Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-22 / 171. szám
Balázs Attila illusztrációja miként minősíthető egy olyan „szerződés”, amelyben valaki kiköti, hogy ha bármilyen okból szűnik is meg az állása (kivéve bűncselekmény elkövetését) neki akkor ennyi meg ennyi fájdalomdíj jár. (Nem akarom újból előcitálni a pénzügyminiszter esetét, aki mint köztudott nem lefelé, hanem felfelé bukott). Hány meg hány olyan embernek tömték degeszre a zsebét efféle szerződések nyomán, aki fényesen igazolta alkalmatlanságát, amivel sikerült tönkretennie egyik vagy másik céget. Aztán továbbállt s mint a keljfeljancsi újból kezdte „áldásos” tevékenységét egy másik gazdasági alakulat élén. Eközben a fájdalomdíjként kapott millcsik a bankban dolgoztak. Aztán.: a halandó állampolgár agyával felfoghatatlan, milyen értékrend alapján állapítanak meg a mai szegény Magyarországon egyeseknek, állami cégnél millió körüli havi bruttóbért. (Ráadásul a miniszterelnök maga is hangsúlyozta, hogy a pénzvilág az versenyszféra és ott ilyen javadalmazás dívik.) Nekem meg eszembe jutott az a néhány professzor, aki most majd veheti a kalapját, ha létszámleépítés lesz (eddig sem dúskált a javakban), s a döntést azok hozzák meg, akiknek a szürke- állományát ő gazdagította. Angyal Sándor magánvélemény Kótyavetye „Én is el tudtam volna lopni egy gyárat a privatizáció során, de nem tettem, hanem néhány évet a tudományos szférában töltöttem el...” Nemrég hangzott el ez a mondat a rádióban egy újólag fölfedezett, egykor ismert gazdasági szakembertől (most váltott, ismét gazdasági pályára lépett). Aki hallotta, elgondolkodott; hogy is van ez, kérem? Ezek szerint nálunk az utóbbi években el lehetett lopni gyárat, téeszt és más javakat?... Már hallom is a dörgedelmes reagálást: „ Uram! Hát hol él ön? Ha van szeme, láthatja, hogy ebben az országban az utóbbi időben az aki- bírja-marja elv érvényesül, nincs erkölcs, nincs gátlás, de ami még elszomorítóbb,. nincs fülöncsípés és nincs számonkérés, példás büntetés sem...” Mások szerint: „Ez itt kérem a szélhámosok valóságos paradicsoma, amihez az előző és a mostani kormány is asszisztál. ” Nehezen cáfolhatjuk a fentieket. A magánosítás leple alatt egyesek valóban sajátjuknak tekintették a közöst, az államit (erre a jogban megfelelő bűncselekménytípus és büntetési tétel is található), vagy felbátorodva az Illetékes Szervek hozzá nem értésén, kényelmességén, következetlenségén, olyan feltételeket diktáltak és rögzítettek bizonyos alkalmazási szerződésekben, amelyek vesztese mindig az állam vagy a közösség s nyertese — és csakis nyertese! — az egyén. Mert A KM hét végi melléklete ’ 95. VII. 22. wmmmwmmmmmmm mmmmamm AKTUÁLIS INTERJÚNK Tenni önmagunkért A további félreértéseket elkerülve a szakmai előírásokat pontosítani kell Nincsenek ma könnyű helyzetben sem a betegek, sem pedig gyógyítóik. A Bokros csomag számos intézkedést kényszerített ki, olyanokat, amelyeket némelyek szerint amúgy is rég meg kellett volna lépni: a magyar gyógyítás nemzetközi összehasonlításban is a legdrágábbak egyike. Dr. Kökény Mihály, a Népjóléti Minisztérium politikai államtitkára két tűz között él és dolgozik, hiszen nem csak a szakmának, a pénzügyi realitásoknak is eleget kell tennie. ü Ön nemrég Amerikában járt, a Világbank illetékeseivel tárgyalt. Mire jutottak? — A Világbanknak és Magyarországnak 1993 óta létező kölcsönszerződése van. A 91 millió dolláros hitelt a kormány 41 millió dollár értékű költség- vetési támogatással egészíti