Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-03 / 130. szám
1995-JÚNIUS 3-, SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Áldott állapotban, egyedül Maguk sem tudják, hogy mit akarnak az élettől • Régóta otthonban él A semmibe vesz a pillantása. Ki tudja, gondolatait milyen érzések uralják? A világra haragszik talán, amely összeesküdött ellene és egy szívtelen szívtipró képében áldott állapotban magára hagyta? Vajon eszébe jut-e, hogy a méhében növekvő magzat egyszer rákérdez: vártál rám, mama, vagy véletlen születtem? A kismama, alig túl a tizenhetedik születésnapján, s alig pár napra a szülés várható időpontjától, ellentmondásos érzések közt vergődik. A sóstói csecsemő- otthon, amely a szó konkrét értelmében otthont kínál a krízishelyzetbe került fiatal nőnek, minden luxussal ellátja. Soha ilyen paradicsomi körülmények közt nem élhetne, ugyanis nem kell fizetnie a szállásért, az ellátásért, a ruháért. Ugyanakkor a hétköznapi luxust vaskerítés határolja, a szabad világ kapuját kifelé portás vigyázza. Bár senkit nem tartanak vissza erőszakkal, a benti kényelem mégis a rácsokkal, a kinti küzdelem a magánélettel egyenlő. Már a harmadik gyermeke totyog Kóka Gáborné, Ildikó körül. A másodikkal terKét anya, két gyermek hesen bekerült, majd a szülés után mondott igent egy barna bőrű fiatalembernek. Mint mondja, a férje belekeveredett egy balhéba és most a börtönbe jár beszélőre hozzá. Hol az egyik gyereket viszi, hol a másikat. Arra az egy órára, amikor az asztal két oldalán férj és feleség egymás szemébe nézve a jövőt tervezi. Nagy álmuk, hogy Érpatakon vegyenek egy kis házat. Ildi alig várja, hogy reggelente iskolába, óvodába vigye a fiait, vállaljon valami napszámosmunkát vagy takarítást, hogy a családi pótlékot kiegészítse. Évek óta a sóstói intézet az otthona, s a gondozónőknek lassan a jobb keze. Segít nekik pelen- kázni a kisebbeket, ételt melegíteni, sétálni vinni a csoportot. Most meg alkalmi tolmácsnak szegődik, mert ő már szavak nélkül is ért a bentlévő sorstársai nyelvén. Amikor nem találjuk a fogalmakat kifejező szavakat Lakatos Mártával, Ildi fordít. Magyarról magyarra. Megélt élményei alapján ő már tudja, hogy mi mit jelent. — Az anyám belehalt a szülésembe, az apámat sose láttam. Vámosatyán éltem kilenc évig egy idős néninél, de kamaszkoromban eltávolodtunk egymástól. Visszahozott az intézetbe. Ez Márta története. Tipikus állami gondozott sors. Intézetről intézetre járt, s amikor valaki személyes érdeklődést mutatott iránta, menekült Balázs Attila felvételei hozzá. El önmagától, el az otthontól az önálló élettel kecsegtető partnerhez. Mire megismerte az illetőt, már szíve alatt hordta a gyermekét annak a fiatalembernek, akit mai eszével képtelen apának elfogadni. A sors különös kegyének érzi, hogy még áldott állapotban megismerte azt a férfit, aki alig várja, hogy egybekeljenek és sajátjaként nevelje a mástól fogant gyermeket. így aztán Márta nagy várakozással néz a szülés utáni időszak elé, hisz az bizonyára maga lesz a földi paradicsom. Ennek ellenére azt mondja, hogy Istenhez kötődik a legjobban, a református templomba a pap korábban ismeretlen világba vezette be, még konfirmált is. Szabó Katalinnak is várnia kell még a nagykorúságra. Három hónapos csecsemőjét szoptatja. Richárd Viktor pótolja neki a férjet, az apát, az anyát, merthogy családtalanul tengődne a csöppnyi élet nélkül. Ildi segít kibogozni élete alaposan összekuszálódott szálait. Ami biztos: szeretne innen kijutni, önálló otthont szerezni és nevelni a gyermekét. Ami nem biztos: mindezt miből tudná megoldani. S ami egyáltalán nem kecsegtet reménnyel: szakma és család híján állást találni, s megkapaszkodni valamiben a kinti élet leselkedő veszélyeinek ellenére. Álmodni soha nem szokott, egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy vágyainak szabad folyást engedjen. Inkább a mosókonyhán segít a gondozónőknek teregetni vagy amit éppen rábíznak. — Igen különös ez a mamás csoport — kísér az ajtóig Bártfai Józsefné gondozónő. — Megtanítjuk a mamákat a gyerekkel bánni. A legtöbben azt sem tudják, mihez kezdjenek vele. Pedig itt megkapják az alapanyagot, az élelmiszereket és főzhetnek önállóan. A csecsemő ellátásának, öltöztetésének fortélyait szintén itt sajátítják el. Azért hiába élnek ezek a gyermekek az anyjuk mellett, ha kilép a szülő a szobából, már kétségbeesnek. Mintha az intézetben a levegőben lógna a lehetőség, hogy egyszer mégis magára hagyják a kicsit. És tudja, mi fáj nekünk, gondozónőknek? A lelkünket tesszük ki ezekért az ártatlan gyermekekért és amikor meglátják a vér szerinti szülőt, egyből őt akarják birtokolni. A vér szava nagyhatalom. Egészen sajátos az a misszió, amelyet a sóstói intézet magára vállalt. Dr. Pethő Agnes igazgató főorvos asszony negyed- százada irányítja az intézetet és keresi megszállottan a családból kitaszítottak végleges (?) otthonát. — Állami gondozottaknak nyújtunk átmeneti otthont, amíg életük krízishelyzete megnyugtatóan rendeződik. Dióhéjban így lehetne összefoglalni azt a szerteágazó munkát, amely nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is a tűrőképesség határára juttatja időnként a gondozókat. — KülönöKép szöveg nélkül sen azért nehéz velük, a mamákkal bánnunk, mert hiába nem nagykorúak, azzal, hogy gyereket szültek, egy sor szülői jog illeti meg őket. Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy a biológiai érettségtől utcahossznyival maradt el a társadalmi érettségük és mi ezen a területen szeretnénk segíteni nekik a lemaradás behozásában. Fogalmuk sincs, mit jelent állást vállalni, azt megbízhatóan ellátni, a háztartást vezetni, a gyermeket nevelni, az önálló otthont megteremteni, a legtöbbjüknek még az iskola elvégzésére sem telt a szorgalmából. Idebenn egészen szép eredményeket tudunk felmutatni az apró sikereikből, de vannak visszatérő mamáink, akik képtelenek önerejükből túl a rácson egzisztenciát teremteni. Maguk sem tudják, hogy mit akarnak az élettől. Amikor az egyik mama, aki éveken át nem törődött a kislányával, meghallotta, hogy egy rendes család örökbe fogadná a.gyereket, azonnal lármázott, a szülői jogaira hivatkozott, mit képzelünk, hogy csak úgy másnak adnánk? Mintha ő valaha is figyelt volna a gyerekére egy szemernyit is? Pedig a befogadó család még az effajta „anyai” magatartás ellenére is vállalta volna a kicsit... A 30 éves intézetben több mint 500 anyát gondoztak eddig és 1990 óta körülbelül 150 család köré igyekeztek otthont varázsolni. Van olyan gyerekanya, aki a kötöttség legenyhébb formáját is képtelen elviselni és még véletlenül sem merül fel benne, hogy neki is alkalmazkodnia kellene a környezetéhez. Éljen bárhol, e tulajdonság híján betonfalba ütközik, bármerre fordul. Tóth Kornélia A KM VENDÉGE A diákpolgármester Cselényi György Azt hiszem, a diákság körében sem teljesen közismert, hogy Nyíregyházán, a Kossuth téren diákpolgármesteri hivatal is működik. Pedig ott zajlik az élet; különböző ügyekben lányok, fiúk adják egymásnak a kilincset. A közelmúltban például kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen többek között szó volt a megyeszékhelyen megrendezendő Helia- D XIII. Ifjúsági Atlétikai Európa-baj- noksággal kapcsolatos teendőkről, hiszen a diákpolgármesteri iroda megbízottai részt vesznek a bérletárusításban, a különböző (de törvényes!) pénzszerzési lehetőségekről és egyebekről. A komputerrel is ellátott irodában Véghseő János diákpolgármestert találom. Tizenkilenc éves, a 110. Sz. Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet épületgépész technikusi szakának másodikos tanulója. Rögtön hozzáteszi, nem bukott meg, azért annyi..., mert már van egy szakmája: központi fűtés- és vízvezeték-szerelő. Jó fej, vágja a szöveget. Beszélgetésünk közben többször telefonhoz hívják. A csevelyt valahányszor a „Várlak” — szóval fejezi be. Elmondta, hogy Nyíregyháza tizenhét középiskolájában diákönkormányzat működik. Itt is — mint az ország ban sok helyütt — felmerült az igény városi szintű diákönkormányzat, diákpolgármester, továbbá alpolgármesterek megválasztására. Meg is történt. — Az egyik alpolgármester, nevezetesen, Tóth Krisztina a belső ügyeket kezeli — mondta Véghseő János. — Egyebek közt gondoskodik arról, hogy a különböző anyagok eljussanak hozzám, illetve megszervezi, hogy a rendezvényekhez időben te rém és minden, ami kell, álljon rendelkezésre. A másik alpolgármesterhez az oktatási ügyek tartoznak, például Véghseő János az, hogy az iskolákban felmerülő problémákról kellő információval rendelkezzünk. A harmadik alpolgármesternek az ifjúsági ügyek a területe, beleértve a fegyelmi tárgyalásokat is. Szükség lenne egy negyedikre is, de erre még nem találtunk megfelelő embert. Terveink szerint ő a közép- és a főiskolák közötti kapcsolatokat ápolná, annak érdekében, hogy akinek nincs 4-500 forintja a felvételi előkészítő órákra, azok is részt vehessenek tudásnövelő különfoglalkozásokon. S így, a továbbtanulásra másokkal egyenlő eséllyel jelentkezhessenek. Nekem — mint polgár- mesternek — mindezek koordinálása a dolgom. Véghseő János szavaiból kitetszett, hogy mint az ■'t többi területén, a pénz a diákok lehetőségeit is erősen behatárolja. Hogy az anyagiaknak se legyenek annyira szűkében, ezért „Nyíregyháza Diákokért Alapítvány” létrehozását tervezik. Ennek révén különböző pályázatokon vennének részt, hogy bizonyos központi pénzösszegekre tehessenek szert. Ha azt A szerző felvétele megfelelően forgatnák, az iskolákban tevékenykedő diákönkormányzatok rendezvényeit támogathatnák. — Gondoljunk bele, ha a megyeszékhelyen lévő 17 középiskola diákönkormányzatát, ha egyenként csupán 10 ezer forinttal segítenénk, ahhoz már 170 ezer forintra lenne szükség. — Ezért gondoltuk majdan az alapítványban lévő pénzt például hulladékgyűjtés és -értékesítés révén is gyarapítani. Természetesen jó lenne, ha más diák- szervezetek segítésére is nyílna mód. Most nyárra megpályáztunk a Duna mellett egy továbbképzéssel egybekötött üdülési lehetőséget, de még nem kaptunk rá választ. □ A „kollégájával”, Csabai Lászlóné- val milyen a kapcsolata? — Nagyon jó, szívélyes. Megérti a fiatalok gondjait, s amennyire tud, igyekszik azokat enyhíteni. □ A diákok milyen ügyekben fordulnak önhöz? — A legkülönbözőbbekben. Például egy kislány elpanaszolta, hogy a tanára a fizika feleletére nem olyan jegyet adott, amilyet megérdemelt volna. Telefonon beszéltem a tanárral és a lány rövid időn belül javíthatott. 1
