Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-29 / 177. szám

1995- JULIUS 29„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete búza vetőmagként szolgálja majd valahol reményeink szerint a következő évi ke­nyérgabona-termesztést. Persze előbb a ve­tőmagüzemünkben megfelelően „kikészít­jük”, a fajtaminősítő intézet pedig meg­vizsgálja, fémzárolja — mondja Bagoly István agrármérnök, aki az Agro-Summa Rt. egyik ügyvezetőjeként folytatja tovább azt a magas színvonalú gazdálkodást, amit a részvénytársaság elődjében, a Balkányi Állami Gazdaságban már hosszú évek óta végeztek. — Az idei utolsó búzatáblánk ez, ame­lyik a 188 hektárból betakarításra vár. A többi fajta, a nálunk több éven át jó ered­ményeivel bizonyított GK Öthalom, Jubi- lejnaja 50, MV Óptima már biztos helyen, a vetőmagüzemünk raktáraiban várja a tisztítást, zsákolást, fémzárolást. — Ezután csak az 50 hektárnyi rozs ara­tása lesz hátra. Remélem sikerül azt is kedvező időjárási viszonyok között levág­ni, magtárba vinni, hiszen a búza mellett ebből is minden szem vetőmagnak készült. Az más kérdés, hogy bizony a rozs értéke­sítésével gondok vannak egy idő óta. Ta­valy például 15 vagon vetőrozsunk a ma­lomban végezte, mondanom sem kell, hogy siralmas áron. Tudjuk, csak akkor válik igazán kelendővé a vetőmag, ha elfo­gadható piaca lesz a kenyérnek való gabo­natermésnek is. Ha ugyanis a termelő nem tudja eladni a termését, nem vásárol vető­magot, hanem visszaveti a sajátját, akár­milyen gyenge eredményre is számíthat be­lőle. A magtartálya tartalmától éppen meg­szabaduló kombájn vezetőfülkéjéből verej­tékező fiatalember kászálódik ki. Az ara­tásban harmadik éve részt vevő Tóth György azon kevesek egyike, akiket a haj­dan hatszáz embert foglalkoztató, néhány éve privatizált állami gazdaság ezer hektá­ron gazdálkodó utódcége is alkalmaz, összesen hatvanadmagával. Persze nem vé­letlenül vették fel az Agro-Summához a 26 éves férfit, hiszen autószerelő szakmája mellett, „viszi” a gumijavító műhelyt, és ha kell a kombájnolásban is megállja a he­lyét. — A tíz napja reggeltől estig tartó ara­tásban volt már meghibásodásom, de ah­hoz képest, hogy ezeket a gépeket még a volt NDK-ban gyártották, egész elfogad­ható a munkájuk — mondja a kombájnos, aki természetesen családi alapon is foglal­kozik mezőgazdasági termeléssel. — Van munka bőven otthon is. Tíz hektár földön takarmányt termelünk a hat fejőstehénből és hízósertésekből álló állatállományunk­Otthon is munka várja Tóth György kombájnost A szerző felvételei nak. Ám ez a kis gazdaság csak a fizetés kiegészítésé­re képes, ha nem lenne munkahelyem, mint ahogy sokaknak nincs, nem tu­dom hogyan lehetne belőle a szüleimnek és a csalá­domnak megélni. A tej­csarnok megszűnt Bal- kányban, így hát Biribe hordjuk át a napi 50-60 li­ter tejet, ahol végül csak 20 forintot kapunk kézhez literjéért. Nem könnyű a dolga a fennmaradásért vívott na­pi harcban a magánterme­lőkhöz képest igazán erős­nek számító Agro-Summa Rt.-nek sem. A vetőmag­termelésben komoly hagyományokkal és jelenleg is minden feltétellel rendelkező, a kisebb tételű vetőmag-értékesítésre is be­rendezkedett cég tapasztalt szakembereit a mezőgazdaság fellendülésébe vetett hit és bizakodás hajtja, hogy ne adjanak lejjebb az eddig folytatott igényes gazdálkodás­ból. — Több évre előre, jól bevált vetésfor­góban gondolkodunk — mondja a már szártalanított Cleopatra, Rosara, Karla, Kondor, Bartina, Desiree és Cornado faj­tájú vetőburgonya táblák között kacska­ringózó terepjárónk volánjánál ülő Bagoly István, egy keserűcsillagfürt-tábla melletti búzatarlón megállítva az autót. — Ebbe a tarlóba például most napokon belül csil­lagfürtöt vetünk zöldtrágyának, hogy az­tán tavasszal jó feltételek közé kerüljön ugyanide a burgonya. Nem véletlenül ka­roltuk föl a csillagfürttermesztést, -szapo­rítást sem. A nyírségi gazdálkodásba Westsik Vilmos által is bizonyítottan kivá­lóan illeszkedő növény ugyanis kettős fel­használású. Egyrészt lehet belőle, a szem­termés „kesertelenítése” után, fehérje ab­raktakarmány. Másrészt felhasználható az istállótrágya hiányban szenvedő Nyírség­ben szervesanyagpótlást szolgáló zöldtrá­gyázásra. Ez történhet tarlóvetésként illet­ve gyengébb talajokon fővetésben. — Miután szoros együttműködésben ál­lunk a fajtafenntartó Vajai Csillagfürt Bt.- vel — amelyiknek fajtáit itt szaporítjuk első lépcsőben —, képesek vagyunk mind­azon termelőt vetőmaggal ellátni, akik az immár saját tulajdonú földjeiket a jó gaz­da gondosságával, előrelátóan szeretnék művelni, termőképesen tartani. Azoknak pedig, akik felkészültek a csillagfürt előbb említett abraktakarmány célú magter­mesztésére, olyan szerződést tudunk aján­lani, hogy mázsánként kétezer forintért megvásároljuk a termését. A termelő ezzel olyan növényt kaphat a kezébe, amely hektáronkénti harmincezer forintos árbevételével jövedelmet hoz a homokon! Arról a tetemes mennyiségű tápanyagról nem is beszélve, amelyet a csillagfürt hagy hátra maga után a talaj­ban, enyhítve valamelyest az olykor talán a saját szakmai hibáitól, hiányosságaitól is szerencsétlen nyírségi gazda anyagi gond­jain. mmmimmmmmsmm - s ' <, ' ' Galambos Béla Vasárnap délelőtt kilenc óra. A hőmérő higanyszála már huszonnyolc fokot mutat. A városi családok tán éppen szedelőzköd- nek, hogy enyhülést találjanak a legköze­lebbi strandon. Ám a határban nincs pihe­nőnap. A búzatáblák szélén ekkortájt mordulnak fel ismét a kombájnmotorok, hogy folytatódjék a már napok óta tartó, embert, gépet próbáló munka: az aratás. A balkányi Agro-Summa Rt. három be­takarítógépe, a Nagykálló alatti 39 hektá­ros táblában érett-sárgán hajladozó búzá­ba hasít bele. Forog a motolla, hál’ isten­Bagoly István: „Csillagfürtös vetésforgó­ban gondolkodunk” nek szaporán telik a tartály. Nem véletle­nül volt elégedett a magtárakban csúcso­sodó búzahegyekkel az rt. vetőmagüzemé­nek vezetője Száraz Mihály, aki biztos az 5,5 tonnás termésátlagban. Az első kombájn nemsokára már jelez is a szállító járműnek: tele van, ürítenie kell. A pillanatokon belül mellé simuló IFA- szerelvény platójára vastag sugárban zu­hog a mag. Egyetlen szem sem mehet mel­lé, hiszen értékes vetőmagnak való majd’ mindegyik parányi „élet”. — Ez az éppen másodfokú MV 16-os / A KM VENDÉGE A szinkronrendező ''Ís'+fiíx * Sggggg jjjggjggjg V • Nyerges Mária Évtizedekben mérhető jelenléte a szink­ron világában. Még a fekete-fehér hős­korszakból, amikor többnyire szovjet fil­meket láthattunk csupán a moziban, amelyeknek