ki, törlesztése ötéves türelmi idő után 1998-ban kezdődik meg. A pénzt a kórházak informatikai rendszerének kiépítésére, a menedzsment és népegészségügyi szakemberképzésre, az intézményes ellátás színvonalának javítására és a betegségek megelőzését szolgáló programokra fordítják. ü A Világbank illetékesei bizonyára sokat tudnak a magyar egészségügyben zajló változásokról. Meg vannak elégedve velünk? — Szerintük a kölcsön fel- használása rendben zajlik, a népegészségügyi programban megfogalmazott célok megvalósítását példaértékűnek tartják. □ A népegészségügyről mostanában egyre többet hallani. — Mert kiemelt és fontos terület. Ez az utazás lehetőséget teremtett arra is, hogy olyan népegészségügyi megelőző programokat tekintsünk meg, amelyek ötleteket adhatnak az itthoniaknak. □ Nem jönnek rosszul. Az alkoholfogyasztásban és a dohányzásban világelsők vagyunk... — Ez sajnos így igaz. Magyarországon a dohányzás a legnagyobb haláloki tényező, évente 25-30 ezer esetben lehet kimutatni, hogy a halálozásban a dohányzásnak szerepe van. Lépnünk kell tehát. ü A Világbank elégedett a magyarországi egészségügyi változásokkal, a hazai közA második ütemben 1996-97-re minőségi tanúsítványokat kapnak a kórházak. yy vélemény azonban mintha kevésbé lenne az. Az utóbbi hetek, hónapok rendelkezései sokakat bosszantanak, különösen, hogy egyes meghirdetett intézkedéseket később rendre visszavonnak. Bizonytalanságot szül ez, ami senkinek nem használ. — Tisztában vagyok a helyzettel, s azt hiszem, valószínűleg a fogalmakat értjük másképpen. Mi soha nem kórházbezárásról, hanem átalakításról beszéltünk. Nem azt mondtuk, hogy most lakatot teszünk erre vagy arra az intézményre, hanem azt, hogy a tulajdonosnak meg kell néznie, milyen igények vannak adott területen, s az ellátást ezekhez az igényekhez kell igazítania. Ha egy megyében — mint például az önökében is — sok az idős, magára maradt rászoruló ember, akkor ott az ápolást, a gondozást kell erősíteni, komolyabb kórházi beavatkozásokra pedig egy komolyan felszerelt kórházban kerüljön sor. Szeretném ismételten hangsúlyozni, amikor mi ápolási otthonokról beszélünk, nem lepusztult elfekvőkre gondolunk, hanem olyan, ahol nem csak gondozzák, ellátják a beteget, de emberi körülményeket is teremtenek nekik. Az aktív kórházi kapacitás csökkentésével ezekre a feladatokra juthatna több pénz, s ez senkinek nem lenne rossz. Az állampolgár és néha a szakma is azt gondolja, hogy a gyógyítás egyetlen helye csakis a kórház lehet. Azt hiszem, ez a szemlélet a kiindítója a naményi kórháztüntetésnek is. Nagy Gábor ISB ü Nem lehetséges, hogy a félreértésnek az az oka, hogy a minisztérium és a kórházak egymás mellett elbeszélnek? — 1994-ben a kórházi kapacitás csökkentésének első lépéseként az önkormányzatokkal egyeztetve alakultak ki azok a tervek, melyeknek végrehajtása most lenne időszerű. Más kérdés, hogy közben kiderült, a nekünk benyújtott adatok nem mindig fedik a valós helyzetet. A vásárosna- ményi kórházról is minden körülmény mérlegelése után született meg a döntés. Azt hiszem, nem követtünk el eddig nagy hibát, de az eddigiekből is okulva, a további félreértéseket elkerülve a szakmai előírásokat pontosítani kell. Ezért is határoztunk úgy, hogy a kórházátalakítások második ütemében 1996-97-re minőségi tanúsítványokat kapnak a kórházak, melyben pontosan meg fogjuk határozni, milyen szakmai feltételeknek kell eleget tenni, mire írható ki például hogy koronária őrző, vagy éppen intenzív osztály. Az adott