Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-08 / 159. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Riszálásaink Hatalmi fékek és ellensúlyok Az önkormányzás joga az állampolgárokat illeti meg — mondja a szakértő A nők mindig gyönyörűek, éves napszaktól függetlenül évjárattól eltekintve, általában és specifikusan. Ilyentájt, belefutván a nyárba, pedig különösképpen. Valamitől megváltozik a járásuk, a mozdulataik rendje, fejtartásuk, kreolosra színező- dött arcuk talányos mimikája, csípőjük célratörő vagy tudatalatti inspirációktól vezérelt ringatása. Kissé pó- riasabbra vevén a figurát: riszálása... Ez utóbbi igét a népnyelv hol halvány pejorativitással, hol megbocsátó és örömkeltő derűvel használja. Mert nincs kellemesebb dolog, mint belefeledkezni a gömbölyded formák látványába, s ha már ilyen a dolog: nemhogy zavarna, sőt — mámoros pillanatokkal ajándékoz meg a „risza”. Persze, manapság — mint majd minden — a legemberibb dinamizmusok is áthelyezhetők más értelmezési síkokba. Éppígy a megfelelni akarás szándékát — mert ez sem hiányzik belőle — kifejező riszálás is. Helyzetünk olyasformán alakul a gyermekléptekkel araszolgató demokratizálódás közepette, hogy kénytelenek vagyunk állandó készenlétben élni. Eleget tenni, hogy megmaradjunk. De kinek, hogyan és miért, és mennyire megfelelni — ez itt a kérdés! Immár kormányfői nyilatkozatból tudhatjuk: az IMF sanyargató elvárásai hovatovább nem kompenzálhatok csupán az eleget tenni akarás kinyilatkoztatásával. Lyukafogyott nad- rágszíjszorítást, konkrétumokat várnak tőlünk, a majdnem padlóra ke- rültektől. Mondják: tartásunk, nemzeti fej-emelésünk (ha még bírjuk!) feladását. Ilyen kíméletlen a pénz világa, ennyire nem érzik onnan, kívülről, hogy mindez nekünk, magyaroknak korántsem csak monetáris művelethalmaz? Riszáljunk-e tovább, vagy sem? Kimondatott: ne mindenáron, nem kivetkőzve önmagunkból, és nem a kócbábuk hajlongó szervilizmusával. Beszélgettem a minap egy vezetővel. Most nem teszem pontosabbá, miféle elsőszámúval. Ismerjük egymást, tudjuk merre-meddig, melyikünk hány pénzt ér. Valami szokatlan mégis meghökentett diskurzuspartnerem monológját hallgatva: felismerni véltem benne a „riszát”. Félti az állását, a pozícióját, a működő kapcsolatrendszerét, harmonizáltnak hitt magánélete békeszigetét. Érthető, elfogadható — adtam feloldozást. Csak a „ringatózását” ne látnám, ahogyan a változó politikai-hatalmi tetszési indexek hatására billen a gerince, mosolygós ábrázata, uram bo- csá’ — a csípője... így ne, semmiképpen! Uraim! A terepet adjuk át a „feminin szférának ” — a káprázatos testeknek, a remek comboknak, a nyárkirálynőknek. Ők tudják, meddig mehetnek el. Tanuljunk hát! Kállai János AKTUÁLIS INTERJÚNK Dr. Bekényi József A szerző felvétele ^ A polgármester több jogosítványt kapott a képviselő-testülettel szemben. yy élni a rá ruházott hatalommal. Azért kellett beépíteni a demokratikus hatalomgyakorlásba ellenpontokat: a fékeket és ellensúlyokat, hogy egyetlen szerv se jusson túlhatalomra, ne határozhassa meg önkényesen egy település életét. — Az önkormányzati törvénymódosításban ezért a polgármester a korábbihoz képest több jogosítványt kapott a képviselő- testülettel szemben, ugyanakkor meg kellett annak is felelni, hogy a jegyző, aki a szakmai munkáért felelős, és az államigazgatási ügyeknek az általános címzettje — megfelelő eszközökkel rendelkezzék munkája végzéséhez. A ’90-es törvény szerint a jegyző rengeteg hatáskört és feladatot kapott, de nem rendelkezett elegendő eszközzel, nem volt igazi vezetője a hivatalnak. Ez volt az alapvető elmozdulási iránya az 1994-es