Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-10 / 135. szám
1995- JÚNIUS 10., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete K ülön kis világ. A megváltozott munkaképességűek, a fogyatékosak különös világa. Ez a szakolyi „városállam”. Egyesek Rómára és a katolikus egyház központjára utalva így nevezik: „A szakolyi Vatikán”. Az elnevezés, pontosabban a becézés találó. Ennek a szépen fejlődő szabolcsi községnek a közepe táján egy körül kerített megyei intézmény található. Mit megyei, hiszen a szomszédos megyékből, sőt Pest megyéből is élnek és dolgoznak itt beutaltak! S a „dolgoz- nak”-on a hangsúly. Az intézmény neve: díjba készülő igazgató azonban a rózsalugasra hívja fel a figyelmünket. Magyarázza, hogy a békebeli rózsákat még a hatvanas évek elején telepítette. Jogos a büszkeség, kiállításra vihetnék e vérvörös, bódí- tóan illatozó rózsákat. Jó környezetben élnek tehát itt a sorstársak. S egyre inkább igyekeznek önellátóak lenni. A múltról, az eltelt 45 esztendőről Kopócs Zoltán igazgató ad rövid tájékoztatót. Mint mondja, megyénkben 1950-ben elsőként alakult a szakolyi szociális otthon. Az induláshoz, a működés A teknősbékák nem kaptunk. Megépült a 140 férőhelyes új szállás. A lakók 94 százaléka foglalkoztatható. Önálló keresettel rendelkeznek, jövedelmüket a saját céljaikra fordítják. Az intézet két telephellyel működik, területe több mint 4 hektár. Az szán Fogyatékosak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Foglalkoztató és Rehebilitációs Intézete. Az éppen 45 éves intézet bemutatása azért is időszerű, mert pár hét múlva új igazgató kezdi meg itt a munkáját. Sok újat akar... Az átjárható, cseppet sem riasztó kerítésen belül hatalmas kastélypark terül el. Százados fák, illatozó virágok marasztalják az ide látogató idegen tekintetét. Különös emberek, különös állatok és különös növények élnek itt egymás mellett harmonikusan. Az emberek, a lakók többsége dolgozik, ám jó néhányan ülnek a pádon és tekintetük messzire réved... Egy kövekkel körbe zárt tavacskában kilenc teknősbékát számolunk. Szépek, elevenek, van életterük, de kísérőink szerint mégsem szaporodnak. Egy kis tisztáson páva pöffeszkedik, tolláit fitogtatja. A közeli ketrecben aranyfácán és ezüstfácán díszlik. A park állományát gazdagítja a tulipánfa, az öreg hársfák közelében egy vizenyős részen vízitök pompázik. A nyugmegkezdéséhez adományokból gyűlt össze majdnem minden. Egyik asszony például dunyhát, párnát adott, a másik főzőedényt. Nem létezett még a központi támogatás rendszere. Öt alkalmazott elkezdett gondozni harminc idős embert. Ez volt az indulás. 1962-ben aztán jelentősen javultak a személyi és technikai feltételek, s bővülni kezdett a lakók száma. Az alkalmazottak a munkakörök ellátásához megszerezték a megfelelő képesítéseket. A nyugdíjkorhatárt elért igazgató egy feljegyzést vesz elő, ebben olvashatjuk a következő, sokat mondó sorokat: „A szociális otthon 1976-ban a fogyatékosok szociális intézetévé alakult át. A gondozottak foglalkoztatását, munkával való ellátását a Budapesti Kézműipari Vállalat, a helyi tsz és a Balkányi Állami Gazdaság biztosította. A megyénkben lévő fogyatékosak nagy száma indokolttá tette a további fejlesztést, így 1982-ben a létszám 210-re emelkedett. Új gazdasági épületet intézetben elsősorban a megyében élő fogyatékosak elhelyezését biztosítjuk, de Hajdú megyéből 6, Pest megyéből 10, Borsod megyéből 3, Szolnok megyéből 2 beutaltat fogadtunk. A 73 tagú személyzet Szakolyból, illetve a környező településekről kerül ki. Az intézet tehát munkahelyeket biztosít, s maguk a lakók is hasznos munkát végeznek.” S az eddigi munkakörök tovább bővülnek. Erről informál Turcsik László megbízott igazgató, aki a közelmúltban megkezdte felmérését, az illetékesekkel ismertette terveit. A nyár közepétől ő igazgatja az intézményt. Szakképesítése alkalmassá teszi az igazgatói teendők ellátására, de mint mondja, elsősorban nem szociális, egészségügyi és pedagógiai feladatokat akar ellátni, mindenek előtt menedzser típusú igazgatókét kíván dolgozni. Sorolja: első teendői közé tartozik, hogy felvesz egy egészségügyi főiskolát végzett fiatalt, akinek bőven lesz itt feladata. Ő pedig újabb munkát keres, megszervezi az értékesítést és a még hatékonyabb önellátást. A hátsó udvarra kalauzol bennünket a leendő igazgató és mutatja a sertésólat, a mini húsfeldolgozót. Magyarázza, hogy jelenleg két anyakoca és harminc hízósertés áll a ketrecekben. Kevesli az állományt. Érvelése helyesnek tűnik, amikor azt mondja, hogy van itt moslék bőven, s a kapott földön kukoricát is termelhetnek majd. Szóval ő a mostani harminc helyett 50-55 hízót képzel el, mert szerinte minden héten vágni kell egy sertést a 210 lakó önellátásához. Ez a terv megvalósítható. Hozzá tehetjük: meg kell valósítani, hiszen apadtak a támogatás forrásai, csökkent a társadalom eltartó képessége. Amíg egy kicsit politizálunk, az istállóhoz érkezünk: egy ló áll jászolhoz kötve. Megtudjuk informátorunktól, hogy szállításra, belső munkákra használják. Turcsik László itt említi: a Nyíregyháza melletti Ilonatanyáról szeretne kapni egy kancát és akkor elkezdődhetne itt egy kisebb lótenyésztés. A lovat földművelésre is használ- nálhatnák. A földprogramról külön kis tájékoztatást kérünk és kapunk. Megtudjuk, hogy az új igazgató a helyi önkormányzattól 13 hektár földet kért bérbe. Az előzetes megállapodás szerint meg is kapta. A terv az, hogy e jókora területen búzát és burgonyát is termelnek a lakók. Na és persze gyümölcsöt. Az élelmezés így megoldódna. Mi több: bizonyos termékekből eladásra is jutna. A sok termék és az áruért kapott pénz még így sem lesz elég az önellátáshoz — vetem közbe. Erre Turcsik László válasza: — Szeretnék létrehozni egy alapítványt. A támogatók adományaiból is csurran- cseppen a kasszába. Fenntartom a hagyományos megrendelőt, s a munkaerőnk szabad kapacitását felajánlom a munkaadóknak. Tanúi lehetünk, hogy teremtő munka folyik az intézet falai között. A már említett pesti cégnek futball-labdákat gyártanak a lakók, a rézdrótok hasznosításán is dolgoznak. Á kerítés melletti lapos épületben (és előtte) új termékeket állítanak elő. Erről Kissné Galla Erika munkavezető ezt mondja: — Vesszőből elkészült a mózeskosarunk prototípúsa. Kosarakat, dísztárgyakat is készítünk eladásra. Néhányan vályogot vetnek, főleg az itteni épületek felújítására. A lakók napi hat órát dolgoznak, ki-ki képessége szerint. jó híreket hallunk Győri Andrástól, Szakoly jegyzőjétől: — Hiába megyei intézmény, több mindenben egymásra vagyunk utalva, ezért szeretnénk együttműködési megállapodást kötni. Hamarosan kész lesz a közhasznú társaságunk aszalóüzeme, csomagoláshoz, címkézéshez munkát adhatunk a lakóknak. Hamarosan kábeltévéje lesz Szakoly- nak, a stúdió kezdetben az intézetben, később a kultúrházban működik majd. Szót váltunk a lakókkal. Az egyik fényképezőgépet akar venni, a másik nősülni szeretne. A régi igazgató megjegyzi: e falakon belül házasságok is köttettek. Nábrádi Lajos Hásznos munka az intézetben A szerző felvételei A KM VENDÉGE A fesztivál ötletgazdája Cservenyák Katalin Tegnap zárta be jelképes kapuit Fehér- gyarmaton a II. Szatmár-Beregi Televíziós Fesztivál. Ötletgazdája, Bolyáki Attila (aki egyébként a gyarmati városi televízió főszerkesztője) szerint az elnevezésben minden egyes szónak jelentősége van. Hiszen a témát a résztvevőknek a térségből kell meríteniük, s ami lényeges különbség a többi tévés találkozótól: itt kell elkészíteniük, s nem otthon, a kulisszák mögött. A fesztivál gondolata úgy született, hogy a híradós szakmának eddig nem szerveztek találkozókat. Ha lapnál dolgoznék — fogalmaz az ötletgazda —, újságíró találkozót rendeznék. Hiszen a gondjaink, feladataink egyformák. — A helyi információ fontossága vitathatatlan — magyarázza. — Mert például: mi a téma? Tavaly úgy gondoltuk, téma az, hogy nincs víz a Túrban. Felajánlottuk a Magyar Televíziónak. A válasz: ugyan már, kit érdekel? Holott érdekli a környéken élő lakosságot, mert nem tudták itatni a teheneket, nem volt víz az öntözéshez. Eddig a kutya nem figyelt azokra a témákra, amelyek egy lakókörnyezet életében lényegesek voltak. Nyilván nem a debreceniek figyelmét szakakarjuk felhívni Fehérgyarmat szemét szállítási gondjaira sem. — Lényeges kérdés ebben a mában, mit tartunk hírnek folytatja. — Mi választjuk, s a mi felelősségünk, miről írunk. Jelentős a szerepe a helyi sajtónak abban is, hogyan szelektál a témák között. Itt egy adás után nem lehet elbújni, mert az emberekkel találkozunk az utcán, s ha valamit elrontottunk, azonnali a visz- szacsatolás. Úgy gondolom, főszerkesztőként sincs jogom ahhoz, hogy a hírhez kommentárt fűzzek. Bolyáki Attila eredetileg műsza ki mérnök, de később bölcsészdiplomát szerzett, most pedig az ÉLT” újságíró szakára jár. A bölcsészkaron oktatás- technológiát is tanult, s az ott i szerzett ismereteket felhasz- Bolyáki Attila nálva épített ki zártláncú tévés hálózatot a gyarmati szakmunkásképző iskolában. Ekkor jött az ötlet: miért zárnák szekrénybe az iskolai tévéláncot, amikor a városnak is használhatnak vele. így jött létre a Mozgó képek című műsor, ami a szó szoros értelmében mozgó volt, ugyanis a város jelentős eseményeit bemutató félórás videofelvétellel járták az intézményeket: bemutatták a kultúrházban, a moziban, iskolákban, kollégiumban, de még az ABC- ben is. Aztán jött a rendszer- váltás, s a fehérgyarmati képviselő-testület első döntései között hozott határozatot az önálló, független gazdálkodású városi televízió létrehozásá- ^ ról. A TVF jövő év januárjában ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. A ká- •••— belhálózat A szerző felvétele mára szinte teljesen kiépült, de most újabb tervet dédelgetnek a tévések. Egyedülálló lesz az országban, ha sikerül kiépíteni a térségi kábelrendszert. A penyigei mikrohullámú adó körzetében 30-40 települést fűznének fel erre a láncra, s a megvalósításhoz az országos műszaki fejlesztési támogatásra pályáztak — sikerrel. Az önkormányzat idén sajnos egy fillért nem tudott adni a helyi tévének. Két lehetőség közül választhatott a stáb: bezár és siránkozik, vagy kitör előre. A tévések az utóbbi mellett döntöttek. Igaz, a céljaikat sokan álmoknak minősítik, de Bolyáki Attila vallja: ha ki akarnak törni a pénztelenség okozta harapófogóból, akkor neki kell menni fejjel az ellenségnek. Ezért vállalták fel a tévés fesztivált, a kábelrendszer továbbépítését. — Ha az ember csinál valamit, vannak ugyan segítői, de abban a pillanatban megszaporodnak az ellenségei is — mondja. A televíziós szakmában — mint általában a sajtó területén — dolgozóknak a szabad idejük a legkevesebb. A kétgyermekes Bolyáki Attila is szeretne több időt tölteni családjával, s többet szentelni a sportnak is, hiszen 24 éve kézilabdázik versenyszerűen. A gyarmati sportegyesület NB Il-es csapatában játszik, s addig nem akarja abbahagyni, amíg 12 éves sportiskolás fia kérésének eleget nem tehet: egy csapatban, igazi tétmérkőzésen játszani — s persze győzni!