minősítést csak az a részleg, az a kórház kapja meg, amely a szakmai feltételeknek megfelel. Szívesen üzenném ezúton is a helyi kollégáknak, gondolkodjanak el azon, akkor szolgálják-e a lakosság érdekeit, ha minden úgy marad ahogy ma van, vagy akkor, ha végre szembenéznek a kihívásokA képviselő-testület hozzáállásától függ, ki milyen szerződést tud kötni. yy kai és a tényekkel, s indulatok, érzelmek nélkül saját maguk gondolják végig azt, mi az, amiben lépni tudnak. Nem lehet ugyanis a változó igényekkel szemben bizonyos érdekek miatt a változatlanságot képviselni. Más kérdés, hogy míg általában szokás elismerni a változások szükségességét, ez a „szokás” csak addig tart, amíg nem rólunk van szó. □ A háziorvosi ellátásra eddig is nagy feladatok hárultak, a minisztérium elképzelései szerint a továbbiakban sem változik a helyzet... — A háziorvosi, illetve a szakellátásra a magyar egészségügyben rendkívül nagy szükség van és lesz. Készül a 96-os költségvetés, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a működési költségek tekintetében az idei szintet nem tudjuk tartani. Fontosnak tartom megismételni, a struktúraváltásban előrelépni csakis azzal lehet, ha e két ágazatnak többletpénzt nyújthatunk. □ A kórházi struktúraváltásnak személyes áldozatai is lesznek, orvosok maradhatnak munka nélkül... — A háziorvosi praxisok számának növelése ezt a feszültséget is oldani fogja. Célunk az, hogy az elkövetkezendő években nőjjön a praxisok száma, s egy háziorvosra 1200 betegnél ne jusson több. Egyértelmű célunk: nem kívánjuk a ma működő háziorvosokat a jelenleginél rosz- szabb helyzetbe hozni s ehhez megvannak az elképzeléseink. O A fogorvosok helyzete sem tekinthető manapság rózsásnak... — Tartok tőle, a fogorvoslásban bevezetett változásokkal kapcsolatban kicsit nagyobb a dolog füstje, mint a lángja. A dolgozó fogorvosok kétharmafelvétele dának privát praxisa is van, az intézkedés hatásának vizsgálatakor ezt is illik bekalkulálni. A fogászatban is szeretnénk a háziorvosi hálózat mintájára változtatni, a privatizációnak e téren jelenleg sincs semmi akadálya. A fogorvosok is bármikor átmehetnek vállalkozásba, kérdés csak az, mikor és hogyan tudnak az illetékes önkormányzatokkal megállapodni. Sokféle változat lehet, a képviselő-testület hozzáállásától függ, ki milyen szerződést tud kötni. □ Egyéves a kormány, a népjóléti tárca vezetése is. Értékelné az eddigi munkát? — Nagyon szívesen, mert magamban már meg is tettem ezt. Végignéztem a koalíciós megállapodást, a kormányprogramot, s arra jutottam, az abban foglaltak ránk vonatkozó feladatainak hatvan szá^ Ezt kell belátni, s ennek szellemében gondolkodni és dönteni. yy zalékát időarányosan teljesítettük, s ez talán nem rossz arány. Rengeteg dolog történt az elmúlt egy év alatt, sokat dolgoztunk, követhettünk el hibákat. Azt hiszem, a változásnak a szakma nem a pozitívumait látja, de a tényekkel sajnos kénytelenek vagyunk szembenézni, amíg tömegesen finanszírozhatatlanná nem válik a magyar egészségügy. Meg vagyok győződve arról, ha a napi kis lövészárkokból kitekintünk, talán az is látszik, hogy haladunk egy európai színvonal felé, s hogy nemcsak mi, de számos gazdag nyugati ország is hasonló gondokkal küszködik. Egy olyan egészségügyi rendszert, amelynek pénzügyi terheit az ország nem tudja vállalni, sehol a világon nem támogatnak. Ha mi nem teszünk önmagunkért semmit, mások sem fognak értünk tenni. Ezt kell belátni, s ennek szellemében gondolkodni és dönteni. Kovács Éva