főhősei magyarul beszéltek. Többek között az ő jóvoltából. Mert mindahányszor elhangzott: szinkronren­dező: doktor Márkus Éva... O Vajon milyen doktor? És hogyan választja valaki az önálló, saját személyi­ségét megmutatható „igazi” rendezőség helyett a szinkronrendezői pályát? — Eredetileg bölcsész voltam — kezdi dr. Márkus Éva kérdésünkre a rövidre fogott pályaképet. — Művészettörténet­ből doktoráltam, pontosabban Shakes­peare színpada volt a témám. Mindig is a színház bűvkörében éltem, de szigorú anyám követelésére, hogy legyen valami „tisztességes” foglalkozásom, előbb dip­lomát kellett szereznem. Az egyetemmel szimultán jártam a színművészeti rende­zői szakára. Akkoriban lehetett... Diplo­ma után három évig dolgoztam színház­nál, amikor „felső utasításra” berendel­tek néhányunkat a Pannónia Filmgyár­ba. Ugyanis az emberek nem nagyon jár­rizontális szemmozgást. Volt, aki egyszerűen tengeribeteg lett, kénytelen volt időnként a rosszullétével megküzdeni, vagy feladni... Vagyis vala­mi más módszert kellett ki­találni. Ma már két-három mondatokra bontjuk a szö­veget, a színész nézi a vász­nat, figyeli a szájmozgást és néhány/próba után már mondja. Vannak színészek, akik nem szeretnek szinkroni­zálni. Más meg ebből él... O Van kedvenc filmje? Amiben benne van a saját munkája is? — Talán Zefirelli Rómeó és Júliája. Gyönyörű film! A kecses, szép V e n - c z e 1 Vera és Fo­dor Ta­más szink­ronizálta a MTI-Press felvétel címszerepe­tak moziba, tekintettel a kíná­latra. A vezetők úgy gondol­ták, ha majd magyarul be­szélnek a komszomolis- ták, magyarul hurráz­nak a .katonák, akkor talán sikeresebb lesz a mozi... O Ez mikor volt? — Ötvenkettőben. A fel­adat: szinkronizálni kell a filmeket. De hogyan, milyen eszközökkel, technikával, azt senki nem mondta meg. Nekünk kellett kitalálni. Ez volt a hős­kor, de ha úgy tetszik, az ős­kor... A vásznon függőlegesen fu­tott a film, alat­ta vízszintesen a szöveg. Ezt elég nehéz volt kon­centráltan kö­vetni a színész­nek, hiszen egy­szerre kívánt vertikális és ho- Márkus Éva szinkronrendező két. Előtte napokig beszélgettünk a fel­adatról. Shakespeare-ről, magáról a drá­máról, a korról, Zefirelliről és természe­tesen a zenéről... O A szinkronrendező jelentős lépése­lőnyben van a publikummal szemben. — Már csak azért is, mert kétszer-há- romszor megnézi a filmet, hogy megfele­lő arc- és hangkarakterű színészt tudjon választani a szerepekhez. A dramaturg­gal is együtt nézzük a filmet, hogy közö­sen gondoljuk át a feladatot. O A közelmúltban igencsak színész- és szinkronrendező-próbáló munkája volt. A 170 részes A kisasszonyt jegyezheti a nevével. A családja hogy tűri ezt a tö­mérdek elfoglaltságot? — A lányom már felnőtt, saját család­ja van... Annak idején a főiskolán vélet­lenül egymás mellé ültünk, azóta is együtt vagyunk a férjemmel, Karcsai Kulcsár István filmesztétával. Ő igazán tudja, mivel jár a rendezés! Már csak azért is, mert több közös munkánk volt, például a rádióban... Egyet sajnálok! Amikor ennyire összefonódik az életem a szinkronnal — mint A kisasszonynál —, hetente csak egyszer láthatom az unokámat. Pedig a legnagyobb, legtisz­tább érzés a nagymamaság... Gazdák a holnapért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents