Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-03 / 154. szám

1995. július 3., hétfő ■ HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Mintha a fogunkat húznák Az üzemegészségügy és a szanatórium se marad ki a szigorítások sorából Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A tár­sadalombiztosítási kiadások között a gyógyszertámogatá­sokra kifizetett pénzek igen­csak előkelő helyen szerepel­nek. Igaz, a patikaszerek fo­lyamatosan növekvő árai nem csak a TB-t, a magánembert is alaposan sújtják. Ráadásul az eddigi emelések után további drágulásokra is sor kerül, a hí­rek szerint messzire még az alagút vége... — A gyógyszerárak emelé­se mostanra szinte folyamatos — mondja dr. Havasi Sándor, a megyei Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetője —. Mint azt mindenki tapasztal­hatta, nemcsak az első, tavaszi radikális növekedés van mö­göttünk, azóta többször is drá­gultak a patikaszerek. Ez év március elseje után a száz, ki­lencvenöt, illetve kilencven százalékos támogatottságú csoportba tartozó gyógyszerek az alaplistán maradtak, így ezeknél a készítményeknél a biztosító felvállalta a forintle­értékelésből és a nyolc száza­lékos vámpótlékból eredő ár­emelkedéseket, a betegek te­hát nem fizettek többet, nem érezték meg a drágulást. Az alaplista marad — Az alaplistán kívüli készít­ményeknél — különös tekin­tettel az importból származó készítményekre — az úgyne­vezett induló támogatásokat befagyasztotta a társadalom- biztosítás, ezt ezentúl a beteg­nek kell fizetnie. A szisztéma e téren nem változott. A hazai termékeknél mindeddig válto­zatlan maradt az ár, július 1. óta azonban újabb változások­nak lehetünk tanúi. Egyetlen jó hír a sok rossz között, hogy a közgyógyellátásra jogosult­ság feltételei nem változtak, mint ahogyan változatlanul maradtak a közgyógyellátási listán szereplő gyógyszerek is, melyek változatlanul ingyen adhatók az arra jogosult sze­mélyeknek. O Vannak, akik a külföldi gyógyszerek elterjedését tart­ják az áremelés okának. Mi­közben a szakemberek szerint a magyar gyógyszerek semmi­vel sem rosszabbak a külföldi­Vége éknél, a gyógyszeripar privati­zációjának köszönhetően egy­re bőségesebb az importlista. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a gyógyszerek lényegesen drá­gábbak hazai társaiknál... — Az importgyógyszerek­kel kapcsolatosan két variáció létezik. Egyik, hogy a külföldi gyógyszergyártókmak Ma­gyarországra települt nagyke­reskedése van. Ez az import gyógyszerek hatvan százalé­kát teszi ki. Ebben az esetben a külföldön készült reklámot, a Magyarországra szállítást mind-mind bekalkulálják az árba, amit a fogyasztóval igye­keznek megfizettetni. Az im­portgyógyszerek negyven szá­zalékába azok a gyógyszerek tartoznak, amelyeket a külön­féle rendű és rangú külföldi gyógyszerészek már hazánk­ban, a privatizáció során meg­vásárolt magyar gyógyszer- gyárakban gyártanak. Ezek a cégek mérsékeltebben, s ké­sőbbi időpontban emelték ára­ikat. Az ártámogatások végle­ges mértéke ma még nem tel­jesen pontos, annyi azonban bizonyos, hogy Magyarorszá­gon a nemzetközi összehason­lítás szerint is rendkívül nagy mennyiségű gyógyszer fogy, s ennek a fogyasztásnak a támo­gatását lassacskán képtelen fi­nanszírozni a társadalombizto­sítás. O Rossz hírek érkeznek az üzemegészségügy területéről is... — A rendelet kimondja, hogy július elsejétől az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénz­tár nem finanszírozza az üzemorvosi tevékenységet. Igaz, mint a megvonások oly sok területén, az átmeneti ne­hézségekre tekintettel július­augusztusban még megkapják a szükséges pénzeket az illeté­kesek. A jelenlegi állásfogla­lás szerint szeptember 1-től azonban csak azokon a mun­kahelyeken lesz majd üzem­egészségügyi ellátás, amelye­ken a munkáltató ezt a szolgál­tatást fizeti. Méregdrága fog D Legnagyobb a zűrzavar és talán a felháborodás is a fogá­szati ellátás körül. Vannak-e már végleges hírek, végleges tarifák? — E tárgyban szinte féló­ránként csörög asztalomon a telefon. A helyzet szinte na­ponta változik. A legújabb, s remélem immár végleges ál­láspont szerint elkészültek az ajánlott fogászati tarifák, me­lyek egy-egy beavatkozás árát szabják meg. E szerint egy egyszerű fogtömés orvosi díja 1400, egy részleges fogsoré 11 000, egy egyszerű koronáé 4500 forint. Az első orvosi vizsgálat díja, amelynek során a doktor megállapítja a bajokat Balázs Attila illusztrációja és tennivalókat, 1300 forintba fog kerülni. Szeretném ismé­telten hangsúlyozni, hogy ez a legutóbbi információ, s az árak számos szempont szerint helyenként és területenként változhatnak. O Igaz-e, hogy ezentúl fize­tünk majd a szanatóriumi beu­talóért, kezelésért is? — Igen, igaz. A gyógysza- natórium ezentúl kizárólag meghatározott betegségek ese­tén, és kifejezetten rehabilitá­ciós jelleggel vehető majd igénybe. Az új jogszabály sze­rint például infarktus után az akut szakaszt követő nyolc nap leteltével, szívműtétek után pedig a hetedik naptól ve­hető igénybe, idült betegségek megléténél pedig csakis a fo­kozatos rehabilitációban jár a betegnek. Vége az ingyenes gyógyfürdőzésnek és úszká- lásnak, a támogatás csakis ki­fejezett betegségek esetén és határozottan megfogalmazott kezelések esetén jár. Száz forint O Július 1. után állítólag fize­tünk a mentőknek is... — Sürgősség és mentés ese­tén változatlanul ingyenes ma­rad a mentőszolgáltatás, ha azonban kizárólag szállításról van szó, akkor már az új sza­bály érvényes, a fizetendő összeg személyenként száz fo­rint. Teher alatt Balogh József Y y a a számokat még i—J nem is, az irányelve- M. J- két lassan megis­merhetjük, amiből következ­tetni lehet majd, milyen is lesz számunkra a jövő esz­tendő. A kormány a múlt hét végén elárulta: fő célnak a folyó fizetési mérleg csök­kentését, az infláció vissza­szorítását, a belföldi megta­karítások növelését, a pénz­ügyi egyensúlyt, a gazdasá­gi növekedés feltételeinek megteremtését tartja. Hogy mindehhez milyen szigorításokra lesz szükség, azt még nemigen tudni. A pénzügyminiszter nem akarja tovább növelni az adóterheket, az inflációt is húsz százalék alá szeretné szorítani, csak az nem derül ki, honnan tudnak még el­venni, hogy a költségvetés se omoljon össze és az ál­lampolgárok se roskadja- nak meg a teher alatt. Az mindenesetre érdekes ütközetnek látszik, ami a költségvetés vitája kapcsán a szocialista párt és koalí­ciós társa, az SZDSZ között alakul majd. Eddig a sza­baddemokraták nemigen hallatták hangjukat a gaz­dasági szigorításokról, leg­feljebb addig mentek el nyi­latkozataikban, hogy elv­ben támogatják a koalíciós partnert. A múlt hét végén azonban Pető Iván egy reg­geli tévényilatkozatában azt mondta: nem hiszi, hogy jövőre minden áron ragasz­kodni kellene az államház­tartási hiánynak az IMF ál­tal szorgalmazott mérséklé­séhez, mivel ez túlzottan nagy terheket ró a lakos­ságra és nem biztos, hogy tartható. Az előző hónapokban sokszor hallhattunk már el­lenzéki politikusoktól és je­les közgazdászoktól olyan véleményeket: nem kellene engednünk az IMF követe­léseinek, nem szabad tudo­másul vennünk, hogy a ten­geren túlról irányítsanak bennünket, ha mégoly nagy szükségünk is van a segítsé­gükre. Pető Iván nyilatko­zatából valami ilyesmi ol­vasható ki, s a koalíciós partnernek szánt üzenetével azt is érzékeltette: a sza­baddemokraták sem hívei a terhek mértéktelen növelé­sének. Hol van ehhez már a sokkterápia? Kontármunka Ferter János karikatúrája Kommentár Diplomavédés Nyéki Zsolt A z elmúlt hetekben búcsúztak el megye- székhelyünk főisko­láinak végzős hallgatói, a most már kollégaként emle­getett fiatal tanárok és taní­tók, mérnökök, de friss dip­lomásokat kap az egészség­ügy és az egyház is. Persze az ország más felsőfokú ok­tatási intézményeiben is be­fejezték a közelmúltban ta­nulmányaikat szűkebb ha­zánkból indulófiatalok, akik a nagybetűs Elet előtt talán még a jól megérdemelt sza­badságukat töltik valahol. Am a diplomaosztó ünne­pélyes pillanatai gyorsan ködbe vesznek, a büszkesé­get a bizonytalanság érzése váltja fel: lesz-e munka, s ha igen, lesz-e olyan jövede­lem, amivel el lehet indulni, amire alapozható egy lakás, egy vállalkozás, egy család. E lap hasábjain bemutatott végzősök többsége még nem tudja, mihez kezdjen, s bár­mennyire ragaszkodnak szülőföldjükhöz, megszokott környezetükhöz, ott teleped­nek le, ahol éppen bizonyí­tási lehetőséget kapnak. Az útkeresés napjai, he­tei, hónapjai, rosszabb esetben évei következnek, s mindez új helyzeteket te­remt. Add el magad! — mo­toszkálhat az álláskeresők fülében az önbizalmat, hi­tet, önbecsülést adó trénin­gek aranyszabálya, s csele­kednek is eképp, amikor be­kopognak egy-egy ajtón. Boldog lehet, akit azonnal fogadnak, kevésbé szeren­csés, akit néhány biztató szóval elutasítanak, de a legrosszabbul az jár, aki­nek megpróbálják bebizo­nyítani: friss diplomásként, csupán elméleti tudás birto­kában nem felel meg. Az is előfordul, hogy feltesznek néhány gyakorlati kereszt­kérdést, mintegy ezzel is igazolva az ifjú kolléga al­kalmatlanságát. Ilyen eset­ben célszerű valamilyen el­méleti kérdéssel visszadob­ni a labdát, mondjuk azzal, hogy a tíz-húsz éve végzett agrármérnök skicceljen fel már egy A-vitamin képletet, vagy egy DNS-szintézist. Épp úgy lehetetlen elvárás, mint gyakorlati tapasztala­tokat számon kérni a fiatal, de éppen ezért friss és fogé­kony embertől. i. II k Jlij I Harasztosi Pál fotóetüdje

Next

/
Thumbnails
Contents