Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-15 / 113. szám

1995. május 15., hétfő Gyerekek és a légszennyezés Örvendetes, hogy megyénk harminc iskolája kapcsolódott be a munkába A zuzmók károsodása azonnal jelzi a levegő szeny- nyezettségét KM-illusztráció Orémus Kálmán Nyíregyháza (KM) — A Környezetgazdálkodási In­tézet a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszté­rium megbízásából három éve szervezi Magyarorszá­gon az Európai Levegő- szennyezettségi Projekt cí­mű nemzetközi környezet- védelmi oktató-nevelő moz­galmat. A mozgalomba az idén országosan már több mint nyolcszáz tanintéz­mény kapcsolódott be, s rendkívül örvendetes, hogy megyénk mintegy harminc iskolája is szerepel közöttük. A projektnek, melyben jelen­leg tizenkét ország vesz részt a Norvég Természetvédelmi Társaság a koordinátora. Tájékozottak Az országonkénti részvételi arányt tekintve Magyarország messze az első helyen áll, ami bizonyítja a tanárok nagyfokú érdeklődését a környezet, a környezetvédelmi problémák iránt, de egyben bizonyítja az ehhez hasonló programok hi­ányát is. Pedig a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e prog­ramnak nem csupán nevelő hatásuk van, hanem megköny- nyíti a környezettel kapcso­latos tananyag elsajátítását is. — Evek óta részt veszünk ebben a projectben, mintegy ötven tanulóval veszünk részt a munkában — tájékoztat dr. Majoros Sándor né, a Nyírlu- gosi Általános Iskola tanára. — Azt tapasztaltuk, főleg a nyolcadikosoknál, hogy ezek a gyerekek a környezeti prob­lémákat tekintve az átlagnál jóval tájékozottabbak. De mit is foglal magába ez a projekt? Fő célja, hogy a di­ákok megismerjék a levegő- szennyezés fő okait és kivál­tóit, valamint megértsék a lég- szennyezés hatásait és ország­határokon keresztüli terjedé­sét. Nem véletlen, hogy az összes részt vevő csoport szá­mára a Norvég Természet- védelmi Társaság biztosította a kézikönyveket és a szük­séges felszereléseket, bár a magyarországi szervezési költségekhez a Környezet­védelmi és Területfej leszési Minisztérium, valamint a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium is hozzájárult. Az uralkodó szélirányok miatt ugyanis Norvégia déli része ki van téve mind az Angliából, mind a kontinensről érkező légszennyező anyagok káros hatásának. Mivel Norvégia alapkőzete többnyire savas kémhatású, ellentétben a ma­gyarországi meszes alapkő­zettel, a savas eső pusztító hatása azonnal jelentkezik. Sav, ózon, zuzmó Sajnos, a savas esők követ­kezményeivel ma már Európa többi országában is szembe kell nézni. A fentieket fi­gyelembe véve a projekt egyik fő gyakorlati része a Savas Eső Program. Ennek keretébe a részt vevő országok tanulói minden évben ősszel négy hé­ten keresztül gyűjtötték a csa­padékot és mérték a kém­hatását (többnyire a savassá­gát). Az eredményeket Norvé­giába küldték kiértékelésre, amiről angol nyelvű össze­foglalót kaptak. Az első két évben az Ózon Program keretében a gyerekek dohánymagvak két típusát ül­tették el, majd megfigyelték a növények növekedését. A fel­használt dohánynövények ér­zékenysége különböző volt. Az ózonra érzékennyé tett faj­ta esetében már viszonylag kis koncentráció esetében is levél- foltosodás jelentkezett. A fol- tosodás mértékéből következ­tetni lehet a szennyező anyag koncentrációjának nagyságá­ra. Tudni kell, hogy a földfel­színi ózon koncentrációjának növekedése káros hatással van környezetünkre. Az 1994/1995-ös tanévben a projekt fő része a Zuzmó Program. Ennek keretében szintén a levegőszennyezés mértékét és hatását vizsgálják. A zuzmó, mivel nincs gyö­kere, nem a földből, hanem a levegből és az esőből szívja fel táplálékát. Ezért azon élőlé­nyek közé tartoznak, melyek elsőként pusztulnak el a savas esőtől és a levegőben lévő kéntől. A gyerekek tehát az is­kolájuk környékén, parkok­ban, erdőkben vizsgálták a zuzmófajták elterjedését. A környezeti megfigye­léseken, méréseken kívül a projekt fontos eleme a kom­munikáció, az eredmények is­mertté tétele. Ezek az ered­mények azt mutatják, hogy minél északabbra haladunk, annál savasabb az eső. Ma­gyarországot e tekintetben a gyerekek mérései alapján nem fenyegeti nagy veszély. A Zuzmó Program eredményei­nek értékelése még tart, ám az már most elmondható, hogy Európa-szerte, még a vidéki, mezőgazdasági területeken is visszaszorultak a bokros zuz­mók, amit mindenképpen fi­gyelmeztető jelként kell érté­kelni. Szükséges A norvég magyar tárgyalások alapján biztosnak látszik, hogy a projekt a következő tanév­ben is folytatódik. A követ­kezőkben viszont meg kell találni a finanszírozás helyi forrásait, amennyiben az is­kolák igényt tartanának a programok folytatására. Már­pedig erre feltétlenül szükség lenne amennyiben azt akarjuk, hogy a következő nemzedékek megfelelő környezeti kultúrá­val rendelkezzenek. Szilágyi Sándor tárcája G yalog baktattam ha­zafelé, amikor Kis- arban egy mikro­busz állt meg mellettem. Barátságos emberek invitál­tak, szálljak be ha Nagyarba megyek, mert ők is oda tar­tanak. A Debreceni Tervező Vállalat munkatársai voltak. Beszálltam. Önkéntelenül is a pilótára néztem. Markáns arc, mosolygós szemek, s ahogy az autót vezette az öt­lött eszembe, talán űrhajót is tudna kormányozni. Ereztem, különös ember, pedig nem is sejthettem, hogy egy életre szóló tragikus élményem egyik részvevőjével találkoz­tam. A faluban hangyaszorga­lommal dolgoznak az em­berek. Bontják az árvíz után megroggyant házakat, elta­karítják a romokat, hogy he­lyet biztosítsanak az új épü­leteknek. Június 18-a van. Esteledik s az emberek egyszerre ro­hanni kezdenek a Rákóczi utcába. Mi történt? — Mércséék portáján, a bontásnál két asszonyra rá­dőlt a fal! Percek alatt ott vagyunk. A látvány irtóztató! Az egyik már halott. Orvosunk, ez a melegszívű ember, aki annyi beteget ho­zott vissza már a halál tor­kából, most tehetetlenül tér­del a haldokló mellett. Ó tud­ja, hogy menthetetlen, s nem tévedek amikor azt mondom, hogy könnyes a szeme. A haldokló férje, mint egy Soha ilyen éjszakát tébolyult harcol asszonyáért, a másik az ország távoli szegletében mit sem tud a tragédiáról. Telefonhoz rohanok. Nagy Lajos mérnököt kérem, a debreceni tervezőktől. — Lajoskám! Küldd gyor­san a kocsit, s hadarok még valamit. Tudod mi történt, hallom néhány perc múlva a vezető hangját. Nyomban fel­bőg a motor, s a kocsi nekiló­dul egy idegtépő útnak. Kint visszafelé futnak áfák, s bent dermesztő csend terpeszke­dik a tudat fölé. —Hová megyünk? — Kékedre, a halottak árváiért, mondom gépiesen s csak később, amikor oda­nézek, akkor ismerem fel Adriánt, a debreceni sofőrt. A fejem zúg, nem tudom ren­dezni a gondolataimat. Két anya, nyolc gyermek édes­anyja. Őrület. Mit fogok én most csinálni? Hogy hozzuk haza a gyerekeket? Félni kezdek, ezt a feladatot nem tudom megoldani. Víz közelében járhatunk, mert az országúton kecske­békák mászkálnak, s öles ug­rásokkal menekülnek a fény­ből. Eszük ágában sincs szembefordulni a lámpákkal, mint a szerencsétlen nyulak teszik. Hm? Vagy minél fej­lettebb egy organizmus an­nál inkább a vesztébe rohan? A műszeifalra pillantok. A zöld fényű kilométeróra mu­tatója a 100-as szám fölött remeg. Milyen meleg van itt. Megnyitom az ablakot. Eles légvonat csap be és hallat­szanak a rohanás neszei. Es- ox, esox—hallom gyors egy­másutánban a felbukkanó te­lefonpóznák mellett. Esox, esox? ez egy ismerős szó, persze. Esox lucius lati­nul csuka. De mi ez a mar­haság, hogy jön ez most ide? Éjjel fél egy, az üdülő ka­pujában vagyunk. Csend, béke köröskörül. Egyetlen épkézláb gondolatom sincs, most már mindegy. Mint egy tolvaj osonok a ház felé, s a szívem a torkomban kalim­pál. Mit gondolnak, ha talál­kozunk? Majd lesz valami. A betegszobából fény szűrődik ki. Csak nincs itt is valami baj? Megállók az ajtó előtt. Felnőttek hangját hallom. Közülük a feleségemét felis­merem. Amikor belépek kikere­kedett szemek néznek rám. — Apa! Hogy kerülsz ide? Csak nincs valami... — De — szalad ki belőlem —, nagy baj van, szörnyű tragédia. Es gyorsan elmondom a történteket. Alig ismerek a saját hangomra. Amikor sírni kezdenek, rá­juk ripakodom. Tudják ők, hogy ezzel csak magamat akarom menteni a kétségbe­eséstől. Perceken belül tal­pon van minden felnőtt. Gyorsan kell cselekednünk, született meg a közös döntés. A gyerekeket valósággal kilopjuk szobáikból a béké­sen alvó társaik közül. Ami­kor meglátom a kíváncsian pislogó arcokat, belém nyilai a felismerés, a feladat ne­hezebbik része még csak most következik. Biztos, hogy millió kérdéssel fognak ben­nünket ostromolni. Kérdé­sekkel, amelyekre most lehe­tetlen őszintén válaszolni. Tudtuk, tízszer-százszor meg kell fontolni minden gondo­latot, mielőtt kimondanánk. Miért megyünk haza? Igyekeztünk szóval tartani a gyermekeket, hogy minél kevesebb idejük legyen a kérdezősködésre. Beszéltünk, beszéltünk, de az idő telni, az út fogyni csak nem akart, pedig pilótánk szédületes tempóban vezette járművét. Most minden perc végtelen­nek tűnt, s attól féltem, hogy idegeink felmondják a szol­gálatot. De végre Nagyarba értünk. Amikor az utolsó kis utast is kitettem a kocsiból, András pilóta egyszerre tö­rékeny kisgyereknek látszott. A hangja is egyből elcsukott. —Harminc éve vezetek, de most úgy éreztem, hogy en­nek az éjszakának sohasem lesz vége. — Ezzel a kor­mánykerékre bukott és köny- nyei a kocsi műszerfalára hullottak...-m—T gy síró hős volt, akit íf nem tudtam megvi­i J gasztalni. Hazatán­torogtam. Különös. Ilyen vö­rös fényben még sohasem lát­tam a felkelő Napot... Átlagolás Balogh József ■yjr lesett a borotva a «C kezemből valame­ly lyik reggel, mikor hallom a Kossuth rádió egyik híréből: egy APEH-je­lentés szerint tavaly a ke­reskedők átlagjövedelme 70 ezer, azaz hetvenezer forint volt. Azért írtam kétszer, ne­hogy sajtóhibának vélje valaki, s most még azt is hoz­záteszem: a tavaly egy évet jelent, azaz egy évi jövedel­mük volt hetvenezer. Persze igaz, hogy az adóhivatal je­lentése átlagról beszél, tehát vannak akik ennél nagyobb összeget írtak adóbevallá­sukba, de akkor voltak ennél a hetvenezernél kisebb jö­vedelmek is, csak így jöhetett ki az átlag. Osztok, szorzók, mennyi is akkor a havi jövedelem? Olyan hatezer körül, persze ez is átlag, vannak jobb, s vannak rosszabb hónapok. Kérdezgetek szakértőket, mennyi a jövedelemkiegé­szítő támogatás összege. Mondják: olyan 6720 fo­rint, ami úgy jön ki, hogy a 8400 forint öregségi nyug­díjminimum 80 százalékát veszik, de ha arra vagyok kíváncsi, mennyi a létmini­mum, akkor olyan 25 ezer körül kalkulálhatok. Nincs is már létminimum, állítólag a Statisztikai Hi­vatal megszüntette a lét­minimumszámlálást, legfel­jebb abból lehet erre kö­vetkeztetni, hogy csak azok a családok kapnak majd családi pótlékot, akiknek az egy főre jutó bruttó jövedel­me nem haladja meg a 25 ezer forintot. Lesz már gyermekáldás a kereskedőcsaládokban, motyogom magamban, míg előszedem leejtett borotvá­mat, ha már kevés a jöve­delem, legalább a családi pótlék segítsen. Aztán ko­molyabb gondolatok jutnak eszembe. Vajon szabad-e mosolyognunk ilyen jelen­ségeken? Vajon el kell-e fo­gadnunk, hogy miközben a bérből és fizetésből élők minden forintjából levonják az adót, szakmák, egyik­másik esetben hivatássá magasztosult foglalkozások hitethetik el magukról, hogy a létminimum alatt él­nek, s közben nem győzünk lehúzódni az úton többmil­liót érő kocsijaik elől? Reméljük, az adóhivatal sem hisz a régi viccnek, amikor Khónt megkérdezik, hogy megy a bolt. Azt mondja, sehogy, ráfizetés van minden nap. Akkor mi­ből él? Szombaton és va­sárnap zárva vagyok... Kezdődnek a fúrások... Ferter János rajza Naturális termékek növények termesztés-tech­nológiai leírásán dolgoz­nak a szakemberek. Mun­kájuk több célú, melyek kö­zött szerepel a kisebb kör­nyezetterhelés illetve szeny- nyezés, a biotermesztés na­gyobb élőmunka igényének köszönhetően a foglalkoz­tatási gondok enyhítése, a paraszti bevételek növelése új piacok révén, mely végső soron az elmaradott tér­ségek gazdasági fellendü­lését is segítené. Sok tévhittel, szándékos hitelrontással is meg kell azonban még küzdeniük a környezetbarát termesztés, illetve a biogazdálkodás mellett elkötelezett szakem­bereknek. Mint mindenütt, itt is sok a szélhámos, akik csak a fogyasztói bizalmat teszik tönkre. Alaptalan az a félelem is, hogy a na­turális gazdálkodás veszé­lyezteti az intenzív terme­lést. A kereslet alapján bio­termékek jelenlegi 3-5 százalékos részesedése a hazai piacon akár 10 száza­lékot is elbírna, míg a fejlett országokban e termékkör felfuttatásával kormány- program foglalkozik.- HÁTTÉR . Im m ttr p O «V Nyéki Zsolt-» j em is olyan régen / még csodálkozva, s I Y kissé hitetlenkedve fogadta az olvasó a hírt ar­ról, hogy automatákba do­bált pénzükért hűsítő ital vagy rágógumi mellett né­hány szippantásnyi tiszta le­vegőt, oxigént is vásárolnak a japánok. De nem kell ilyen távol utazni ahhoz, hogy ha­sonló áldozatok vállalására találjon példát az érdek­lődő: szerte Európában bő­vül a vegyszerektől garan­táltan mentes élelmiszerek fogyasztói köre, egyre töb­ben készek megfizetni a bio­termékek magasabb árát. Ez a jelenség komoly le­hetőséget kínál a gazdasági lemaradással küszködő tér­ségek, így megyénk szá­mára is. Ezt többször han­goztatták már a gazdasági diplomácia vezetői is, s el­gondolásaikhoz helyi part­nerekre találtak. Elkészült a tanulmányterv a bioter­mesztés bevezetésének és elterjesztésének megyei le­hetőségeiről, s ezekben a napokban az egyes haszon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents