Kelet-Magyarország, 1995. június (52. évfolyam, 128-152. szám)
1995-06-10 / 135. szám
AKTUÁUS INTERJÚNK A középszerűség zsákutca A gyümölcsösök létesítésére van talán a legnagyobb beruházási támogatás Galambos Béla Összevetve mindazokat az előnyöket és hátrányokat, amivel térségünk gyümölcs- termesztése rendelkezik, úgy tűnik a mérleg az utóbbiak felé billen. Ezért aztán, miközben a kitörési pontokat keressük nem túlzás kijelenteni: fenyegetett helyzetben van az ágazat. A veszteséges termelés, a hazai gyümölcságazat folyamatos szűkülését eredményezi. Eközben persze a belpiacokon is élesedik a verseny, amit az agyontámogatott nyugati import gyümölcsökkel szemben, meglehetősen nehéz állnia a hazai termesztőknek. Mindezt Buzássy Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium Mező- gazdasági Főosztályának vezetője jelentette ki az Újfehértói Kutató Állomáson június elsején az Integrált gyümölcstermesztés jegyében rendezett tanácskozáson. Ä minisztérium vezető tisztviselőjével előadását követően a helyszínen beszélgettünk. □ A hazai mezőgazdaság még igen hosszú ideig igényelni fogja az állami támogatás jelentette segítséget, mondta Ön előadásában. Nos, térségünk termelői sem tudnának az állam anyagi hozzájárulása nélkül az ágazat — piac által kikövetelt — megújulása irányába haladni. Mire hívná föl ezzel kapcsolatban az ültetvénytelepítést fontolgató gyümölcskertészek figyelmét? — A gyümölcsösök létesítésére van talán a legnagyobb beruházási támogatás, még ha ez többek szerint nem is igazi, mivel vissza kell fizetni. Ez annyit jelent, hogy az ültetvénytelepítések számlákkal igazolt költségeinek az 50 százalékát visszatérítendő állami támogatásban részesítik, amelyet az ültetvény termőre fordulásától kell fokozatosan visszafizetni. Ezen kívül ha valaki a minimálisan 20 százalék saját erején kívül pénzintézettől hitelt vesz fel, ahhoz 60 százalékos kamattámogatás is igénybe vehető. □ A támogatási rendszer végleges változatának megjelenése előtt, a találgatásokra hagyatkozó termelők között már járta a szóbeszéd, hogy csökkenni fog a gyümölcstelepítés támogatottsága. — Nem lejjebb, hanem feljebb ment a támogatási kulcs, hiszen tavaly 40, most pedig 50 százalékos lett. Az viszont nagyon lényeges különbség, hogy míg 1994-ben ** Nincs olyan pénzintézet, amely a mezőgazdaság sajátosságait figyelembe veszi, yj vissza nem térítendő volt az a negyven százalék, az idén nem sikerült ugyanezt elérni, hiába kardoskodtunk érte. Sajnos, pillanatnyilag ennyit bírt el a költségvetés. A támogatás visszatérítésénél azért kedvezőnek mondható, hogy négy év után kell megkezdeni a visszatérítést. □ A másik lehetőség a kamattámogatás. Ezzel csak annyi a termelők gondja, hogy hitelhez továbbra is nagyon nehéz, ha nem lehetetlen hozzá jutni. Ön szerint milyen eséllyel indulhat ma valamelyik pénzintézethez egy termelő? — Azt hiszem nem igen lenne célszerű ez ügyben az eget rózsaszínűbbre festeni, mint amilyen valójában. Meg kell mondjam, ilyen tekintetben az égbolt egy kicsit sötét a termelő feje felett. A bankok nem kezelik úgy a mezőgazdasági hiteleket, mint ahogy az ágazat működik. Tehát olyan hitelkonstrukciót alkalmaznak, ami minden más hitel fajtáknál érvényes. A mező- gazdaság ezt két oknál fogva nem viseli el. Egyrészt a rendkívül hosszú igénybevétel, a hosszú átfutási idő miatt. Másrészt pedig ezekkel a ma élő kamatlábakkal rendkívül nehéz a mezőgazdaságban érvényesülni, abból kitermelni ilyen magas kaBuzássy Lajos A szerző felvétele mátokat. Sajnálatos tehát, hogy ma Magyarországon nincs olyan pénzintézet, amely a mezőgazdaság sajátosságait figyelembe veszi és annak megfelelő kamatlábakkal dolgozik. Én ki merem mondani, hogy 8-12 százalék közötti kamat az, amelyet az agrárszektor elvisel. CJ Az Agrobanknak a Mezőbankba olvasztásával, amelyre úgy hírlik a közeljövőben sor kerül, megcsillan-e a remény egy eddiginél mezőgazdaságbarátibb hitelezési gyakorlat elterjedésére? — Pillanatnyilag még nincs ennek esélye. Én azt hiszem, hogy mindkét pénzintézet jószerivel inkább csak a nevében közelít a mezőgazdasághoz. Tudomásom szerint egyik sem alkalmaz és nem is alkalmazott a mezőgazdaság igényeinek megfelelő hitelkonstrukciókat. Ez azért gond, mert a mezőgazdaság jelenleg nem éppen rózsás helyzetéből az áhított felemelkedésnek nagyon fontos záloga az, hogy finanszírozható és hitelezhető legyen ez az ágazat. Ez még azt hiszem a kormány feladatai között szerepel, hogy létrehozza a speciális mezőgazdasági bankhálózatot. Válasszák a legmodernebbet, a legintenzívebbet és a legjobbat. m □ 'Visszatérve a támogatásokra. A gyümölcságazat számára végül is megmaradt- e egyáltalán valamilyen vissza nem térítendő dotációs lehetőség? — Az infrastrukturális beruházásoknál továbbra is él a vissza nem térítendő támogatás. Ez az ültetvényberuházásokhoz szorosan kapcsolódó olyan létesítményekre igényelhető, mint az út, transzformátorház, a növényvédelem végrehajtásához elengedhetetlen kút, víztározó valamint raktár, vagy hűtőház. Ezek költségéhez 30 százalékban ténylegesen hozzájárul az állam. Azonban az infrastrukturális beruházások nagyságrendekkel maradnak el a termelő beruházások pénzbeni összegétől. □ Amikor meglehetősen széles skálája létezik a telepítési rendszereknek, az ültetvények intenzitásának, milyen tanácsokat adna Ön a térségünk gyümölcsöst telepíteni szándékozó termelőinek? — Az egészen biztos, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében az almatermesztés meghatározó lesz hosszú időn keresztül. Ez rendjén is van így, hiszen ennek itt kialakult hagyományai, kialakult vertikumai vannak. Á gondot én ott látom, hogy nagyon nehéz áttörni a hagyományokon és elérni, hogy a kor követelményének megfelelő szemlélet váljon uralkodóvá. Nemrég, hadd ne mondjam melyik községben, falugyűlésen vettem részt. Ott az egyik gazda — miközben megmutatta nekem a gyümölcsösét, ami egy tízszer tízes kötésű vad alanyú Jonat- han-almás volt — megkérdezte tőlem, hogy ad-e erre az FM támogatást. Nekem azt kellett természetesen válaszolnom, hogy erre nem. És miért nem, kérdezett vissza az atyafi, de hát a nagyapám is ilyen almást művelt. Mondom erre: pontosan ezért nem, mert az állam pénzét mi arra akarjuk felhasználni, hogy olyan ültetvényt létesítsen, ami az unokájának is jó lesz. Nem olyat ami a nagypapájának volt jó, mert az rég elmúlt, lezárult. A világ egészen másként forog már mint az ő nagyapjának a korában. □ Milyen biztatót tudna ezek után mondani? — Arra biztatnám az itteni, telepítéssel kacérkodó almatermelőket, hogy válasszák a legmodernebbet, a legintenzívebbet és a legjobbat. Mert abból a helyzetből, amiben a gyümölcstermelés és ezen belül az almatermelés ma Magyarországon van, csak azzal lehet kitörni, ha előre gondolkodunk ........„„................................................ „ Az okokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert kicentrifugál bennünket az élet. és mindenből a létező legmodernebbet választjuk. Fajtából, alanynemes kombinációból, termesztéstechnológiából egyaránt. A középszerűség az sehova nem vezet. Nincs más választásunk, mint Európába eljutni, de oda nem lehet a korábbi termelő alapokkal, mert azokkal Szabolcs megye fényévnyi távolságra került az élvonaltól. Az okokat, amelyek miatt már a lengyel almatermesztők is leköröztek bennünket, nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert kicentrifugál bennünket az élet. □ Amit Ön mond abból az következik, hogy akinek a termőhelyi adottsága, a maga 2, 5, vagy 20 hektárján nem felel meg a legintenzívebb ültetvény céljára, az ne is fogjon almatelepítésbe? — Lehet, hogy ez igen kegyetlenül hangzik, de biztos, hogy hátrányba fog kerülni azzal szemben, akinek a termőhelye jobban közelíti az optimumot. No, de hát ez a dolgok természetéből következik. magánvélemény H kémény Az értelmiségi lét határán nem tudom ki vagyok, s kivagyok. Fülembe csengenek a disznófejű Nagyúrral harcoló Ady sorai, aki legalább ember tudott maradni az elanyagiasodott embertelenségben. Ám hol találjam meg én, kis földi halandó az igazi értékeket, amit gyermekeimnek is átadhatok? Hogyan találjak kapaszkodót és hitet, hogy érdemes tanulnom, fejleszteni magam? Az egyetemi tanár, jó nevű jogász professzor kft.-t alakít, hisz a katedrán kapott fizetéséből nem képes megélni. Á pedagógus a tanítás után az uborkaföldjén hajladozik késő estig, a tehetséges zenetanár esténként kiskocsmákban húzza a talpalávalót azoknak, akik meg tudják fizetni. A középkorú szakorvos a szabadságát vidéken tölti, no nem nyaralással, hanem ügyeletekkel, hogy keressen egy kis plusz pénzt, mert a gyerekeket szeptemberben iskolába kell indítani. Mondom a gyereknek, tanulj fiam, hisz ez az egyetlen érték, ezt nem vehetik el tőled. Mondom, ám már magam sem hiszem. Ezt a gyermek is megérzi, s kajánul vigyorog kijelentésemen. Az osztálytársának havonta új Reebook tornacsukája van, s a Kanári szigetekre készülnek nyaralni, pedig szülei nem az egyetem padjaiban gör- nyesztették a hátukat évekig. A rezesen csillogó Mercédeszben a főiskolát végzett mezőgazdász csak sofőr, alkalmazott. Munkaadója gyerekeit fuvarozza reggelente az iskolába, a sajátja gyalog jár. Valami felborult, de nagyon! Az értelmiség megbecsülése talán soha nem volt ilyen rossz, mint napjainkban. Elvesztek az értékek vagy átalakultak? Feje tetejére állt világunkban nem véletlen, a jópofáskodó mondások elterjedése, amely szerint a nyúl viszi a puskát, a kémény száll a gólyára, vagy a lekvár teszi el a nagymamát. G. B. Shaw mondta: „Az emberek mindig a körülményeiket okolják azért, hogy ott tartanak, ahol tartanak. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek jutnak előre a mai világban, akik nekiindulnak és megkeresik a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találják, hát kialakítják őket. ” így igaz! Aki dolgozni akar, az megtalálja a lehetőséget. Csak az a baj, hogy a diplomás embernek előbb-utóbb nem csak a kezét, de a lelkét is feltöri a kapanyél. A zenész, amikor azt a nótát húzza, hogy „Nem tudom az életemet hol rontottam én el”, egyszer csak megtalálja a választ. S ha eljut odáig, hogy ezért kár volt tanulni, akkor már a gyermekét sem képes biztatni. Különben is, csalni, lopni, hazudni sokkal kifizetődőbb, s ahhoz nem kell egyetem! Szondi Erika
