Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-08 / 159. szám

Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. JÚLIUS 8., SZOMBAT MOZAIK Muzeális kocsi Ugyancsak újkori találmány a tele­vízió. Ki hinné, hogy a Magyar Te­levízió első közvetítőkocsija, amely 1957-től szolgált az előadások, a má­jus elsejei felvonulások és nemzet­közi futballmeccsek közvetítésére, im­már tizenhat éve nyugalomba vonult. Éppen ezekben a napokban folyik a restaurálása, hogy aztán bevonuljon a Műszaki Múzeum telephelyére (lé­vén, hogy a múzeumnak nincs kiál­lító helyisége). Egy orosz Pesten Dmitrij Prigov: Sárkány és Takarító­nő Amikor megkérdezték Dimitrij Pri- govtól, hogy költő-e vagy képzőmű­vész, azt válaszolta: „Tulajdonkép­pen félek attól, hogy véglegesen vá­lasztanom kell. Ezért minden alka­lommal, ha valaki az egyiket állítja, arra kell gondolnom, én a másik vagyok Prigov, aki az 1940-es esz­tendő szülöttje, Moszkvában él és dolgozik. Volt szobrász, verseket ír, rajzol, objekteket és installációkat ké­szít, performanszokban lép fel, és kí­sérletezik az irodalom és a képzőmű­vészet határait áttörő művekkel. Je­len kiállítása, amely Németország után és Franciaország előtt érkezett Magyarországra, ugyancsak írást és képet kapcsol össze. Újságlápokra, többnyire a Pravda oldalaira írt, raj­zolt, szövegkörnyezetükből kiraga­dott szavakat, szörny alakokat tar­talmaz. Nagy szerepe van az újság­papírnak az installációin is. A szavak mellett ott vannak a szemek, mint misztikus szimbólumok. Egy rend­kívül érzékeny és érzékletes művész mutatkozik be a Ludwig Múzeum­ban, Július közepéig látható kiállítá­son. Klezmerek A klezmer azt jelenti, hangszeres ze­nész, egy régi héber szóból eredően. S főként a kelet-európai jiddis zsidó kultúra hangszeres népi együtteseit il­letik ezzel az elnevezéssel. Magyarország első és egyetlen ilyen jellegű népzenei együttese, a Buda­pesten Klezmer Band 1990-ben ala­kult Jávori Ferenc vezetésével. Azzal a céllal, hogy a zsidó ünnepek, es­küvők, színházak zenei hagyománya­it őrizzék és népszerűsítsék. Hiszen Kelet-Európábán régi hagyománya volt annak, hogy zsidó zenészeket kértek fel muzsikálni a lengyel, orosz vagy moldvai nemzetiségűek többna­posra nyúlt lakodalmaira. A klezme- rim által játszott zene egyaránt tar­talmazott zsidó és nem zsidó erede­tű táncokat. Különböző stílusban, a hallgatók kívánsága szerint elégikus dalokat éppúgy előadtak, mint frivol táncokat. A magyar együttes már szép sike­reket aratott itthon és külföldön is, Izraelben, Svájcban, Hollandiában, Franciaországban és Németország­ban. A napokban jelent meg máso­dik CD lemezük, amelyet élő kon­certtel, táncbemutatóval kapcsoltak össze. Schéner, Erdősi Katalin A látásnak nincsenek törvényei, mégis gyönyörködni tud. Szemünk ott szeret tanyázni, ahol a Szépség van. A Szépség meghatározhatatlan és tünékeny, de nyomot hagy maga után. ” Schéner Mihály száz aforizmában véste papírra azt, ami keveseknek sikerült: sza­vakba foglalta a szépség természetrajzát. E kincsestár néhány esztendővel ezelőtt for­más bársonykötésű könyvecskében került napvilágra. A festőművész, az ecset tudo­rának vallomása egy élet bölcseleté. O az aedificator, az építőművész, mon­dották róla egykoron. Pedig ő a homo lu- dens, a játszó ember. Hogyan is lehetne másként oly játszi könnyedséggel bírni a testvérmúzsák szerelmét? Szelleme éppoly magas hőfokon izzik, amikor fest, rajzol, kerámiát formáz, bábot tervez, mint ami­kor papírra veti gondolatait vagy éppen montázst állít össze a barátaival együtt ké­szített fotókból. Schéner Mihály számára játék az alko­tás. Komikus játék, hiszen érzékszerveiben ott lapul a világmindenség. Minden sza­va, minden ecsetvonása arra szolgál, hogy fölrázza a szunnyadó emlékeket, hogy föl­mutassa a kor lenyomatát. Békés megyében, Medgyesegyházán szü­letett. Azt mondja, akkor még rendje volt az életnek: — mert mindenki tudta mi a dolga, mi a kötelessége. S az is természetes volt, hogy az ember képességei és szorgalma szerint boldogul. Mai szemmel nézve mindennek volt szertartása, s ez tette kiegyensúlyozot­tá az életet. Emlékszem, gyermekkorom­ban a parasztember milyen keményen meg- küzdött egy-egy hold földért. De volt is be­csülete. Manapság többnyire ügyeskedés­sel, nyerészkedéssel szerzik sokan a pénzt, nincs mögötte a megszenvedett munka aranyfedezete. Csapong a képzelet, amikor Schéner Mi­hállyal beszélgetünk. Könnyedén lépünk át a múltból a jelenbe, s vetíti elénk jövőké­pét. S a tűnő emlékezet elővarázsolja a kez­dő lépteket, amikor édesanyja a petróle­umlámpa fényénél vezetgette rajzolgató fia kezét. a játékos Schéner Mihály: Meseház — Meseasztal és trónszék — Édesanyám széplélek volt, mindenre érzékeny. O is festegetett, úgy a ma­ga kedvére. De inkább en­gem biztatott. Esténként együtt rajzolgattunk. Ahogyan cseperedtem, egyre nehezebb lett min­den. Hajnalban keltem, ösztöndíjas diák voltam Békéscsabán. A rajztaná­rom biztatott nagyon, menjek a Képzőművésze­ti Főiskolára, ahol Rud- nay Gyula festőművész osztályába kerültem. Ami­kor végeztem, már az év őszén Aszódra kerültem tanárnak. Nem lehettem az akkori idők példás pe­dagógusa, mert felismer­vén Huszárik Zoltán te­hetségét, kiküldtem őt a kertbe festegetni. Hadd szárnyaljon, akinek meg­adatik, miért sínylődjék az unalmas órá­kon. Ez a korszak 1947-től 1956-ig tartott. Azután jött az a bizonyos kiállítás a Csók István Galériában. Az akkori kritika sem­mit nem értett meg művészetéből. Mi több, alaposan lehúzta. Az első támadás után Schéner Mihály a kihívásra szigorú, fegyel­mezett alkotó munkával válaszolt. Immár mesterségbeli tudással felvértezetten vissza­talált szülőföldjére. Talán maga sem vette észre, s már a népművészet kincsestárából merített ihletet. Élkészültek a színes kerá­miák, térplasztikák, a mézeskalács-kerámi­ák: Rózsa Sándor a lovon vagy éppen a Szent István sótartó. — Szeretném a magyar történelem nagy alakjait a használati tárgyakon is megjele­níteni. Igazán nem szentségtörés ez. Em­lékszem, gyermekkoromban ilyen tányér­ból ettem. Nem győzöm hangsúlyozni: a gyerekkel kell kezdeni. Ekkor a lélek még nyitott, gazdagítható. Nos, azt kell kipu­hatolni, hol érzi magát jól a lélek. Kicsit többet kedveskedjünk a gyermekeinknek. A magyar lélekből kiveszőben a játékos­ság, ezért nem értik meg még saját kicsi­nyeiket sem. Szívesen menekül Békéscsabára, a Mese­házba. A békéscsabaiak megvásároltak e célra egy régi parasztházat, s ott berendez­kedhetett a festőművész. Nem is olyan ré­gen könyv készült a Meseház csodáiról. A Meseház mellett megalkotta a Diabolin- kont, az ördögjárást. — Számomra az igazi klasszikus szép­séget a görög kultúra jelenti. Ám azóta sok minden megváltozott. Az alkotó megszen­vedi a kort, s a művész kötelessége, hogy fölmutassa azt, ami fenyeget, hogy megne­vezze, hogy megszabaduljunk nyomasztó terhűktől. — Ahogyan a népművészet a mindenna­pi szükségletekbe beépítette a szépérzéket, a szeretet, a maga szegénységében nagyon is gazdagon élte az életét. Ezt vágynám vissza, ezt a szépséget. Hogy a lélek meg­kapja mindennapi táplálékát. Áz alkotás létformái — ez volt a címe Schéner Mihály akadémiai székfoglaló be­szédének. S hol máshol tarthatta volna e fontos eseményt, mint Békéscsabán. Schéner Mihály öntörvényű művész. Ho­gyan fogalmazza meg a művészet lényegét? — A művészet nem prédikál: sem jót, sem rosszat. Autonóm a maga területén. Magát adja, a szépséget. (Schéner Mihály festőművész, kiváló mű­vész a képzőművészet minden ágában ma­radandót alkotó játékos, kísérletező élet­művéért az idén Kossuth-díjat kapott.) mit tud — üvegből san megformált üvegtárlókban. Tá­lak és poharak, kancsók és korsók, kelyhek és vázák, háztartási eszközök, citromprés, almareszelő, teaforraló, tá­roló, aztán díszüvegek, üvegplasztikák, üvegszobrok. Lámpák, világítótestek, oszlopok, üvegképek, üvegablakok, pannók, építészeti díszüvegek. És a fantázia szabad szárnyalásai — üveg­ből. Ékszerek, absztrakt formák, haj­lított és rogyasztott, préselt és ragasz­tott, festett, fúvott, csiszolt, kemencé­ben alakított üveg. Van lüszterezett, optikailag díszített, aranyozott, kobalt­tal színezett, antikolt, üvegszállal dí­szített, irizált üveg. Fantasztikusan szép formák, harmonikus minták, ke­cses hajlítások meg merev kontrasztok jelennek meg az üvegeken. Itt vannak az üvegművészet nemzetközi­leg is elismert mesterei, mint Bohus Zol­tán, Horváth Márton, Mester Éva, Szabó Erzsébet, Buczkó György. A köztéri mun­kái révén ismertté vált Kovács Júlia, Szi­lágyi András művészházaspár, a csillár­rendszerei által elhíresült Rénes György, az üvegszobrász Melchner Mihály, a fényjá­tékot, színjátékot plasztikáiban integráló Pólyák János és Horváth Gabriella. Több tervezőnek megadatott, hogy egy- egy üveggyár termékeinek meghatározó mestere legyen. így a tömeggyártás felté­telei mellett juttathatta érvényre dizájneri vénáját az Ajkán dolgozó Németh Magda. Ivóedényeivel, kehelykészleteivel aratott si­kert a több mint harminc éve Párádon ter­vező Kékesiné Sipos Judit. A faital Szilcz Mariann, aki előbb restaurátornak készült, de beleszeretett az üvegbe a Glass Rt. szá­mára tervezett díszüvegeket. És egészen fantasztikus munkákkal álltak elő a fiata­lok: Füri Judit természet által ihletett plasz­tikáival, M. Tóth Margit statikus, tömb­szerű állatszobraival. Smetana Ágnes mint­ha növényeket, virágokat álmodna üveg­be. Sigmond Géza abszolút-eklektikus üvegképei látványukkal nyűgöznek le. Míg többen természeti formákat mentenek át üvegbe, addig Darabos Anita a tárgyak impressziójára figyel. Borkovics Péter pe­dig az anyagokat, technikákat szabadon kezelve szerepeket oszt, amikor az üveghez nyúl. Akár egy-egy művész munkájában, akár a látvány bűvöletében akar elmélyedni a látogató, óriási választékot talál. Köblitz Birgit: Üvegkép Kertészfi Ágnes: Fém-üveg plasztika Az üveg, mint tudjuk, színtelen, olykor szí­nes, rendszerint átlátszó, kemény, rideg, mesterséges szilikát anyag. Hogy ez a hi­deg-rideg, merev anyag mindenre alkalmas, azt már az időszámítás előtti évszázadok­ban is tudták. Az üveget fújták, vésték, kö­szörülték, öntötték, festették, színezték. A magyar üveg nyomait egy pásztói ása­tás hozta felszínre, amikor is egy XII. szá­zadi üveghutát leltek fel üvegdarabokkal, palackmaradványokkal. Az elmúlt száza­dok megannyi üvegművészeti tárggyal foly­tatták az iparművészet ezen ágazatának ki- teljesítését. Most pedig az Iparművészeti Múzeumban az utóbbi harminc év hazai üvegművészetét bemutató kiállításon is­merkedhetünk a kortárs magyar üveggel. Negyvenegy alkotó életműve tárul fel a Pa­radoxon — üveg — művészet című augusz­tus végéig látogatható kiállításon. S miben is lehetne az üveg, mint gondo-

Next

/
Thumbnails
Contents