Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-22 / 171. szám
1995- JÚLIUS 22., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete ff Elek Emil felvétele Két, vagy három méter mély vízben lebegtem. Békauszonnyal tartottam magam fejjel lefelé, rézsútos helyzetben. Még mélyebbre tőlem, lehetett vagy öt méterre, sze- kérkeréknyi áttetsző, kék medúza hajtotta magát lassan előre. Fenséges látvány volt, elégedetten fordítottam fejem a felszín felé. Mintha az égen repült volna, szétterpesztett kézzel és lábbal mozdulatlanul hasalt a tenger felszínén a fiam. Búvárszemüvege ablakán keresztül ugyanazt látta mint én. Az élő tengert, egy igazi medúzát, és nem akármilyet. David Attenborough filmjein nő fel, hihetetlenül sokat tud a természetről. Csak éppen képernyőn át. — Látnod kell a medúzákat — mondtam neki egy forró reggelen. Az Égei-tenger azúrkék hullámokat vetett, mögöttünk az Olimposz tetején hó fehérlett. A fiú nem tudott úszni, és mégis tudott. Elleste tőlem az uszonnyal, szemüveggel és légzőpipával kalandozást a víz alatt. Hamarosan ő is kikönyörögte eme szerszámokat. És mivel ilymódon úszni tudás nélkül is boldogult a vízben, még évekig nem tanult meg nélkülük úszni. No meg azért, is mert majdnem vízbe fulladt. Még mélyebbre merültem a medúza felé, ő a felszínről akkor még nem tudott lejjebb keveredni. Ekkor szüremlett fülembe valami sikolyféle. A víz csendes zajai között hátborzongató volt. Amint felnéztem, csak a kapálózás keltette buborékkavalká- dot láttam. Két három erőteljes rúgással küzdöttem fel magam. A levegőn arcomba vágott a szél, a szelíd hullámokon ott lebegett a pipa. A fiú kézzel-lábbal küzdött, de eredmény nélkül. A feje a víz alatt volt. Az uszonnyal keményen taposva hónaljig emeltem magam, mögé kerülve magamhoz húztam. Sípolva vett nagy lélegzeteket, és hagyta hogy elinduljunk kifelé. — Taposs — mondtam a fülébe. — Nincs semmi baj. Szót fogadott. Mire a parti hullámtöréshez értünk, el is múlt az ijedtsége. Ili Általános iskolás osztálytársam, F. Zoli, a legstrammabb srácok közé tartozott. Jókötésű, már kamaszkorában is férfias arcú, és komoly tartású gyerek. Nyolcadik után neki volt legelőször Jáwa motorja, ami akkor annyi volt, mint ma egy Mitsubishi Pajero. Az utolsó általános iskolás év végén a Kraszna partján ölszámra gyűjtöttük a mezei virágokat. Az iskolának még az eresze alatt is csokrok búcsúztattak bennünket. Zoli képes volt a Krasznát egyetlen karcsapás nélkül átúszni. Egy gyönyörű fejes után a víz alatt kinyújtott mozdulatlan testtel suhant tova, hogy azután a másik parton tűnjön fel a feje, amint keze elér egy lelógó fűzfaágat. Több mint tíz év múltán láttam viszont Zolit. Égett Szálkán a bútorgyár. Ő üzemi önkéntes tűzoltóként dolgozott, és akkor tényleg volt dolga. A lucskos kormos romok között idéztük fel az eltelt éveket. Rácsodálkoztunk egymás életútjára. Az lett felnőve, amit már gyerekként sejteni lehetett. Megállapodott, komoly, kemény ember. Valahol mélyen szakadt meg bennem valami, amikor néhány héttel később Ugornyánál lehúzta az örvény. — Nem, az nem lehet, hiszen Zolit sziklából faragták... És mégis. Ili S. Ferencnek halottfogó helyei vannak. Ha valaki halász, és varsái a zempléni és a szabolcsi oldalon hosszú kilométereken keresztül vallatják, sarcolják a Tiszát, annak lehetnek is halottfogó helyei. Lassan evezünk felfelé a tükörsima, Tiszalök közelsége miatt alig alig mozduló folyón. Feri a két- lépésnyi deszkán oly biztosan mozog, mint én a nyíregyházi flaszteron. Felveszi a varsát, visszateszi. Van amelyiknek a rúdja könnyen jön. Válla fölött mosolyt vet hátra, harag nélkül mondja: — Ezt már felnézte valaki. Csak itt ne vesszen. Aztán mesél. Ahol a homokpad mögött beforog a víz, ott szokott a halott kikötni. Aztán a csónak mellett utazik még néhány száz métert, és a palaj puha homokja lesz a jegyzőkönyvfelvétel színhelye. S. Ferenc jó néhány áldozat hatósági szemléjén volt már tanú. Megdöbbentő részletekkel szolgál arról, milyenek vagyunk friss vízi hullaként, vagy éppen egy-két vízben töltött hét után. Hogy a még hosszabb időt már ne is említsük. Itt és most csak annyit, hogy a vízi világ hullákból élő teremtményei nem tesznek különbséget az elpusztult élőlények között a rendszertanban elfoglalt hely szerint. Ili Aztán a legendák... Miként gabalyodik valaki elhagyott hálóba, ragad meg víz alatti ágcsonkot, vagy fogja oda a lábát, valami láthatatlan hídroncs. A Tisza-Szamos köze egyik nagyközségének jeles emberéről hoztak halálhírt nem is olyan rég. Évekkel ezelőtt sokszor jártuk együtt a határt. Megfontolt, kevés szavú, halk beszédű, de nagy tudású parasztember volt. Levitt az egykori révjáróhoz, amelynek mára már csak a révészháza maradt meg. Kellemes nyáresti bográcsozások színhelye, mézédes szilvát termő fák között. Tisza-part, de ide már a Szamos is közel. Közös ismerősünk szerint itt látták utoljára élve. A baráti társasággal együtt elköltött vacsora után lement megmártózni. Róla mondják, hogy görcsösen markolt a víz alatt egy faágat, amikor megtalálták. Igen, az a típus volt. Az, aki nagyon jó húsban van, de parasztembernek éppen- hogy emberes. Jókora hassal, zsíros felsőtesttel, és talán ugyanannyi hájjal a szíve körül. Lehet, hogy minden baljós jel, és ijesztő szívtájéki fájdalom nélkül egyszerűen csak egy utolsót dobbant a megterhelt motor. Tele gyomor, és egy hűvösebb vízréteg a felszíni langymeleg után. Ili Gyerekkoromban az ilyen forró nyarakat Fülpösdarócon töltöttem, mely kis falu a Holt Szamos számtalan kanyara közül terül el néhánynak ölén. Boldog emlékű nagymamám kotlósösztönű aggodalommal óvott a víztől, ami annál is inkább nehéz feladat volt, mivel a kert végén már ott csillogott tükre. A kerítésen kipillantva a gyönyörű kanyar — ősöm szerint — a legveszedelmesebb helynek számított. — Abban a torony is elmerülne — ijesztgetett, ha könyörögtem, hadd mehessek le pecázni. Visszagondolva, még ma is meglepődöm, hogy a vízbefulladásos históriáinak áldozatai kivétel nélkül mindig mások voltak. Rengeteg rokon, vagy ismerős szerencsétlenségét mesélték el. Felnőtt fejjel arra járva egyszer belepillantottam a toronyelnyelő kút tiszta mélységébe. Látszott a meder alja. Két méter sincs, becsül- gettem. Felfedeztem viszont, hogy a hínár ága boga, amelynek levelei ugyancsak tisztán kivehetők voltak, tényleg mekkora veszedelmet rejthet magában. Az egyik régi történet szomorú végű hőse — legalábbis nagyanyám szerint, a hínár áldozata lett. — A hínár lehúz, gyermekem — mondta volt könnyes szemmel —, szegény Pista bátyád is csak gázolt benne, nem félt tőle. Mikor kihúzták az emberek, még a foga is tele volt vele. Ili A fiam végül is megtanult úszni, de ma is úgy fél a víztől, mint a halszálkától. Mindenütt veszedelmet sejt, végtelenül óvatos. Mondom is neki, igazad van fiú. Apám példáját ajánlom figyelmébe, aki hiába született a Tisza partján, nem megy a vízbe, úszni sem tud. Émbernyi gyermekemmel tavaly a tengerben a lélekjelenlétet gyakoroltuk. Rögeszmém ugyanis, hogy a kapkodás öl. A pánik és a kétségbeesés az, ami a tüdőbe juttatja az első slukk vizet, hogy röviddel utána bekövetkezzen az utolsó lélegzet. Megmutattam neki, hogy ha az ember teleszívja tüdejét levegővel és elengedi magát, egyszerűen nem süllyed el. A szája már víz alá kerül, de az orra kinnmarad. Neki is sikerült, valamivel nyugodtabb lettem. Úgysem tudom megakadályozni, hogy a barátokkal, lányokkal elinduljon a vízre. — Ha baj van, szívd tele a tüdőd, és hadd vigyen a víz — hangzott az összegzés az ő szájából is. Hányán és hányán nézték már kimeredt szemmel parton maradt apjukat, anyjukat, szerelmüket félig elmerülve, küszködve, hogy visszaússzanak hozzájuk. Pedig ha csak elengedik magukat egy nagy tüdőnyi levegővel, talán egy kilométerrel lejjebb partra kecmereghettek volna. Ésik Sándor a km vendége A sportos iskolaigazgató A sport mindig nagy szerepet játszott Jeles István életében, aki jelenleg a nyíregyházi Jókai Mór Általános Iskola igazgatója. Vezetői megbízatása július 31-én lejár, betöltötte a nyugdíjkorhatárt, s így nem kívánja megpályázni a következő ciklust. Az egri Pedagógia Főiskolán szerzett testnevelő tanári diplomát 1956-ban. Több sportágban is bizonyította tehetségét: tornászként másodosztályban versenyzett, röplabdázóként NB II-ben játszott, sprinterként atlétikai versenyeken ért el szép sikereket. Tanítói és tanári diplomával a zsebében pályakezdőként Mándokon lépett először a diákok elé. Kezdetben azonban a szülőkkel kellett megvívnia a harcot, hogy a lányok egyáltalán tornaruhába öltözzenek testnevelés órán, hiszen korábban nem volt ilyen szokás. A szakemberek elismerték munkáját, három év után járási szakfelügyelőnek nevezték ki a kisvárdai és a vásárosna- ményi járásban. Szerette a munkáját, mert a testnevelést népszerűsítette, de egyben nehézségei is akadtak, mert ezt a tárgyat ritkán tanították szaktanárok. A két járásban összesen három testnevelő oktatott. A Nyíregyházi Sportiskola igazgatójának választották 1973-ban, így 18 év után búcsút vett Mándoktól. Nyíregyházán egyben városi szakfelügyelő is lett. Miután az NYVSC fuzionált a Spartacus- sal és a sportiskolával Sóstóhegyen nevezték ki iskolaigazgatónak, majd 1980-ban a velés tagozatos nyíregyházi 2. Sz. Általános Iskolában bízták meg az igazgatói feladatokkal. Sok tehetséges fiatal került ki az intézményből, amelyben német tagozat is működik. Évente több sportágban is az or- Jeles István szágos döntőkben küzdöttek az iskola diákjai. Levelező tagozaton rajztanári diplomát is szerzett, bízik abban, hogy nyugdíjas éveiben több időt szentelhet grafikus szenvedélyének is. A jövőben sem szakad el teljesen a sporttól, versenybíróként továbbra is ott lesz a pályákon, az Ifjúsági Európa Bajnokságon a gerelyhajítás vezető-versenybírójaként tevékenykedik. Felesége is testnevelőként dolgozott, még a főiskolán ismerkedtek meg. Két gyermekük közül a lányuk is a tanári pályát választotta, a Báthory általános iskolában ta- n í t , fia Balázs Attila felvétele Szombathelyen nyomdaipari mérnök. Jövőre kilencven éves lesz a Jókai, ebből az alkalomból emlékkönyvet is adtak ki. Az iskola épületei régiek, elavultak és hátrányosan érinti az oktató-nevelő munkát az is, hogy szétszórtak a létesítmények. A tornaterem még a századelőn épült, akkor még a tűzoltók használták. A tárgyi feltételek hiányosságai ellenére az iskola a megyeszékhely legjobb oktatási intézményei közé tartozik. Az iskola diákjainak tanulmányi átlaga négyes osztályzat felett van minden évben. A továbbtanuló gyerekek hetven százaléka gimnáziumba és szakközépiskolába nyer felvételt, harminc százalékuk szakmunkásképzőbe jelentkezik. Úgy érzi a Jókai Mór Általános Iskolában eltöltött 15 év megtiszteltetés volt számára. Jó tantestület kovácsolódott össze, akik szakmailag, módszertanilag is igényesek, ami megkönnyítette az igazgató munkáját is. Irányítása mellett az iskola hagyományait is ápolták, felújították a Bethlen Gábor kört, aminek keretében városi, megyei és nemzetközi rajzpályázatokat hirdetnek. A sikeres munkákból állandó kiállításokat rendeznek. Létrehozták a Jókai Mór Általános Iskoláért Alapítványt, ezáltal minden évben jutalmazzák az iskola kiváló tanulóját, sportolóját és pedagógusát. Az utóbbi díjat idén a búcsúzó igazgató kapta. Augusztus elsejétől a református egyház veszi át az intézményt, mint fenntartó, majd három év múlva a római katolikus egyházzal közösen végzik ezt a feladatot. Bízik abban, hogy a Jókai hagyományai tovább élnek... Valakit visz a Viz.
