Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-20 / 118. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Ha fúj, ha nem Helyzetünkről, a kilátásainkról Kuncze Gábor belügyminiszter nyilatkozata a Kelet-Magyarországnak Ha csak tehetem, megnézem a parlamenti közvetítéseket, de az összefoglaló tudósításokra mindenképp szánok időt. Megint feltűnik valami, amikor — pedig nem tendenciózusan — pásztáz a kamera. Egyre többször ürül ki megint a terem egy-egy expozé vagy hozzászólás ideje alatt. Nemrégiben még az egyik napilap is lehozott címoldalon egy nagy látószögű objektívvei készült üléstermi felvételt, ahol bizony elvétve lehetett látni egy-két fejet. Pedig épp nagyon fontos gazdaságpolitikai döntések előtt álltak a honnak tisztelt aty- jai. S bizony, pont a miniszter indokolt! A végrehajtó hatalom ellenőrzésének talán nem kellene ilyetén láthatatlanul látványos módon csorbát szenvedni. Pecsétnyomó lenne a parlament? Ki kell menni néha, természetesen, de olyan gyakran és mindig egyszerre?! A házszabályban az szerepel, hogy bizottsági és plenáris ülés egy időben nem lehet. Van azonban, amit csak a dokumentum szelleme, valamint a képviselőkre ruházott tisztességes magatartás és felelősség diktál. Mindenről tehát nem rendelkezik szó szerint. Nem kötheti ki, mondjuk, hogy nem szabad az ülés alatt banánt bontogatni, újságot tallózgatni, folyosón lobbizni, relaxálni. En megértem, hogy, emberpróbáló lehet naphosszat figyelni, jegyzetelni, de amikor száz- milliárdok előtt/felett kell igennel, vagy nemmel voksolni, amikor az ország sorsát több évre meghatározó véleménynyilvánítást megelőző polémiák hangzanak el, majd a döntésre kerül a sor, akkor nem biztos, hogy bizalomerősítő, ha a sajtópáholyban többen vannak... hacsak... Hacsak a képviselők nem valamiféle vendégjátéknak tekintik státuszukat. Bár, ha visszagondolunk azokra, akik az elmúlt rendszerben voltak parlamenterek, s az akkor kialakított kapcsolataikból, a kapcsolatok kapcsolataiból élethosszi „javadalmazást”, előnyöket élveznek, akkor igazat adhatunk azon újoncoknak, akik meg már most be is rendezkedtek. Pedig de jó lenne, ha odafigyelnének a legapróbb rezdülésekre is! Arra mondjuk, hogyan sajnáltatja magát az állam. Az állam, amely a nyitott szemű és fülű szemlélőt nem tudja meghatni. Hiszen az orra elől visznek ki milliárdokat a külföldi biztosítók; veszteségesen záró vegyes vállalatok örömmel maradnak tovább (ők tudják, miért). Ha az ígéreteikre koncentrálnának, nem állítanák be szánalom- raméltónak azt az államot, ahol a tb- székházak többletköltségei már elérték a hárommilliárdot, miközben... Még mindig csak töprengek: mi a csudát csinálhat vajon a szél, ha nem fúj? Szőke Judit AKTUÁLIS INTERJÚNK Kuncze Gábor MTI-felvétel Határhelyzet címmel rendeztek találkozót nemrég Vaján, ahol Kuncze Gábor belügyminiszter is jelen volt, s a megye polgármesterei előtt az ország állapotáról, az önkormányzatok helyzetéről beszélt. Interjúnk a helyszínen, illetve a parlamentben készült. □ Miniszter Úr! Szinte nincs nap, hogy ne hallanánk panaszokat: bajban a gazdaság, közel a csőd, nem csak az egyének, az ön- kormányzatok is ellehetetlenülnek. Hogyan látja Ön az ország állapotát? — Olyasmire kérdezett, amiről nem csak a jelenben, az elkövetkezendő hetekben, hónapokban is igen sok szó esik. Az ország általános helyzete nem jó. 1990 után a gazdaságban jelentős problémák merültek fel, s ebben az átállás, a keleti piacok elvesztése, a gazdaság zsugorodása egyaránt közrejátszott. Az elmúlt négy év alatt húsz százalékkal esett vissza a bruttó nemzeti érték termelése, fokozódott a munkanélküliség, növekedett a nyugdíjasok száma, s megfelelő lehetőségek híján a vállalkozások sem tudtak kellőképpen szaporodni. Mindezekből következik, hogy amíg 1990-ben nulla volt a költségvetési hiány, ’94-re ez a szám a 300 milliárdhoz közelített. Ugyanakkor a külső adósságállomány is jelentősen nőtt, s mindezeket alig ellensúlyozza, hogy 1994-ben megindult némi gazdasági növekedés. 1995 költségvetésének legnagyobb problémája, hogy amíg az egyik oldalon tapasztalhatók pozitív folyamatok, addig a másik oldalon olyan egyenetlenségek vannak, amelyek akár a gazdaság stabilitását is veszélyeztethetik. □ Mi a megoldás, s van-e egyáltalán ilyen helyzetben? — Legnagyobb kérdés, hogy tudunk-e még bevonni külső forrásokat. Ha nem, akkor nehéz napok elé nézhetünk, mert nem tudjuk teljesíteni fizetési kötelezettségeinket, törleszteni adósságainkat. □ Vannak, akik azt mondják, épp ez lenne a szerencsés eljárás: engedjék el a külföldi tartozásokat, ne kelljen fizetnünk tovább. — Ilyen hangok valóban vannak, de elég, ha csak a lengyelországi helyzetre, az évekig tartó válságra, az ottani üres üzletekre gondolunk. Nem hiszem, hogy bárki akarná ezt. Azok a kedvezőtlen tendenciák, amelyek 1993-ban kezdődtek, sajnos ebben az évben is tovább folytatódnak, sőt gyorsulni látszanak. A kormánynak ez ellen a helyzet ellen mindenképpen fel kellett lépnie, akkor is, ha tudta, amit tesz, népszerűtlen dolog. A Bokros csomag az első lépés ezen az úton, s meg vagyok győződve arról, ez az út a kilábaláshoz vezet. A tervezett intézkedéseket, a kormányzást vállaló pártokat ellenzéki oldalról kritizálják ugyan, helytelenítik tetteinket, de konkrét javaslatokat, pontos megoldásokat sajnos ők sem mondanak. □ A gazdasági helyzetet vázolta Miniszter Úr. Milyennek látja hazánk hangulatát? — Semmiképpen nem jónak, de ezen nincs mit csodálkozni. Azok az intézkedések, amelyeket a kormány meghozni kényszerült, sokakat érintenek hátrányosan. Ezekre a lépésekre azonban feltétlenül szükség volt, s ebben nemcsak az elmúlt negyven év, banem a közelmúlt négy év is hibás. A Horn kormánynak az ország, a stabilitás érdekében fel kellett vállalnia ezeket a népszerűtlen lépéseket. Én tehát megértem a hangulat romlását, de ezzel együtt mondom azt, nem volt más lehetőség. O A nép már javában, jó ideje spórol, mert rákényszerül. Hogyan takarékoskodik a kormány, s konkrétan az ön minisztériuma? — A takarékoskodásból sem a kormány, sem pedig a Belügyminisztérium nem vonja ki magát, de máris meg kell jegyeznem, a szigorító intézkedések a rendőrségre és a tűzoltóságra nem vonatkoznak, hiszen gazdálkodási lehetőségük véges, miközben nagyon fontos feladatokat kell ellátniuk. A leépítések valamennyi minisztériumban megkezdődtek, a karcsúsításnak máris vannak konkrét eredményei. □ A március 12-i Bokros csomag igencsak nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat, akiknek képviselői a vajai Határ- helyzet címmel megrendezett találkozón is elmondták gondjaikat... — Gyakran találkozom az önkormányzatok képviselőivel, gondjaikat ismerem és elismerem. Sajnos velük kapcsolatban is csak ismételni tudom, jelenleg ezt teszi lehetővé az ország gazdasági helyzete. Emiatt kényszerültünk azokra a lépésekre, amelyeket az önkormányzatok döntő többsége helytelenít. A kormányprogramban szerepel például az önkormányzati hitelfelvételek korlátozása, amit sokan kritizálnak. Nekik mondom, hogy a jelenleg is csődben lévő vagy éppen csőd szélén álló önkormányzatok éppen a túlzott hitelfelvétel miatt kerültek bajba, s az azért mégsem tartható, hogy az ő tartozásaikat mások fizessék vissza. Sokan bírálják azt az elképzelést is, amely a támogatások húsz- százalékos csökkentését tervezi. Szeretném hangsúlyozni, nem arról van szó, hogy a kormány ennyivel kevesebbet akar juttatni az önkormányzatoknak, sokkal inkább arról, hogy járandóságaiknak ezt a hányadát szükség esetén néhány nappal később kaphassák meg. Az ok igen egyszerű: az államkasszába se mindig úgy folynak a pénzek, ahogyan az kívánatos lenne. Csúsztatnak tehát azok, akik azt állítják, hogy a kormány visszatartja a pénzeket, s az önkormányzati rendszerbe történő beavatkozást, az alkotmányosság megsértését emlegetik. □ Sokan tartanak attól, hogy éppen a pénztelenség miatt intézmények összevonására, esetleg bezárására, iskolák megszüntetésére kerülhet sor... — Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy 1995 az önkormányzatoknál sem a növekedés éve lesz, sőt lényegesen több elosztható pénzre ’96-ban sem lehet számítani. Ugyanakkor tény, hogy szembe kell nézni ezzel a helyzettel, s dönteni arról, hogy az önkormányzatok által működtetett 13500 intézmény maradhat-e, vagy a gazdaságosság érdekében írjunk elő különféle kényszertársulásokat, mint ahogyan ezt például Németországban teszik. Végig kell venni, melyek az önkormányzatok kötelező feladatai, s kell-e nekünk annyi dekoncentrált szervezet, mint amennyi jelenleg létezik. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy amíg egy gyermek oktatása az egyik településen hetvenezer forintba, a másikon százötvenezerbe kerül. Talán nem tévedek ha azt mondom, az utóbbi diák nem mindig lesz két- szerte okosabb. □ Hogyan fogadja azokat a kritikákat, amelyek mostanában felerősödni látszanak, s nemcsak a kormányt, hanem konkrétan az Ön által vezetett minisztériumot, s az Ön személyét is illetik? — Én ilyenkor mindig meg szoktam nézni, honnan jönnek ezek a kritikák, mennyi valós tartalommal bírnak és mennyi bennük a rosszindulat. Az előbbieket figyelembe veszem, és azokon elgondolkodom, az utóbbiakon nem igazán szoktam töprengeni. Annyit azonban megjegyeznék, hogy mindeddig az ellenzék, de egyetlen kritikus sem tudott olyan javaslatokat, konkrét ötleteket mondani, amelyeknek megvalósításához a forrásokat is meg tudta volna nevezni, teremteni. □ A közelmúlt egyik fontos eseménye a Budapest Banknak adott 12 milliárd miatt kirobbant Bokros-botrány. Mi a történtekről a véleménye? — Nem hiszem, hogy a történteket Bokros-botrányként kellene aposztrofálni. Eldöntött tény, hogy fel fog állni egy bizottság, amely a banknak nyújtott támogatások mértékét és módját vizsgálja majd, s én meg vagyok győződve arról, amit talál, azokat szabályosnak fogja minősíteni. Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy 1995 az önkormányzatoknál sem a növekedés éve lesz. •• ^ A takarékoskodásból sem a kormány, sem pedig a Belügyminisztérium nem vonja ki magát. ^ Kovács Éva V >> ..................mii............................."................ Mindeddig egyetlen kritikus sem tudott javaslatokat, konkrét ötleteket mondani,