módosításnak. Az önkormányzati törvény tavalyi módosítása előtt már jelentős publicitása volt, mely pontokon kell változtatni. A módosítás elsősorban az önkormányzaton belüli kapcsolatrendszerbe nyúlt bele. Erről, valamint az önkormányzatok olykor-olykor megkérdőjelezett önállóságáról beszélgetünk dr. Bekényi Józseffel, a Belügyminisztérium főosztályvezetőjével. □ Mennyiben változott a törvénymódosítás értelmében a hatalommegosztás az önkormányzaton belül? — Azzal kezdeném, hogy a 1990. évi 65- ös törvény kerettörvényként megfogalmazta a helyi önigazgatás alapvető szabályait. Nagyon helyesen alakította ki azt, hogy a helyi önkormányzás joga az állampolgárokat illeti, azaz a mindennapok gyakorlata során a képviselő-testület útján intézik az alapvető helyi ügyeket. Azért lényeges az eltérés a tanácsrendszerhez képest, mert az önkormányzat nem része ilyen értelemben az államirányításnak, nincs felettes szerve, nincs hierarchiája, nem alárendelt a megyei önkormányzatnak és egyetlen állami szervnek sem. Az önkormányzat döntését csak a bíróság vagy az Alkotmánybíróság változtathatja meg vagy bírálhatja felül. Olyan önállósággal rendelkezik az önkormányzat, amely széles mozgásteret jelent számára. Persze ez az önállóság önmagában viszonylag keveset jelentene, ha kevés hatáskörrel rendelkezne. A hatáskörök száma azonban nagy a közoktatástól az egészségügyig, a közvilágításig stb. — Lényeges az állampolgár szempontjából: egy olyan rendszert próbáljon fölrajzolni a jogalkotó, amely garantálja azt, hogy az önkormányzat az állampolgárért működik. Hiszen az állampolgár az, aki ezeknek az önkormányzati jogoknak az alanya. A ’90-es önkormányzati törvény a képviselő-testületet jelölte meg a helyi hatalomgyakorlás alapvető centrumának. Ezen nem is kívántunk lényegesen változtatni. Az egy nagyon jó alapelv, hogy a választott tisztségviselők döntsenek az alapvető helyi ügyekben. Az viszont világossá vált a négy év során, hogy egyedül, önmagában a képviselő-testület vissza is tud □ Sok szó esik mostanában az alpolgármester, illetve az aljegyző státusáról, illetve feladataikról. — A jogalkotó itt alapvetően mindkét státusnál arra gondolt, hogy például az alpolgármester a polgármester helyettese, munkájának a segítője, miként a jegyzőé az aljegyző. Nem pártpolitikai elven alapuló újabb státusok létesítése, hanem a vezető segítése volt a cél. Ezért jelölte az alpolgármestert maga a polgármester. Az alpolgármester önállósággal nem rendelkezik, azt a polgármester mondja meg, miben kéri a támogatását. A polgármester tartós távollétében pedig helyettesíti őt. Ezek mind a mai napig vitát váltanak ki a hogy nagyon sok kistelepülés önállóan alkalmaz jegyzőt. Ott is, ahol talán nincs erre feltétlenül szükség. Ahol egyszerűen nem indokolja a település mérete, hogy az államigazgatási és önkormányzati feladatoknak az ellátására önálló jegyző és önálló polgármesteri hivatal működjék. A településnek és az önkormányzatnak az önállósága egyáltalán nem sérül azzal, ha több kistelepülés közösen tart fenn hivatalt körjegyzőségben vagy társulási formában. Sokkal jobb lenne a helyzet, ha a kistelepülések nem vinnék el ezeket a jegyzőket. Persze, mikor a kormány javaslatot tesz, nem szeretne beleesni abba a csapdába, mint a hetvenes években, amikor erőszakos körzetesítéssel vont össze településeket. Mind a mai napig rengeteg vita van a községek között, amely visszavezethető az erőszakos összevonásokra. — A körjegyzőség nem egyszerűen pénzkérdés. Nem az a legfontosabb, hogy olcsóbb, bár ez sem elhanyagolható szempont. Arról van szó, hogy az igazgatási racionalitás is megkívánja. Tehát ahhoz, hogy a jegyző, a polgármester, az önkormányzat meg tudjon felelni annak a rengeteg elvárásnak, olyan szakértő csapatnak kell működnie a háttérben, ahol minden területnek van szakavatott gazdája. Ez kis településen megoldhatatlan, itt össze kell fogni, hisz csak több település tud egy ilyen szakértő csapatot felállítani, megfizetni és — nem utolsósorban — kihasználni. Azért fönntartani egy jegyzőt, hogy ötven-hatvan ügyet bíráljon el egész évben — szakmailag is rossz, hiszen a kapacitása nincs kihasználva. — Községekben nem kötelező aljegyző kinevezése. A törvényben a nagyközségekről és a városokról van szó. Itt viszont elemi elvárás, hogy ne csak egyetlen szakember legyen, hiszen ha az kiesik, pótolni kell. Más kérdés, hogy a valamikori nagyközségek között akad, amely szinte teljesen kiürült, csak a cím maradt meg. A jogalkotó nyilván nem ezeknél kívánta meg, hogy aljegyző legyen. — Úgy érzem, ha racionalizálódik ez az igazgatási szervezet, nagyon sok probléma megoldható. A települések is felismerik, hogy a kormányzat próbálja gazdasági ösztönző eszközökkel a társulásokat, a körjegyzőségeket támogatni. Biztos, hogy sok esetben a jogszabályi kényszer is egybe fogja hozni ezeket a településeket, mert nem lehet arra bízni, hogy felismeri-e két vagy több település a közös érdekeit. □ Hallani polgármesterektől, hogy olykor az állam csorbítja az önkormányzatok önállóságát. — Az önkormányzati szisztémában az önkormányzatok önálló hatalmi tényezők lettek. Az államnak viszont számtalan olyan feladata van, amelyeket az önkormányzatok nélkül nem tud ellátni. Tény, hogy sokszor megvádolják a kormányt, hogy sértik az önkormányzatok önállóságát. Én erre csak azt tudom mondani, hogy a jogszabályok zöme megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a parlament az önkormányzati törvényben, bizonyos alaptételeket pedig az alkotmányban rögzített. " Az Új helyzetben az önkormányzatok önálló hatalmi tényezők ________ lettek.______yy képviselő-testületekben, mert előfordul, hogy nem értik meg: nem arról van szó, hogy a polgármester mellé választunk valakit, aki ellenőrzi tevékenységét vagy a jegyző mellé szakmai kontrollt gyakorló szakembert, hanem munkájuk segítése céljából. Az alpolgármester, illetve az aljegyző szerepe ebben a rendszerben egyáltalán nem elhanyagolható, ellenkezőleg, igen fontos. □ Hogyan mérik le, az adott törvény miként működik a gyakorlatban, szolgálja-e azt a célt, amelyre a jogalkotó gondolt? — Erre nagyon jó alkalmat kínálnak a polgármesterekkel, jegyzőkkel való találkozások, mint például a szakolyi volt, hiszen’aki a törvényt a gyakorlatban alkalmazza, az pontosan tudja, saját bőrén tapasztalja, hogyan működik a rendszer. Ennél jobb visszajelzőrendszert nem tudok elképzelni, hiszen náluk autentikusabb emberekkel nem találkozhatunk, nekik ugyanis nap mint nap ezekkel a jogszabályokkal kell dolgozniuk, nekik kell megvalósítani azt, amit a jogalkotó jól vagy rosszul megálmodott. A szakmai előkészítés során is nagy szerepet szántunk a jogértelmezési tanácskozásoknak, igyekeztünk megismerni a jogalkalmazók véleményét. Az ön- kormányzati törvény ’94-es módosításának Rengeteg vita van a községek között, amely visszavezethető az erőszakos összevonásokra. «• közel a fele ilyen jogalkalmazói tapasztalatokból indult ki. □ Kistelepüléseken, különösen térségünkben komoly gondot jelent az aljegyzők kinevezése, hiszen például megyénkben 36 településen egyáltalán nincs főállású jegyző sem, nemhogy aljegyző. A törvény szerint pedig megfelelő képesítés nélkül aljegyző sem nevezhető ki. — Á jegyzőhiány visszavezethető ahhoz, Györke László A
