkeményedtünk, képtelenek lettünk az igazság meglátására. Ez a tulajdon haldoklásunk jele. A halott kislány arcáról készült közelkép fölösleges volt, értelmetlen. Csak akkor volna értelme ilyen közelről nézni a háborút és annak legborzalmasabb részleteit, ha azzal kedvezőre fordulnának a dolgok. De most semmi sem változik. A dokumentálásból a halál perverziója, pornográfiája lesz. Midőn az est, e lágyan takaró fekete síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden fűszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyű, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyújtják sorban a napfényü gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; vagy épp a vízi városban a Ríván, hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze múltba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet bűvös, melynek emléke teher is, de kincs is: ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis csak arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a múltak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny fűszálat: miért nő a fű, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő? Elek Emil illusztrációi Jubileumra készül a magyar iskola. 1996- ban ünnepeljük a Szent Márton-hegyi (mai pannonhalmi) bencés kolostor — és egyben az első hazai iskola alapításának, a magyar iskola születésének ezredik évfordulóját. Kelemen Elemért, az Iskolatörténeti Emlékbizottság ügyvezető igazgatóját kérdeztük. O Milyen rendezvényekkel készülnek, miként várják a különleges millenniumot? — Az évforduló méltó megünneplésének előkészületei az 1980-as évekre nyúlnak vissza. 1990-ben létrejött az „Ezeréves a magyarországi iskola” alapítvány és 1992- ben millenniumi emlékbizottság alakult. A Kormány 1092/1994 (X)7. számú határozata értelmében az iskolatörténeti évforduló a millecentenáriumi rendezvények egyik kiemelt, államilag támogatott eseménysorozata lett. 1995-ben Kosáry Domokos elnökletével újjáalakult az iskolatörténeti emlékbizottság. A központi rendezvénysorozatot 1996-ban a Győrött, Debrecenben és Budapesten, a magyar iskola történetét bemutató reprezentatív kiállítások képezik. O Hallhatnánk ezekről előzetesen bővebben is? — Természetesen. Győrben 1996. március 21-én, Szent Benedek napján nyílik kiállítás az országos program első fejezeteként, „A magyar iskola első évszázadai” címmel, a szent Márton-hegyi bencés kolostor 996-os alapításától az 1526-os mohácsi vészig terjedő időszak iskolatörténeti fejlődéséről, a „kolostori iskolától a humanista univerzitásig.”A „református Róma”, Debrecen, 1996 május végén két, tartalmában egymáshoz kapcsolódó kiállítást mutat majd be a magyar oktatásügy ezer évéről. A Református Kollégiumban „Az ország iskolája” míg a Déry Múzeumban „Az oktatás és nevelés Debrecenben a felvilágosodástól 1848-ig” című reprezentatív időszaki kiállítás megnyitására kerül sor. „Száz év a magyar iskola ezer évéből” (1848-1948) címen lesz kiállítás az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum rendezésében. O Saját kiállítóhelyet kapnak talán? Hiszen jelenleg Ön az OPKM címzetes főigazgatója is? — A kettő nem függ össze. Saját kiállítóhelyünk nincs, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezzük meg a két történelmi esemény által határolt korszak bemutatását. A korabeli diákélettől a pedagógusok élet- és munkakörülményéig, a tudós tanár sorsokig több fejezet ad képet majd hiteles dokumentumok alapján a korról. A kiállítás középpontjában az iskola áll, külön kiemelve az egykori népiskolák jelentőségét, a nagy iskolaépítési akciókat, melyeket Bár- czy István és Klébelsberg Kunó neve fémjelez. De bemútatjuk az oktatási folyamatot, a technikai eszközöket is. Elképzelésenos: az iskolaalapítás 1000 esztendővel ezelőtt szellemi honfoglalást jelentett, mikor az egyetemes európai keresztény kultúrát vettük birtokunkba. Bár ma a pedagógus társadalom gondjai nagyon is más jellegűek, mégis megér a múlt tíz évszázad minden oktatási intézménynek egy olyan sajátos visszaemlékezést, mely erkölcsi töltést, önbizalmat és hitet ad a jövőre. Barabási iskola a sóstói múzeumfaluban ink szerint 1996 szeptemberétől egy évig tart majd nyitva ez a bemutató. O Mi lesz az üzenete, jelentősége e rendezvénysorozatnak mai, igencsak zaklatott iskola- és oktatási rendszerünk, pedagógusaink, diákjaink számára. A jubileumi eseménysorozat átvezethet az államalapítás évfordulójának megünnepléséhez, hiszen az egész gondolatkör azoCsenger, helytörténeti gyűjtemény: tanterem Elek Emil felvételei Leopold Györgyi •. 'a¥- •• , í v-~ ' >. í
