Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)

1995-06-27 / 149. szám

1995. június 27., kedd 14 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________ VÁLASSZON IGÉNYEINEK megfelelően! Értékpapírok Kamatmértéke Aquincum Értékjegy I/A (lekötési idő 2 év) Garantált kamat évi 10 % Kamatprémium ___________________ évi 20 % Összesen évi 30 % Aquincum Értékjegy II/A (lekötési idő 366 nap) Garantált kamat évi 10 % Kamatprémium ____________________________évi 18 % Összesen évi 28 % Takarékjegy A/l Lekötési idő 3 hónap évi 26 % Takarékjegy B/l Lekötési idő 6 hónap évi 27 % Lakossági betétek Kamatmértéke Látra szóló bankszámla évi 13% Lekötési idő évi kamat 1 hó__________________22-25 % 2 hó 23-25,5 % 3 hó _________ 24-26,5 % 6 hó 25-27 % 9 hó ~ 25-27 % 12 hó ____________ 25,5-28~% 18 hó 25,5-28 % A fenti kamatmértékek az 1995. április 20. után lekötött betétekre érvényesek. A kamat mértéke a lekötött összeg nagyságától függ. Budapest Bank Rt. A Spanyolország: a vidámság földje Ünnepi díszbe öltözött kislány és legényke Cordobá- ban :4C«4»C-H4HC4MMHWK»<MH044K40CC4MHMWM4MC6HHK44HM09MHMMHO Cservenyák Katalin (KM) — Hajnali háromkor fo­gadtam meg: ez volt az utolsó előtti éjszakám, amit buszon töltöttem. Azért előtti, mert még haza is kell jönni. Na, persze, a rutinosabbak mind hoztak magukkal kispárnát, meg plédet, azok most nyu­godtan durmolnak... Viszont nem látják, amit én: a felhő­dunyhák alatt szendergő he­gyormokat, a sziklahasadé­kokban nyáron is megbúvó je­ges havat. Gyönyörű az út. Végig Ausztrián, Olaszországon, a francia Riviérán.. Jó volna ki­szállni, felébreszteni a tengert! Már biztos jó meleg. Egyetlen dolog bosszant: itt­hon senki nem fogja elhinni, hogy Spanyolországban jár­tam. Eddig még senki sem kérte az útlevelemet, így nem is lesz benne pecsét! Észrevét­len lépjük át egyik határt a má­sik után: sosem tudom, mikor váltunk épp jegyet az autópá­lya következő szakaszára, vagy váltunk országot a „tal­punk alatt”. Mindenesetre — amennyire féltem — teljesen megnyugodhatok: mindkét buszvezető érti a dolgát, egyenletes, nyugodt a tempó, és működik a klíma. Na, de ami a lényeg: maga Spanyolország. Tizenkét na­pos körutazás az Express-szel, ismerkedés a legszebb váro­sokkal: Barcelona, Zaragoza, Madrid, Cordoba, Sevilla, Granada, Alicante. Az első ál­lomás Barcelona, az olimpia városa. Lenyűgöző a stadion, és csodálatos a kikötő. Megka­pok a keskeny . sikátorok, s azonnal feltűnik, ami egész Spanyolországra jellemző: minden talpalatnyi helyen — legyen az kilépő, erkély, ab­lakmélyedés, tetőterasz — vi- rágzuhatagok. Hihetetlen szí­nekben pompázik a muskátli, a parkokban rendre frissekre cserélgetik a már elvirított egynyári növényeket, égig ér­nek a pálmafák, sárgul a cit­rom és a narancs, míg az uta­kat szegélyező rézsűn aga- vék és leanderek ontják virá­gaikat. leket Sorolhatnám a látnivalókat, a szebbnél szebb katedráto­kat, de tőlem sokkal szaksze­rűbben megteszik ezt az úti­könyvek. (Nem árt itthon be­tenni egyet a bőröndbe!) Barcelonában nem szabad kihagyni a Picasso Múzeumot, s legalább egyszer végig kell sétálni a La Ramblas-n, ahol egymást érik az utcai árusok (érdekes, itt senkit nem za­var!), s minden sarkon találni legalább egy mutatványost is. Pénzre, értékekre nemcsak itt, egész Spanyolországban vi­gyázni kell, mert szemérmet­lenül sok a tolvaj. Igazából pe­dig érthetetlen, hiszen jóval gazdagabbak, mint mi. Lehet velem vitatkozni, de Madrid­tól különösebben nem voltam elragadtatva. Igazi nagyváros, annak minden előnyével és hátrányával. Negyven év alatt duzzadt fel a lakossága nyolcszázezerről négymillióra — s ez azért sokmindent el­árul. Sevilla, Cordoba, Granada viszont már igazi spanyol vá­rosok. A szűk utcákban szoro­san egymás mellé épített há­zak fehér falaikkal — a gon­dosan megtervezett, oázisként ható belső udvarokkal — csu­pa derűt és nyugalmat áraszta­nak. Vásárolni csak délen szabad — figyelmeztetett az idegen- vezető, és igaza volt. Akármi­lyen csábító, s ha a magyar zsebnek még oly kedvezőnek tűnik is az üzletek kínálata, Madridban is minden sokkal drágább, mint a déli városok­ban. A kiszolgálás viszont egy­formán udvarias, legyen az a sarki fűszeres, vagy valamely belvárosi kávézó. Igazából ki­csit furcsa is volt a figyelmes­ség, amit tapasztaltam, mert ha rólunk, magyarokról állítják, hogy vendégszeretők va­gyunk, akkor a spanyolok ven­dégszeretetére nem találok szavakat. Sosem voltak például nyelvi nehézségeink. Fülig szaladt a szájuk, amikor kézzel-lábbal, időnként rajzokkal próbáltuk megértetni magunkat, s min­dig segítettek. Madridban, egy játékboltban — látva, mennyi­re tetszik a portéka — az eladó kérés nélkül sorra vette le a polcról a játékokat, s mutatta be, melyik, mit tud. Talán még jobban élvezte az egészet, mint mi. Irigylésre méltó egyébként az a felszabadult vidámság, ami egész Spanyolországot jellemzi. Cordobában épp a májusi fiestára érkeztünk, s már reggel óta az esti mulat­ságra készült az egész város. Az utcán gyönyörű ruhás lá­nyok sétáltak, hajukban virág­gal. Estére aztán már minden­ki ünnepi díszbe öltözött: még a pár hónapos csecsemő is fla- mencoruhában „hegyeit” a ba­bakocsiban. Utóbb kiderült: ünneplésre a spanyolok min­dig találnak alkalmat. Nem volt különleges esemény a cordobai májusi fiesta sem, mert lesz júniusi és júliusi is... És, persze tűzijátékkal. Mind­egy volt, mikor, hová érke­zünk, a tűzijáték nem maradt el. Ha már egy este nem hal­lottuk a jól ismert puffogáso- kat, azt hittük, valami baj van. Na, hát, ha már az ünneplés­nél tartunk, akkor nem hagy­hatjuk ki a sorból a bikavia­dalt. Madridban például már kora délelőtt hosszú sorok kí­gyóztak az aré­na előtt: min­denki szeretett volna jegyet váltani az esti vérontásra. Nem tudom, mit él­veznek abban, hogy szeren­csétlen állatok legyilkolását né­zik végig, de annyi bizonyos: furcsán néztek ránk, amikor a bika érdekében pár jó szót szól­tunk. Egyedül azt a magyará­zatot tudtam ki­találni erre, hogy talán az aréna lelátóján vezetik le a felgyülemlett fe­szültségeiket, dühüket a spa­nyolok, nem pedig a kocsmá­ban. Részeggel ugyanis arrafe­lé nemigen találkozni. Ez az út nem pihenés — hirdette a két­hetes programot az utazási iro­da, s való igaz: meglehetősen feszített tempó kell ahhoz, hogy ennyi idő alatt bejárjuk ezt a csodálatos országot. A sok-sok látnivaló azonban mindenért kárpótolt, még azért is (egy kicsit), hogy a tengert leginkább csak távolról és buszból láttuk, dacára annak, hogy a víz már május végén 24, a levegő pedig 38 fokos volt... Sevilla — ebben a katedrálisban találjuk Kolumbusz Kristóf sírem­A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents